Szívemből szóltál, Miharu... valahányszor ide kattolok, mindig olyan nyugalom lesz úrrá rajtam (eufóriukus öröm :D :D :D ) Biztos a dizájn miatt van (sokkal jobb ezen a barnás árnyalaton olvasni, mint a docba fekete fehéren). Már egy alap jó hangulatot az oldal maga... az írások.. az meg már csak cseresznye, meg hab a tortán) :D :D Csodáss, csodáss.

Sajna, kitűzőt csak sokat lehet csináltatni egyszerre... bár lehet megérné egyszerre 100t csináltatni, és mindennap másikat venni fel :twisted: az biztos, hogy rohadjó érzés lenne viselni :wink:

Ayase, az autogrammos fényképről sem mondtam még le... :wink:

Így jár az, aki későn jön postolni... Mindent elmondtatok előttem - innentől kezdve csak ismétlésekbe tudok bocsátkozni.

Ayase! Ez szívbemarkolóan, sírósan gyönyörű volt. Akárcsak Ryu, én is imádom Dany haját: a védjegye, személyiségének hű tükre - édes napsugár, ami beragyogja a sötét szobát is. Ezért is fáj olyan nagyon: tudom, kinő újra - de az már nem lesz ugyanaz. Tényleg megváltozott valami, amihez még egyikőjük sem tudott alkalmazkodni. Fáj látni Ryu könnyeit, Dany dühtől eltorzult arcát, a "de edd meg a tetves kaját amit neked hoztam" mögött húzódó igazi drámát, hogy így bántják egymást. Nehéz, de túl kell esniük (és a Csücskökkel együtt nekünk is) ezeken a fájdalmas lépéseken, amelyek végül talán közelebb hozzák egymást.

Ezt a csodát te művelted, Ayase: nem kitalát szereplőként látjuk őket már, hanem hús-vér, érző embereknek, akikért néha jobban tudunk aggódni, mint a környezetünkben lévő emberekért. Mazohista lehetek, de várom a folytatást nagyon - szeretném már, ha minél előbb maguk mögött tudhatnák ezt a Sors által eléjük állított kegyetlen erőpróbát.

Galériás újoncai mesések, Ryu egyszerűen lélegzetelállító - pont olyan, amilyennek bennem él!

:ceret:

Na most úgy írok véleményt hogy nem olvasom el előtte az utánam szólok postjait, mert biztos vagyok benne, hogy mindent elmondtak már, amit én fogok. Majd miután befejeztem, akkor fogok nekiállni.
Szóval, Ayase megint megmutatta, hogy könnyedén darabokra tudja törni mind szereplői, mind olvasói szivét. És ezt mégsem öncélúan teszi, hanem nagyon is logikusan és a valóság szabályainak megfelelően. Tudod Ayase, miközben olvastam Ryu és Daniel veszekedését több dolog is visszaköszönt az elmúlt kapcsolatomból. Igen erőteljes déjá vu érzés ragadott meg néhány mondatnál és ez is csak a valóság hangulatot növelte bennem. Tudom, milyen elkeseredettség és tehetetlenség fogott el ilyenkor, így még jobban bele tudtam magam élni Ryu helyzetébe. De ugyanakkor Daniellre sem tudtam haragudni. Valahogy azt is megértem, hogy mi munkál benne és miért. És sajnos sokszor ha bajunk van tényleg azt bántjuk akit a legjobban szeretünk. Talán tudat alatt épp azért, mert tudjuk, ő az aki elviseli ezt tőlünk, aki nem fog emiatt elfordulni tőlünk. Mert Dany bármit is mondott arról, hogy azt akarja, hogy Ryu hagyja békén, ha az elhagyná, ő lenne az aki később a leginkább megbánná az egészet és kétségbeesne attól, amit tett. Ebben biztos vagyok.
Ami Dany haját illeti.Bavallom, bár nekem is nagyon fáj a szívem azért a különéleges szépségű loboncért, először kicsit eltúlzottnak találtam Ryu reakcióját. Hiszen végülis nem a haja miatt szereti Daniellt hanem önmagáért, egész valójáért, és az a frizurájától függetlenül megmarad. Aztán rájöttem, hisz pont ez az. Dany régi önmaga és valója veszett el, még akkor is ha csak átmenetileg. (Bár Ryu ezt nem tudhatja és mi olvasók is csak remélhetjük). Dany haja valahol saját magát jelentette, a személyiségét tükrözte és az, hogy megszbadult tőle az olyan mintha önnön énjét vetette volna ki magából. A régi bohókás, vidám, sugárzó, világot magához ölelő, mindenben a szépséget látó, szétszórt és mégis összeszedett, magabiztos, bohém, felejthetetlen Daniellt. És számomra ez a hajvágás valójában nem amiatt történt mert nem bírt boldogulni frizurájával, megnyomorodott keze miatt, hanem egy jelkép, régi önmagának elvesztése. És ezt nagyon jól érzékelteted is a fejezet vége felé. Szerintem ez a párhuzam nagyszerű és elismerésre méltó írói tehetséget és allegórikus érzéket mutat. Csak gatulálni tudok hozzá. És ha már az alegóriánál tartunk. Az utolsó kép, a leejtett ásványvizes üveggel, az abból kifröccsenő vízzel, majd Daniel szótlan távozásával, olyan erőteljesen sugározta egymástól való éltávolodásukat , hogy összeszorult tőle a szívem. Nagyon erőteljes, és mély mögöttes tartalommal bíró képeket tudsz teremteni, és ez nagyon nagy dolog.
És most kicsit felszínesebb vizekre evezek, de ezek is nagyon fontosak egy olvasónál egy írásmű élvezete tekintetében. A visszaemlékezéses jelent szerintem nagyon megkapó. Az a rész ahogy Ryu észreveszi Danyt zuhanyzás közben és ahogy a fiú lassan megszabadul a ruháitól, olyan bennsőséges, megnyugtató és lelki örömöt nyújtó, hogy az ember szíve szinte dalol örömében miközben olvassa. Az meg ahogy Ryu berántja Danyt a zuhany alá számomra a szájkiszárító kategória. Mondtam már, hogy minden szenvedélyes berántást, odarántást stb imádok? Az ilyeneket meg különösen.
És végül. Nem tehetek róla , de nekem nagyon tetszett , ahogy a veszekedés közben Ryu is kijött a sodrából és kiabálni kezdett. Igen, végre. Az ember nem lehet mindig megértő, nem lehet mindig figyelmes és odaadó. Igenis van, amikor elszakad a cérna. És ideje volt már, hogy ez-ha csak kis időre is- de Ryunál is bekövetkezzen, mert különben már a valósághűség rovására ment vona a dolog. Nem is beszélve arról, hogy milyen férfias volt így. :D
Szóval Ayase ismét bebizonyítottad, hogy milyen ösztönös érzéked van a valósághűség megteremtéséhez. Csak így tovább. Azt hiszem, még fogunk néhány szívtörést átélni, mire ezen kötet végére érünk, de biztos vagyok benne megéri. És abban is, hogy megkapjuk mi is és Ryu is kitartásunk és hűségünk jutalmát

Na szóval, Vic-Hárem.
előre csorgatom a nyálam, hogy mi lesz ebből. bár szegény fiút azért kellőképpen sajnálom is. eddig nagyon tetszik a történet és biztos vagyok benne, hogy ez a tetszés még fokozódni fog az eljövendőkben. rabszolgakereskedelem. még a szóra is hideg ráz. de sejthetően a fiú nem került rossz helyre. :D szóval grat Vicnek. :)

és a képek. és Sae majdnem felvisított. Okane! kár hogy nincs körbeugrálós smile! :D és a Kai képek is nagyon szépek. és le ne szeddjét6ek a fejem, de a Bon, mint megszólítás tulajdonképpen mit jelent?
Ami pedig az eljövendő írásművet illeti. a jelenet részlet utolsó(?) mondatát, a sárkánnyal való alvásról, kellőképpen megvigyorogtam. nagyon várom.

Köszi! :D Örülök, hogy tetszett. Lesz még, de ígérem, nem lesz (nagyon) gonosz. :twisted:
Ja és a bon. A bon egy japán szó, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a főnök fia. Végig a mangában és a drámaCD-n az egész jakuzaklán, Masával az élen így szólítja Kait. Bon. Egyébként nem csak jakuzáéknál használatos a szó, hanem általánosan elterjedt, így szólítják az alkalmazottak az igazgató fiát, a cselédek a háziúr fiát, stb.

Új képek a galériában! :ühüm: Szépségessek!!!
És Vik Háremje! :bow: Úgy olvastam volna még még még. Teljesen belefeledkeztem a történetbe, imádom az ilyen sztorikat! :ohoo: Olvasás közben szinte magam előtt láttam minden egyes jelenetét. Annyira de annyira tetszik (pedig még csak most volt szerencsém az első fejezethez), epekedve várom a folytatást! Úgyhogy sűrű frissssssst kérek szépen Vik!!!!!! :mrgreen:

Utólagos postköszönés mindenkinek. MINDEN EGYES BETŰTVÉSŐNEK MÉRETES VIRTUÁLIS MEGHAJLÁS. Nemtudjátok mennyit jelent. :oops: Azért most köfiköfi me Ayase aztsemtudjahogyafejehol... :crazy: ARIGATOU! :love: Tüncök vagytok. Tökjónekem. :ölel: Mi lenne velem nélkületek?! :dobb: Képek is? Huh. *pirullllll*


ÉS!! Még mielött itten tömeges belelovalás lenne... A Hárem két, azaz kettő fejezetből áll :(:(:( Nem lesz többtíz fejezetes! Bár szívemszakad érte, de ezt a mesét csak egy kettőbevett oneshot erejéig élvezhetjük. :( DE! Biztos vagyok benne, hogy Vik hamaros megen megihletődik *majd tesz róla* :twisted:

Azóta várom feszülten a Hárem című történetet, mióta megjelent a Jövendő Sóhajok között, és nem csalódtam! Nagyon tetszett, főleg, hogy szeretem az ilyen típusú történeteket. Alig várom már, hogy színre lépen a császár! Mindent bele Vik!

