Két ilyen érzelmileg felfokozott fejezet után nagyon nehéz írni. Mintha a torkomban és a gyomromban képződött gombócok átvándoroltak volna az ujjaimba, és nagyon nehezen oldódnak. És a könnyek is nehez szárzadnak fel. Igen, 'vártam' már ezt a kitörést - amíg ez a villámokkal, koromfekete felhőkkel feltámadó, felhőszakadással záruló vihar nem tombolta ki magát, esély sincs a szivárványra, felfrissült levegőre és napsütésre. Döbbentem figyeltem Ryu kitörését, de abszolút megértetted velem Ayase, hogy min is kellett átmennie ezek alatt a hetek alatt. Csakúgy, ahogy Dany pokoljárását is végre szavakba öntötted. Minden karaktered újabb árnyalattal gazdagodott: Ryu, Daniell, Seiki és Asuka is, akiről eddig Seiki nem éppen hízelgő leírásaiból alkothattunk képet. Nagyon mélyen meghatott AZ ajándék újra feltűnése: pár pillanat erejéig csak, de annál jelentősebb szerepben. Kicsit olyan, mint egy hóvirág: aprócska, nem sokáig virágzik, de óriási jelentősége van: a tavasz hírnöke...

Köszönöm! :bow:

Kata! Mikor legelőször olvastam Ayasétől, azonnal kedvenc írónőm, Vavyan Fable ugrott be nekem: történetvezetés, nyelvi sziporka és érzelmek, karakterek sokszínűsége miatt. Azóta sem változott a véleményem, sőt! Fable néni karaktereinek egyike sem mondhatja el magáról, hogy Csücsök...

:ceret:

Síró lelkem végre egy halovány boldogságot lel. Dany végre megnyílt, de szerintem még csak most jön a neheze *már előre retteg*. :pity:
Annyira elmondhatatlanul csodálatos, hogy mit művel az ember lelkével a Daniell... egyszer magasban szárnyal, másszor görcsben, könnyben fuldokolva követel, könyörög megváltást. És csak sajnálni tudom azt a millió embert, aki nem lehet részese ennek a ... ennek a csodának. Már el sem tudom mondani, mennyit jelent nekem a Daniell, és az itt lévő írások, mert már elfogytak a szavak (sajna, az a 44 betű korlátokat állít annak, hogy isteni síkra helyezzünk, Ayase). És ha csak belegondolok, hogy kezdetben, a lap megalakulása után nem is akartam idere kattolni, "mit érdekelnek engem mások firkálmányai" címszó alatt... valószínűleg életem legjobb döntését hoztam, amikor mégis megtettem a kezdő kattot. Szeretem, és valószínűleg örök szerelmem marad a Sóhajom. :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:
És csak most döbbenek rá, hogy nem is Daniell a csoda... hanem maga Ayase. És mi mind lopni vágyunk az ő csodájából... osztozni rajta. És csak könyörögni, hogy adjon többet és többet! És mindezt anélkül, hogy megszünne csodának lenni....
És ezért mindenkoron hálával teli köszönet! Mindazért, amit kapunk.... mert megfizethetetlen. :amour: :down: :down:

Persze az érzékeket szintén táncoltató Vikről sem szabad megfeledkezni... még akajok hárem :catheart: és örülök, hogy mégiscsak folytatod (tetszik nekem uralkodó-bácsi :ohoo: )
És újra szépségessszép galériás Ayase... lassan már én sem tudok máshogy ragálni... Kanouu-san!!!!!!! :catheart:

Szeretlek titeket, lányok... :csup: :glomp:

Nem tudom, jól tettem-e-bár nem volt választásom, olyan hulla voltam tegnap este-hogy ma reggelre halasztottam a Daniell frissek elolvasását. A mai napom töményen erről fog szólni, itt fogom forgatni magamban a mondatokat, a szavakat, minden egyes apró történést, és ennek megfelelően hasznavehetetlen leszek a környezetem számára. Hogy újra elolvassam, ahhoz még egy jó ideig nem lesz bátorságom.
Most itt ülök, és sírok, és üvöltözöm a párommal, aki vigasztalni akar, hogy ne legyek már szomorú és ne sírjak, mert ez csak egy könyv...
DE ÉN NEM VAGYOK SZOMORÚ! ÉS A DANIELL NEM CSAK EGY KÖNYV!!!!
Sokan és sokmindent elmondtak előttem, és én nem tudom olyan szépen leírni a gondolataimat, mint Nio vagy a húgom. Mialatt olvastam, meg sem tudtam számolni, hányszor szakadt darabokra a lelkem és hányszor állt össze újra. Minden benne volt ebben a két fejezetben, amit... Nem tudom, hogy mondjam...
Fájdalom, humor, iszonyat, szerelem, harag, lelki gátszakadás, végső elkeseredés, megkönnyebbülés, remény, maga az élet, úgy ahogy van...
Ayase, eddig is azt gondoltam, hogy nagyszerű író vagy, és hogy a Daniellnek könyvespolcon a helye, de most már közel állok hozzá, hogy az utcára menjek tüntetni valamelyik neves kiadó épülete elé, és követeljem, hagy adják ki a művedet, mert ez zseniális! Nio leírta azokat az apró részleteket, amelyek megragadták, és tökéletesen egyetértek vele. Az ahogy egy-két szóval festesz le egész jellemeket, és helyzeteket, úgy, hogy látom magam előtt a személyeket és a történéseket, pedig én aztán nem is vagyok egy vizuális típus, valami hihetetlen. És a stílus mellett a történetszövés... Soha nem egyhangú és unalmas, mindig gondoskodsz arról, hogy az olvasó egy sebesen forgó körhintán érezze magát, és megpillantsa a dolgok drámai oldala, a fájdalom és a szomorúság mellett, a napfényest is.

Ennyit tudok most írni, azt hiszem ekkora érzelmi megrázkódtatás szülségem lesz egy normális reggelire és egy sétára, hogy magamhoz térjek. Este meg majd jön Giana a kerti partira és egész végig Dany-fangirlkedni fogunk!!!!
És persze majd idézünk tőled Ayase... :D

Énénénén... én megyek Aritával tüntetni. És imádom Nio postjait! Annyira hihetetlenül pontosan festi le az ember érzéseit, és az a lenyűgöző benne, hogy amit leír, az nem csak az övé... hanem a legtöbbünk érzése is. Itt minden és mindenki annyira fantasztikus! Annyira köszönöm! *ma dúsultak benne az érzelmek, emiatt ma egész nap használhatatlan lesz, de nem baj, szeresse*

Imád, imád, imád, imád!!!!!!!!!!!!!

Arisu:Valóban nem, mert bár mindet szeretem, Csücsök csak egy van :D Daniel :dobb:
Nio: öröm olvasni a postjaidat, mindig megfogalmazod, amivel én csak próbálkozom.
Újra olvastam, újra sírtam a két fejezetet.Mégsem tudok hozzátenni többet az elhangzotakhoz, mert nincsenek szavaim, csak érzések, amik kavarognak, hullámzanak, fájnak, felemelnek és megsímogatnak. Hóvirág. Apró fény a sötét tél után.

Ez... Ez... Ez..!!!! Fantasztikus! Imádom, imádom, imádom. Olyan jó. Olyan szép. Olyan Dany és Ryu. XD
Ayase ez tényleg nagyon jó. Vuhúúúúúúúúúúúúúúú! Ma én is szöknék. XD
Az eleje olyan iszonyatosan szomorú volt. Mind a két fejetet végig sírtam először elkeseredésemben, majd örömömben. Kis fanyar boldogság. Átragyogás a könnyken. Olyan igazi szépség, amit ebben a mesterséges világban minden ember keres. Kis csodavilág nekem minden Dany rész. Komolyan. Szinte szerelmes vagyok ebbe a történetbe. ^^" (Csak ezt senki ne mondja el szerelmemnek. Bár ő meg a gitárjába szerelmes még rajtam kívül XD)
És örülök, hogy Seinek meg van Asuka. És aranyos volt, ahogy mondta: "Menj legózni." Valahogy úgy, hogy azt senki nem tudná a szívére venni. Dany pedig ismét kis virág. Szirmai nyiladoznak, s ontja magából azt a kis szivárványos csodavilágot, amit a legtöbben (köztük azt hiszem, én is) csupán álmodni képesek maguknak, vagy nem is gondolnak bele, mert nem akarnak. De Dany... Dany hamisítatlan tiszta gyönyörűség. Az esőcseppeken csillanó ezerszínű szivárvány, akit csak a nap aranysárga sugara tud ezerfelé bontani, s mindenében megmutatni. A napsugár pedig maga Ryu, s az esőcsepp a szerelmük. Gyönyörű igaz egyveleg. ^^
Egyébbként ahogy olvastam, eszembe jutott valami, amit egyszer volastam: "Ahogy a szél meglebbenti a függönyt; nem a függöny, nem a szél, a lebbenés." A szerelem... ^^

Ez igazán fantasztikus meglepi volt. ^^ Köszönjük, Ayase! :bow: :bow: :bow: :bow: :bow: :bow: :bow: :bow:
*fangirl üzemmód bekapcs* :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:

Nem hiszitek el, hogy miket vöröslök én magamban. :csup: Tök furis látvány az ember lánya amint monitort bámul és közben buzgón mondogatja "Neeem én nem is" Csak figyelem az egekben szárnyaló gondolatokat, több mint részletes és döbbentően profi elemzéseket, tisztaszívből iródott sorokat és hitetlenkedem hogy ilyen gondolatokra ösztökél titeket Daniell. Élvezet olvasni minden egyes szót! :ceret!:

Fejezet még annyira könnyen nem szaladt ki az ujjaim közül mint ez a kettő. Talán mert az egész negyedik kötettel csatát vívtam. :pity: Keményet és hosszút. Fájt nekem írni, néha már irreálisan, és ennek tudom be hogy amint közeledtem a robbanáshoz, szaladtak a betűk a docba. Pillanathamar akart megszületni talán, hogy én is enyhülhessek végre kicsit és velem ti is megkaphassátok az első szusszanást, hogy "igen, végetért"... bár helyesebb az, hogy "elkezdődött"mert a függöny még csak most szaladt fel. Hirtelen nem lesz körülöttük babarózsaszín és felhőkék a világ, de megvan az első lépés és ha csak negyed annyira is lehet "érezni" Csücsök egészét mint ahogy szerettem volna, akkor tisztán fénylik, hogy a megoldást már ott szorongatja a markában. :givesmile:

Komolyan hatalmas hálával tartozom Viknek ezért a szakaszért. Nem vagyok könnyű eset és ha még depiben is vergődöm... Óvjon tőlem az ég mindenkit. DE a jány kitartó és egészségtelenül optimista. Tapsot neki. :glomp:

És tapsot nektek is. Hatalmasat, vasasat mert hogy ilyen fórumközösség varázsolódjon az ember köré az több mint ritka. Ha tudnám kinek köszönjelek titeket, már megtettem volna. :down:

Jó közétek hazajönni. :catheart:

Ayase: Van egy mondás. Minden ember a hozzá hasonlókat vonzza maga köré. Ez a kis összetartó csapat sem véletlenül alakult ki. Te vonzottál ide minket. Adtál magadból és mi csodálattal vegyes múlhatatlan örömmel nézegetjük, forgatjuk ujjaink között. De még most is kénytelenek vagyunk újra és újra ráeszmélni, fantasztikus vagy. De nem is egyszerűen fantasztikus, hanem egyenes csodálatos, ragyogó, elképesztő.
Tudod, az évek során, ahogy elkezdtem írni, egyre inkább igényessé váltam. Már nem érem be akármilyen ponyvaregényekkel, sem a kétmondatbanelintézünkegyhelyzetleírást-os alkotásokkal (A Parfüm egyébbként ezért volt nekem csalódás, bár a gondolkodásmódját értem), hanem már komolyabb klasszikusokat olvasok, egyre "ízlésesebb" zenéket hallgatok és már annyi mindent olvastam össze, hogy az elképesztő. Mégis olvasván a műveidet csak ámulok és bámulok, hogy Úr isten, ez elképesztő. Sőt úgy vonsz bele a történeteidbe, hogy gyakran már csak arra eszmélek, hogy zokogok és nem csak értük, hanem velük. Ez talán a legcsodálatosabb az egészben.
Nionak igaza van. A te műveidnek a könyvesboltokban lenne a helye, de sajnos van valami, ami nehézséget okozhat és az az átlag emberek a másságnak mutatott szééép széles háta. :P A még folyamatban lévő regényem férfi szereplője bi és előzőleg egy pasija volt, de a történet az új kapcsolatáról szól. Minden esetre, ha csak megemlítem, hogy elötte egy férfival volt, hallgatóságom már húzza is a száját. :P
Amúgy azt csodálom még a regényeidben, Ayase, hogy minden fejezet egy kis képecske. Egy aprócska színkavalkád, ami már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az ember teljes szívéből megszeresse, de emellé még jön az is, hogy az a kép valójában nem csak egy kép, hanem egy még hatalmasabb mű része. Te pedig a megszállott festők részletességével, pontosságával fested meg még a lehátul álló szinte lényegtelen embert is, de úgy, hogy még arcuk legfinomabb ráncait is látni véljük, alkatáról, személyiségéről, jellegzetességéről nem is beszélve. Mégis minden karaktered egy kicsit több is. Saját magukat képesek felülmúlni és olyasmit tenni, ami már-már megdöbbentő, de mégsem lépi túl önmaga határait. Egy szóval igazi emberek. Így is beszélnek, így is cselekednek, így is gondolkodnak.
Szeretnék valamit kérdezni. Mit érzel, amikor írsz? Te is élő személyeknek látod a szereplőidet? Egyszer az Anyegin írójánál vettük, hogy írt egy levelet a barátjának és azt írta benne: "Tudod mit csinált ez a Tatjána? Férjhez ment!" Szerintem számodra is élnek a karaktereid. Ha nem így lenne, mi sem tudnánk elhinni róluk. ^^

Drága Vik! Hatalmas köszönet neked azért, amit Ayaséval művelsz, mert biztos vagyok benne, hogy nélküled nehezebben születne a csoda! :ceret!: És ha már a csodánal tartunk: legalább annyira szeretem az írásaidat, fordításaidat, mint Ayase műveit! A kulcs az örök No.1! De Duo és Heero történetei legalább annyira a szívem közepében csücsülnek. A szív ajándékától rendesen nyeldekeltem a könnyeimet, főleg vissza! De minden írásodat szeretem, :dobb: :dobb: :dobb: :down: :down: :down: mert olyan kedvesen gunyoros, és olyan bugyiszaggatóan :oops: erotikus, hogy muszáj újra és újra rátapadni a monitorra és olvasni, míg már néha rámförmed a párom, hogy mi a fenét meredek a monitorra még hajnali fél 4-kor :?
Nem hasonlítgatlak titeket, mert nagyon más a stílusotok, ettől függetlenül mégis tökéletesen kiegészítitek egymást Ayaséval. Csak remélem , és szívből kívánom- a mi érdekünkben is, -hogy ez a barátság egy életre szóljon, és sok csodát teremtsen! :ölel: :ölel: :ceret!: :ceret!:

A hetedik: Hogy sokkolt, az nem kifejezés. Valahol már vártam, hogy mikor szakad a cérna. De a lényeg... Ryu részegsége, vagy az, ami megelőzte... tudom, hogy várható volt. de az ember hiába sejti a sokkot, akkor sem üt kevesebbet, amikor bekövetkezik, ezt már eleget tapasztaltam.
Dermedten bámultam a sorokat, egészen Asuka felbukkanásáig. Felvidított. Pláne, mikor Sei elküldte legózni. Tudniillik én szeretek legózni, és ezt nem félek bevallani. A legó jó móka. :D
"Megtartom" No comment. :jump:
A nyolcadik: Én most nem is tudom... fáj, szép, meghatódtam és megkönnyebbültem, és, és és.... hogyan mondjam el?
minden eddigi fejezet más és más érzést ébresztett bennem, de ennyire sokfélét és kuszát még egyik sem.
Ryu dühe, félelme, fájdalma, szerelme... átéltem, láttam mindet. az először dühtől eltorzult, majd könnyes arcot, a kérdést, hogy vajon képes lesz-e áthidalni a távolságot...
Dany könnyei, és... ogy végre elmesélte, hogy mi bántja.annyira szívbemarkoló, annyira... és most utálom a magyar nyelvet, mert nem tudok már mit mondani, mert hiányoznak hozzá a szavak és a kifejezések.
Ahogy fáj neki... fáj, és a fájdalmára nincsen gyógyír... én már csak dermedten ülök, azt se tudom mi csinálok, mit érzek én, mert lehet hogy skizofrén vagyok, de érzem amit érez.
És végül az elutazás... azt hiszem néha tényleg el kell menni, néha tényleg el kell futni...
a körhinta. a lovak. Ryu ajándéka. egyszerűen örülök, hogy elviszik magukkal. fura kis örömöt ad ez a tudat.
szívemből kívánom hogy találjanak akárcsak egy picike erőt is.
és csak magamat ismétlem századszorra és ezredszerre -és még nem olvastam a többiek postjait, mert ... csak mert. - de köszönöm, amit adsz, amit írsz, aki vagy. és bár Ryu nem merte kimondani, de... szerintem te vagy a csoda Ayase

most olvastam el az előttem lévő postokat és nem sokat jegyeznék meg, csak egyet.
Fable egyszer kétszer igen, eszembe ugrott enkem is. de csak azért, mert ő is embernyelven ír. az ilyesmit pedig nagyon ritka adottságnak tartom. Neked pedig meg van ez az adottság, Ayase.
én pedig pironkodva vallom be, de eddig nem éreztem elég erősnek magam, hogy újra átéljem a Negyedik résszel járó érzelmi kavalkádot. az egyetlen rész, aminek fejezeteit még nem olvastam el háromszázszor. de most újra elolvasom, mert valahogy megkönnyebbültem, hogy tényleg eljön a tavasz. mert a Daniell eddig is sok érzelmet váltott ki belőlem, de a negyedik része váltotta ki belőle eddig a legkülönfélébbeket, és legintenzívebbeket.
és köszönöm, most és mindörökké, és ebből ma még lehet, hogy lesz még egy post... szóval szóljatok rám, ha már unjátok...