Vik! A Hárem oneshot első része teljesen magába szippantott. A hangulata, a szereplők ábrázolása annyira szemléletes, hogy filmként jelentek meg előttem is a jelenetek. És irgumburgum, már lassan hagyománnyá válik nálatok, hogy a legizgibb résznél vágjátok el a történetet, hogy tapéta még véletlenül se maradhasson a lakásomban... Nagyonnagyonnagyon várom a folytatást!!!

Ayase! Bon.... *sóóóóóóóóóóóhaj* meseszép kisherceg, akit olyan gyönyörűvé varázsoltál, hogy még Kodaka-sensei is elájulna, ha meglátná. Az a fekete szalag a hajában nagyon bizseregteti az ujjaimat. És mellette omg-kategóriás MASAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.... Jó ide mindig feljönni - szemet-szívet-lelket gyönyörködtettek megállás nélkül. :ohoo:

Wuhuhúúúúúúúúúúúúúú! Hárem, hárem, hárem! *körbe-körbe ugrál, mint egy kiskölyök, majd megáll mély levegőt vesz és vigyorogva megszólal* Mááár nagyon várom a folytatást. ^^ Nagyon jó történet és imádom, imádom, imádom! A háremes sztorik mindíg is a kedvenceim voltak, de jó történeteket is lehet elrontani, nem igaz? Ez azonban, Vik nagyon jó. ^^ Mint már mondottam volt anno, vártam a történetet és úgy érzem iggggazáááán megérte a várakozást. ^^ Nagyon szép, nagyon jó ééééés váááááárom a folytatáááást! ^^ Szóval köszi, köszi, köszi. ^^

*elalélt*
Mééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééég!!!!!!!!!!!!!
*szeret szép fekete fiúkat, szeret Hárem* :red:
:ohoo: :love:

Teljesen lelombozódtam!!! :cry: :cry: :cry: De akkor is tetszik nagyon nagyon! :dobb:

Jaaahj Vik, imádom azt a tarkavirágosszivárványosyaois fantáziádat. Valahogy az az érzésem, hogy egy apró csuklómozdulatod is olyan kapukat nyit meg 'az ember lánya' előtt, hogy az irulva-pirulva sóhajtozik a sok új és izgalmas dolog láttán. Megőrülök a kliséktől és mindenfajta unalomtól mentes történeteidért. :ölel: Mindig izgulok picit egy-egy írásotok frisselése előtt (OKÉ.bevallom..napjában többször is felnézek ellenőrizni a dolgot..a biztonság kedvéért..), de sose botlom bele azokba az udvariasan megszerkesztett melodrámákba, amiktől kiráz a hideg, szóval rá kellett jönnöm, hogy nem, egyszerűen nem tudjátok rosszul csinálni, még ha megszakadtok akkor sem. :love:
Tehát csak azt akarom mondani, hogy sikerült. A nép táncikálva szééélesen mosolyogva bújik zuhany alá. Megint.

Bon. Nem bírtam ki, hogy ne olvassak Kizuna ficet a manga előtt. És igen, Ayasenak sikerült azzal a mérhetetlen szeretettel, ami árad az egész műből, meggyőzni afelől, hogy MUSZÁJ közelebbről is megismerkednem Masáékkal.
(Habár ÉN már be lettem mutatva Bonnak.. :hi: amitől dagad is az a büszke és izmos mellkasom...)
Alig várom az új fic megszületését... és a galéria szorgalmas bővülésééét... whiii

Kérdés.. mikor számolunk vissza??? Nem is kell kifejtenem hogy meddig... Hiszen mindannyian idegrángva várakozunk arra a bizonyos L-E-T-E-P-E-R-É-S-re...

Oh, és Nio.. kérlekszépen menj el helyettem leemeltmagyarérettségizni... az elemzéseid... :ühüm: :bow:

Miharu: Köszönöm. Ilyenkor mindig megmelegszik a szívem és rájövök, hogy érdemes az időt rászánni a megaméretű (úgy látszik nem csak seme-k tekintetében vonzódom a mega méretekhez) postjaim megírására.

Jöttem én is gyönyörködni.

Először is. Bon. Szerencsére azok közé tartozom, akiket Ayase bármikor zargathat, ha valami fantasztikusat csinált az éjjel, így már láthattam korábban is ezt a Kai remeket, de így Masával... :dobb: Én mondtam, Ayának, hogy nem csak az íráshoz van tehetsége. :ölel:

Vik - Hárem

Megerőszakoltam magam és nem olvastam el. Ennek egyetlen oka, hogy tudom magamról milyen hisztis nőszemély vagyok, ha nem tudom a sztori végét, így bevárom a második felét, és együtt élvezkedhetem rajta. Vik neve azt hiszem garancia arra, hogy tűkön ülve várjam a folytatást, és nem szeretném se őt, se Ayát ezzel zargatni. :izé: Szóval várok, legyen hamar friss, az elmondottak alapján tényleg gyönyörű lehet.
(Heise illusztrációja pedig... :ceret: Már a kép maga adja a hangulatot, tökéletes választás.)

Őszintén szólva, még nem volt alkalmam elmerülni a sztorikban, de azért egy-kettőbe beleolvasgattam. Nos, nekem eddig Vik írásai ragadtak meg. Minden elismerésem... részletes, aprólékos és izgalmas leírásaihoz és történeteihez. Valahol még irigykedek is :D De csak így tovább! 8) De persze a többieket sem fogom kihagyni, csak mostanában kevés időm van a hosszabb lélegzetű olvasmányokban való elmélyedéshez.

Köszi mindenkinek, aki reagált, komolyan jól esik olvasni őket. :oops:
Thia, az az igazság, hogy khm... a sztori tényleg kétrészesnek indult... csak éppen most már nem tudom, hogy bele fog-e férni két részbe, amit el akarok mesélni. :D:D Szóval nem tudom, meddig kell várnod... :D
Shinzo, hidd el, a hosszabbakhoz se kell több idő. Legfeljebb egyszerre csak egy fejezetet olvasol el. :D Örülök, hogy tetszik, amit írok. :D

HeHe!!! HatalmasTEPERJE LE táblába botlottam a frisseknél!!! :twisted:
És mennyit kell még visszaszámolgatnunk??? 9 betű a felkiáltójellel együtt=9 nap??? (merthogy közben leesett, hogy miért is van áthúzva a T betű) Hosssssssssszú napok lesznek.
Rendőrapuci alatt akarom látni/olvasni Ken-kunt! :twisted: :twisted: :twisted:

Hihi! :lol: :lol: :lol: Nekem is nagyon teccc a Teperje le! visszaszámláló!!! :dobb: A "T" már kilőve - már csak 8 betűt és egy felkiáltójelet kell kigyilkoltatnunk! Juhééééééééj! Továbbra is elmehetek fakírnak - hiszen nonstop tűkön ülök, hogy hogy is esik meg majd az a bizonyos! :lol:

YUPIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!! igenigenigen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ÖÖÖÖÖ :oops: bocs a kis kirohanáskáért.... :oops: de nagyon vártam már valami hasonlót!!!!!
Akkor most 8-at, vagy 9-et kell még aludni?

9csicsiiiii. :hmm:

Már csak 8. XD De addig is még egy hatalmas: Teperje le! XDDD

Egyetértek :D TEPERJE LE :D

Bár megjegyzem gőzöm sincs kiről van szó, de ez a szó már magában is elég izgalmasan hangzik :twisted:

Hmm. *gondolkodik miééé nem olvas műveket Shinzooo az oldalon, tááán tudná :P * Na komolyan. :red: Oh, drága Sae-chan volt szíves indítani eme mozgalmat még hetekkel ezelőtt, nevezetesen a Védőőrizet c. írásommal kapcsolatban. :amour: És lassan aktualitását veszti a követelés :wuh:

Mert annyira hiperaktív vagyok néha, hogy minden egyszerre érdekel viszont annyi idő nem létezik a világon, hogy mindezt meg tudjam valósítani :D

Mellesleg beleolvastam az monumentális műbe, ami elég jónak ígérkezik, tele fordulatokkal és izgalommal... és igen ez valóban hiányzik belőle :D Vagy volt és nem vettem észre? :D Na majd itt lesz a négy nap pihi, lehet sort kerítek erre is 8)

Shinzo, ajánlom is, hogy olvasd el. Fantasztikus mű. ^^ Hugimnak minden fejezetet felolvasok és lassacskán ő is elkötelezett híve lesz Ayase-nak. ^^ Ráadásul már nincs is a környezetemben olyan, akinek ne ajánlottam volna ezt az oldalt. XD Mert fantasztikusan írnak a lányok. ^^ Igazán lenyűgözőek a műveik és komoly dillemát okoz számomra, hogy melyik a kedvencem, a népszerű Daniell sorozat, vagy a Védőőrizet, esetleg a kisebb novellák. Na meg Viktől a Rabulejtve se rossz, de azt már nem olvasom fel hugimnak. XD Szüleim még rám fognák, hogy rontom a gyereket. :izé: De pl. a Kizuna legendás Masa és Kai párosát itt ismertem meg, amit a manga japán változatának gyors végigpörgetése után (amiből ugyan egy kanjit sem értettem, de a képekből sejtésem volt róle, mi történik) végre megértettem! XD
Ja és a Sivatagrózsája, meg most a Hárem... Szóval vannak itt igazán csodálatos művek. ^^ Én is a "minden nap megnézem, van-e vmi friss"-ek csoportjába tartozom és eszméletlen, mennyire fel tud dobni egy-egy új rész, vagy novi.
Királyok vagytok lányok! Azaz, hogy királynők. ^^" :bow:

Hehe... jöttem garázdálkodni!!!!! :jump:
Már csak 7et kell aludni! :YAOI:
Nekem egyértelmű kedvencem a Védőőrizet, nevetni jobban szeretek mint sírni-szipogni, és az elején annyit röhögtem, :wihi: !
És annyira annyira jó, hogy Ayaseval lehet kommunikálni és nem hagyja félbe és mindig kapunk frissset :köfi!: !
Bizony! (Egy másik kedvenc ficem már több mint fél éve nem frissül és hiába gyűlt össze több mint 100 könyörgő üzenet az írójának, nem reagál.... és pont "olyan" pilanatban lett vége.... :pity: !)

TEPERJE LE!

nehogy már kimaradjak! :twisted:
Shinzo olvass! én osztálytársnőmet fűztem meg. mikor nem vágott pofákat arra, hamikor yaoiról meséltem neki, rájöttem, őt rászoktathatom. épp Daniell-t olvas. utána elolvastatom vele a Védőőrizetet. és addigra a talán a leteperés is meglesz. :twisted: megfertőzöm ezzel az oldallal, mielőtt észrevenné, hogy mi történik vele! :twisted:

Oké, akkor csatlakozom a "fertőzzük" meg (már olvasásügyileg) Shinzot mozgalomhoz.

Rengeteg sok szépséges olvasgatnivaló vár rád Shinzo, úgyhogy HAJRÁ!!! Most felsorolgatom a sok-sok kedvencemet, amit neked is feltétlenül el kell olvasnod.
Gyönyörűséges-szerelmetes-szívszorongató Daniell! :dobb:
Kacagtató-körömrágós-néhaszomorkás Védőőrizet! :glomp:
Sok-sok-sok KIZUNA fic! :catheart:(nem kihagyni ám :ühüm:)
A Sivatag rózsája:szeressem szeressem szeressem!!!!!
Finder ficek :red: :red: :red:
Haru fic: az egyetlen amit eddig olvastam, köszönet érte Viknek!
Pajzánkodós-arcpirító-és mégis-szépségesszerelmetes Rabul ejtve! :oops: :ohoo:
Többé nem engedlek el: olyan szép és imádnivaló, hogy az emberlánya csak olvadozik a képernyő előtt.
Hárem::love: új kedvenc, csak kár hogy olyan rövidke! :pity:

És plusssssssssssz, Hagakute írásait semnem hanyagolni!!!!! :mrgreen: Tessék olvasni!!!

Ne köntörfalazzunk.... magyarul olvassam el az összeset :twisted:
Bár bevallom néhány mangához írt fic nem sokat mondana nekem mivel magát a mangát sem ismerem, de majd ezt is orvosolom idővel :D

igen, olvasd el az összeset! és szeresd is mindet ha jót akarsz! :twisted:

Jaj milyen kis lelkes buzdítók! :cheer: :red:

Nyomis vagyok jányok. :uncsi: Asszem ma frisselni fogok. :luv: Mit szótok? :láv:

Frissülj AYA!!!

(Valamelyik nap anyám keresett telefonon, aztán később, mikor megnéztem a mobilomat az "Anya"-t "Ayase"-nek olvastam. Tökre meglepődtem, hogy hívsz. :wihi: Aztán persze rájöttem, hogy tévedtem. :izé: )

Friss???!!! *nyálcsorgatva liheg...* :catheart:
Akarakarakardenagyonagyonakar!!!! *mert így sajnos, nem fog tudni tanulni* :köfi!:

Frisssssssssss!!!
Mit szólunk?????:köfi!: :wihi: :dobb: :jump: (imádom az új emotikonokat!!!!! :mrgreen:)

Frissítés, igen, igen, igen! Ha még ma lesz, akkor legalább lesz miből éljek a most következö 4 napos netmegvonásos időszakban!

:ugr: kész... :láv:

Jajjj, Ayase! Jajjj! :zuh: Már megint sikerült.... Olyan szinten azonosultam Ryuval, hogy most egy mozdulni képtelen, szíven szúrt, miértektől zsongó fejű emberke próbál egy-két szót kinyögni a benne kavargó érzésekről - inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Ekkora magasságokban és mélységekben még nem nagyon jártam. Az elején repeső szívvel konstatáltam a békés idillt és 'végre-végre!' dübörgött a fejemben: most végre elkezdenek közeledni egymáshoz! Visszofojtott lélegzettel, bepárásodott szemmel olvastam a szépséges Ryu-féle Dany-bálványozást, dédelgetést - és jött a jeges zuhany. Nemhogy közelebb nem kerültek, de még egy óriási szakadék is elkezdett tátongani közöttük. Ryu végtelen szerelmének egyik kivetülését, a közös gyönyört tagadta meg tőle Élete. Pedig Ryu annyira, olyan hihetetlen mértékben imádja Csücsköt: önzetlensége, szerelme, megértése ismét tovább fokozta (már eddig is végtelen) rajongásomat a minden tekintetben LEG doktor bácsi iránt. Újra reménykedni kezdtem (bár kicsit hitetlenkedve), mikor Dany Ryu után nyúlt... De... Nem... Mégsem... És így még jobban hasogat a kín.

Ayase! Kifejező és beleérzőképességed példátlan. Minden alkalommal elismétlem: rám írás még ilyen elementáris hatással sohasem volt. Mindemellett egy költő veszett el benned. Ez a mondat egyszerűen lélegzetelállító: "A perc meghalt és most szépen rajtam a sor, hogy utána sorvadjak."

Köszönöm :down: :hug: :down:

:ceret:

az Okane kép kawaii!

és Daniell... valahányszor olvasom egy-egy fejezet címét, valahol már sejtem a fejezet hangulatát. most is...
annyira... felkavaró, ahogy megragadod a szavakat és érzésekké, hangulatokká formálod őket. képekké, melyeket az agy önkéntelenül, kontroll nélkül vetít a szem elé. hangokat, amik anélkül hangzanak, hogy megszólalnának.
velük fáj a szívem, a lelkem. Ryu-val együtt vágyódom tudni: Miért?
az oka egyezik az övével, de van más is.
Miért hagy cserben az ön-és lélekkontrollom valahányszor írásodat olvasom? Keresem, kutatom mi az amit adsz, de nem találom. A Daniell megérint, és formál. Lelkem mélyéig megrenget. Beleivódik a tudatomba, és ezse ágába sincs onnan távozni. és ne is akarom. Érzem hogy élek.
Mikor ér véget a vihar Ayase? remélem, hogy ezek után csak jobb lesz... vagy a legrosszabb még hátra van?
belegondolni is furcsa, hogy mennyire élnek számomra a karaktereid. gyakorlatilag nem tudom őket nemlétezőként kezelni. ha beszélek róluk, akkor mint élő emberekről teszem. szorongok értük, reménykedem.
minden egyes fejezet megerősíti bennem, hogy ember vagyok. mást nem tudok mondani, csak azt hogy köszönöm. :down:

:catheart: Denny friss :jump:
Még nem olvastam, most megyek! De tudom hogy szeretni fogom! :köfi!:
(imádom az új emotikonokat :rain: )

Ez még nem a naagyköszöngetőspirulós postom *azt még fogalmazza* :D Csak ide vésem, hogy nemjó kép került fel a galériába. Nem a végverziós. Korrigáltam.

Egy csomó alkalommal megfogadtam már (magamban), hogy nem írkászok ide, amíg le nem ülepszik bennem az a sok-sok érzés, amit minden egyes Dany friss kivált belőlem. Persze sosem tartottam még be, pedig ilyenkor annyi minden kavarog a buksimban, hogy teljesen megkukulok és semmi értelmes nem jut eszembe.
Ryu és Dany szerelmetes, becézgető évődése, magasabb pulzusszámot váltott ki belőlem, úgy örült a pici szívem, hogy ők ketten újból "egymásra találnak". :luv:
És ami utánna történt :pity: :pity: :pity: Megszakad a szívem értük! Én is fájok Ryuval együtt.

És ennyi, nem jönnek a szavak, csak sóhajtozom és zúgnak bennem ide-oda az érzések/gondolatok, de kifejezni nem tudom őket. Ayase te mindig eléred, hogy pityeregve, megszakadva a vigyorgástól vagy csak egyszerűen bambán üljek a gép előtt és egy mukkot se legyek képes kipréselni magamból. Minden írásod bénító hatással van rám, ez a mai Dany egyszerre volt szívmelengető és szívszorongató, először mennybe repített, majd visszarángatott!
Egyszerűen imádom, nagyon várom a folytatást, és végre boldog, boldog, boldog Ryu&Dany párost akarok!!! :luv:

Véletlenül vettem észre a frisst és azonnal rá is vetettem magam bár a szemeim jojóztak a fáradtságtól. Nem is tudok most hosszan reagálni épp csak a bennem levő érzéseket szeretném kifejezni. Soha eksönt ilyen szorongva még nem olvastam. Az elején kifejezett déja vu érzésem volt, mintha visszamentünk volna az időben a legelső csókjelenethez. Pont olyan szorongva vártam, mikor lesz vége a pillanat varázsának, mikor jön a visszautasítás. És jött is bár nem teljesen úgy ahogy féltem tőla. És teljesen másképp folytatódott a dolog, mint ahogy vártam. Mondhatnám, hogy pozitívabb lett a végkifejlet mint amire számítottam, de ennek ellenére legalább olyan keserű szájízzel és szomorúan értem a rész végére mint Ryu. Mert hiába volt ott Daniell vágya valahogy mégis kicsit olyan volt mintha idegen lett volna neki Ryu vagy az amit csinálnak. Éreztem köztük a falat. És ez fájt. Talán még jobban mint az előző fejezet.
De most is csak azt mondom , amit akkor, életszerű és azt hiszem a jelen helyzetben szükséges is. Várom a következő fejezeteket és a kapcsolat alakulását. Tudom, hogy végül megoldódik a dolog, de még így is nehéz. Szorítok mindkettőjüknek.