Elolvastam a friss Daniell-t, aztán jöttem, és elolvastam a post-okat.. annyiszor mondtam már, hogy a többi jány, ki ide jár, nálamnál sokkal szebben és kifejezőbben tudja leírni, hogy mit érez/érzett, és most is csak erre tudok hivatkozni. Ayase, figalmam sincs, hogy mennyire veszed komolyan, de Vavyan Fable mellé betettelek első helyre, szintén kedvenc írónak. Nem másik kedvencnek...Kiszáradt a szám, mire végére értem, és nem vagyok egy pityergős alkat, de komolyan könnybe lábadtak a szemeim.. nem csak annak köszönhetően, amit leírtál, hanem amit a háttérben hagytál, az apró suttogásnak, hogy lehet ez ennél rosszabb... de jobb is.
Vik: hatalmas homlokcsók járna a léleksimogatásért, amit Ayase-nak nyújtasz.. Meg, amit nekünk..

Irigylem a többieket, mert olyan gyönyörűen meg tudják fogalmazni az érzéseiket. Én meg hiába próbákozom, egyszerűen nem találom meg a megfelelő szavakat. Pedig ez a két Dany fejezet, elképesztő hatással volt rám. Hatalmas érzelemkavalkád! Sírtam, nevettem, megkönnyebültem, fájtam, meghatódtam, féltem és sokat-sokat nagyon sokat könnyeztem, ami eléggé megnehezítette az olvasást. Tudtam, éreztem hogy eljön majd ez a pont, ez a "nagy vihar" Dany és Ryu életében, de nem számítottam rá hogy ilyen hatással lesz rám. Én nagyon nagyon nagyon ritkán sírok, nem tudom Ayase hogyan csinálja, de neki mindig sikerül elérnie, hogy könnyezzek!!! Már nem emlékszem rá, hogyan találtam rá Sóhajomra, ilyen felsőbb hatalmakban nem hiszek, de bárhogy is örök hála Ayase-nek és Viknek, hogy létrehozták ezt az oldalt és hogy írnak olyan szépségeket, mint Daniell!!! Köszönöm mindkettőtőknek!
És imádom Sóhajomat, és itt mindenkit, még akkor is ha egyikőtöket sem ismerem személyesen!!! Szeretek ide "járni" és örömmel tölt el, ha egy-egy hozzászólásban a saját gondolataimat, érzéseimet olvasom, mert ilyenkor tudatosul bennem, hogy vannak olyan emberek, akik úgy gondolkodnak és úgy éreznek ahogy én. Húúúúúúúúúú most nagyon csöpögős lettem (nem szokásom), de ezt tudjátok be Dany frissssssnek, még mindig a hatása alatt vagyok!!!

Hű....
El sem tudom mondani, mikor sírtam utoljára könyvön, de ez a két fejezet most megríkatott... És abba se nagyon tudtam hagyni. Hírtelen nagyhevesen felhívtam az egyik ismerősöm, mert nem tudtam mit kezdeni magammal. Szegénynek halvány lila gőze sem volt, hogy min bőgök^^' Ellenben elloptam vagy 20 percet az életéből. (Ebből is látszik, hogy a Daniell befolyásolja környezetünk idegállapotát is^^') Mostmár körülbelül fogalmazásképes vagyok.

Ez a Daniell-adag annyira fájt, hogy még mindig görcsben van tőle a gyomrom. Ennek ellenére köszönöm, hogy olvashattam, és csak drukkolni tudok nekik, hogy a szökdöséssel megoldódjon a problémáiknak legalább a fele:) Sok sikert! És Ayase, tuvábbra is imádom, ahogy írsz :láv:

Bw a (zűr)tündérke (kawaii név! Imádom) szóval válaszlok neked.

Meg kell valljam néha nagyon skizofrén érzésem van magammal kapcsolatban. Nem egyszer, nem kétszer esett meg hogy Viknek tomboltam puffogva: "akartam írni egy cél nélküli eksönt erre ez a mimóza lelkű Ryu hát nem elérzelgi itt nekem?!" Nagyon nagyon rég óta E/3ban beszélek róluk. Itt már mindegy, hogy én mit akarok leírni... az számít, hogy ők mit akarnak csinálni... és bármennyire bomlottnak hangzik, ez tényleg így van. Nem igazán van már hatalmam a dolgaik felett és tényleg kéretik nem teljesen elmebetegnek nézni de ez a helyzet. Egy dolog, hogy én mit vágyom velük csináltatni és egy másik, hogy hajlandóak-e nekem megtenni. :write: Azthiszem elszaladt velük a nyiha!! :miva?:
Na de halálos komolyan. Úgy beszélek róluk, mintha a szomszéd szobában laknának és én lennék a házi krónikásuk. :baka:

:ugr: Más:

Fan lettem. :fangirl: Imádom a postjaitokat. Nemhinni rólam hogy önmájhízlalásból vagy ilyesmik!! Egyszerűen csak eszméletlen jó olvasni, hogy kit-mi fogott meg. Hogy vannak közös pontok és egyedi kedvencek. Felkavaró érzés látni, hogy van akit megragad egyetlen szó... fél mondtad és már repül a szárnyán. Vagy amikor mindenkiben ottmarad az az egy szeretett mozzanat, s postok tucatjaiból köszönönnek vissza, olyan pillanatképek amelyek mindenkinek egyformán fontosak. Hogy ez milyen töltést ad... az megfogalmazhatatlan. Csodálkozva bámulom, ahogy olyan részleteket festetek elém mint titeket legjobban megkapó villanás, amire én úgy gondoltam, senkiben nem fog ott ragadni... :luv:

Kusza sok sok szó. Ayase zizi. Azért talán valamennyire kibogozható :tess: ... remélem!:csup:

Ayase: Ez így tökéletes. ^^ Ez azt jelenti, hogy igazán... Hogy is mondjam. Írónak való vagy. Sokan azt hiszik, hogy egy író neki ül valaminek és elkezd írni, amiből aztán persze csak az jüön ki, amit ő akar. Ez hazugság. :P Van egy alapötlet, aztán abból lehet valami egészen más is. ^^
Bírom, amikor valaki el kezd dícsérni, hogy és ezt hogyan írtam, miként, miért, kinek, egyáltalán hogy bírtam ilyet írni, én meg nem tudom megmagyarázni. Élt egy kép és abból egy-egy szereplő, esetleg az összes egyszercsak megfogta a kezem és leírta, mit érez, mit gondol. Én csak amolyan közvetítő vagyok. Ez elég furán hangzik, de egyik barátnőm szintén ír és sokszor jön panaszkodni, hogy nem igaz, neki akart látni egy akármilyen jelenet megírásának és a szereplői csak nem úgy cselekedtek. Egyszerűen nem lehet őket irányítani. ^^
Én igazából novellákban mozgok otthon. Nagyon nehézkesen állok hozzá a regényekhez, mert azt sokáig kell írni és sokkal összetettebb. Ott sok szereplő irányít engem, ráadásul néhány fejezet között hatalmas eltérések lehetnek a hangulatok között, amihez még nem vagyok elég jó. Hajlamos vagyok egy-egy részt sokkal semmilyebben megírni. -utána meg utálom magam érte, hogy így elrontottam.
Azért a novellaírás is komoly kihívás néha. Én általában olyan egy oldalas novellákat írok egy-egy szereplő szemszögéből, vagy csak egyszerűen felvázolok bizonyos fajta érzelmeket, élethelyzeteket. Ezeknek többnyire nincs tudatos célja, de imádom őket. De van, hogy nekiállok egy-egy ilyen rövidebb novellának és azt veszem észre, hogy már a harmadik oldalnál tartok, de még mindíg nem akar vége lenni, még mindíg mondani akarja. A történet önmagát irányítja. Ez szerintem olyan szép. Egyszerűen csak varázslatos.
Gondoltam, hogy te is ezt érzed, de biztos akartam lenni benne. ^^ Amúgy a szereplőimről én is mindíg E/3-ban beszélek, sőt abszolút különálló személyeknek tekintem őket és ezért vannak, akik elég furcsán néznek rám. De ha egyszer élnek...!
Egyszer szívesen megmutatnám neked a műveimet. Talán tetszenének. Olyan tipikus írásaim vannak, de... Nya, csak örülnék neki. ^^" :oops:
Amúgy örülök, hogy tetszik a nevem. Saját története van ám. ;) Ha egyszer érdekel valakit, elmesélem. :izé: És nekem is tetszik a te neved. ^^ Ayase for ever! Jut eszembe: millió köszi. Miattatok mélyültem el sokkal jobban a yaoi világában. XD

Huh.Tegnap éjjel kerültem géphez hosszú idő után.Elolvastam a 2 fejezetet és mivel kezem lábam remegett bepötyögtem Ayasénak MSNre egy zavaros blablát és már össze is csaptam a laptopot.Aztán becsücsültem a sötétbe merengni és szenvedni.Ma du, mire sikerült magamhoz térni, őrjöngve téptem ki öcsém karjai közül a gépet, h sóhajomra jöhessek és megbizonyodhassak afelől a fórumon is tombolnak az érzelmek.És igen... :amour:
Persze félelmemben, h tán meg merészel állni a Föld ha én most nem postolok ide, muszáj beszélnem. Bármilyen nehéz és esélytelen terv is ez most.

Annnyira egyetértek itt minden egyes szóval, vesszővel, emotikonnal és a messzeségből hallatszó gondolatokkal, hogy azt leírni, elkiabálni, kifejezni sose fogom tudni. Ezért megkíméllek titeket az ismétléstől.
Chiaki-chan:"itt minden és mindenki annyira fantasztikus! Annyira köszönöm!" Szívemből szóltál...ahogy a többiek is...
Giana, Arita,kata69,Bw a tündérke,Elf,Corot,Via...és Nio...mindenki. Csodálatosak vagytok!! Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy megtaláltam azt az oldalt, ahol koncentrálódik az emberek egy olyan kis tömege, akik nem felejtették el még mi számít, és mi az ami igazán fontos. Akik még képesek tágranyílt szívvel fordulni a világ és annak legapróbb darabja felé is...Rengeteget adtok nekem. És hiszem, h már nem vagyunk idegenek egymásnak.
Ayase és Vik valami olyan fantasztikusat alkottak nekünk, amit senki sem mondhat el magáról. Képesek voltak elérni azt, hogy a lapjukra járók olyan bizalommal és szeretettel telve jöjjenek írni egymásnak és nekik, ami egyszerűen elképesztő, már már megbotránkoztató.
SOHA sem leszek képes elfelejteni ezeket az élményeket és hihetetlenül boldog vagyok, hogy érzem tartozom valahova. Egyszerűen megtanultam máshogy látni. És mindezt köszönhetem csakis nektek.

Ayase...mi már csak találgatunk hogy hogy vagy képes minderre. Fogalmunk sincs, őszintén. De ha kell szó nélkül dobáljuk le a ruhánkat, festünk fel betűket a testünkre és láncoljuk ki magunkat a Kossuth térre 5 év múlva, hogy felnyissuk azoknak a butácska és vak emberek szemét, akik nem látják, hogy az írásaidat díszdobozban, ajándékcsomagolással KI KELL ADNI. Tehát, Arita, ha megvan a tüntetés időpontja kérlek szólj ránk és mi követünk.

Tényleg esélytelen hogy megfogalmazzam Ayase és Vik érdemeit, szóval még mielőtt agyérgörcsöt kapnék az erőlködéstől, zárom zagyva postom és üvöltve búcsúzom:
IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM őket

Juhéj! :jump: Bevált a technikám! :jump: A szerdai korai fekvés miatt előbb lett péntek!!!! :jump:

Ayase! :ceret!: Említettem már, hogy imádom ahogy írsz? :amour: Olyan élvezet minden sorodat olvasni, hogy leírni nem lehet... Kamélia 1. minden várakozásomat felülmúlta (pedig már az előzetes is igen magasra tette a mércét). Nagyon jól áll az e/3 személyes elbeszélés is - el tudod érni, hogy ugyanúgy belelássunk szereplőid fejébe, átélhessük, amit ők, mint az e/1-es műveidnél. Moziüzemmód bekapcs. Seiki újabb, csaknem 'civil' (vagyis Ryu-mentes) oldalát kaptuk meg, ahogy Asukáról is egyre csak árnyalódik a kép, amit Sei először eléggé érdekesen rajzolt meg (Ryu leírásával már alakulni kezdett az igazi kép). Imádni- és zabálnivaló, ízig-vérig uke a kölök - tökéletes párja lesz Sei-nek. Olyan szépen kiegészíti egymást a magabiztos, machós Sei és a félénk, pirulós, csetlő-botló, kisfiús Asuka... *sóóóóóóhaj* Nagyon kawaii jeleneteket sejtek a zsigereimben. Szójátékaid és hasonlataid ismét kifektettek... E heti kedvenc: "bár anyai ösztönei, mint fűrészporban a B vitamin..." :lol: És most már az oltári cliffhangeres fejezet befejezés itt is aktuálissá teszi a Teperje le! kórus megjelenését és hangos kántálását. :cheer:

Egyszóval (majdnem eggyel ;) ): alig várom a folytatást!!!! *csillogó shrekescsizmázkandúroskönyörgős szempár*

(*filózik* - ha holnap is korán lefekszek, előbb lesz kövi friss? *keményengondolkozik*)

:fangirl: :fangirl: :fangirl:

Jujj! A kép!! *csámcsog-nyammog-hörög* Asamiiiiiiiiiiii! A színezés mesteri (ilyen ágyneműben tudnám csak elképzelni őAsami-samaságát), mint mindig. A kép maga meg azért imádnivaló, mert azt az Akit mutatja, akit a legelején megszerettem: vagány, huncut, vakmerő kiscsávó. Van egy olyan gyanúm, hogy fincsi kis játékba torkollana a lebukás utáni igrum-burgum. :lol:

Ó Istenem! Nagyon érdemes volt fennmaradni! Pedig a szemeim majd kiesnek az álmosságtól! :)
Én is csak örülni tudok az E/3-nak, mert így mindkettejül gondolatait megismerhetjük, és valljuk be óriási veszteség lenne bármelyikről is lemaradni.
Nagyon tetszik a kettejük kontrasztja. Az elején a leírás Seikiről. Ettől a mondattól fetrengtem a nevetéstől: Mentében végigsimított a Mercedes elején, magában megdicsérte h? import szolgáját s lelkére kötötte, legyen jó kisfiú és ne hagyja magát taperolni, amíg ? átvedlik. Annyira Seikis. És olyan gonosz! Hát nem csoda, hogy az Asuka jelenség teljesen zavarban volt tőle! Ki ne lenne!
És végre Asuka! Lassan láthatjuk őt is teljes valójában kibontakozni! Nagyon örül!!! :D
Ez a fiú valóban egy édes kis tünemény. :D Olyannyira, hogy nálam teljes füligvigyor effektust váltott ki. (De ez az Asuka fanclubban megengedett)
Fantasztikus vagy Ayase! Imádom minden mondatod, szavad!
Epedve várom a folytatást!
100 %-os erőbedobással csatlakozom a TEPERJE LE! kórushoz!
Remélem minél előbb bekövetkezik ez a várva várt esemény! (Nem akar ezzel semmire célozni! :hmm: )
Köszönjük az égieknek, hogy adta erre a világra Ayaset!

Szabad még egyszer? IMÁD ASUKA! :ceret:

Éjjel van és én már többször fejeltem le a billentyűzetet mint egészséges, de erre reagálnom kell. :amour:
Hogy várni? Hát kérem olyan fazonú Seiki mint aki "vár"? :aq: A hét vicce. Neeem itt nem kell majd teperje le kórus. Drága Numata-san megteszi azt többpéldányos kérvény benyújátsa nélkül is. :twisted:

Jányok! Köszönöm a későéjjeli postokat! Airisunak gigaarigatou! Hipergyors és naonpirító :ceret!:

És ugyanilyesmik járnak az Asuka Fan Club elnöknőjének és egyben vezetőszurkolójának is! Giana neked is! :hug:

[/b">imádom Asukát!
Gőzöm sincs, hogyan hogyan csinálod, Ayase, de nem lehet nem élvezni és röhögni! Mint egykori élelmiszer eladó és tanonc, teljesen átérzem a kölyök nyomorát :P Az egész annyira valós, annyira ismerős, hiszen én is jártam úgy, hogy apult mögött szerencsétlenkedve szerettem bele vkibe.(Szerencsére , nem lett belőle semmi :P )
De amit Seiki előadott :ha: Imádom ezt a mocskos szájú macsót! :dobb: Nyammm! Kér mééééég!!!!

Éljen, éljen Kamélia! És többfejezetes lesz, jajajj de jó!
:cheer:
Nagyon-nagyon tetszik ez a felállás! Seikit mindig is olyannak képzeltem mint egy csodálatos macskaszerű vadállatot, pl egy gyönyörű fényes szőrű feketepárducot, és most kerül mellé egy elveszett kiscica! Valahogy olyan temészetes, hogy ők ketten összetartoznak.
:fangirl:

Asuka annyira kis elveszett abban a boltban, elhiszem, hogy már attól zavarban van, hogy ő a boltos, és mindehhez egy Seiki... Több is mint elég. Érdekes, hogy Seikivel kapcsolatban engem is ugyanaz a mondat ragadott meg, mint Airisut, "Anyai ösztönei, mint fűrészporban a B-vitamin"
Da Asuka mindenkiből ihozza a gondoskodhatnékot, nemcsak Gianából, én mikor elképzelem, hogy találkoznék vele, tuti megtarktálnám egy nagy tál kajával. :D

Ja igen, tudom hogy Seikit nem kell félteni, de azért a rend kedvéért:

Teperje le!

Jaj, de édiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!! :luv:
Tündéri volt, ahogy ott csetlett-botlott!!!! Ahhh, simán magam előtt láttam az egész jelenetet, és annyira de annyira édiiiiiiii!!!!!!!! *Lehet még jelentkezni az Asuka-fanclubba? Akarakar*
És ahogy ott téblábólt, meg nem találta a rágót, juj, nagyon édiédiédi!!! :fangirl:

Juj, eltakarodok, mielőtt teleédizem a postot (vagy már késő? :D )

Miért van az, hogy ennek a Seiki pasasnak minden mozdulata bugyiszaggató??? *elképzelte azt az ajaknyalogatást, és hát... ő is fülig pirult, Asukástól* Ez egy olyan beképzelt pasas, minden mondatából árad a felsőbbremdűségébe vetett hit, és pont ettől imádnivaló!!!!! Én is szeretnék ilyen önbizalmat (meg egy Seikit Asukástul a szekrényembe :twisted: :twisted: )
Seiki-fanclub van már? Oda is lehet csatlakozni?