Én még soha nem sírtam szeretkezős jeleneteken. Borzadoztam már, rajongtam, smilingoltam, de sírni még nem sírtam. De most kellett, muszály volt. Nem is lehetett volna másként, mert én reméltem, hogy na most talán végre...! És nem. Mégis ez azt hiszem, a legszomorúbb Dany balesete óta a legszomorúbb jelenet. Hogy ég a vágy, akar a test, de a lélek sajogva taszít messzire. Ryunak pedig minden kell... Önző dolog a szerelem, de egyben a legönzetlenebb is. ÉS bennem is ott tolong a kérdés: "Miért?" Hiszen az ész érti, hogy fáj és sajog, de a lélek megérteni képtelen... *lehajtja a fejét*
Igazán csodálatosan írsz Ayase. Tudom, már sokszor mondtam, de nem lehet elégszer. Ritkán találkozom olyan művekkel, amik képesek igazán komolyan megfogni, de te és Vik képesek voltatok. Valahogy képesek vagytok maradandót adni a világnak. Én is ilyen író akarok lenni. ^^"
Amúgy az új "new" jel nagyon ééééédi. ^^ Imádom az ilyen kis rózsaszín izécskéket. Írtó cukik.

Ma vettem csak észre azt a kis rohangáló mirr-murrt a frissssssssssssssssek alatt! Legalább tíz percig vigyorogtam rajta! :nanee:

:láv: Tökjó, hogy vannak sok új ikonok me változatosan tudok pirulni. :amour: Köszönöm szépen a kommenteket. Különleges töltést adnak!

*mindig asziszi hogy nemfog senkisemnemírni és aztán mégis* :csup:

Tudom, hogy ezek most nem könnyű részek. :zuh: Omg ha eszembejut hogy milyen nyomasztó volt mire a végére jutottam ennek a szakasznak. Szegény Vik, még jó hogy veleszületett képesség a hiszti kezelése. Rajtam gyakorolhatott. (Szeritnem ezen időszakomban intenzíven stimuláltam Master-génjeit s ezzel hozzájárultam megerősödésükhöz :S: ) De. Dede. Mostmár közeledünk a tetőpont felé és onnan már sokkaldesokkal könyebb lesz. :luv:

Miértek? Nemsokára. :red: Ígértem a napocsot! Nem szoktam hazudni. :hug:

Nagyon-nagyon szép volt ez a fejezet Ayase, és sajnálom, hogy nem tudok most hosszabban írni, mert annyi minden eszembe jutott vele kapcsolatban. Csal ennyit: Arigatou!

Oh hogy én milyen kiéhezve vetettem be magam a sóhajom oldalára vagy egy hét elvonás után... azt hittem szétszakadok, annyira vágytam erre a légkörre...kissé ijesztő, ugyanis a beteges felé kacsintgat az állapot, de óóóistenem kit érdekel?!?
Nagyon sok sok őszinte szépet elmondtak már előttem, amiből sose elég, ha arról van szó hogy ezt a meghökkentően szerény nőszemélyt okítsuk a tényekről, miszerint könyvesboltokban feszítő csillivilli díjas írókat mos le a pályáról mindenfajta erőlködés nélkül.
Szóval én itt vissza is fogom magam, de nagyokat bólogatva egyetértek az előttem szólok minden egyes szavával és be kell valljam, hogy szabályosan megkívántam azt a kis szarost a kanapén csupán azzal, ahogy elolvastam Ryu érzéseit. Hirtelen minden józan, behatárolható dolog megszűnt és a saját bőrömön éreztem azt a mérhetetlenül ellentmondásos vágyakozást. A szívem szakadt meg, tört szilánkosra amikor a nem-re jött a válasz: Hallom... Egyszerűen...annyira odaillet, és annyira kínlódtam ezzel a résszel, hogy csak köszönni tudom. A fásultságom egy pillantás alatt eltűnt és megtöltöttél ezzel az...izével (kérem...ha valaki meg tudja fogalmazni...iktassa már be a magyar nyelvbe.előre is köszi.), ami nélkül lassan már élni nem tudok és mindebbe szééép lassan beleőrülök. De mit ne mondjak, baromira élvezem... Kínozzál csak kedvedre :catheart:

Összefoglalva IMÁDOM AZ OLDALADAT ÉS AZT AMIT CSINÁLSZ.

Oh! Már csak egy undi kis felkiáltójel! :cheer: :jump: :man: :ohoo:
Szép szivárványos a teperje le tábla :yao2:

Hmm--- Ma. 00.01... :YAOI: vagyis az már holnap... :twisted: :twisted: :twisted:

már cska azon a felkiáltójelen kell túl lenni....miért van az, hogy minidg a legvégén leszek a legtürelmetlenebb?!?! :fangirl:
Danicsücsök: elöttem már mindent leírtak. De tényleg.Én csak annyit tudok hozzátenni, ami lássuk be, se nem szép, se nem frappáns: imádom. Keserédes. Köszönöm. És most megyek hisztizni, hogy miért kellett azt a fránya írásjelet is 'számlálóba' tenni :)

Heheheheeeeee! :twisted: Már csak eeeeeeegy!!! :twisted: *dúdolászik* Hátt akkor még így búcsúzóul (mert én ugye nem mertem rögtön a elegelejétől kiélni yaoifanságomat és ama csendes, de immáron kétszer égbe kiáltott kívánalmamat, mi szerint Teperje le! *torok köszörül* Kicsit már várom. XD

Én is, én is, még, még, még......

Teperje le!!!

A fene egye, hogy nekem tanulnom kell!

Na utoljára:

Teperje le!!!!!!

Repetafan... :YAOI:

Mééég 15(!!!) perc.....................................................

Mivel üssem el az időt...?!

- elolvastam már minden ficet az oldalon ( :love: )
- elaléltam már minden galériás szépségtől ( :galery: )
- körbesétáltam már minden linket (
- megkínoztam már magam Ryuékkal -úgy ráadásként ( :láv: )
- ellenőriztem már az Ayase-fic kísérős környezetet (szupertitkos)
- megtanultam már az 5 nap múlva esedékes érettségimre... ( :nanee: )

ÉN ANNYIRA DE ANNYIRA KÉSZ VAGYOK

:amour: VÁRLAK ÉDES SZUPERHENTAI LETEPERÉS, gyeregyeregyeremár :amour:

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! IGENIGENIGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
*Fut olvasni bővebben majd utána nyilatkoz!*
Ayase! Kételkedni néha hasznos, de sokszor fölösleges! Szerintem lassan elhihednéd nekünk, hogy az önbizalmatlanságod BUTASÁG!
:ceret!:


Edit:
OMGOMGOMG
Mégse nyilatkoz bővebben... most nem tud mit írni! Megérte várni! ööööööö köszikösziköszi! Holnap elolvasom még egyszer/párszor és addig megpróbálom megfogalmazni, hogy miért is hatott elemi erővel ez a fejezet.... Úgy érzem, sikerült az uke lét lényegét szavakba önteni...

Csak mert visszafogtam magam msnen, ne hidd hogy megszabadulsz az én szuperimádósrajongós ficemtől...(hiú ábránd..)
SZÓVAL, szerintem felülteljesített ez a rész minden tekintetben. Persze én is majd szétestem úgy izgultam már a dologra, meg a nagy leteperésre, de mint minden egyes rész, ez is tele volt sokkal több mondanivalóval, ami igazán széppé és egyedivé teszi minden betűkanyarintásodat.
Imádtam Kenji minden egyes reakcióját, Nakazawa-san ideiglenes hidegvérvesztését és minden egyes érintését. Annyira ők voltak... Ki kellett sétálnia, nem ébredhetett vele, hiszen... (szólj rám időben, hogy ne magyarázzam a nyilvánvalót...) És ezek után lesz akkora érték, hogy többé nincs egyedül... Ááá, szívet tépős volt azér kicsikét...
De i-m-á-d-t-a-m....

És most kérek emotikont érzelemtúltengésre... :catheart:
Hol elvarázsolsz, hol fájdítasz, hol meg boldgoságmámorba taszítasz, és ezt mindig ott ahol és ahogyan kell.
Vagy jobban, de azon már meg se lepődöm, ha Apával szekrényt szereltetek -Ayase- aranylapocskás felirattal a szobám legfényesebb pontjára. Kell a hely a könyveknek. :amour: Én várok.

Leteperte? LETEPERTE! LE-TE-PER-TEEEEEEEEEEEEEEE!!!

HÁROMSZOR!!!!!

:ugr: :jump: :fangirl: :jump: :ugr:

*rekedtre süvöltötte magát*

Ayase! Ez ismét elképesztő volt! Megint tudtál újat hozni az eksön palettádra? Imádtam, hogy annyira hű maradtál mind Kenjihez mind Nakazawához. És hogy Ken ragadta magához a kezdeményezést? *elfolyt*

:catheart: :fangirl: :catheart:

Azt ugye sejted, hogy magaddal szúrtál ki? Egy ilyen fejezet után csak annyiban módosul a kórus, hogy: Teperje le, MÉGMÉGMÉG!!!!

Most rohanok egy zacsi bíbor életnedűért ? súlyosan vérszegény állapotba kerültem a heveny orrvérzésnek köszönhetően?

Ja és persze zsenialitásod határtalan: vinnyogva csapkodtam mindent magam körül (szegény cicceim szanaszéjjel spricceltek), amikor a Ken-chan ?alsó ?értékei?-hez értem?

ARIGATOU AYASE-SENSEI!!!!

:bow: :bow: :bow: :hug: :ölel: :luv:

Alleluja, Alleluja, Alleluja, Alleljuja,Alleluja, Allelujaaaa!!!!
Végre, végre megtörtént, és olyan volt, mint amilyennek álmodtam! Dehogyis okoztál csalódást Ayase, ez tökéletes lett. Épp egy migrénes roham közepén leledzem, iszonyú hányingerem van és tele vagyok tömve gyógyszerekkel, de azért felkeltem, tegyük hozzá, csak azért keltem fel, hogy elolvassam, és azt hiszem megérte, mert kezdek jobban lenni.
A boldogsághormon használ a migrénnek? Ha ez így van meg kéne kérni Niot, hogy törzskönyvezze ezt a fejezetet, mint gyógyszert... Sorba állnának érte.
És, amint Mazsola is írta, amit itt elkövettél, az az uke lét kvintesszenciájának mondatokba öntése. Ha tudnék rajzolni, esküszöm lerajzolnám, amit olvastam, mert közben kristálytisztán láttam a képeket, olyan filmszerű és érzékletes volt a leírásod. Ha scannert lehetne kötni a fejemre, hogy lehúzza a képeket, amiket kigondolok, már a gépemen lenne az egész fejezet, psd formátumban... Milyen kár, hogy usb port nincs rajtam... Legközelebb azt kérek karácsonyra.
Jajj, még mindig bizsergek... Főleg, hogy bejött a tippem... Már hetek óta ott sétafikál agyacskámban az a gondolat, hogy itt bizony Ken-kun aktív közreműködésével sőt kezdeményezésére fognak történni a dolgok... Na, hát így legyen ötösöm a lottón! Az érzékletesség, meg egyebek mellé, pesze hozzá kell tenni azt is, hogy szívszorongatós és gyönyörű lett ez a rész. Kenji szeretetéhsége és a melegség utáni vágya ott muzsikál minden sorban. Olvasás közben bevillant, hogyha Ayase féle eksönt olvasok, arról soha nem jut ezembe, hogy húdehentai. Mindig olyan lehelletfinom, szerelmes és romantikus hangulata van a leírásaidnak, hogy egyszerre kell mosolyognom és sírnom is. Mármint persze nagyon erotikusak az ilyen írásaid, de mindig abszolút mértékben ott vannak az érzelmek, a szerelem, és ettől olyan zsongító lesz az egész. Nem tudom hogy fogalmazzam meg de remélem érthető, amit mondani akarok. Azt hiszem az eksönválságaid megtermik a maguk gyümölcsét.
Remélem nem írtam össze sok hülyeséget, de tényleg nagyon szédülök, ez a dupla Apranax nagyon erős gyógyszer, tehát nem vagyok teljesen beszámítható, csak meg szerettem volna köszönni, ezt az egyedülálló élményt. Most visszamegyek aludni, talán sikerül, mert már nem fáj annyira... Még egyszer: Arigato!

Egek! Először Kenjitől és Nakazawa-santól fogtam padlót, most meg ettől a rajongótábortól :D :D Egyszerűen imádnivalóak vagytok! Ayase: ha nincs önbizalmad, hát csak olvasgass itt, és megjön! :dobb: :ölel: Nem gondoltál még arra, hogy miért imádjuk az írásaidat?! MERT ESZMÉLETLENÜL JÓ ÍRÓ VAGY!!!!! :bow: :bow: :bow:
(ömlengés vége, marad a taps :P)
Ami meg ezt a Teperje le klubbot illeti, eddig én szónélkül,és magamban röhörésztem, most hajlok a csatlakozásra :wink:
Miközben olvastam, halálra idegesített amúgy imádott 3 éves kislányom nyüzsgése,tehát még az éjjel újra(+újra+újra)kell olvasnom.Rettegtem Kenjiért, most is féltem, meg az ő nagy maciját is, de ez valami mesés volt, és mesésen szomorkás is. Bevallom, kutakodtam, hogy merre is szórtam papírzsepit :pity: Nagyon megfog mindig Ken-kun őszintesége és hihetetlen magánya. Néha szeretnék egy puszit nyomni a buksijára, hogy megvígasztljam kicsit :oops: Tudom, hogy hülyesé, de ha egyszer ezt váltja ki belőlem?! :?
Tehát, mindent összevetve: Ayase, imádlak! zseni vagy és alig várom, hogy mi történik majd kedvenceimmel :dobb:

OMG:ohoo:

Ez a frissítés most kellett a lelkemnek, köszönet érte :D *nagy vigyor, örvendezés, ugrálás, meg, ami kell*

:fangirl: :köfi!: :bow:
Isteni volt! Ayase, örök hála az égieknek, hogy vagy :glomp: :D

Kicsi Bw-nk tegnap éjszaka éjfélkor már éppen alváshoz készülődött, amikor eszébe villant, nem lehet, hogy van egy kis friss. Név szerint mind tudjuk, melyik frisst várta ő ily repesve. No de gondolta, éjfél után két perccel nem lesz semmi, mert igaz, hogy az már a másik nap, de akkor is valószínűtlen... És akkor kicsi Bw-nk csakazért is felment megnézni. No és mit látott két kicsi szeme...? :ohoo: Jött is a néma világrengető: Jupppíííííííííííííííííííííííííí! Aztán kis lenyugvás után olvasott és... XD Na kitaláljátok? XD Szóval kicsi Bw nem éjfélkor ment aludni, hanem hajnali egykor feje telis teli volt zsonggással, meg sok-sok juppikával, melyeket sok pici-pici szívecske kísért. :dobb: :dobb: :dobb: :dobb: :dobb:
Király vagy Ayase, imádlak! Sőt, pontosítok. Mind imádunk! Szóval kösziiiiiii! :bow:

*olyan vörösmintegymintegy? szóval annyira hogy új színt neveznek el róla ez lesz az Ayasepiros* :catheart:

Jajénúúúgyféltem!!!! Esküszöm naonnaon lámpalázáltam, jobban mint átlagban megszokott tőlem? :csup: Komolyan drágák, tündérek és elképzelhetetlenek vagytok!!! Ennnyi szépet összeírni egy topicba! :red: Köszönlek titeket egytől-egyig :down: Teljeshaaatalmas szívből és öszintén! :ceret!:

Hjaj. :fangirl: Eksönválság vége! :fangirl:

*most olvasta fincsi frissssssssssssssssset!* :ohoo: :óóó: :fangirl:
*nem jut szóhoz, csak csillogó szemekkel és idióta vigyorral az arcán, néz ki a fejéből* :dobb: :amour:
*köszöni* :bow: :bow: :bow:

Egy szörnyű borzalom nap után, ez az új friss teljesen feldobta, felvirágoztatta, napsugarassá lett téve. Nagyon jó volt az új Védőőrízet.
Köszönöm! :jump: :köfi!: :down:

Na ezt nekem is meg kellett hogy nézzem..illetve olvassam... hmm.... egészen új távlatokat nyitott előttem az írás fogalma ezen a téren :twisted:
:cheer: Csak így tovább Ayase !!!!!!!!!!!!! :cheer:
És remélem még van jónéhány remek ötlet a tarsolyodban :write:

nem bírom ki. egyszerűen nem bírom ki. muszáj postolnom olvasás közben.
basszus, mélg a tökéletes hangulataláfestő zenét is megtaláltam. ahogy lassan fogtam, hogy mi a franccal kezdődik ez a fejezet! én itt remegek izgulok, mint valami kis hülye, pillangókkal a gyomromban, bár szerintem rég elolvadtak a gyomorsavamban, szétmaródtam, és most a maradványaikat löködi ide-oda a sav.
ez a "Micsoda esemény"! illendő, hogy ilyesmi olvasása közben az emberből felszakadjon a röhögés? hülye vigyor az arcomon és sehogysem bírok szabadulni tőle. de minek is akarnék?
na jó... elfogytak a szavaim... erre nem tudok mit mondani. minden tökéletesen összepasszol és illik.
GYÖNYÖRŰ VOLT.
Az az utolsó mondat pedig a szívembe mart. Annyira intenzív és érzelemkifejező volt az egész. Kenji fanyar stílusából még ilyenkor sem ereszt? Meleget, szeretetet, sok sok kedveset neki! Teljesen imádom, Nakazawa-sanjával együtt. Minek a drog, ha az ember az olvasástól is szállhat? Köszönöm!

Airisu-val pedig egy rugóra jár az agyunk. Csak nem hiszed, hogy ennyi elég?

TEPERJE LE MÉG, MÉG, MÉG!