Igen, Chiaki-chan, már van Seiki Fanclub! Elnöknője-alapítója-oszlopostagja-vezetőszurkolólánya nem más, mint NIÓ! :cheer: Nála tessék tagságért folyamodni! :lol:

Én a Ryu fanclubtagságot vállaom, ha van, ha nincs, alapítok. XD
Amúgy fantasztikus és aranyos és édes és vagány, és gonosz és Seikis! No meg persze Asukás! ;) Vááááá! Imádom, imádom, imádom. Igazából, ha Sei én már imádom, de ez még annál is jobban... És ráadásul Asuka ügyetlenkedése. A kedvencem az (miután elolvastam, percekig csak ezt ismételgettem magamban): "Kölyök. Rágó." XD Kis szemét, komolyan. XD Szívatja szegény srácot, aztán meg leszúrja. *nem bírja ki röhögés nélkül*
Meg amikor Asuka felborítja az almásdobozt. Na azt én is így szoktam és néha még Seiki sem kell hozzá, csak egy csöppnyi zavar. XD Aztán meg remegő kézzel próbálom menteni a menthetőt, ami persze sosem sikerül, dehát se baj. Szóval Asukával maximálisan együttérzek.

Zavarról jut eszembe. Tegnapi hastánc fellépésen a fátylastáncot kapásból azzal kezdtem, hogy elejtettem a fátylam, úgyhogy amíg a többiek táncoltak, én a fátylam próbáltam felvadászni. Eztán jött, hogy mivel kint voltunk és fújt a szél... Nos láttatok ti már hernyóselymet szélben? Mert, ha nem, akkor is sejthető, hogy az mennyire száll. Szóval volt egy megfordulás a fátyol alatt, ami hála szélbarátunknak a selyemhernyó gumós állapotát idézte elő. De ez még semmi, mert hogy telibe vette a kamera, ahogy megpróbáltam minden nőiességemet és színpadiasságomat összeszedve kiküzdeni magam. A végeredmény paródiába illő volt.

Bw a (zűr)tündérke: Teljes mell/váll meg mindenféle szélességgel támogatom a Ryu fanclub megalakítását, és mindjárt csatlakoznék is az imádjuk Ryut mozgalomhoz!!! :amour:

Seiki és Asuka!!! :fangirl: A tegnapi irtó szar napom után, a Kamélia annyira de annyira jól esett, felvidított, megmosolyogtatott! Imádom! Még akarok sokat-sokat!!! :ühüm: :hug:

Corot és Bw a (zűr)tündérke! Teljesen igazatok van! Ryu Imádók Klubjának harmadik tagja is megvan - szerény személyemben... Írtam már, hogy Asukát anyai szívvel szeretem, de Ryu... ő más... Belé első olvasásra beleszerettem... *sóóóóóóóóóóhaj* Minden nünükéjével, hatalmas szívével, fanyar humorával, szívdöglesztő külsejével együtt rajongok érte. Ő a legcsücskebb - de legeslegjobban azt szeretem benne, ahogy Daniellt szereti teljes lényével és valójával.

Ha már itt tartunk: Daniell Fan Klub is kell ám! Hogy nézünk ki mézszínhajú napsugarunk nélkül??? :fangirl: :ceret: :fangirl:

És természetesen minden klubhoz el tudnék képzelni egy-egy kitűzőt is... :roll:

Na, hát éppen ezt akartam kérdezni! Nem tudtam, csatlakozhatok e a húgom által alapított Asuka-fanclubhoz, mert én már az első fejezetben Ryunek adtam a szívemet. Ha neki alapítanak fanclubot, ahhoz azonnal csatlakoztam volna, mert imádom azt az embert, ahogy Airisu olyan szépen és szeretetteljesen megfogalmazta, "minden nünükéjével együtt." Ayase minden nő álmát vetette papírra a személyében. Az érző szívű Sárkány! Nincs aki ellenállna neki. És még meg is tudom érteni szegényt, egy kicsit én is tisztaság és rendmániás vagyok, tudom milyen érzés fogkefét találni a konyhapulton.

Persze a többi szereplőt is imádom, de egy Ryu fanclubnak boldogan lennék a tagja!
És ha van kettős klubtagság anyai lelkemet követve beszállnék egy Asuka fanclubba is!

Én még kicsit tologatom az új sztorit, mert még az "eredetit" sem olvastam el. DE képzeljétek, belevágtam ebbe a monumentális műbe még az éjszaka (úgy hogy kinyomtattam az első kötetet), de sajnos nem jutottam messzire csak a 2. fejezet közepéig...aztán elájultam :oops: Viszont meg kell mondjam, hogy eddig nagyon, de nagyon tetszik, még reggel is beleolvastam kicsit, aztán gyorsan észbekaptam, hogy hoppá... talán el kéne indulnom a melóba mert megint elkések :ohmy: :D Szóval nehogy azt higyjétek, hogy azért halogattam mert nem érdekel... de már ennyiből is leszűrtem, hogy szerintem én is csatlakozni fogok a rajongótáborba, ha a végére érek. Ayase! Nagyon remekül írsz, ha egyszer vége ezt ki kéne adni keménykötésben, mert megérné, én szerintem tuti megvenném. :bow: Nah, csak ennyit szerettem volna így előzetesbe megjegyezni. :mrgreen:

Shinzo teljesen és totálisan egyetértek veled. :bow:

Én is eljátszottam a gondolattal hogy mondom Ayasének hogy adassa ki de megelőztél. :fúúj: De az ötletet támogatom tényleg megérdemelné azt a keménykötést, és biztos hogy én is elkülönítenék rá hogy megvegyem akármennyibe is kerülne. Semmi pénzért nem mondanék le arról hogy a magaménak tudhassak egyet ha tényleg kiadásra kerülne. :catheart:

Egyébként én annak örülnék a legjobban, ha lenne egy Danille klub is, mert Danielle nőtt legjobban a szívemhez. Első pillanattól éreztem egy kis hasonlóságot kettőnk közt, igaz nem vagyok annyira élettelteli mint ő, de mégis valahol úgy éreztem végig hogy egy kicsit hasonlítok Danielle karakterére, itt, legbelül.

Egyszó mint száz: Danille szívem csücske, örökre az marad, és írjatok h van e klub és hogy ki vezeti.

*ohh, hogy nyalogatná üfltől fülig körbe körbe föl meg le azt a tündéri paradicsompiros pofiját meg minden egyebét* :catheart: - Anyai ösztönök bennem se tombolnak jobban mint Seikiben, Asuka inkább valamilyen "tegyél még egy lapáttal a zavarára, olyan ééééééééééédi" :twisted: gonoszkodhatnékot váltott ki belőlem :oops: ... Hozzám az egész bandából Seiki áll a legközelebb... Ryu már túl jó, túl sokat ad, nem is tudom... (nem véletlen, hogy nem én írok ide csodákat na...) próbálkoztam már hasonlóan odaadó pasival, de képtelek vagyok telejes szívemből lángolni valakiért aki -miután megszereztem- nem jelent kihívást...
Énénénéné.... sry *Mazsola és az ő egocentrizmusa... :oops: *
A Daniell varázsához nagyon nagyon nagyban járult hozzá, hogy Ryu szemszögéből láthattam az eseméyneket. Csodálatos volt egy ennyire a sajátomtól eltérő, gyönyörűen fölépített személyiség nézőpontjából megismerni a szerelmet, az azzal járó érzéseket, gondolatokat... Ezért is voltam nagyon kíváncs a Kaméliára, az nyilvánvaló volt, hogy nem Ryu fogja elmesélni. Érdekelt, hogy mi kerül a helyére annak a fájdalmasan szép varázsnak, amit a "Ryuszemüveg" adott Daniellnek, ami annyi soksok szeretettel teli mosolyt csalogat az ember arcára. Kamélia első fejezete, megfosztva Ryu személyiségétől, sokkal inkább mázolt felhőtlen kaján vigyort a képemre... csak tudnám, hogy mit akarok ebből a blablából kihozni... -ha már bepötyögtem itt marad-...! Mindenesetre fantasztikus, hogy egyetlen ember ujjaiból, hangulatában ennyire külömböző történetek szaladhatnak docba, miközben mindegyik szóhasználatában és stílusában ott van az az Ayase szignál aminek hála le se lehetne tagadni, hogy kiből jönnek a betűk...

És teperje le gyorsan gyorsan! :ühüm:

Itten csápol a 4. tag... ja, az Arita, bocsi :D Szóval jelentkezem Ryu-klubtagnak! Mivel jár a klubtagsági?

Én úgy érzem, hogy az egész Sóhajom fóruma egy nagy Daniell-fanclub, ahol az elnök egyérteműen Ayase (szentem legalább annyira imádja a karaktereit, mint mi). Mert valahányszor a klub összejön, az elnök közzéteszi a legújabb fejezetet, és a klubtagok elmondják róla a véleményüket (ergo: hosssssssssszan fangirlködnek). Ezt csak azért érzem így, mert számomra Daniell (a személy) egyet jelent magával a kötettel is. Daniell a személy, és Daniell, a kötet nekem nem két azonos alakú szó, hanem szinonímái egymásnak, ugyanannak az érzésnek, élethez való hozzáállásnak. Mert bár Ryu meséli a történetet... nekem minden szavából Daniell (személy)-fíling árad. Már mézeskenyeret sem tudok enni rendesen, mert meglátom a mézet, és egyszerűen elmélázva azon kapom magam, hogy már megint arany-lombú fa alatt állok, és a leveleken áttűző nap körbefon, és a szívemet melengeti, távolból pedig mintha körhinta hangja szólna... Nah, ezt fejtse meg valaki *teljesen elmebeteg*.

ShirouChan: hadd súgjam meg, az első tali óta tervezgetik/jük a Daniell kiadatását (én legalábbis úgy tudom, de az illetékeseket kéne meginterjúvolni --> pl Arcticát, akinek az összes szent csókolgassa végig az ujjacskáit, mert elvállalta, hogy tördeli... hajrá, lányok! :cheer: )... Nekem meg Miharu már készíti a szekrényt :láv:

Juj, de fantasztikus lenne, ha lennének ilyen fan-kitűzők! Már csak ezért is érdemes lenne klubot alapítani :D

Huh. Ryu tagság mivel jár. Hát van egy szörnyű szabályunk, amit jelen pillanatban hoztam meg és szerintem... Hát nem tudom hányan képesek teljesíteni. *elgondolkodva hümmög, egészen komoly arcot vág, majd hirtelen elvigyorodik* Természetesen imádni kell a mi kis Ryurynkat. XD Ezen felül majd még kitalálunk valami közös jelet, mint pl.: "Ryufan vagyok" póló, etc. XD Csak még ezt alaposabban ki kell ám találni. ^^
Amúgy Danyt én is imádom és hasonlatosnak érzem a lelkivilágunkat. Ad 1. mindketten művészek vagyunk, ad 2. én is festek, csak picit másként, mint az a pöpp gyermek. Ja és persze én sem tűrök meg egy szót sem, mikor éppen alkotok. ^^" *gonosz Bw ilyenkor előbújik és csúnyán rászól mindenkire, hogy cömm és hagyják békében alkotni* Meg az a kis szöszke olyan kis csodaálmodó és valljuk be, gyakran én is. ^^""" A valóságtól marha messze állok a legtöbbször, dehát se baj. Hogy tudnék alkotni, ha teljesen reálisan látnám a világot? XD
Amúgy a lenti idézetet én írtam. ^^ *büszkén magára mutogat* Pedig béna vagyok a versíráshoz. XD És ez csak a mű első versszaka. Ha tudnátok, mi időmbe telt, mire ezt összeszerkesztettem...! De végre egy versem jó ritmikailag, rímileg és még mondanivalója is van! Heh! Ezt kapjátok ki! XD Plussz egy pályázatra írtam, de végül az egyesülethez való csatlakozási kérelmem mellé csatoltam. *na szééép*
Szóval verstől visszatérve eredeti vonalra. Lehessen mindentagsááááág! Mert én is gyűjteni fogom a kitűzőket és csináltatok Ryusat is, ha vki megmondja, hogy kell, mert erről kisváros lyánykaként fogalmam sincs. ^^" De persze nem adom fel és mindent megteszek az új fanclubbért. ^^ *happy, hogy végre van egy ilyenje is ^^*

Jut eszembe. Aki beszélni szeretne velem, vegyen fel MSN partnernek, vagy írjon mailt nyugodtan. ^^ Cupp everybody *most tűnik randizni cejejmével* Már két hetesek vagyuuuuunk! ^^*eltűnik szemelől*

Hjaj Jányok és fiú!

Neemtom, hogy dobtam e gigaüdvöt ShirouChannak, de ha nem akkor majd most! :ölel: Szia! Happy vagyok, hogy újabb értékes taggal bővültünk!

Gomenasai mindenki. Nyomi vagyok nagyon, így a postom is hasonlóképp rövid és bágyadt lesz. Remélem kialszom a mai nap folyamán...

Fél nap alatt töb FanClubba vágyom jelentkezi mint egész életemben együttvéve! :ceret!:

Elolvastam minden postot és komolyan fel kéne titeket írni egy kimerítő nap után. Kötelező adag SóhajomSzeret. :amour: KöszönömSzépen!!! Igazán :láv: ... és nagyon... :luv: .... meg egyáltalán :csup:

Másik megállapítás. Ti élvezitek az önteasingelést! :D MazohistaBrancs!! :twisted: Teperjeleee?? Lefogja! Nagyon hamar és feletébb sokszor, nem kell aggódni, végülis Numata Seikiről van szó v. mi a szösz! :mrgreen: Neeemkell bújtogatni. :D:D:D

És úcsóként... :amour: Jó, hogy szóbajött Daniell és az igazi kötetbe álmodása... hamarosan igényfelmérünk. :cheer:

Fantasztikkus perceket kaptam tőletek. Felüdülés volt így félnyúvadtan és... ég a fejem, hogy ezekre a varázsos, magasröptű, kawaii és lélekbőlfakadós postcsokorra ilyen kis ficakkal válaszolok... Gomenasai. A fáradtság... :nyo!:

Bocska, hogy csak most írok. Meg most olvastam el.
De.... Asuka, imád, imád, imád! (csatlakozna a fenntebb említett FanClubhoz)
jaj... Seiki egy dög, de hát mi más lenne?! és aktívan irigylem a Mercijét! *egy Mercedes... édes, édes álom...*
igen, TEPERJE LE! én nem tudom micsinálok, ha nem olvashatom hamar, azt a Daniellben Sei által említett first time-ot!
Asuka szertelenül édes, Seiki meg... örülök, hogy még többet megtudhatok róla, de... többet, többet, többet, többet!
kicsit elfolydogálok...
valahogy... nem is tudom... talán számítottam rá, hogy a közel jövőben Kamélia friss lesz (Ayase volt kedves Kamélia idézettel mkedveskedni a jónépnek MSN-en) de hogy az ennyire közeli jövőben...!
Éljen Ayase!
és jajajaj... Asuka és Seiki... haj... most kicsit elálmodozom...
nem nézné meg valaki, hogy nem ma van-e véletelenül gyerek nap? mert a mai nap túl szép ahhoz hogy igaz legyen! :D
:csup: :amour:

Szerintem még soha nem voltam ennyire fáradt mint ma (férfiakat megszégyenítőan fizikaimunkáztam,babátjátszótereztettem,barátnőt szórkoztattam eszméletlen humorommal..), de képtelen voltam úgy lefeküdni, hogy elolvassam a napi frissadagomat. Be kell valljam, hogy szinte mindegyiken majdnem koppant a nagy fejem a klaviatúrán, de utoljára hagyva a Kaméliát nem hagytam magam lebírkózni.
Minden szavát szabályosan (és nagyon nőiesen) végigvihogtam. Eszméletlenül jó Ayase. Imádom. Lassan szombatot köszöntve nem tudom hova ragozni, a többi bagyolyvérű fangörl és boj(!) már szépségesen kifejtette a dolgot, szóval kérlek képzelj oda bőszen bólogatva a válluk mögé. :amour:

Ritka tehetség és személy vagy. Ezen nem sokat lehet vitázni (szerintem nem is akar senki), de hiába vagyok ennek tökéletesen a tudatában, minden egyes alkalommal sikerül a földrevágnod, hogy nagy szemeimmel az égre tapadva elgondolkodjak az élet értelmén és szépségein.
Csodás természetességgel és eleganciával bújnak ki kezeid alól ezek a hihetetlenül különböző karakterek. De mind-mind ugyanonnan jöttek, belőled. Így képtelen vagyok valakit kevésbé kedvelni, mert legszívesebben mindet magamhoz szorítanám és ölelném és ölelném és... annyira imádnivalókká varázsolja az a hatalmas szereteted, amivel teremtetted és nevelted őket, hogy minden egyes olvasódnak jut még belőle egy-egy óriási és személyes adaggal. Hihetetlen érzés. És én mindig minden egyes morzsáját olyan féltve és hálával szorítom a szívem alá (hogy magad is láthatod fórumon öntöm ki a szívem legkisebb csücskében kuporgó érzelmeim szennyes zokniját is a lábad elé..).
De mivel az elején kikötöttem, hogy neeem fogok én itt áradozni, most a parkettát bámulva emelem az ujjam a magasba és kérek elnézést, mert nem tudom visszafogni magam. Szeretem ezt a helyet. Amit csinálsz. És úgy érezném, hogy túlcsordulok, ha nem adhatok abból a sokból egy picikés jót is vissza.

Végül szeretnék csatlakozni a Daniell és Kamélia remekművek összes létező klubjához, bármennyire is törvényellenes, mert ha nem imádhatom őket, mindannyiukat, a szívem szakadna meg.
Seiki hiperszupersexy, a lábai előtt heverek, Asukáért megveszek, Ryu A Férfi, Daniell pedig maga a szerelem és boldogság. Ők együtt a minden. A legtöbb, ami szép ebben a világban (nagy szavak.. de ez a mű számomra A Mű) és ami képes összetartani minket az ország legkülönfélébb embereit, hogy a szívünk klisészerűen de már tényleg egyszerre dobbanjon. És Ayase rendületlenül diktálja az iramot.