Ayase, te még libát nem láttál úgy startolni hazafelé, mint ma engem a fél Város.... :lol:
Imádom!!! :dobb:

Bevallom nagyon öszintén, hogy nem akartam elolvasni. Tegnap még azért, mert ma zh, és nem akartam, hogy az agyam azzal a bizonyos eksönnel legyen telítve. Ma meg... rájöttem, hogy maga a várakozás is rendkívül jó érzés volt, már a tudat, hogy egyszer lesz, és kiderül, és milyen jó lesz, mert megkapom a katarzisomat, és blabla... és ma rájöttem, hogy ugyan ott várja a mű, hogy elolvassam, és végre kiderüljön, de akkor úgy éreztem, hogy az elolvasásával elvesztenék vmi nagyon fontosat, a várakozás izgalmát (tudod, vársz egy csodálatos ajándékra, és már a várakozás is olyan örömmel tölt el... hogy végül már nem is akarod megkapni azt a vmit).
Hezitáltam egy kicsit, de aztán, mondom egye-fene, hát így sosem tudom meg mi az igazság! Nekiláttam hát és nem értetem. Mi ez a nyugi, hol az eksön, mit szedeget ez a szerencsétlen, mikor azt az ominózus szekrénykét kéne megmásznia?
Ayase, egyszerűen lenyűgöző, ahogy egy nyugis témából egy csavarintással orrvérzést kreálsz. Tények felsorolásának utolsó mondatánál hirelen elszakadt a cérnám, és megindult az orrvérzésem. Jézus, az az egy mondat kb felér egy teljes szexjelenettel, mert kb ugyanolyan tüneteket produkáltam, mint egy normális eksönnél szoktam... valami hihetetlen. megint nemtok fogalmazni, de annyira üt az a mondat abban a szövegkörnyezetben, hogy tisztán az epilepszia tüneteit mutattam tőle (érdekes végtagrángások, légszomj, ájulás)
És utána! Ahhhhhhhhhh... gyönyörűűűűűűűű!!!!! Annyira egyszerű, és mégis erőteljes, annyira finom, léleksimogatós, de határozott, és minden annyira filmszerűen pergett a szemem előtt, hogy ahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh :fangirl:
Jó volt a várakozás, de fel sem ér a mű olvasásával, úgyhogy nem értem, mit vaciláltam.... Ayase, köszönöm a katarzisomat *megy vissza olvasni* Egyszerűen annyira cép.
:ceret!: :down: :down: :down: :down:
Még valami: nagyon szeretném tudni, hogy mit suttogott!!!!!!!!!!!!!!!!! (tippem van)

edit: Miharu, olyan szekrényt én is kérek! Valamint: Teperje le! Még! Még! (bár itt a leteperés Kenji-kun oldaláról lett megindítva, dehát... nem mintha így nem lenn tökéletes)

Istenem, Chiaki-chan annyira de annyira megfogalmaztad azt a dolgot, ami kínozza a várakozó embert. Maga az érzés... ahh, nagyon ott van minden egyes szavad... mert hát olyan végtelen kozmikusos méreteket öltenek ezek a ficek, hogy minden egyes várakozás valami olyan megfoghatatlanul izgalmasat és szépet szül a monoton napokba mellénk, hogy félünk ha megérintjük apró darabokra hullik szééét. Sose tudtam volna ezt így elmondani,kifejezni,leírni... :glomp:
DE nekünk akkora nagyon óriási gigantikus szerencsénk van Ayaséval, hogy csókolom az ég szandálos talpát érte, mert állandóan csak túlteljesít. Újból és újból meg kell hökkennem, hogy egyszerűen nem tudja rosszul csinálni. Valszeg a génjeiben van. Mutálódott vagy nem is tudom. Gondolkodás nélkül dobom az oldalára minden bizalmamat, mert tudom, hogy sose fogok itt csalódni éss ez olyan biztonságot ad, hogy minden egyes napom csak szebb és szebb és szebb...mert van egy határozott biztos pontja, amive mindig kapaszkodhatok, ha szelesre fordul a világ.

A te kedvedért lehet hogy hozzá is fogok az asztalos munkához és összedobok egy-két olyan aranytáblácskás könyvszekrényt. Kit érdekel az egyetem, az érettségi... EZ lesz a hivatáááásom. :ugr: Szal hány polcos legyen??? (kérlek vedd figyelembe a csajszi már már ijesztő tehetségét)

Mit is írhatnék még... Mindent elmondtatok.

A tegnapi friss egész új távlatokat nyitott meg előttem. Rájöttem, hogy éjfél tájt Sóhajom frisset olvasni valami egészen más érzés. Valami sokkal intenzívebb, sokkal érdekesebb. Vagy talán a TUDAT!

Igazán meglepett Kenji viselkedése. Az a fajta szeretetéhség, az a fajta hiány, ami benne élt, csodálom, hogy eddig nem ugrott neki a rendőrbácsinak. :dobb: Bár itt egy egész fórumnyi nő (és néhány tiszteletbeli férfi) drukkolt neki. Viszont ez a fajta kis apró csókos közeledés, amiből a tomboló vihar kerekedett... Igazán gyönyörű volt, pirongatóan gyönyörű.

Ez a jó az uke központú írásoknak. Annyira érzékletes, annyira puhán érzéki. :amour: Ennél már csak akkor lett volna erotikusabb élmény, ha valaki (nevezzük néven, Nakazawa-san) suttogta volna végig az írásodat a fülembe. :YAOI:

Egyébként is állandó folyadékhiányban szenvedek, de mostmár rászoktam, hogy ha a Sóhajomon friss van, akkor idekészítsek magamnak egy üveg vizet. És ki hinné, az utolsó mondattal az utolsó korty is lecsúszott a torkomon.

Csak ennyit tennk hozzá: Köszönjük!

És még valami: új sztrájk!

Teperje le! Még! Még! Még!

Új kritikaíró vagyok itt, a Sóhajomon, habár már kb január óta eszeveszetten rajongok a Daniellért. Akkor olvastam el testvéri, felsőbb nyomásra :D az addig megjelent fejezeteket, és rögtön a szívembe zártam. Sokat gondolkoztam, hogy miben rejlhet a varázsa, hogy miért van az, hogy azóta már vagy "milliószor" újraolvastam, és tűkön ülve várom az újabb és újabb fejezeteket, ami egyébként meglehetősen kényelmetlen, de még mindig nem tudom. Csak az biztos, hogy teljesen magával ragadott, és nem lehetett nem szeretni, ha az ember egyszer beleolvasott. Én csak megköszönni tudom Neked ezerszer, és még az is kevés lenne, hogy megírtad ezt a csodát.
Aztán a rajongás kezdeti, lázas időszaka után jött a felismerés, hogy bizonyos szituációkban Daniell sorai jutnak az eszembe, és idézem őket, mert olyan szépséges gondolatok vannak benne, amiket szebben már nem is lehetne megfogalmazni. És egyszer csak Daniell egy bekezdése (II/10 utolsó bekezdés) bekívánkozott féltve őrzött kis füzetembe, amibe a magyar- és világirodalom nagy klasszikusainak és modern remekeinek számomra legtöbbet mondó, legszebben csengő gondolatait véstem fel eddig, Vörösmartytól Umberto Eco-ig és Rimaytól Camus-ig (az elvetemült magyar szakos :red: ) Persze ennyi erővel akár az egész Daniellt lemásolhattam volna. :D
Ez a rész teljesen megfogott. Máig ez a kedvencem. Ha felidézem beleborzongok, csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A szerelem érzésének általam olvasott eddigi leggyögyörűbb megfogalmazása.
Talán mostanra kicsit kezdem sejteni, hogy hol kellene ennek az egész gyögyörűségnek a megfejtését keresni. Mert amellett, hogy Ryu és Dany története egy szívhezszóló, boldog-szomorú csoda, úgy is van megírva, ahogy azt kell. Kiváló stílusban, fergeteges humorral, bámulatos személyiségekkel, akik rögtön megfogják az embert, és amikor olvasom, azt érzem, hogy egyszerűen úgy, és azok a szavak jönnek egymás után, amik oda épp a legjobban illenek. Ilyet pedig szerintem csak egy őstehetség tud csinálni. Úgyhogy téged biztos homlokon csókolt az összes múzsa, akinek valaha is köze volt bármiféle íráshoz.
Arról talán már nem is kellene beszélnem, hogy ez az írás volt az, ami elindított yaoi rajongás rögös, de annál élvezetesebb útján. Igaz ehhez aztán nem kis lökést adott még elvetemült nővérem, Arita, aki megérezve a téma iránti hajlandóság megjelenését szende, ártatlan kis lelkemben, rögtön nagy erőbedobással kezdett el dolgozni azon, hogy ebben az örvényben én még mélyebbre kerüljek. :hmm: Egy kicsit azért reménykedem, hogy ő sem gondolta volna, hogy agitátori tevékenysége olyan sikeres lesz, hogy egyszer majd a testvére elűzendő az unalmas órákat a vonaton, Daniellt fog neki idézgetni.
Egyébként az oldal többi írását is nagyon szeretem. Ami különösen kedves a szívemnek az a Szép új reggelt, Kai, A Kulcs és A szív ajándéka, de a Védőőrizet is egyre jobban elvarázsol. És azért már én is nagyon vártam ezt a leteperős fejezetet, ami gyönyörűen szépre, szomorkásra sikeredett. Gratulálok hozzá!
Azért a szívközépben mindig Dany lesz az Igazi. :ceret:
Köszi még egyszer, ezerszer! És sok-sok ihletet az íráshoz, hogy lehessen még ilyen szépségeket olvasni!

Anyám, még mindig csoog az orrom vére (az a mondat... az kész, kicsinál) :fangirl:
Giana, én is egy csomót idézgetek, ezért a környezetem kb állandó jelleggel néz hülyének. Bár én is csodálatosnak tartom a Daniellt, és valszeg mindig az lesz a No.1, a kedvenc idézetem mégis a Védőőrizetből való (bár Ayának minden mondatáról lehetne írni egy egész ebbe-az-egy-mondatba-hogy-tudott-belesűríteni-ennyi-érzelmet témájú szakdolgozatot). Nem bírom ki, muszáj idemásolnom: "Holdról dobbantottam és ugortam nagyot. Felt?ztem csillagom az ég csúcsára, majd elengedett a fény? s zuhantam a homályba? de nem estem nagyot? egy arra tévedt hangjegy a vállára kapott"... ez egyszerűen annyira szép... mániákus idézetgyűjtő vagyok én is, és Ayase idézetei előkelő helyet foglalnak el a gyűjteményemben :D :D (Ayase, imádom a szlenged, meg a stílusod, lenyűgözően egyedi).
Miharu.... hát, kéne egy polc úgy a Daniell összes kötetének (ugye, a keménykötéteses, meg díszkiadásoknak... :cheer: gondolkozzunk nagyban), a Danell-side-sztoriknak, meg ugye annak a bizonyos aláírt fényképnek. Aztán még egy a Védőőrizetnek, és szentem a mellé még beférnek a one-shotok is (Kizuna ficek, na), és akkor egy külön polc "Vik összes" kategóriában. És ha már így egybegyűltek a yaoi-ficek, akkor mehetnek oda a mangáim is (megint külön polc), illetve egyéb írások (a legjobbak, amiket a netről kapargattam össze). És ha már így elszálltam, akkor vegyünk még egy polcot, hátha Ayase esetleg belekezd egy másik, nagyobb lélegzetű műbe *reményked, de az eddigiek is kielégítik* . :jump:
Nos, ha jól számolgatom... akkor egy kombinált, kétajtós szekrény elég lesz :D :D :D najó, 5 polc, az elég... mikor kezdesz ácsolni? Fúrásra fel! :chainsaw: Én nagyon hálás lennék! :ceret!: :D

Arita! Először is köszönet, hogy ilyen értékes alanyt találtál, akinek hirdetheted az igét. Giana minden szavával teljesen egyetértek - csakúgy, mint a fórum összes többi törzstagjáéval. Mindig örömmel olvasom el az összes többi postot egy-egy friss után, mert fantasztikus érzés, hogy annyira hasonlóan vélekedünk szinte mindenről. Egyszerűen összehoz és összeköt minket Ayase egy gyémántból szőt pókhálóval: teljesen belegabalyodtam, de az életben többet nem szeretnék innen kiszabadulni - delíriumban várom a következő adag varázslatot.

Minap egy kaleidoszkóphoz hasonlítottam magamban Ayasét: az ő szemén keresztül minden hihetelen többletjelentést kap, kiszínesedik. Megfigyel mindent, összegyűjti, átválogatja, kimazsolázza az értékes darabokat és végül varázsecsettel kiszínezi azokat, újraformázza és vászonra (monitorra) álmodja. A végeredmény pedig magáért beszél. Imádom, hogy minden egyes műve önálló életet él, karakterei hús-vér emberként lélegeznek.

Pont Ayase merengett el nem is olyan rég a kétdimenziós überbishi papírseméken és szemet gyönyörködtető ukéikon (és nem utolsó sorban orrvérzős eksönjeiken). És ő erre rá is erősít a történeteivel. Már mindenhol Ryukat, Nakazawákat keresek - több, mint valószínű, hogy eredménytelenül. De szerencsére a Sóhajomon mindig beleburkolózhatok egy álomvilágba, ahol álompasik imádják álompárjaikat. Ez természetesen Vik műveire is vonatkoznak, aki szintén új színt lopott a yaoi fanficek és írások világába.

Én is hálás vagyok a Sorsnak (és persze Niónak, fő térítőmnek), hogy gondoskodóan a Sóhajomra vezérelt.

Köszönök minden eddigit és minden ezután elkövetkezőt MINDENKINEK!!!

:ceret: FOREVER!

SziaVia! Megvolt az első sőt a második lépés is! Csak igy tovább!!! :cheer:

HelooGianaaa! Szívemből örülök hogy Arita áldásos Sóhajomszeretetének köszönhetően eljutottál ide! :ugr:

Tudjátok mit mondok nektek? :red: Elképesztő egy társaság vagytok! :láv: Komolyan. Adott egy szegény könnyen vöröslő Ayase és elintézitek hogy gép elé csüccsenve, fórumra kattolva többszöri árnyalatváltást is elkövessen. Előbb csak rózsaszínke és hatalmas pillákkal csapdorász. Aztán picit piris, szemei mosolycsíkosak... a végére meg már felvette a tűzcsap kellemesen vöröslő árnyalatát és szemhéját eltüntetve döbbenkedik. :csup:

Hát komolyan. Na. Ha hiszitek ha nem nemkönnyű ezt feldolgozni az ember önbizalomhiányos lányának. :love:


Akkor drukkom volt ez elött a fejezet elött, hogy egy szinten már-már betegesnek találtam a hisztit még sajátmagam elött is! ÉS most hogy látom hogy megérte... Köszönöm. Ekkor postok és ilyen mérhetetlen love.... Megérte. :down:

(amúgy furis! A multkor pont azon csapkorásztam meg hörögtem Vikkknek, hogy képtelen vagyok egy CSAK eksön tartalmú eksönt összehozni, mert szépen szólva mindig kifakad belőlem a kisnyálas és elrontja az eksönöket. De ha nem hát nem!! Én csak gigaboldog vagyok!!) :ceret!:


Lassan tudatosul... idézetek. TŐLEM?? :óóó: :óóó: :óóó:

Igen Ayase, és nálunk otthon elég gyakran vagy idézve. (A macska meg fel van mászva a fára...Tudom, tudom, magyarban nem használunk passzív szerkezetet...) Nem szoktál csuklani?

Soha le nem esett még úgy az állam, mint a Zalaegerszeg-Pécs gyorsvonaton, amikor a velem szemben ülő kedves húgocskám, akit már hetek, vagy talán hónapok óta térítettem a Daniellel és mindenéle yaoi nyalánksággal, (Be kell valljam, már majdnem feladtam, mert a mangák, a nyálcsorgatós képek és még Asami-sama is hatástalannak bizonyultak. Aztán jött Dany!) egyszer csak fejből idézte nekem a Daniell már említett sorait. Mint ahogy mit tudom én, Arany Jánost idéz az ember. Akkor egy pillanatra megállt bennem az ütő, és nem hittem a fülemnek... Tudtam, hogy elolvasta és hogy tetszett neki, de hogy ennyire megfogta... Nagyon boldog voltam, hogy végre van a közelemben valaki, aki annyia szereti az írásaidat, mint én és akivel élőszóban is nap-mint nap beszélgethetek a műveidről, mert ha olvasom őket, nekem nem elég a fórumra írni, ki is kell beszélnem az érzéseimet valakinek. Aki, neked köszönhetően azóta folyamtosan lerabolja a yaoikészletemet, és végre hajlandó átolvasni és kijavítani a fordításaimat. Örök hála neked ezért (is)Ayase!!!.
A felsőbb nyomást viszont tagadom. Nem alkalmaztam erőszakot Gianával szemben, legalábbis ebben az ügyben nem. És nem vagyok elvetemült. :D
Kedvenc idézetem is van, ami már-már olyan szólásmondás számba jön nálam: "Ha már hibáztam, hibázzak nagyot!" nem ez a legszebb idézet, de engem már az első pillanatban annyira megfogott. Ott abban a helyzetben, valószínű nekem is ez jutott volna eszembe.
Szóval, Ayase, idézünk tőled, szeretünk téged és a műveidet, immár családilag, úgyhogy hidd el zseniális író vagy!
Én pedig folytatom a propagandát a korban következő húgomnál...

De azt is hozzá kell tennem, hogy nemcsak olvasni, hanem látni is jó lenne (nem csak lelki szemekkel) :galery:
Magyarul még csak most ismerkedek ilyen írásokkal, de meg kell hagyni tényleg nagyszerűen írsz. :down:

Komolyabban nem is tudnám mondani, hogy milyen szinten lenyűgöznek ezek a postok. Elképesztő.

És akkor ezek után kéretik felhívni Danny szerzőjének a figyelmét (újra és újra ha kell...) arra, hogy mit művel a környezetével. Most már nem tagadhatja le a nyílvánvalót.



Nem tudom mióta szenvedek, hogy ezt a dolgot szavak segítségével meg tudjam fogalmazni és ne kelljen nyökögnöm, amikor egy zavart barátnőmnek magyarázok erről az oldalról, a varázsról, ami minket, különböző korú, nemű, személyiségű emberek összeköt az ország különböző pontjain. Szóval Airisu... :down: köszönöm.





És Aritánál a kulcsszó: család. A húga meg végre kimondta azt, amit még maga sem mertem. Számomra Daniell története maga a szerelem.

Szal igen... lehet azér innen idézgetni... :amour: És most kicsit elérzékenyültem. De NEM SÍROK.

Inkább megyek megácsolni a polcos szekrényt Chaki-channek. A Vik és Ayase emblémát már kiöntöttem aranyból, azér nem kell izgulni.

Miharu, egy polcot ide nekem is! :D

Idézünk, idézünk, naná, hogy idézünk! Az értelmes, mesegyönyörű mondatok ott ragadnak az ember fejében, pláne a századszori olvasás után. A Daniell napi rendszerességgel jut eszembe, és szerintem barátnőimnek lassan az agyára fogok menni. Sajnos közülük csak egy volt fogékony ilyen irányokban, de őt meg is fertőztem.