ÉRZELGŐS MIHARU. Fáradt és Daniellszerelmes Miharu. Bocsi :láv:

Hát itt van, megérkezett végre... imádott Seikim side storyja. Már nagyon vártam és mondhatom, nem is okozott csalódást. Bár már voltak némi információim Sei és Asuka megismerkedésének körülményeivel kapcsolatban, ez semmit nem vont le a fejezet olvasásának élményéből.
A humorod már és még mindíg frenetikus, Ayase. Kezdve az olyan kijelentésektől mint a szépen domborodó keblekre nőtt nőszemélyek egészen az olyan gondolatokig, mint Seiki nemesebb részének konzerválása a jövőbeli híg humanoid eresztés múlt hatalmasságaival való megismertetése végett.
Mondanom sem kell, végigvihogtam az egészet, csodálattal fujtatva pl az olyan szójátékokon mint a szanaszét menekülő almák stb..
Asuka továbbra is egyre elszántabban fúrkálja magát szívem mélyébe. Nem igazán értem, hogy csinálja, mert anyai ösztöneim Seikiével vetekszenek (mint fűrészporban a B vitamin...Ayase, honnan a francból szedsz te ilyesmiket? Elképesztő vagy), és a csetlő-botló karakterek sosem tartoztak az engem elvarázsolni tudó személyek közé, de ez a kis borzas hajú seprűnyél az első pillanattól melegséget csempészett a szívem tájékára. Végülis, ha Seit meghódítja (és az sem tudja megindokolni miért) velem miért ne tehetné ugyanezt?
Mindenki aki ismer, tudja rólam, hogy bár semmi bajom az ukékkal, de nem épp ők azok akik engem heves szeretetre tudnak gyújtani és mégis, Ayase már három karakterével elérte azt, hogy én ukékat mélységesen a szívembe zárjak. Na persze ebből kettő nem épp az a tipikus uke, hiszen Danyt semmiképp sem nevezném annak, mégha Ryuval való kapcsolatában többnyire (de legnagyobb örömömre nem mindig) ezt a szerepet is tölti be. Nála az a külön varázslat esetemben, hogy sosem vonzottak a szeleburdi, bohém, elvont emberek, de az ő személyisége olyan varázslatos és magával ragadó, hogy már az első találkozásunk alkalmával elbűvölt és felkeltette bennem a mély lángoló szeretetet.
Kenji a másik. Bár egyértelműen kislány szerepre kényszerül, és zsaru bácsival szemben csakis az uke szerep várhat rá, de azért valójában ő egy belevaló, vagány kamasz, aki meglehetősen fiúsan viselkedik az esetek többségében (ezt imádtam az első pillanattól kezdve egyébként Akihitoban is, és kellőképpen fáj is a szívem, hogy Ayano-sensei mostanában erőteljesen nőiesíti).
De Asuka az eltér mindkettejüktől e tekintetben, ugyanis egy fikarcnyi férfiasságot vagy különleges kisugárzást nem látok benne. Egy ügyefogyott, jólelkú, meleg szívű kiskölyök aki aztán valóban az ukék ukéje és igazából semmi különleges nincs benne. És mégis, ahogy színre lépett azonnal mély szimpátiát és szeretet éreztem iránta. Nem tudom, hogy csinálod Ayase, hogy olyan karaktereket lopsz a szívembe semmi perc alatt akikre máshol talán csak annyi figyelmet fordítanék mint hőn szeretett semém tartozékát, akin keresztül csak annál jobban lubickolhatnék seme bácsi sugárzó férfiasságában és vonzerejében (itt meg kell jegyeznem, hogy Dany és Kenji nem ez a típus, ők mint fentebb írtam különlegesek, főleg Dany), de képes vagy erre a nem kis feladatra is, mégpedig játszi könnyedséggel. Nekem meg marad a csodálkozó agytorna, valyon mi van Asukában, ami ennyire megfog és elbűvöl. Talán sosem jövök rá, de nem is az okok a fontosak, hanem az érzés, hogy mosolyra szalad a szám, ahányszor csak feltűnik a színen és szívem megmelegszik.
Sei-ről pedig most nem áradozom, mert abból egy végeláthatatlan fangirlködés lenne. Ő számomra a Daniell szupeseméje, akinek imádom a mocskos száját, erőteljes egóját, önbizalmát, lezser stílusát, igencsak szabados életszemléletét, de legfőképpen a benne lakozó mérhetetlen melegszívűséget, odaadást és azt a sosem múló és elhivatott hűséges (és ezalatt nem a testi hűséget értem) kötődést és különleges szeretetet (az én értelmezésem szerint sosem múló szerelmet-bocsi mindenkitől aki ezt nem így látja) amit Ryu iránt érez. A Daniell első kötetében a fiatalkorukra való visszaemlékezéstől kezdve olthatatlan lánggal lobogok érte és ez csak egyre erődödik. Bármit csinál, mond vagy gondol Nióka csak olvad és csöpög, orrvérzik és imádimádimád :ohoo: :fangirl: :amour:

Chiaki-chan: köszönöm a jókívánságokat! De körülbelül másfél hete sejtem, és egy fél hete biztos vagyok benne, hogy nem én szerkesztem a Daniell köteteket. A sok más egyéb mellet nekem is benne van a kezem, nem teljesen saját hibámon kívűl történt a dolog.

Daniell kötetszerkesztés.

Annnyira jól hangzik... olyan erősen és hivatalosan... Annyira boldog voltam, amikor Ayase anno megsúgta ezt az APRÓSÁGOT, amitől majd kiugrott a szívem, a lelkem, a mindenem...
Kis szerényen, szemlesütve, csak úgy elpiszmogva a tavasz virágos illatába és één napokig csak azon járattam a fejem, hogy igen... igenigen... elindult és már nincs megállás. Ebben egészen biztos vagyok. Még Édesanyámnak is mesélnem kellett erről (attól függetlenül, hogy az egész szöveget finoman kódolni és cenzúrázni kényszerültem), egyszerűen muszáj volt hogy tudja. Mindenkinek tudnia kellene róla. Hiszen.. dehát ti tudjátok :love:

A másik. Daniell következő fejezetére szeretnék szemtelenül átugorva azt a bizonyos forrókása kerülgetést, és vigyorral az arcomon rákérdezni, hogy VAJH a mi szerelmeseink abba a bizonyos házba bújnak e el a világ elől.
Nem mintha válaszod után képes lennék még jobban várni a folytatást (mert az mindenfajta tekintetben lehetetlen..), csak úgy.. hát izé.. kíváncsiságból... :red: [/b">

Miharu, nemmondom, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik mert tapasztalataim szerint nem is! :he: Így nemjövök ilyen kamuságokkal, helyette inkább csak annyit mondok. Hm... hogy abba a házba? HmHm... meglehet... :red:


Daniell kötetszerkesztés... :ceret!: *visszaszámol*

visszaszámol...?!

mennyit kell még addig aludni?????????????????????????

RABULEJTVE frissssssssssss!!! *idióta vigyor leledzik az arcán* Végre valami jó is történik velem a héten!-összenyálazhattam a klaviatúrát! :ühüm:
Örömben üröm, hogy Vik ismét "gonoszkodott" (sorry :hug: ) és ismét a legjobb résznél hagyta abba!!! NEM ÉRRRRRRRR!!! Most megint tűkön ülve várhatom a fincsi hálószoba-jelenetet!!!
De azért továbbra is imádom Duot és Heerot meg Rabulejtvét! És gyorsan-sebtiben-azonnal-sebessen kérem a következő fejezetet!!!
Amúgy meg köszi Vik a mai részt! Nagyon szeressem (főleg azt a részt, ahol Duo vígasztalja Heerot, ÉDESEK)!!! :dobb:

Jártam Galériában is, és meg kellett állapítanom, hogy Aki-channak kifejezetten jól áll a kék szín!
Ami pedig az előzeteseket illeti, hát már alig várom, hogy olvashassam az Ai no Kusabi ficet! És az a kép!!! :ohoo: (kár, hogy nincs szép nagyban)

Drága Aki-chan kicsit sokat nyelt mostanában... olyan szép, olyan nagyon jól állnak neki ezek a kínai rucik, úgy megölelgetném! Szegénykém nagyon nyuszi lett! Azért Fei Longot bizonyos szempontból nehezebb kezelni mint Asamit... (gondolok itt például arra, mikor Akihito megemlítette, hogy háborúsdi helyett inkább meg kéne beszélni a dolgokat egy kávé mellett, Fei meg igen szemléletesen elmesélte, hogy milyen csúnya bácsiknak fogja eladni szegénykét, ha szórakozik vele... én is megszeppentem volna...)

Azt hiszem a hajtépős cliffhangereket Akumának köszönhetjük... Most nem ugrok neki a Rabulejtve frissnek... nincs idő :pity: . Mindíg úgy magával ragad a hangulata, hogy muszáj visszaolvasni még néhány fejezetet... aztán este lesz, meg reggel...

friss!
és bevallom a Rabul ejtvével szemben vannak fenntartásaim és tudom hogy még egy jó darabig lesznek is. A kíváncsiság hajszol a fejezetek elolvasására, de lassan engedek fel ahhoz, hogy tiszta szívből élvezzem
jó történet kétségtelenül. mégis minden fejezet előtt bennem a kérdőjel: olvasssam-e tovább?
kiváncsiságom győz, de nem tudom úgy szeretni mint a többi Gundam ficet az oldalon.
lehet hogy csak az a bajom, hogy még semmi igazi történés nem volt... mert ugye elég sok minden történt, de úgy érzem még hiányzik valami...az ami az egészet előrehajtja majd azon a sok-sok fejezeten keresztül
nem tudom... mert NEM a BDSM zavar...hanem...nem tudom...

Sae-chan semmi gond azzal, ha pont ez az egy nem fogott meg. :D Nem mindenkinek jön be ez a fajta stílus, nem mindenki tudja élvezni és ebben nincs semmi rossz. Nem vagyunk egyformák. Egyébként igazad van abban, hogy hiányzik belőle valami, ami előre viszi a történetet. Mert valóban hiányzik. Még. :ühüm: Ez az első hét fejezet amolyan bevezetés féle, egy kis bemutató erről a fajta kapcsolatról. Benne volt minden, amit tudni kell, olyan gyorstalpaló féle. A szeretet, a teljes és feltétlen bizalom, a dícséret, ha jól csinálsz valamit, a büntetés, ha vétesz. Annak a bemutatása, hogy szeretnek és védelmeznek, annak ellenére, hogy igenis vállalnod kell a tetteid következményeit. Soha nincs cél nélküli brutalitás az ilyen kapcsolatokban, mert az már más. Ennyit akart közölni ez a pár fejezet, semmi mást, ezért nincs meg benne az a "valami", ami előre viszi majd a sztorit. De a következő fejezet után ennek vége, kezdődik az igazi történet és akkor már nem lesz ilyen gond.

Egyet kell értenem sae-channal, mert én is fenntartásokkal kezelem a témát, attól függetlenül, hogy Vik stílusát meg nagyon szeretem. De mindig elolvasom a frisst, hátha ez lesz az a fejezet, ami átlendít :D És valszeg ezután is így lesz. Azért a Taming Rikit nagyon várom ám! :twisted: :twisted:

És a kékben feszítő Akihito..... és Daniell !könyv! borító.... hát, csudijó ez a nap!

Rabulejtve frissss.... Corottal egyetértek... mi, olvasók is rendesen kapunk az S/M-ből... a legizgalmasabb részeknél abbahagyni... ejnye. Büntiben vagyunk, vagy mi? :S:

A testi fenyítésről. Nem vagyok híve, de néha elkerülhetetlen. Fura párhuzamot vonok: labradorjaim nevelése-képzése közben is bizony előfordul, hogy rájuk kell csapni. Legtöbbször elég a szép szó, hogy NEM, de néha túl nagy a kísértés és nem tudnak ellenállni. És mivel a parancsok mögött nem látják a féltést (nem szabad a földről mindefélét felzabálni, mert mérgező husit is odarakhatnak kedves emberek), igen drasztikusan kell fellépni. Fáj közben a szívem, mert imádom őket. ÉS - ennek is megvannak a maga szabályai: rögtön a hibázáskor lehet csak alkalmazni és fejre nem ütünk, mert utána félni fog a simogatástól is... Duonál abszolút éreztem ezt: nagyonnagyon szereti Heerot, de mindkét felet kötik a szabályok ebben a játékban. Neki bizony büntetni kell, mikor hibázik a rabszolgája... De rögtön utána kimutatja a szeretetét is és szépen olvadoztam is a gyógyító kence odaadásánál, az ölben vigasztalásnál és annál a mély, éhes csóknál... És most visszatérek az első gondolathoz: NEM ÉR ITT ABBAHAGYNI!!!! :fisshake:

Ayase! Akihito annyira szépséges lett! :láv: Tényleg pazarul áll neki ez a királykék, a finom minták és őzikeszemei is hihetetlenül kifejezőek lettek színeid által.

Taming Rikit meg természetesen alig várom!!!! Már a rövid ízelítőből is lejött, hogy mennyire jól elkapta Kira a karaktereket. Előre is köszi Vik ezt a hatalmas munkát, amit felvállaltál!

Az az igazság, hogy nemszoktam postolni Vik műveihez... hogy miért nem? hát mert már napokkal a friss elött megkapom, hol egybe, hol aranyosan darabokba adagolva, mintezt azért mert ugye a seme név kötelez, teasingeljük azt a szerencsétlen ukét...

Mindegy. Én előben fangirlködöm neki. :fangirl:

A lényeg a lényeg... Ti nem tudjátok elképzelni azt az érzést... ültem az ágyon és saját nyáltocsámban dagonyálva hallgattam a hentai mesemese mátkát melyet Vik regélt és közben csak az lüktetett az agyamban, hogy a fene bele, hogy általam élvezhető nyelven nem tudok ehhez hozzáférni (nekem nem olvasós angolom van... inkáb olyanmegértős angolom, ami a mangákhoz elég, de hogy egy full sztoriba belecsapjak... ahhoz édeskevés)

Előszőr a Rabulejtve és aztán a Taming Riki... Soha nem gondoltam, hogy mind a két vágyott sztorit magyarra varázsolja majd nekünk.

Kinyitott egy új kaput és nem tudom, ki hogy van vele... de én besétáltam rajta.

:down:

Istenem....Rabul ejtve... tudom, gogy Vik ritkán post-ol, de ezért hatalmas homlokcsók jár neki... és a Taming Rikiért pedig egy hatalmas medveölelés... :hug:

Ayase: azok a képek... :glomp: hogy a fenébe csinálod?!?!? Minden esetre: főhajtás részemről.

Nekem tetszik a Rabulejtve. Néhol kicsit vontatott, de most ez a vége... Hát nem igaz. Most tűkön fogok ülni, hogy mégis mikor folytatod. :P Egyébbként Vik hála neked imádtam meg Duót. :fangirl:
Krehem... *torokköszörül* Szóval Vik. hajrá, hajrá, hajrá! Én imádom és mindíg elolvasom, csak sajna nem mindig érzek magamban erőt ahhoz, hogy le is írjam gondolataimat, véleményeimet hozzá. Jobbára egyébbként nem vagyok az értelmetlen szeretkezés híve, aminek se célja, se semmi. Csak úgy üresen, magában a... Bár az már nem is szeretkezés. Mindegy. A lényeg az, hogy én azért érzem a lappangó érzelmeket, amik itt a végén hihetetlen gyorsasággal jött szembe velünk. Akkorr pár pillanatig csak meglepetten bámultam, majd újra és újra elolvastam azt a részt hát... :fangirl: :fangirl: :fangirl:

Ayase: Most mondjam? XD Akihitoooooo! *olvad* (Miért nincs olvadozós smile? Szükség lenne rá. XD) Nekem ő a kedvencem. ^^" Akihito, Akihito, Akihito. Meg Asami-samaaaaaaaaaaaaa! :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: Na jó, ennek semmi értelme. XD Szóval jó lett. ^^

A könyvről pedig: Ma eszembe jutott, hogy hogy bír egy ilyen kis csoda elbújni a nagyvilágban? Hogy lehet elmenni mellette anélkül, hogy felismernénk, hihetetlenül tehetséges? Ayase, te egy csoda vagy. És ezt jobb, ha elfogadod. ^^ Gratulálok a könyvedhez. Igazán gyönyörű. ^^ És mint már azt említettem, dedikált példányt... ;)

Hmmm... Rabul ejtve friss. Mindig elolvasom, mivel hajt a kíváncsiság, pedig a BDSM félelmetes, hogy mennyire nem az én világom. Megértem, érdekelnek a pszichológiai alapjai, és elgondolkodtat, de számomra valahogy annyira idegen. A testi fenyítéssel kapcsolatban teljesen egyetértek Airisu-val, hogy néha bizony muszáj, ha jót akar az ember, és nem csak kutyák, de gyereknevelés esetében is. Emlékszem hány alaposan megérdemelt pofont kaptam jóanyámtól, és nem is kárhoztatom érte, hihetetlen rossz gyerek voltam. :D

De hogy ez két felnőtt esetében, egy kapcsolatban történjen az... Értem én, hogy Heero nem egy egészséges felnőtt személyiség, hogy is lehetne az, hiszen egész eddigi életében parancsokat teljesített, és soha nem élt valódi önálló életet. Ezért szüksége van rá, hogy valaki megmondja neki, hogy mi merre hány méter, ráadásul Duoval való kapcsolatában azt is megkapja amit eddig nem: szeretetet. De nem igazán tudom, hogy egy ilyen kapcsolat mennyiben szolgálja az egészséges személyiségfejlődést, egy életét egyedül is irányítani képes egyéniség kibontakozását. Az én szememben, egy kapcsolat akkor működik jól, ha abban mindkét fél önálló személyiségként, de egymást támogatva és segítve fejlődhet, kibontakozhat, és azzá válhat, ami lenni szeretne.

Persze, az is lehet, hogy ezt nem mindenki gondolja így: mindenkinek más az útja, és lehet, hogy valakinek az jelenti az önkiteljesítést hogy engedelmes rabszolga válik belőle. Nemcsak az önállóság lehet cél, de az önfeladás is. Ezért, bár én nem így gondolom, és egy ilyen életmód elképzelhetetlen számomra, megértem, ha valaki ezt választja.
De azt hiszem alaposan jellemzi engem a hozzáállásomat az, ami eszembe jutott az olvasás során: elképzeltem, hogy Sóhajom frisst szeretnék olvasni, és valaki azt mondja, hogy NEM. És ott abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy nincs az az isten, ember, állat, növény, vagy akármilyen máig még fel sem fedezett létforma, aki ezt nekem megtilthatná, és az utamba állhatna. Ráadásul, talám még a saját tisztaságmániás szuperegómon is felül tudnék kerekedni, és ráérősen végigböngészném a frisst és a fórumot, mielőtt eltakarítanám az illető véres maradványait...
Mert fantasztikusak vagytok, lányok!

Szerintem ez egyáltalán nem ritka vagy egyedi csak nagyon szélsőséges, sokan vágynak irányításra, útmutatásra... Belegondolva, én se szeretek "a" domináns fél lenni egy párkapcsolatban, egyszerűen unalmas és fárasztó, hogy mindíg nekem kell tudni, hogy mi legyen, persze piszok nehéz olyat találni aki egy ilyen lüke ámde mindenről határozzott véleménnyel rendelkező entitás mellett dominálni képes... (pff, vágyok a nagybetűs semére erre futószalagon gyártom a papucsokat... ) = Asamimánia? :hmm:


Persze a cél nem az, hogy az ember feladja önmagát, szóval nem a rabszolgaság hanem; a felelősségvállalás egy tisztább, átláthatóbb formája (/Vik postja); egyszerűen egy olyan társ, akire támaszkodni lehet (nagyon komoly/erős támaszra gondolok); a vágy, hogy valaki "megszelídítsen"; pontos ismerete annak, hogy mit lehet és mit nem... Talán túlságosan elemző, lélekre levetítős módon közelítek meg egy elfajzottabb nőszemélyek izlésvilágához alakított ficet (nem én kezdtem :lol: ), de ha szimbólumként kezeljük a körülményeket és köhöm "segédeszközöket", akkor mindkét oldalról egy nagyon is hétköznapi, emberi vágy ideális kielégülésének a történetét kapjuk. (Persze a reallife kicsit máshogy működik, legtöbbször a semmibevett, beosztottbeosztottja emberek keresik azt a trületet ahol dominálhatnak és a naponta nagy horderejű döntések meghozatalára ítéltek akarnak legalább a magánéletükben kevésbé felelősségteljes pozíciót betölteni...-oks érzelmi dolgokról és átlag emberekről beszélek)... Talán pont ezért szeretem én sokkal jobban ezeket az első fejezeteket, amik csak a kapcsolatukról szólnak... ha a story beindul, a hangsúly máshova vándorol, engem ez a része a történetnek sokkal jobban szórakoztat. Persze érzelmi síkra levetítve is nagyon szélsőséges ez az uralkodni/uralva lenni
vágyás, de innen már csak pár lépés, hogy az ember a saját életének az irányításán, annak határain elgondolkozzon. Teljesen természetes ösztönből fakad, hogy nem akarunk teljes mértékben felelősséget vállalni a létünkért, valakire át akarjuk ruházni egy részét ennek a súlynak (a SORS fogalma se véletlenül született meg...).

Na jó, lelövöm magam... csak tanulás helyett blablázok ide mindenfélét...

Annyira egyetértek, Mazsola azzal a mondatoddal, hogy természetes ösztönből fakad, hogy nem akarunk felelősséget vállalni a létünkért, és vágyunk valakire, akire átruházhatjuk egy részét ennek a súlynak... Ez már nekem is sokszor eszembe jutott, és te olyan jól megfogalmaztad!
És azzal is, hogy ebben a történetben, ha megszabadítjuk a külsőségektől ennek a nagyon is emberi vágynak a beteljesedését látjuk, épp ezért tetszik nekem, és olvasom is, és ez az amit vonzónak tartok az S/M ben, annak ellenére, hogy nem vagyok fan.
Amikor először találkoztam a műfajjal, akkor is ez gondolkodtatott el: valamelyik német tv éjszakai műsorában volt erről szó, ahol nyilatkozott egy domina ( az arcát persze nem mutatták), ő mesélte, hogy hozzá csúcsmenedzserek, üzletemberek, orvosok stb. járnak, tehát olyan emberek, akik veztő beosztásban dolgoznak, és nap mint nap súlyos döntéseket hoznak. Ezek az emberek nála slave-ként átélhetik az alávetettséget, és helyrebillenhet a lelki egyensúlyuk.

Mazsola le a kalappal a postod és előtted. Baromi jó érzés volt olvasni a kezdetleges-ködfelhős-kontúrtalan gondolataimat egy igazán mesteri megfogalmazásban.

Amikor először találkoztam ezzel a műfajjal, bevallottam Viknek is egy rádzúdítomszuperfontosvéleményemet emailben, hogy a tolerancia sem -ami az elmúlt években fejlődött ki bennem valami eszméletlenül szemléletes folyamat révén- volt képes befogadni ezt a fajta kapcsolatot, életmódot. És be kell valljam fancsali arccal kapcsoltam el a tv-t, vagy vágtam le az újságot, vagy viccelődtem a megalázkodó férfiakon ha ilyen témával találkoztam. De ez a Rabul ejtve olyan mélységekben tárta fel számomra az alá-fölérendeltségből fakadó érzéseket, hogy ideje volt nagyon gyorsan átgondolnom a tudatlanságból fakadó előítéleteimet. És TADAM. Imádom.
És talán egy nőnek még sokkal többet jelent mindez, hiszen még ma sem elég egyenes az a bizonyos mérleg a két nem között. Most nem is hemperegnék bele egy jó kis feminista monológba, hiszen mindannyian tisztában vagyunk az örök egyensúly ingadozásával, ami egy női lélekben képes állandóan mozgásban lenni. Néha bújna az ember, máskor meg seméket megszégyenítő módon támadna,tépne,harapna... És persze a társadalmi előítéletek, a férfiak hozzáállása a nők dolgát illetően... blabla...
De azt hiszem ilyen sok seme hajlamú nőszeméllyel hamarosan nagyot fordul a világ :S:

Elég mulatságos volt az imént átfutnom mindenféle lineáris kohéziótól mentes postomat, hiszen több gondolatot igyekeztem kifejteni párhuzamosan, ami eléggé érthetetlenre sikeredett. De NEM kell izgulni, nem magyarázom meg... az még saját magam ellen is merénylet lenne. Titeket meg végképp nem szeretnélek mély letargiába taszítani világrengető megállapításaimat felsorakoztatván. Hisz annyi időnk van még együtt, előttünk az élet, a hárem adta baráti hangulat, szóval lesz még idő, mikor széép méretes postban gondolatkifejthetek (És most egyszerre zúg fel a tömeg, hogy hálaimát rebegjen Teremtőnk felé..) :mrgreen:

Ám kötelességemnek érzem, hogy Rabul ejtve frisset olvasván véleményezzek.
Vik valami hihetetlenül borzongató és ízletes dolgot tár elénk ezzel az írással, amibe minden egyes alkalommal belelibabőrözök, dehát mocskosul élvezem. És valahogy ez a tömény erotika sem képes elvonni a figyelmemet a háttérben üvöltő érzelmekről. Számomra hatalmas előrelépés volt, hogy belekezdtem az olvasásába. És cseppet sem bántam meg. Vik eszméletlen ért a dolgához. Oda vagyok ezért a fordításért. Köszönet érte. :amour:

Védőőrizet frissssssssssssssssss. Nagyon kawaii!!!! :láv:
Az eleje anyira édi, mikor Ken-kun hallgatózik az ajtónál, aztán zsarubácsi mégis rápirít :catheart:
Aztán az a fejtegetés a hajnali órákról, és egyéb másról... kissé nehezen indult, vagy túl összetett volt (ami nem baj, mert így többször is el kellett olvasni :ohoo: ), de aztán meg sírtam a röhögéstől... ahogy kifejti, hogyan is fog majd férfias dolgokat csinálni, juj, még most is folyik a könnyem, hihihi.
Aztán sírvanevetésből aggódás (már megint hullámoztatod az érzelmeimet, Ayase, nem ér :fisshake: ), szegény seme-san miatt, viszont annyira imádom, hogy Ken-kun minden problémát, nehézséget képes a humor oldaláról nézni (imáááááádom a cinikus, szarkasztikus humort! :ohoo: :ohoo: :ohoo: :ohoo: Ken-kun forever!!!!!). Jaj, az a sebkötözős jelenet annyira édi voooolt! :láv:
Kicsit sajnálom Nakazawa-sant... olyan fáradnak és elnyűttnek tűnik... mint aki belefáradt már ebbe a hajszába... végülis egész életét (jó, sok évet) áldozta erre az ügyre, neee? Csoda, hogy nem unja még.
Lehet, hogy Ken-kun előzö részben meg lett mászva, és most meg babapopsikrémért könyizik... de nekem most valahogy férfibb, mint eddig. Sokkal (lehet, hogy a seméje elleni határozott fellépés miatt... bár az említett hím engedékenységébe valszeg belejátszott a fáradság is).
És... énénén, nekem telefonálhat! B válasz!
Ayase (és Vik), nagyon tetszett ez a fejezet! (nem mintha nem imádnám mindet) Uramisten, ez a két karakter is annyi élőkre jellemző tulajdonságot hordoz magában, hogy szinte lemásznak a papírról/ képernyőről... komolyan, mintha csak a szomszédban laknának, és lehetne kulcslyukon át kukkolni az életüket. Újabb életre kelt páros :amour: :amour:
szóval csak... VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:

huh... én postolom először?
hol is kezdjem? mondjuk ott, hogy gyomorfekélyt kaptam az izgalomtól, mikor megláttam a kiírást: Védőőrizet 10. forradalmat, világháborút improvizáló gyomorsavaim társaságában láttam hozzá a fejezethez. Ami minden képzeletemet felülmúlta.
egyrészt rávilágított arra, hogy Ken-kun nem sokat tud kezdeni a történtekkel. vagyis semmit.
Nakazawa-san álleléptét százmilliówattos vigyorral díjazom. :mrgreen:
Ken-kun fájdalmai... ide most benyomok néhány diszkrét köhögős hangot, mert túl feltűnő volna, ha számtechórán megfulladnék a röhögéstől...nemde? nem is beszélve arról, hogy meglettünk "fenyegetve" év elején, hogy enyje-benye lesz, ha szexuális tartalmú oldalon meglátnak minket... ha a tanárúr tudná! :twisted:
Kenji kifájta magát, Nakazawa-san pedig hazaért véresen.
ha lettek volna nálam pomponok, azokat lengetve ünnepeltem volna hogy Kenji a sarkára állt.
"Az a maga baja, hogy túl sokat mondogatták gyerekkorában, hogy bármire képes. A szülők állítólag hajlamosak a túlkapásra. Azért a hülyeségnek is vannak határai és hadd áruljam el, már átszakította a célszalagot." - (okés most mindenki furán indexel rám az osztályban. mi van? már röhögni is tilos?) ez a beszólás nagykedvencem. és mennyi igazság van benne!
Ha nem csinálom meg, egész éjjel hallgathatom, ahogy szépen lassan hősi halált hal. Állítólag csúf egy dolog. - most már aktívan hülyének néz körülöttem mindenki, de kit izgat? haj Ayase, ez kellett ma nekem, de nagyon.
Nakazawa-san sérül, Kenji ápolónőbe csap át, bár az alkoholos tisztításkor előveszik szadistább hajlamai is... végén pedig már a telefonos segítségbe kapaszkodna, ami ugyebár nincs. szegényem... mintha eddig nem lett volnba kellőképpen összezavarodva. és erre most aggódik!
szóval imádom! :amour: :ceret: :hug: :csup:

Chiaki-chan...lelelőztél! :P

Ayase! Eddig is sejtettem, hogy szadista hajlamok rejtőzködnek benned, de mára már bizonyossá vált számomra. :S:

Péntek délelőtt friss? Mikor az ember leányának dolgoznia kellene, hogy a napi betevő mangájára meglegyen a zsé??? :help!:

Aztán meg itt van a Védőőrizet maga... Te engem rövidúton ki fogsz purcantani. Vizuális típus lévén (te meg zseniális író lévén) minden egyes nyelvi poén kétszer üt... Ennél a bekezdésnél már sűrűn kapkodtam a levegő után, mivel a hasizmaim már besztrájkoltak, nem bírván a hirtelen és drasztikus terhelést: "Miután megfelelő mennyiségű táplálék jutott a szervezetembe, elkezdtem haditervet kreálni aznapra. Elsőnek, úgy gondoltam, jöjjön a "nyalogatom sebeim" c. klasszikus, de hamar rá kellett ébrednem, ahhoz, hogy leálljak ilyenmód gyógyítgatni fájó testrésem, minimál követelmény a gumigerinc vagy a békanyelv... és ha őszinte akarok lenni saját magammal szemben, márpedig az akarok... kedvem sem volt hozzá. Mégis mit tegyek vele? Nyomjak rá egy ragtapaszt, esetleg akasszam ki az átmenetileg zárva táblát? Vagy tényleg, ahogy zsarukám mondja, ráférne egy teljes szervízelés az agyamra, hogy ilyen hamubasült faszságokon tallózok. "

Zseniális vagy!!! :down:

Aztán az a monológ az utóhatások miértjéről és hogyanjairól, az emberiség kihalásáról, popsikenőcsről, érdekes járásról, méretekről... :lol:

Említettem már, hogy zseni vagy? :down:

Még aztán ahogy leápolás közben nem hagyja szóhoz jutni a nagy Nakazawa-sant - tényleg inkább férfias, mint csivitelő-csacsogó uke. Egészen az utolsó költői kérdésig fantasztikus ismét ez a rész. A veszett humor alatt pedig ott fut egy sokkal mélyebb és komolyabb szál... :tess:

Szerintem még nem mondtam, hogy géniusz vagy... :down:

Chiaki-channak abszolút igaza van: karaktereid hús-vér emberek, valós személyiséggel, akikért rajongok és akikkel együtt lélegzem. :fangirl:

Ezennel kijelentem, hogy zseni vagy! :down: :down: :down:

KÖSZÖNÖM! Végtelenül jól esett! :hug: :ceret!: :csup:

*ködös az agya* -tegnap buli volt... ezért most nem tudok reagálni úgy ahogy akarnék.

:bow: :down: :fangirl: :down: :bow:
IMÁDIMÁDIMÁD!
:bow: :down: :fangirl: :down: :bow:

Szóval nagyon KÖSZÖNÖM, megint valami fantasztikusat kaptam, csak nem vagyok képes a gondolataimat pötyöghető formába szedegetni.

úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen most még MÉG MÉG nagyobb védőőrizet fan lettem!!! pedig azt hittem ez már nem lehetséges :D most semmi összefüggőt nem tudnék róla mondani de vicces-jó volt, mint a nyári eső előtti napsütés ^^ thanks dánke sőőőőn és arigatou!
lávláv
~nara

Védőőrizet, Védőőrizet, Védőőrizet, Védőőrizet, Védőőrizet, Védőőrizet!!!! Víííííííííííííííííííj! :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:
Na most vmi épp eszű kritika kéne, igaz? Szóval. Víííííj! :fangirl: :fangirl: Na jó. XD Nekem a Védőőrizet az egyik kedvencem. És fantasztikus volt.
Hulla fáradtságom ellenére is szakadtam rajta a röhögéstől. És, és, és, és... És olyan ari volt Ken-kun! Amikor leápolta. Nakazawa-san meg mint valami nagyra nőtt ovis tűrtem. ^^ Eleinte persze tiltakozott, de olyan aranyos volt. Amúgy igen, itt Ken-kun sokkal férfiasabb és felnőttebb vlt, mint Nakazawa-san. Az az érettség, amit a korai tragédiák okoztak, megmutatkozott. Egyébként ezt már vártam. ^^ Mert hiába van apukának pici lánya, pici lány valahol érettebb, mint apuka és mint amilyennek látszik. Igaz, benne is él a gyerekség és szerintem aput várja, mint supermant. ^^
Egyébként nem csak nekem tűnt fel, hogy apuka és pici lánya kerülték azt a témát? Ha jól sejtem, Nakazawa-sannak feltűnt, a kis Haya-chan valamiért kerüli, úgyhogy ha jól sejtem, ezért nem hozta szóba. Igazából nem is tudom, mit lehet ilyenkor megbeszélni, mert az ember olyan hihetetlen zavarban van... Na mindegy. ^^ A lényeg, hogy Fantasztikus vooooooooooooooolt! Még, még, még! :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:

A mai napomat egy villamos kapcsolószekrényben töltöttem, két pasival összezárva. (Neeem, egyik sem volt bishi!!!!) :D Ennek megfelelően leépült az agyam, és nem leszek képes normális kommentet írni, pedig annyira szeretnék. Sajna látni se látok valami sokat, tele van a szemem dohányporral...Várhatnék holnapig, amire összeszedem magam, de kényszerem van. Olyan jó volt!
A többiek már kifejtették előttem azokat a részeket, amik nekem is a legjobban tetszettek: főleg ahogy Ken-kun leápolta Nakazawa-sant, (bőrkabátis kisangyal!!!) és a fájásos részeket. Ragtapaszt ragasztani rá: azonnal beugrott egy-két mangabeli ábrázolás.. Rengeteget röhögtem rajtuk, de amint már valaki említette, a humor mögött itt halálosan komoly dolgokról van szó. Ahogy mindketten kerülik a témát...hajj de nagyon megfogtad a férfiak viselkedésének egy csarkalatos pontját!!!
Kenji humorán különben, bár olyan jókat tudok nevetni, mindig egy kicsit elszomorodom. Hiába vicces és tűnik hóttlazának, mégis úgy érzem ez a fajta látásmód, amellett pesze, hogy a személyiségéből is fakad, különben nem tudná így nyomatni, szóval, ez a gondolkodásmód számára egy védőpajzs is. Ez nem is meglepő, hiszen egy nehéz sorsú fiúról van szó, az önirónia és a humor pedig átsegíti az embert a nehéz helyzeteken. Nagyon tetszik ez a személyiség, Ayase, akit megalkottál-vagy Vikkel együtt alkottatok, annyira tudok vele együttérezni!

Hát, a múltkori sírogatós, fájdalmasan szép részhez képest ez meglehetős vidor lett. Ha nem csal a gyanúm Nakazawa-san aprófát hasigatott Nishimaru-sanból :twisted: Viszont egyetértek Aritával, kerülgetik a témát, mint macska a forró kását, és közben lépten-nyomon elbuknak benne. Egy érintés, egy gondolat, és kész. Tapsi Hapsi meg a répa... :mrgreen: ezen a ponton hangosan felröhögtem :lol: Én is elég vizuális típus vagyok és láttam magam előtt Kenji répávörös buksiját. :D ÉS hát igen, Kenji rengeteg sebet hordoz magában, és hihetetlen mennyire képes kezelni minden fájdalmat, kínt azzal a fergeteges humorral és öniróniával, ami már ennek a történetnek a címere.
Ayase, mondtam már hogy mennyire imádom ezt a sztorit? : :dobb: meg téged is, hogy megcsináltad, Vikkel együtt. :ölel: És most remegve és reszketve várom a fojtatást , no meg tűkön ülve! :P :wink:

Fárradt vagyok agyilag, de asyase.. ezt el kell mondanom.. szóval, melóhelyen idekatt és mit lát? Frisss Védőőrizet..friss, mint a harmat...szóval, azonnal kinyomtattam, hogy majd hazafelé. HÉV-en neki is feszültem...és két másodperc után sírva nevettem. "akasszam ki az átmenetileg zárva táblát " résznél elém villant egy kép. Ken-kun apró naciban, fenekére lógó fehér tábla, rajta dölt betükkel: átmenetileg zárva... bocsánat.. de tovább ugrott az agyam.. khhmm... Úgy is divatos (vagy legalább is láttam már..) olyan gatyót hordani, aminek a fenekén felirat van. Gondoltam csináltatok egyett... a sablonos 'kiss me' helyett ezt kérem rátenni....De vissza a fő szálhoz, Ayase; zseniális vagy.

Hát ma nem vagyok nagy formába, úgyhogy nagyon rövid leszek (nem mintha máskor oldalas postokat írnék). Szóval nehéz bármit is írni, úgy hogy már a többiek mindent elmondtak előttem. Tudom már sokszor mondtam/írtam, de imádom ahogy írsz Ayase, elképesztő ahogy szavakat kreálsz és ahogy használod őket. A mai fejezetet végig hahotáztam (még úgy is, hogy érezhető a vidám jelenetek mögött meghúzódó - ahogy a többiek is írták - fájdalom és keserűség). Egyre jobban szeretem a Védőőrizetet és nagyon kíváncsi vagyok hogyan folytatódik a történet, várom hogy mikor jön el az őszíntézős-jelenet Kenji és Rendőrapuci között.

És köszönöm, hogy ma is történt velem valami jó!!! :glomp: :láv: :bow:

a végletek embere vagyok...a legritkábban feljáró, de legtürelmetlenebb olvasónak számitó fórumozó, aki most leg-leg-legkedvesebb írójának szentélyében készül látogatást tenni, hogy legértéktelenebb ajándékait rakhassa csak elé- szavait.Ócskaságok, elcsépeltek és milliószor elmondták már őket előttem. Mégis, szükségét érzem, hogy újra elmondjuk. Szeretünk.Téged, a történeteidet, a bennük életrekelőket, Danielltől(aki büszke elsőszülöttként halhatatlanná válik yaois itteni körökben) a védőőrizetes fodros zoknis Kenjiig.Itt minden és mindenki tőled jött, és minden irásod annyira szépen lett megirva.Belekerült minden, ami letehetetlenné tenne egy könyvet(sőt,többet is), de belekerült sok olyan is, amelyet máshol keresve sem találok. Elsősorban Téged, aztán a történet szereplőinek tisztaságát, az utánozhatatlan stílust és mindent, amit ezen az oldalon szem láthat.
tehát...meghajlás, hálaima és díszpapíros csecsebecsék átadva...
távozom )O(

Tündérek vagytok. Sok sok tündérek! :csup: Köszönözöm. :amour:

Nem igazán van többre kapacitásom. Nyomis vagyok. Úgy állandóan... de mikor ezeket a postokat olvasom :red: kicsit kiszalad belőlem a fáradtság és somolygós leszek. :láv: Szóval ha még megfogalmazni nem is igazán tudom... Sokat kapok tőletek. :glomp:


Őőőő... Hol marad az általános teperje le :tess: :twisted:

Ayase:Kenjinek fáj, tehát most hagyjuk pihenni :wink: bár agogy a dolgok állnak, lesz itt még leteperés, sztem legalábbis. Bár én nem tartozom a Teperje le! klub veszett fanjai közé, azért reménykedve várom a folyttást , főleg a nagymackó zsaru bácsi és Kenji továbi ágybéli kalandozásait :twisted: (Szegény Kenji! Fog ez a fiú még valaha rendesen járni?! :twisted: )

Teperje le kórus????!!!!!! Nem arról volt szó, hogy azért lett reggelős a sóhajom, mert hamarosan beköszönt a legtöbb futó (és még nem futó, de majd futni fogó :ohoo: ) sorozatban a "very sok hot eksön" időszak? Szóval, a lényeg valami az volt, hogy nem kell itt "Teperje le" transzparensekkel körbejárnunk, maxmálisan ki leszünk elégítve, neee? *reményel*

Nade, ha mégis tévednék... végül is nem telik semmiből felkapni azt a bizonyos zászlót....

Teperje le!!!!

Ayase, arany csodánk! ha neked csak ez kell!? nehogy nekem visszamaradj a fejlődésben, mert elmaradt! :twisted:

TEPERJE LE ÚJRA!

Gondolatban és is bepopsikenőcsöztem és szépen leragasztottam Kenji most igen érzékeny testrészét, hogy a legközelebbi használatkor már kicsikét se fájjon neki, hanem fullon Nakazawára és az élvezetre koncentrálhasson.

De a rend kedvéért természetesen én is idebiggyesztem:

TEPERJE LE!!!!

:cheer: :aq: :cheer:

Még szerencse, hogy Ayase bekopogtatott msn-en, hogy felhívja figyelmemet, nagyon bután el fogok esni a frissecske Védőőrizetecskémtől, ha nem aktiválom azt a bizonyos kódot. Tehát megtettem a szükséges lépéseket és vetődés.
Nem ismétlem a többiek észrevételeit, és nem kezdem el bemásolni az egész fejezetet, hogy kiemeljem mi tetszett a legjobban... így nagy levegőt véve, háttérbe szorítva véleményezős kényszeremet közlöm veletek kedves Ayase és Vik, hogy CSODÁS. Imádom.

Mindenféle csúnya búra ezt kéne felírniuk a lélekturkászoknak. Szépen zsebre lehet dugni több (sokkal több) ezer forintot, mert most megsúgom, hogy a Sóhajom oldal rejti a legfinomabb, számomra már örökké csak cseresznyerágós(!) ízű Medicinát, ami minden fajta karcot, lilapuklit, mély sebet észrevétlenül és szélsebesen gyógyít a lélek fehér köpenyén. Tökéletesen mélypont volt a pénteki éjszakám. És ma már, egy kis Ayase vattacukor habzsolás után, háborgó lelkem ismét jólesően tud mosolyogni a holnapra. Hihetetlen.



TEPERJE LE MEGINNÖ!

Annyira tündéri, elbűvölő és töléletes ahogy van ez a fejezet, hogy teljesen elfelejtkeztem állandó eksönéhségemről... De azért nagyon szeretném Kenjit az ő drága fogadott papája alatt olvasni...

:fangirl: TEPERJE LE MÉGMÉGMÉG :fangirl:

Juhéj! Rég kaptunk már Védőőrizetet, de megérte rá várni. Számomra nem volt ugyan egyszerű most hozzájutni (a munkahelyen próbáltam meg belépni a Sóhajomra és az új regisztrációs rendszerrel való belépéssel komoly problémáim akadtak, de végül , Ayase segítségével, átmenetileg sikerült megoldani a dolgot), de végülis szerencsésen túljutottam a nehézségeken és folytathattam zsarukám és kellemesen szarkasztikus humorú Ken-chan történetét.
Azt hiszem, most sajnos ismétlésekbe fogok bocsátkozni, mert nem tudok mást írni, mint amit már korábban is többször említettem ezen írásmű kapcsán: humora egyszerűen fantasztikus. Talán Ayase ebben a történetében adagolja legtöményebben az ő különleges és megunhatatlan humorát, mely sosem válik megszokottá, unalmassá, hanem újra és újra elképedt, hitetlenkedő mosolyokra és nevetésre fakasztja az embert. Hitetlenkedő, hisz ennyi idő és ennyi sor után még mindig újat tud nyújtani. A humor az humor ?gondolná az ember. Vannak különböző módozatai és stíluselemei és persze erősen függ a forrás személyiségétől, de alapvetően ugyanannak az embernek egy bizonyos fajta, jellegzetes humora szokott lenni, mely ha már elég ideje folyamatosan találkozik vele valaki, kiismerhető és valamilyen szinten előre látható, megjósolható. De Ayasénél nem teljesen ez a helyzet. Természetesen neki is megvan a saját, jellegzetes, felismerhető stílusa, de hogy ez kiismerhető vagy előre megsejthető, netalántán egysíkú vagy megunható lenne, hát ez aztán messze nem így van. Nála mindig újabb és újabb meglepetéseket kapunk, a döbbent rácsodálkozásokat, hogy honnan a francból képes előrángatni a szóképeit, hasonlatait, gegjeit, melyek mindig megújultnak, frissnek, természetesnek és ötletesnek hatnak, sosem izzadtságszagúan, kemény munkával kipréselt csinálmányoknak. Olyanok, mintha csak úgy spontán kipattannának a fejéből, ahogy tette ezt annó Pallas Athéné, jó nagy kujon apukája, Zeusz bácsi göndör szakállas buksijából. Ráadásul még arra is képes, hogy mint a kaméleon, különböző típusú szereplők esetében teljesen másféle humort alkalmazzon. Mintha nem is egy ember lenne, hanem egyszerre több személyiség is élne benne, a lehető legjobb értelemben. Mert vegyük csak a védőőrizetet, ahol Ken-channak és zsarukámnak tökéletesen más humora van, míg Ken-chané az a belevaló kis szemtelen irónikus (és önirónikus), hangos nevetésre késztető és nagyon felüdítő fajta, addig zsarukám esetében a csendes, szűkszavú és inkább a megmosolyogtató és nagyon nagyon de naaagyon cool humorról beszélhetünk. És még szót sem ejtettem a Daniellről vagy annak zsenge és hőn szeretett oldalhajtásáról a Kameliáról, ahol ismételten más jellegű humorral találkozhatunk, mind Ryu mind Dany mind pedig Sei (istenem Seiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :ohoo: ) részéről. Ez már testvérek között is 5 különböző típus és ha néha vannak is kisebb hasonlóságok és átfedések stílusilag egyes karakterek beszólásai között, összességében mindegyik önálló és egyedi humorral rendelkezik és egyik sem kevésbé jó a másiknál, mindegyik nagyon élvezetes és üdítő, sőt időnként elgondolkodtató és mélyebb mögöttes tartalmat magában foglaló. Szóval, itt vagyunk már megint az általam Ayase legnagyobb erényeinek tartott 3 dolog - a humor, drámaiság és karakterábrázolás- közül az egyiknél, melyet legtöményebben talán a Védőőrizetben kapunk meg. És nem tudom ki hogy van vele (de azért erősen sejtem ám :D ) de én oda vagyok érte, szőröstűl bőröstül. És hogy ehhez még egy olyan szupercool, szívdöglesztő, lélegzetemet felgyorsító, minden végtagomat megremegtető és erőteljesen vérszegénységet okozó szereplő is hozzájön ajándékul, mint Nakazawa-san, aki ráadásul még kinézetre, nagyságra és hangra (na meg szűkszavúság tekintetében) ráadásul kellemesen Masa klón is, az már a gyönyörök csúcsa.
És elég egy olyan kép, hogy ?Ott állt a becsapott ajtót támasztva. Szája sarkában ott biggyedt a félig égett cigaretta? és Niókának máris vége van, mint a botnak. Na még ehhez jön a tengermély hang és résnyire összehúzott szem felette a vastag szemöldökkel és alélt tagjaimat kapargathatjátok össze a padlóról. :csöp: És ráadásul még bőrkabátja is van wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii (fangirl üzemmód ezerrel bekapcs) :fangirl: . És mindehhez még az az előbb említett szűkszavú, fanyar, gunyoros humor is...ittenem...szuper pasit alkottál Ayase kami-sama! :love: :bleed!:
És szerintem Kenji nagyon is illik hozzá, kiegészíti őt, az izgága bőbeszédű, kissé néha nyegle, szemtelen és nagyon szórakoztató lényével és a hasonlóképpen hatalmas szívével. Aki engem ismer az tudja, hogy én az egyenlő párosítások híve vagyok, ahol mindkét fél egyformán férfias, és ha még reversible-ben is csúcsosodik ki ez az egész dolog az már tényleg a tökély nekem, de Ayase elérte, hogy már az első pillanattól kezdve mélységesen megszeressem és életem teljes tagú részévé fogadjam mindhárom párját, pedig egyik esetben sincs szó az én legkedvencebb fajtájú párosításomról. És mégis, tökéletesen egymáshoz illő és szerethető párokat teremtett, melyek ráadásul erősen túlmutatnak a szokásos szuper férfias seme és nagyon nőies uke sztereotípiákon, hiszen sem Daniell sem Kenji nem nevezhető nőiesnek. (Na jó, Kenji esetében néha vannak azért ilyen megnyilvánulások, (most itt nem az öltözködésére gondolok) de szerencsére aztán mindig előjön a belevaló nagyszájú srácos énje, ami engem teljes mértékben kárpótol az időnkénti kis kilengésekért. És nem tudom, ki hogy értelmezi, de számomra ezen fejezet elején az önostorozó gondolatok is, miszerint ő olyan beszari mint egy kislány és valóban megérdemli ezt a szerepet inkább az ő hím jellegét erősítették meg bennem, aki értetlenül áll az ilyen gyenge megnyilvánulásokkal szemben, és kissé meg is veti magát ezekért. Szerintem ez teljesen normális és hihető egy ilyen helyzetben és annyira de annyira férfitulajdonság. Úgyhogy a szememben ez egyértelműen pozitívum, mely Kenji szokásos nőies ukéktől való elkülönülését támasztja alá.
Ha már uke szemlét tartok: Asuka... hát ő aztán tényleg legközelebb áll a részemről nőies ukéknak nevezett csoporthoz, és mégis...mégis. Őt sem férfi testbe bújt nőnek látom, hanem egy félénk és ügyefogyott kissrácnak, akit kedvem lenne megölelgetni és megvigasztalni (szigorúan anyai vagy nővéri módon) de még inkább Sei karjaiba taszajtani, hogy vigasztalja inkább csak ő....én meg hadd lessem őket az ágy széléről (nyammmnyamm). :mrgreen:
Na már megint a karaktereknél kötöttem ki, pedig nem ez volt a szándékom. De hát ezek azok amik engem a legjobban elvarázsolnak Ayase írásaiban, na és persze a drámaiság, de az most a Védőőrizet ezen fejezetében nem kapott hangsúlyos szerepet így arra jelenleg nem térek ki. Persze azért a drámai vonulat itt is megmutatkozott Nakazawa-san sérülésében és kimerültségében, de ez nem az a szívtörő fajta drámaiság volt most, sőt be kell valljam, én határozottan élveztem a helyzetet. Tudom, hogy gonosz és perverz vagyok, de egyszerűen imádom amikor a cool szupersemék véreznek, megsebesülnek, vagy fél(de szigorúan csak fél!!!!!) holtak, de ezt természetesen a megfelelő módon férfiasan és cool módon viselik. Nakazawa ?san esetében ez még kiegészült azzal a meghunyászkodással, amit Kenji erőteljes fellépésére mutatott (?Mit tesz a fellépés! Zsarukám úgy ült a széken, mint egy kisangyal. Egy naaagy, bőrkabátos, enyhén borostás, erősen dohányzó és morcszemöldökű kisangyal...?) amivel egyszerűen nem bírtam betelni. :llpop:
És ha már az elején a humort boncolgattam, a sok egyéb beborulós mondat mellett jelenleg számomra most ezen fejezet csúcsmondása a következő volt: ?Most nem nézne ki úgy, mintha egy lila pocok próbálna kijönni a homlokán.?
Ayase , ismételten csak annyit üzenek: bravó bravó bravó és köszönöm szépen! :down:

Ja, és már nagyon várom a következő eksönt! Remélem, hamarosan meggyógyul Kenji hátsófertája és jöhet az újabb mindent bele. Bár van egy olyan érzésem, hogy ha zsarukám ott rögtön, kötözés közben gerincre vágta volna Kenji nem igazán tiltakozik, és a kezdeti kis kményelmetlenség után elfelejtette volna kissé megviselt popóját és ismét értetlenül állhatott volna azon tény előtt, hogy két pasi ide vagy oda de akkorát élvez zsarukámmal, mint egy (vagy inkább sok) ház :twisted:

*végigolvasta Nio postját és ő lett az első pirulásába fulladt jány* :vérz:

Meghajlok köszönetképp. :bow: Ha valamitől betegesen félek az a jellemtorzulás. Komolyan. Jobban megrémít mint a fekete, ablakon beszökdösős bogarak. Non-stop verklikérdésem hogy: "...és Ryu? Ryu Ryu volt??" Azt hiszem ezt érzem a legfontosabbnak. Hogy mindenki maradjon önmaga, hiszem számomra is ez egy történetben a leglényegesebb. Ettől tudom igazán élvezni a dolgot. Szóval most elpirultam :red: Nio a te féle postok inkább kiérdemelnék a műelemzés jelzőt. :bow: Arigatou :red: *jajde forró az arca!*

És... Köööszönöm! :down: Mindent! :twisted: Úgy hozzám nőtt ez a teperje le... bár ha az következőket nézem akár lehetne Teperje fel (falra) is... mindegy, nem ez a lényeg.

Lefogja!!! Remélem ugyanekkora sikerrrel! :láv: *izgul*

A nonstop lámpaláz... nem is olyan rázós. :amour:

FALRA??? Úristen!!! Most jó hasznát veszem az előbbi orrvérzősikon edzésnek...

:bleed!: :blood: :vérz: :csöp:

TEPERJE LE-FEL-JOBBRA-BALRA!!!

A lényeg hogy jó alaposan és hogy mindketten élvezzék!!! :fangirl:

(U.i.: ezek szerint hatásos lehet a popsikenőcs... :lol:)

No, elolvastam a Rabulejtve frisst is. Tudom, hogy kissé későn, de most jutottam hozzá.
Be kell vallanom, kissé vegyes érzések ébredtek bennem miközben átéltem Duo és Heero közös életének újabb epizódját. Azt hiszem, most jutottak el arra a szintre, ami nekem már túllép a játszadozás érzetén és komoly lelki problémákat vet fel bennem. Mert bár én vonzódom a furcsa paradox helyzetekhez, de a teljes önfeladás és behódolás az távol áll az ízlésemtől. Ezért is van az, hogy az SM annyira nem vonzott soha, legalábbis a komolyabb fajtája, mert amíg csak szexuális játszadozás az egész addig OK, még akkor is ha durvább játszadozás, de amikor már tényleg komoly önfeladássá és személyiségtorzulássá fajul a dolog, az már nekem sok. Mert bennem az olyan mértékű önfeladás, amikor teljes egészében alárendelem magam a másik kényének kedvének, mindenféle lázadozás nélkül, sőt még csak haragudni sem tudok rá az engem ért sérelmek és megaláztatások miatt, sőt még szeretem is érte, mint a hálás kutya, az ellenérzést kelt.
Tudom, hogy Heero maga akarta ezt a viszonyt, tudom, hogy a gazda-rabszolga viszonynak megvannak a maga szabályai, sőt azt is tudom, hogy Duo szerelmes Heero-ba és viszont, vigyáz rá, ez egyértelműen látszik már az eddigiek alapján, és gondolom később még jobban ki fog derülni, de ez a mostani verés és Heero erre való reakciója nekem akkor is sok volt. Miközben olvastam, határozott dühöt éreztem, hogy ennyire hagyja magát bántani és még csak haragot sem érez miatta sőt még a végén hálás is. Én hasonló helyzetben biztos meggyűlölném, aki ezt teszi velem, vigasztalhat aztán és szerethet bármennyire is. De persze ezek az önkéntelen reakcióim voltak, az eszemmel nagyon jól tudom, hogy a valóságban igenis léteznek olyan emberek akiknek az okoz megnyugvást és örömöt ha uralkodnak felettük és ebbe a büntetés is beletartozik. És a mű írója nagyon jól levezette ezt a az egészet a Tökéletes Katona jelleméből, hiszen valóban, az aki mindig mindent a háttérbe szorítva, gondolkodás nélkül teljesít minden parancsot és lételeme, hogy utasításokat kapjon, hogy egy szigorú rendszerbe tartozzon, az valószínűleg nem is tudna már meglenni e nélkül civil körülmények között sem. És ebbe tényleg nagyon beleillik az úr-szolga viszony, még akkor is ha a megalázkodás és fenyítés örömteli elviselése az nekem nem feltétlenül következik ebből, de attól még belefér ez is, az tény. Szóval az egész helyzetet nagyon is jól kitaláltnak és logikusan felépítettnek gondolom, függetlenül attól, hogy érzelmileg időnként negatívan érint.
És az az érdekes, hogy bizonyos történetekben az elnyomó és elnyomott közötti vonzódás és szerelmi kapcsolat bemutatása kifejezetten vonz, de valahogy az is akkor igazán, ha némi kölcsönösség van benne. Ezt úgy értem, hogy az elnyomottnak nem kell teljesen feladnia az egyéniségét és vágyait, hanem elnyomója egy idő után ember számba veszi és igényli, hogy lelkileg valamilyen szinten egyenlőként bánjon vele. (tipikus példa erre számomra Iason és Riki viszonya. Mert gondoljunk csak bele honnan is indultak és hova jutottak végül. Iason teljesen megváltozott a kezdetekhez képest). És persze tudom, hogy Duo itt csak azt teszi amire valójában Heero-nak szüksége van és tulajdonképpen ezzel szolgálja legjobban a másik megelégedését és kielégülését, tehát semmiképpen nem hibáztatom őt. Csak maga a helyzet nem felel meg igazán az én ízlésemnek. Mint már írtam, számomra a teljes önfeladás, és meghunyászkodás, örömteli megalázkodás és ennek ellenpárjaként ezek okozása nekem sok, ellenérzést kelt bennem.
De természetesen ez nem jelenti azt, hogy maga az egész írásmű nem tetszik, mert ahogy már írtam, nagyon jól, logikusan felépített, élvezetes stílusban megírt és kifejezetten érdekes történetről van szó, határozottan nyálcsorgató hot hot hot jelenetekkel. Most például kifejezetten rosszul esett, hogy az induló eksön ilyen brutálisan félbe lett szakítva, Ayase ezt szokta ?bazdmeg végnek? hívni és igaza is van. Lélekben végigszenvedtem Heero-val a büntetést, azzal a különbséggel, hogy én dühöt és megalázottságot is éreztem miatta, és már épp kellemesen megkaptam volna a jutalmamat ezért egy jól megérdemelt forró kis eksön, ráadásul bizonyos szempontból first time képében, erre...... irgumburgum ez az igazi SM. Szenvedtetni itt az olvasót aztán meg megtagadni tőle a jutalmat és alaposan kiéheztetni. Ti aztán komolyan veszitek az SM-et még rajtunk, olvasókon is alkalmazzátok kedves Vik és Ayase.
Na mindegy, majd várok a következő Rabulejtve frissig és akkor megkapom az áhított jutalmat, remélem akkor már lelki gyötrelem nélkül. És azért biztos vagyok benne, hogy ha az úr-szolga viszony marad is, de csak eljön az az időszak, amikor kicsit egyenlőbbek lesznek ők ketten és akkor nem csak hentaii énem fogja élvezni annyira az eksönöket, hanem lelkileg is meglesz az örömöm. De ha nem, az sem tragédia, így is élményt jelent a történet és legalább tágítja a látókörömet is, mégha nem is leszek soha SM fan.

Ja és bocsi az off-ért, de le kell írnom: imádom az orrvérzős emotikonokat. Már nagyon hiányoztak!!!!!!!!!!!!!!!

Fel? Fel?!? Vííííííííííííííj! :csöp: *elvérzik*

Úr isten! Teperje, Teperje! De aztán jó alaposan!

Vááááááááááááááááááááh! Nem fogok tudni aludni! Ayase, ha maradandó károsodást fogok szenvedni, az a te hibád! :KO!::KO!::KO!::KO!::KO!::KO!::KO!::KO!::KO!:

Nio érdekes, hogy pont az AnK-ot említed... engem a Rabulejtvében pont az fogott meg, hogy szó sincs noncon-ról... Heero nem a "fülig szerelmesen élvezem a szitut, de azért látványosan kapálózok ellene" sub, önként vállalta a kiszolgáltatottságot és a "perfect soldier" vonal csak még inkább kihangsúlyozza, hogy itt az alárendeltség élvezetéről van szó, vagyis fizikailag mindenképp méltó ellenfele lenne Duonak, ha akarna ellenálhatna, ez az ami minden SM-nél érdekesebbé/izgalmasabbá teszi számomra az EH-t, a számomra is nehezen emészthető kiszolgáltatottság, az a tény, hogy valaki önként mond le saját emberi mivoltáról és még csak látszatkényszer sincs a dolog mögött, mint az AnK-ban, (ami számomra sose az SM-ről szólt, sokkal inkább egy nagyon kifordított szituációban született szerelemről, aminek, a mindkét fél személyiségében erősen domináló pasibüszkeség, egyáltalán a tény, hogy két hímről van szó, nem lett volna akadály, a problémát az a tény jelenti, hogy bármilyen érzelem puszta léte lehetetlen kettejük között...).
Az EH-ban egy egészen különlegesen egyenlő és mégis egyenlőtlen kapsolat van kialakulóban, ami valóban egyenlőbb lesz, de csak annyira, hogy ne sértse egyenlőség a "játékszabályokat", viszont az a pár, tündéri jalanet mikor Herro tudatosan húzza Duo agyát, azok a mindkét részről elfgadott játokos kis rosszalkodások, amik megmtatják, hogy igenis szeretet az alaja az egész kapcsolatnak, csupa csupa olyan pillanat, ami érzékeltetni hivatott, hogy minden külsőség (azt hiszem még nem tartunk a cicussá degralálódásnál :twisted: ) ellenére, a kettejüké egy, a reallife-ra levetítve vágyálom szerűen, szürreálisan őszinte, szigorú szabállyok közé szorított kapcsolata elbírja a pajkosságot, a humort, a vérkomolytól távol eső szexuális bolondozást...

Pár friss és aktuálissá válik a postm... megint tanulás helyett kvartyogok... tényleg imádom ezt a ficet!... Komolyan leborulok Vik előtt, amiért képes úgy tolmácsolni, hogy nem kapok röhögőgörcsöt a legkomolyabbnak szánt pillanatokban... nem tudom érzékelhető-e a blablámból, hogy pont a noncon hiánya szülte "hogy lehet ilyen szintű alázás ellen nem fellázadni" érzés teszi egyedivé számomra a művet.

Mazsola,
Megértem az érvelésedet és itt jön be az egyedi ízlés kérdése. Ahogy már említettem, nekem személy szerint ez az önkéntes önfeladás és megalázkodás már sok. De ez nem azt jeleni, hogy rossznak tarom a művet és hogy más nem élvezheti. Sőt azt sem, hogy nem látom be, szerelem van köztük és mindkét felet elégedetté teszi ez a kapcsolat. Csak ahogy kifejtettem, hiába önkéntes a teljes behódolás, nekem ez egy bizonyos szinten túl már nem igazán tecc. De írod, hogy később majd azért valamiféle egyensúly kialakul köztük... ha ide eljutok, biztos elmúlik majd az az időnkénti rossz érzésem. És ahogy már írtam, fenntartásaim ellenére azért szívesen olvasom az EH-t, és Vik fordítása tényleg fantasztikus, mint ahogy ez már a Kulccsal kapcsolatban is bebizonyosodott.
Az Ai no Kusabi-val kapcsoloatban én egy szóval sem említettem SM-et, nem is gondoltam erre a műre így soha. Én csak az úr-alárendelt viszony változásának, kiegyenlítődésének példájára hoztam fel.
Mi az a Noncon? Sajnos nekem fogalmam sincs ezen szó értelméről.

Ayaséul:

A non-con jelzőt az olyan fic kapja, ahol az egyik fél rendszeres szexuális erőszakot követ el a másik ellen.

Röviden, tömören in english:

"non-con: contains non-consensual sex"

És egy kicsit bővebben Viktől:

"non-con - Fanfictionben és mangában használt rövidítés, az angol content : jóváhagyott, beleegyezett ellentéteként a szexuális együttlét jellemzésére, amikor a partner tiltakozik. Nem olyan durva, mint a nemi erőszak, mert a szokásos "ne..., hagyd abba..., ne..., hagyd abba..., ne hagyd abba..." módon zajlanak az események. :)) "

Bocsi :oops: ... a hülye fejemben röpködnek a gondolatok jobbra meg balra, és túl sok asszociációs bukfenc következik az előzőből ahhoz, hogy minimál szinten értelmezhető pstot legyek képes elkövetni... szóval semminek semmi köze ahhoz, a még csak szóba se került tényhez, hogy az AnK-ot hivatalosan degradálták átlag noncon (Ayaséul=IMÁDOM!!!! :ölel: :nanee: ) storyvá, amit az én fanatikus rajongói lelkem nem tud szeretni. Sz'al tudom én, hogy nem kepott tőled SM jelzőt, hogy morcom tárgya említve se volt és az ezzel kepcsolatos nyűglődésem csak amolyan zárójeles butaság... :crazy: :red:

Látom, azért valamilyen irányban mindenki fantáziáját megmozgatja a sztori. Ez jó, ez jó! :twisted: Az az igazság, hogy ha már gondolkodásra késztet, akkor szerintem rossz nem lehet. Nem baj, ha valaki nem szereti az ilyen jellegű műveket, unalmas is lenne, ha mindenki ugyanazt szeretné ezen a világon. De azt nagyon tudom értékelni, hogy egyetlen olyan komment sem érkezett, ami egyszerűen csak lefujjogná, sem itt, sem msn-en személyesen nekem, se máshogyan. Le a kalappal az egész fórum előtt, hogy tudnak értelmes kritikát írni a dologhoz, mint Nio is, annak ellenére, hogy nem a szíve csücske egy ilyen kapcsolat. És ez a mai világban nagyon jó dolog. Sokszor mondtam már Ayasénak, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy egy egészen normális és érett gondolkodású társaság jött itt össze. :hug:

Tetszett ez a mazsola-Nio 'vita', illetve ízléskocogtatás. Sikerült elérnie, hogy ne csak felszínesen élvezzem ezt a ficet, hanem sokkal több tisztelettel gondolkozzak el az SM szerelemről.
Míg teljesen átérzem Nio kiszolgáltatottságtól való félelmét, mazsola hozzáértő megjegyzései is hangosan szólnak.

Kicsit ügyefogyott és eltévedt személyiségem formálta merev mozdulatlanságom teljesen átérzi az irányításért való vágyat. Ha megengedtek nekem egy kis lelki meztelenkedést.. emlékszem kis koromból egy intenzív emlékre, amire nem vagyok büszke, dehát a gyermeki szívért nem vonhatom magam felelősségre. Van két öcsém, és mikor még az abc-t tanultam, ők meg oviba jártak, nem mertem őket megölelni, pedig annyira akartam, de ez nem volt sose szokás a családban, mindig okot kerestem, hogy megtehessem. Ezért mindenfajta érzelem nélkül egyszer (és annál vagy ezerszer többel és fájóbbal a lelkemben) azt mondtam az egyiknek, hogy nem szeretem. Egyszerűen csak fogtam egy alkalmat a mama kertjében, mikor magunk voltunk és kimondtam. Hiába nézett rám hitetlenkedve addig álltam mozdulatlan előtte, míg el nem hitte és meg nem láttam az arcán a bánatot. Amit az váltott ki, amit mondtam. Utána végre volt okom. Képtelen voltam tovább mímelni a hidegséget és olyan szorosan szorítottam, amíg már mindeketten sírtunk és ő is mondta, hogy szeret.
Valahogy ebben látom a hasonlóságot. Minél jobban és mélyebben fáj, annál csodálatosabb az ami utána jön. Mégha csak egy érintés is, vagy csak krém a sebre, határtalan boldogság, hogy valaki megfoszt a szeretethiány kínlódásától.

Miharu, ez az emléked nagyon megragadott. Szerintem filmre vagy regénybe való. Nagyon megkapónak, emberinek, szépnek és fájdalmasnak tartom.
És tényleg ebből a megközelítésből határozottan van valami abban, amit mondasz. Igyekszem ilyen szemmel nézni majd a dolgokat, bár hogy mennyire fog sikerülni azt nem tudom. Mindenesetre ha nem is sikerül majd, akkor is egy nagyon szép és elgondolkodtató történettel gazdagodtam abból amit megosztottál velünk.

Nagyon szép volt az emlék, amit Miharu leírt, és nagyon elgondolkodtatott. Én az S/M vitában Nio álláspontját képviselem, tehát engem is visszariaszt az alá-fölé rendelt viszony. Ahogy Miharu itt lecsupaszította a lelkét, én is magamba néztem, és most már fél napi gondolkodás után kristálytisztán itt áll előttem, hogy milyen emlék, milyen emlékek azok, amik miatt én ódzkodom az ilyen kapcsolatoktól.
Nekem nagyon szigorú édesanyám van/volt, mert most már ő is sokat változott- aki sokáig egyedül nevelt engem és a húgomat. Mindig megmondta mit kell tennünk, 100%ig irányította az életünket, és bár én makacs, eleven és akaratos kislány voltam, 15-16 éves koromra már úgy kinevelte belőlem ezt, hogy csöndes, jó tanuló, magányos, depressziós, végtelenül gátlásos, állandóan szorongó kamaszlány lettem, aki megrezzent és elpirult, ha csak hozzászóltak. Nem voltak barátaim, nem létezett számomra más, csak a tanulás, amiben legalább örömömet leltem. Nem lázadtam, amíg a többiek bulizni jártak, és lehet, hogy irigyeltem őket, de merszem nem lett volna, hogy csatlakozzak hozzájuk. Anyu mindig elengedett bárhová, (engem aztán nem kellett félteni, se a fiúktól, de semmitől, olyan kis komoly, megbízható gyerek voltam) ha akartam volna menni, de én nem akartam, mert éreztem, hogy semmi keresnivalóm a kortársaim közt. Igazából nem gondoltam, hogy valami baj lenne velem, azt hittem természetes, hogy mindenki úgy fekszik le este aludni, hogy azért könyörög, bár ne ébredne fel többet. Ejj, mekkorát tévedtem... Nem először és nem is utoljára. :D

Nem haragszom anyukámra emiatt, mert jót akart nekünk, és őt is így nevelték... Soha nem jutottam volna el egyetemre, ha nem áll a sarkára, és nem bátorít-de közben gyerekként kezelt, akinek irányításra van szüksége. Ilyen értelemben olyan volt, mint egy igazi Master... Igazából nem is volt rossz, hogy mindig mindent eldöntött helyettem, hiszen így nem volt rajtam felelősség.

Aztán ahogy elkerültem az egyetemre rájöttem, hogy elveszett szerencsétlen döntésképtelen emberke vagyok, aki azt se tudja mi fán terem a nagybetűs élet... Honnan is tudtam volna, hiszen anyu szigora és elvei mindig ott álltak köztem és a világ közöttt, elszigeteltek, de meg is védtek. Így aztán szép lassan elkezdtem kapiskálni, hogy ha élni akarok, normális, önálló és független életet, el kell kezdenem dolgozni azon, hogy felépítsem magamat, és ledolgozzam azt a sok éves hátrányt, amit kamaszkoromban felhalmozam. Vagy keresek egy új Mastert, aki továbbra is megmondja, mit csináljak...
Nem így döntöttem, és bár nehéz volt, örülök neki, mert így végre az lehetek aki vagyok - néha meg is döbbenek azon, hogy honnan hová jutottam el: pirulós kislánybol lettem önállő élett élő fiatal nő (jesszus, de fellengzősen hangzik, de nem tudok jobbat) gátlástalan disznó és yaoi fanatikus... Uppsz mekkora ugrás.

Itt a nyitja annak, hogy miért van problémám az S/M-el - mert tudom, hogy milyen, ha valakit irányítnak, és tisztában vagyok ennek a veszélyeivel - nem is addig van a gond, amig ott van aki parancsol, hanem utána... Ezért esik nehezemre, elfogadni az ilyen kapcsolatokat, hiszen én mindig az önállóságért küzdöttem, és az ellen az érzés ellen amit Mazsola olyan jól megfogalmazott a postjában.
DE!!! Nem azt írom, hogy nem értem, miről szól, pont ellenkezőleg, és azt se mondom, hogy nem teszik a Rabul ejtve, mert tetszik, amíg papíron van, csak a valóságban nem tartom az ilyesmit - úgymond fejlesztő hatásúnak. Viszont nagyon jónak tartom, hogy Vik fordítja, mert lám, mik derülnek ki - ez a dolog amit itt leírtam, nekem is újdonság volt, és a Rabul ejtvének köszönhetem, hogy rájöttem.

Fura, hogy milyen szélsőséges megnyilvánulásai tudnak lenni az egyébként elnyomott/elhanyagolt szeretetnek... Miharu eszembejuttatott egy hasonló jelentet... Nem gyermeki, nem ártatlan... gombóc a torkomba... életem talán legnehezebb időszaka volt, mikor kegyetlen egyszerűséggel kirúgott a NagyŐ! Hogy lekileg miért is volt számomra ez akkora csapás, honnan menekültem az elvakult szerelembe, mind mind lényegtelen, egyszerűen csak öcsém legjobb barátja nem egész fél év alatt elérte azt, hogy önmagamból kifordulva nyüszítsek egy pasi után... Öcsém nagyon csúnya helyzetbe került, látott engem és látta a srácot (akit látványosan nem viselt meg a dolog). Egyszer mikor beromboltam öcsémhez nyafogni egy kicsit pont vele beszélt (talám ircen?) én meg nem nagyon akartam kimenni a szobából, mire ő nem épp kedvesen elküldött a fenébe... én meg elrohantam, a legközelebbi kocsmába, ahol elkezdtem magamba önteni a feketéket és zokogtam... Öcsém utánam jött és sírva kért bocsánatot, a szomszéd kocsmában sírtunk egymás nyakában... (röhejesen hangzik, de nem az, főleg mert nem beszélt a sráccal többet, vagyis ő a legjobb barátját/példaképét vesztette el és még csak nem is pátyolgatta, lelki simogatta senki mint engem...)

Szerintem nem volt vita... csak épp nem tudtam egy épkézláb mondatot összehozni (még gépelni se nagyon, így visszaolvasva)! Ugyan az az ellenérzés bennem is megvan, de pont ezt szeretem benne... Ez az az él, amit szinte minden SM storyban teljesen eltompít egy alibiszerű, látszatkényszer.
Ha valami arra késztet, hogy a story mögé nézzek (teszi ezt akár olyan eszközökkel, mint a Rabulejtve, animél a bennem kialakult ellenérzés feloldásának vágya jelentette a késztetést) és mögötte találok valamit ami értékelni tudok, ami elgondolkoztat, akkor minden ellenérzésem mellett, szeretni fogom. (Lehet, hogy tényleg perverz, mazochista irodalmi ízlésem van- anyám meggyőződése.)

Daniell: :pitty: Most még a szavak sem találnak meg!Úgy nyakon lettem öntve Ryu érzéseivel, hogy... Nem tudom, mert elvesztek a szavak a meglepetéstől, a meglepetés fájdalmától. Valahol sejtettem, éreztem, hogy mi lapul Danny fájásának a hátterében, de ahogy Seiki szájába adtad ezt az okot... Sokkolva vagyok, és még csak nem is értem, miért? Na, jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen tudom az okot, csak magam nem értem, hogy miért küldött padlóra a dolog :cry:
Reménykedem csupán, hogy Dannynek és Ryunak lesz tovább, hogy ez a szerelem túléli mindazt a szörnyű kínt, amit az emberi hülyeség végelen volta okozott.
*Kata csendesen bőgicsél és befejezi a nyafogást :( *

Miután az innen-onnan kapott hírek után belenyugodtam, hogy ma nem Dany fog frissülni, s mérhetettlen daniellelvonási-tüneteim ellenére is már szívből örültem az amúgy imádott Kaméliának, ez a reggel a legcsodálatosabb meglepetés volt. Meggyógyított. Épkézláb gondolat ugyan most nem kavarog sok a fejemben, mert az éjszakai iszonytató fejfájás és elementáris rosszullét után most több gyógyszer is kavarog bennem, de az biztos, hogy Daniell kótyagosságát legalább tökéletesen átérzem. De ettől a csodától lassan visszatér félholt valómba az élet, teljesen kitölt, minden rosszat elzavar.
Elvarázsolódtam, boldog voltam, és szenvedésükben velük fáj a lelkem. Most jó lenne átölelni Ryut és Daniellt, és azt mondani, hogy minden rendben lesz. Adni szeretnék magamból valami kevéske erőt és kitartást, amiről gyakran úgy érzem, nekem sincs sok, de nekik most jobban kell. Átvenni abból a sok rosszból valamennyit. Féltem őket. Féltem Ryut, hogy hogyan lesz majd képes ezt feldolgozni. A hatalmas szeretetével képes lesz-e valaha igazán legyőzni a lelkiismeretfurdalást a vélt önzősége miatt?
Ayase, ugye ők már önmagukban is elég erősek? Álvva tudnak maradni az élet minden sorscsapásával szemben? Nem azért mert te úgy akarod, hanem azért mert ők maguk képesek rá? Csak ketten együtt! Hogy Ryu és Daniell, ők a két cseresznyefa, az mind ők, és mind róluk szól, mert ők ugye valóban az igaz szerelem?
Bocs, hogy ilyen össze vissza írok. Még remeg a kezem, és ebbe az érzelemhullámba beleremeg a lelkem is, és nagyon fáj, de azért már jobb, mint múltkor, és hinni akarom, hogy legközelebb meg már még jobb lesz, hogy már kifelé mennek a szörnyűség bűzölgő mocsarából, és az a napfényes rét az már minden lépéssel közelebb lesz, és ők oda fognak érni!
Nincsenek már szavak ezt neked újra megköszönni, már minden csak ismételgetés lenne, és nem is lenne való, mert a csodát amit adsz, ami te magad is vagy, az már túllépett azon, hogy el lehessen mondani.
Most még nem tudok összeszedettebben, most még csak imádkozni tudok, ha képes vagyok rá egyáltalán, és ha a szavam elér valakihez, hogy valahogy ez a kizökkent idő találjon már vissza a medrébe, mert így nekik nagyon fáj!
Köszönöm! Ezt a sok érzelmet, amit most adtál Ayase! Most csak ...............

Elolvasta húgocskám postját, és ennek az az eredménye, hogy én semmi értelmeset nem tudok már írni, amit le ne pötyögött volna előttem. Szegény Ryu, annyira nagy a szíve, és annyira ért a lelki önsanyargatáshoz... Valahol pont ezt szeretem benne. A Seiki-féle dolog meglepetésként ért, mármint, hogy Dany elmondta neki, de az a rész nagyon szép volt. Magam előtt láttam azt a jelenetet, és elfacsarodott a szívem. Hogy még Sei is elsírta magát... gyönyörű volt és fájdalmas.
Sok mást nem tudok írni, mert még itt kerengenek a képek a szemem előtt: Daniell, ahogy a fákat simogatja, ahogy körbejárja csodálkozva a lakást, és ahogy a kocsinak támaszkodva, Pereccel a lába mellett várja vissza Ryut. Ha tudnék rajzolni ezt az utolsó jelenetet lerajzolnám, mert annyira itt van a fejemben... nagyon szép....

Nagyon nagyon nagyon boldog vagyok.

A névnapozás előtt mégis jutott időm arra, hogy elolvassam a frisst, így már nem fogok belepusztulni, hogy várom a lehetőséget, a Daniell folytatására. :fangirl: Őszinte meglepetésként ért, hogy amikor hazajöttem a vizsgáról, Daniell frisset teláltam fent az oldalon, jól behuztál a csőbe Ayase. :fúúj:

Még mindig hatása alatt vagyok az új fejezetnek. Igen Ryu végre elvitte szeretett Daniellünket abba a gyönyörűséges házba, és épp olyan lelkesedéssel és csodálattal fogadta Dany az új környezetet, mint amire Ryu is számított. *nagyon boldog* :ugr:

Ryu: hogy tud valaki ennyi szeretetet magában tartani? Lassan már mazochistának fogom tartani, hiszen most is, és mindig mindenért magát okolja, és azt keresi, hol rontotta el, mit kellett volna tennie, hogy szebben alakuljanak a dolgok. Kétségek között vergődik, és a legjobbat akarja adni szerelmének. De szeretete határtalan, és mi éppen ezért szeretjük. :catheart:

Sei: bocsáss meg Ayase de teljesen leromboltad az általam felépített képet, ami valljuk be nem rossz. Új oldaláról ismerhettük, meg a mocskos szájú dokinkat, és habár eddig azt hittem minden helyzetben képes macsó maradni, örülök, hogy most láthattuk az érzelmes oldalát is. :cheer:

Mindent egybevetve sok újdosággal leptél meg minket, és ezért csak hálásak lehetünk neked. :bow: Remélem a hogy tényleg ki fogja bírni a kapcsolatuk a sok megpróbáltatást, és tényleg Daniell és Ryu az örökké tartó szerelem mintaképei. :glomp:

Azzal az előnnyel indulok, hogy mikor elkezdtem pötyögni könnyes szemmel az értelmetlen reakciópostomat a gép gondolt egyet és kikapcs. Vettem egy hidegzuhanyt és most valamelyest higgadtan össze fogok hozni egy normális postot (legalábbis ez a terv..)

Az egyetlen dolog amiben biztos vagyok az az, hogy soha se leszek képes kifejezni azt hogy mennyit is jelent nekem Daniell. Bármennyire is erőlködök, kutatom a szavakat, a verbális jelek megcsalnak és hátat fordítanak nyöszörgésemnek.
Mindig úgy érzem, hogy na most elértünk egy határt, ami után már nem jöhet új vagy meglepő. Heh.. szánalmas és nagyon naív képzelgés ez, belátom. Ayase... magadban hordod a napfény csillogtatta víztükör minden apró színárnyalatát. Hogy a fenébe lenne lehetséges azok elmesélésének végessége?!
Úgy érzem magam itt, a Sóhajomon, mintha egy tanfolyamon vennék részt. Ott a hirdetés egy link formájában valami szórakoztató yaoi oldalon, és azzal hogy kattintasz, már kezdődik is a tanulás. Milyen utálatos szó, de más hasonlattal nem tudom érzékeltetni a gondolatmasszát, ami formáért üvölt.
Ezek az írások teljesen eltérnek a tankönyvektől. Minden egyes leckét megtapasztaltat könyörtelen. Amíg itt vagyunk fogjátok a kezünket és úgy vezettek.
Rengeteget tanulok itt. Olyan tiszta és önzetlen érzesekkel találkozom, amikről azelőtt csak halvány sejtelmem is alig volt. Beléptem ide a szürke, ingerszegény, titokban érzésekért üvöltő lelkemmel, hogy végre valami elragadhassa a közöny unalmából és ha kell üssön csak arcon, hogy végre érezhessek valamit és kiemelkedjek a mozdulatlan vegetálásból.
És megkaptam. Megtanultam látni. Minden egyes idegsejtemmel érzem az életet és lassan már élvezem is.
Remek tanáraim vannak és csodálatos társaim.
Elmondhatatlan érzés tartozni. Daniell jelképe számomra minden szépnek, kimondhatatlannak és álomnak, amiért küzdeni érdemes. Boldog vagyok.

A normális post reménye hamar elszökött a kezeim alól... most már nem kezdem el kergetni.

Nagyon köszönök mindent. Újjászülettem! :ceret!:

Gianához hasonlóan kínzó fejfájással feküdtem és keltem, de friss egy finom, puha kézmozdulattal elsimította a fájdalmat. Ismét érzelmileg olyan sűrű fejezetet született, hogy még mindig nem tértem magamhoz. Olyan tökéletes tisztánlátással tudsz írni az élet dolgairól, ahogy több évtizedes élettapasztalattal sem sokan képesek.

Ryu... Ryu... annyira... olyan... Ryu. Imádom. Ahogy Danyt óvja, szereti, gyönyörködik benne - és önmarcangol. Nagyon sokat árnyalódott tovább a történet, mindig megbabonáz, hogy mennyire élők is mindannyian. Seikiről is többet tudtam meg és ő is közelebb osonkodott a szívemhez. Amióta tudok a házról és a sakurafákról - azóta vártam a pillanatra, hogy Daniell reakcióját láthassam. És megérte.

Nehéz új dolgokat megfogalmazni, mivel Giana, Miharu, Arita, ShirouChan, Kata tényleg leírta mindazt, ami bennem is kavarog ennek a résznek a hatására. A reményt, hogy most már tényleg hamarosan szivárványos lesz a világ megint. Mert megérdemlik, hogy boldogok legyenek. Mert akkor én is lophatok egy kicsit az ő boldogságukból. Ahogy a fájdalmukból is ki akarom venni a részem. Ryu és Daniell A pár számomra és ők a példaképek. Kicsit (nagyon) magasra lett pakolva a léc, de érdemes ilyen szerelemre várni, ilyenről álmodozni. Addig is itt vannak nekünk Csücskök. Frissről frissre várom a csodát, amit mindig meg is kapok.

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

Mondtam már valaha is, hogy a fejezetcímek is mindig annyira passzolnak és kifejeznek mindent, hogy szinte elmesélik az egész fejezet hangulatát? Ha nem, most mondom.
Már a cím is... valahogy éreztem, hogy itt emésztenem kell majd. És elkezdődött.
Mosolyogtam Daniell reakcióin, aztán Ryu elment és belekezdett egy gondolatmenetbe, ami sehogy em tetszett nekem. Egyre kevésbbé tetszett, amit gondol, aztán megvilágosodott és... azóta nem tudok mást nyögni, csak 'basszus, basszus, basszus, basszus!' Egyszerűen eltart egy darabig míg felfogom, amit Sei mondott.
Ryu kétségei... hogyan lesz tovább? megin sikerült rendesen felkavarnod. Bányásznám elő a szavakat, csak honnan? a bennem hagyott káoszban elég nehezen találok meg bármit is.
Seikit... mindig is érdekes jellemnek tartottam. A viselkedése, a szavai... hogy összehord egy csomó baromságot, aztán megfogalmaz néhány meglehetőst komoly gondolatot. hol a nyitja a pasasnak? Ryu-val való kapcsolata lenyűgöz... jó, hogy van neki. Sokat gondokodtam azon, hogy van-e kedvenc szereplőm. A múltkori fejezetekben jöttem rá, hogy bármennyire is imádom mindegyiküket, Ryu az, akit a legjobban kedvelek.
Most merre tovább? Merre van a tavasz? túlságosan élnek már számomra ahhoz, hogy, ha a legközelebbi frisskor becsap egy meteor, az sem fog érdekelni, és nagyon hamar frisselj kérlek, mert ez így...
Fáj, hogy nem tudja merre, fáj, hogy nem tudja lesz-e holnap... de mégha az agyam valahol tudja is, hogy az az 5. kötet azt jelenti, lesz... valahogy nem megy most ennek felfogása.
nagyon szeretem ezt a történetet, és megérdemelnéd, hogy a világ összes könyvesboltjába bekerüljön, lefordítva minden létező nyelvre, hogy adjon valamit akkor is, ha úgy érezzük semmink sincsen.
Fáj nekem, hogy fáj nekik, de ezzel nem mondok újat. megmondtam öcsémnek, hogy visszaengedem a géphez, ha végignéztem egy animét, erre itt a friss, ő meg téblábolk, hgogy miért nem az animét nézem. Hogyan magyarázzam el neki, mikor csak annyit tudok mondani, hogy ez mindennél fontosabb? Hogy mennyire kellenek ezek a percek, amiket itt töltök Daniellt olvasva, mert eszembe juttatja hogy még nekem is vannak érzéseim, mégha sírni csak belül tudok.
Köszönöm Ayase! köszönöm!

Hát...*Mazsola csak köszöni köszöni köszöni, mint mindíg... de nem igazán tud formát adni a gondolatainak, azért próbál!*

Valahogy a Ryure váró Daniell, az egymásba nőtt cseresznyefák metafóra, az egész fejezet, a titkok minden oldalról való leleplezése, mint a szivárvány az itt ott még morcos égen... nem aggódok, Ryu persze önmarcangol, de Dany, miután magában lerendezte, már nincs szüksége arra, hogy Ryut hibáztassa, szerintem szerelme önmarcangoló kételyeivel is le fog tudni számolni, sokkal könnyebben mint a sajátjaival.
Fura, de engem Seiki nem lepett meg... Azt már többször bizonyítva éreztem, hogy cinikus, nemtörődöm viselkedése mellett tökéletesen elfér egy felelősségteljes, a kmoly dolgokat komolyan venni képes Seiki, aki talán csak azért tűnt sokszor kicsit érzelmileg impotensnek, mert Ryu lelki mazohizmusát (szerintem jogosan) végtelen cinizmussal kezeli. Erre szükség is van, mert nagyon el tud szaladni a ló Ryuval és olyankor együttérző hátsimogatás helyett sokkal többet segít, ha lehülyézik.

Lehet, hogy rosszul látom, de nekem ez tűnt a leglélekmelengetőbb felyezetnek talán az ajándékvásárlás óta...

*most ért haza és a kádért üvölt de ide kattolt és itt fogta a varázs *

Te jó ég. Annyi csodálatos hangzott itt el, hogy nekem... fel kell fognom, hogy ez nekik.. nekem szól... rendben? Megmagyarázom magamnak hogy fogjam fel és... akkor majd elhiszem és... mindegy. Méltó köszönömöt mondok majd ezért a hihetetlen töltésért amit adtok nekem, de addig is... Köszönöm

A mai fejezet után visszavonhatatlanul Ryu-fan lettem (bár eddig is abszolút kedvenc volt)!!! Hatalmasnagy szíve van (még annál is nagyobb), szeretném össze-vissza megölelgetni. Imádom és punktum!
A mai résztől teljesen elvarázsolódtam és emiatt mindenféle kusza gondolatok meg érzések kavarognak a fejemben. Nem találom az idekívánkozó szavakat, úgyhogy csak megköszönni tudom Ayasenak a mai fejezetet!!! Köszönöm!!!