Nem tudom, hogyan mondhatnám el szebben, vagy jobban vagy akárcsak hasonlóképpen, amit a többiek már elmondtak.

Itt ülök újra és újra döbbenettel a szívemben, lelkemben, mert ha másom nem is, azok igazán felfogják, amit írsz. És lassan úgy rászoktam a szavaidra, mint a drogra. Feljövök ide, mert szükségem van a szépre, a jóra, az emberire.
Vörösödhetsz, meresztgetheted a szemeidet, a lényeg ugyanaz marad ma holnap és bizton állítom, örökké,
Szeretünk. Téged, az írásaidat, a postjaidat. Jó itt.

és én a kicsi örül, ha egyáltalán megjegyzed a nevét, mert számomra te nagy vagy. Képes vagy valamire, amiért csak csodálhatlak, és teszem azt tiszta szívből.

:down: :dobb: :catheart:

Ha már az idézeteknél tartunk, nekem is van kedvenc Daniell idézetem, amit használok is rendszeresen. Ki is tudom vele zökkenteni Ayasét rendesen az éppen aktuális írás közbeni pánikrohamából. :D:D Ha éppen idegbajt kap valamitől, megkérdezem tőle: "Mitől félünk, paranoid kedvesem?" Kész. Kifekszünk a vigyorgástól és ezzel a téma, ami a pánikot okozta, lelőve. :D:D De tényleg ez a kedvenc idézetem. :ühüm:

Én meg elkezdtem furcsa szóösszetételeket használni, amiket eddig került, de nem tehetek róla. Dany írtó édesen beszél és ez rám is átragadt, mint pl. az én semnem, meg ilyesmi. Dany és Ryu for ever! ^^

rám a zavarg, ragadt leginkább. meg egyebek is. de imádom még a hamubasült agyroham-ot és az égkorongramosolygó-t is. igaz, nagy kedvencem Sei egyik beszólása volt, a 10dkg Asuka-ban. felírtam a padra a suliban. másnapra ott virítorrak a megjegyzések az elmeállapotomat firtatván :twisted: :YAOI:
örök kedvenc Dany Égj velem-es nagymonológja. lassan már fejből tudom, bár szó szerint annyira még nem. :D
szóval rendesen belém rám, meg mindenhova ragadtak a szavak és Dany beszédmodora. bár az is igaz, hogy ettől legfeljebb még furcsábbnak tartanak az osztályban. nem nagy újdonság, hisz eddig is furcsa voltam. úgy sem érthetik meg sohasem. pedig egész értelmes társaság, néhány kasztrálni való homofóbbal... (még négy évig leszek együtt velük. azt hiszem addigra egy-két hím búcsút mond a koronaékszereinek...)

Ha egész mondatokat nem is tudok idézni, szavak azért rám is ragadnak. És használom is őket (no lám), talán még itt a fórumon a hozzászólásaimban is. Úgy látszik Daniell nyelvezete nagyon ragadós! :ühüm: :D

Most ismét a korábbi módszeremet alkalmazom. Mivel későn postolok, csak a hozzászólásom után olvasom el az előttem született postokat, mivel biztos vagyok benne, hogy elbátortalanítanának azzal, hogy már mindent megemlítettek előttem.
Szóval a Védőőrizet. Eljutottunk az olyan rég várt nagyjelenethez a first time-hoz, és ahogy sejtettük is, nem okozott csalódást. Nekem már az első pár sorban sikerült rálelnem arra a mondatra, ami leginkább megmutatta nekem azt a szenvedélyt és ellenállhatatlan vonzalmat, érzéki robbanást, amit Kenji érez Nakazawa -san iránt. A jelenet, amikor a ruháit felszedegetve megtalálja zsaru bácsi alsónadrágját. Az erre való önkéntelen testi rekciója volt számomra talán ezen rész legerősebb és leginkább fantáziámat beindító jelenete. Az a pár sor mindent egyértelműen elárult és megmutatott. A hideg verejték, remegés stb felszínre törése ezen ruhadarab látványának hatására, az emlékek előtérbe törése számomra jobban érzékeltette milyen szenvedély és tűz lobog e között a két ember között mint a későbbi hot hot hot eksön. Persze nagyon savanyú képet vágtam volna ha azt nem kapom meg ezután. Ez így volt tökéletes, az elején rögtön a bizonyosság és utána az események megismerése. Meg kell említenem másik kedvenc jelenetemet is, még pedig amikor Kenji a szobából való távozása előtt próbál a futon üres részére nézni de szeme önkéntelenül is meg kell, hogy keresse a takaró alatt alvó Nakazawa alakját, jobban mondva egyszerűen nem tud elszakadni tőle. Ez megint egy olyan rész, amiben minden benne van véleményem szerint és ilyenkor csak úgy zakatol a szívem örömömben.
Na és persze azért a humort itt is megkapjuk ha kisebb adagokban is mint általában.

"Soha nem voltam jó önáltató. Szerettem magamnak kerek perec megmondani a tényeket. "Nincs itt. Miért nincs? Mert nem kellesz." "Nézd, ezt elbasztad, kár sírni rajta." "Hiába engeded át a haverodnak, te kellesz neki" "Erre nincs pénzed és lásd csak be, mosogatófiú, a büdös életben nem is lesz" "Megdugtak és te zokogva élveztél. Háromszor"

Ezen sorok végén úgy vigyorogtam mint a keletlen árpacipó. Úgy látszik nem csak Seiki szabadszájúságát szeretem, de minden ilyen jellegű kijelentésnél behalok.

Aztán ezután a bevezető után szépen megkaptam az eksön eseményeit. Sorjában, részletesen és érzékletesen kifejtve. Pont ahogy szeretem. Meg kell mondjam, szinte én is a számon éreztem Nakazawa -san nyakának bőrét, a megnyugtató és egyben izgalmas érzést ahogy fejem az álla alá símul, a későbbiekben a hajába való kapaszkodásról már nem is beszélve. Amúgy is erőteljes fetisizmussal viseltetek a sűrű, erős szálú, fényes fekete haj iránt, főleg ha az egy széles vállú, bikanyakú, az Északi Középhegység domborzati viszonyait idéző mellkasú über-hiper megaseméhez tartozik. Már hajának gondolata is erőteljes nyálcsorgatásra késztet és a benne való turkálás, kapaszkodás stb képzete legalább olyan élvezeti értékkel bír számomra mint magának a szeretkezésnek a gondolata. Így tökéletesen át tudtam érezni Kenji izgalmát , hogy zsarukám hajában turkálhat, főleg ha még ezzel egyéb élvezeti értékekhez is juttatja magát. Hogy én is erősen kapaszkodnék hasonló helyzetben Nakazawa-san éjfekete tincseibe az hétszentség. Na és én is a hajába markolva próbálnám rávenni, hogy könnyítsen már a kínomon és végre jusson már el a nyelvével és szájával oda ahol a legjobban kívánom.

És ezen rész olvasása közeben felmerült bennem egy kérdés ami azóra is erősen foglalkoztat és remélem, a későbbiekben választ kapok rá. Ezek szerint zsarukám életében nem Kenji volt az első hímnemű egyed aki megfordult az ágyában, ugyanis olyan hozzáértéssel, rutinnal és élvezettel, mindenféle habozás és bizonytalanság nélkül kényeztette a fiút, hogy ez a gondolat kitörölhetetlenül belefészkelte magát az agyamba. Vagy mindez az ellenállhatatlan vonzalomnak, szeretnek és a másiknak örömöt okozni akarásnak tudható be? Ez is lehetséges , de valahogy nekem mégis az első lehetőség volt egyértelműbb. Azóta itt zakatol bennem a kérdés, és jár az agyam rendesen zsarukám előéletével kapcsolatban.

Magának az aktusnak a felépítése is tökéletes. Ahogy fokozatosan történik meg minden és eljutunk a tényleges egyesülésig, ami hála a jó égnek nem olyan mint a Romanák és egyéb hasonló borzalmak szerelmi jelenetei ahol a hősnő már első alkalommal egy röpke tovafutó fájdalom után nem érez mást csak elsöprő kéjt. Kenjiben végig megmarad a fájdalom a vitathatatlan izgalom és nemi öröm mellett, és ennek én nagyon örültem, mert életszagúbbá tette számomra az egészet, nem beszélve arról, hogy ez milyen további lehetőségeket és izgalmakat tartogathat a további eksönök esetére, amikor majd fokozatosan elmúlhat a fájdalom és átadhatja helyét egy még teljesebb és immáron fájdalom nélküli gyönyörenek.

És örök vesszőparipám is abszolút kielégülést nyert, mégpedig, hogy a seme-n is látszon már a testi öröm, ne úgy ügyködjön eksön közben mint egy érzéketlen kőszobor vagy szenvtelen tanítóbácsi , mint a yaoi mangák egy részében. Hála a jó égnek itt zsarukám is tanujelét adta, hogy igenis élvezi a dolgot, bizony az ő esetében is elhangzik a visszatarthatatlan nyögés. Ismét csak remélni tudom, hogy a későbbiekben is megtartja eme jó szokását. Sosem felejtem el, milyen élmény volt számomra a Kizuna dráma cd-n a Masa Kai eksön végén Masa nyögését meghallani. Hát hogy mindenem megborzongott és a hideg meleg meg az édes és sós és ezek minden kistestvérei végigfutottak rajtam az is biztos. És mivel zsaru bácsi Ayase által is bevallottan és az én képzeletemben is kitörölhetetlenül Masa klón, már ami a kinézetét illeti, be kell valljam a dráma cd-n elhangzó Masa hang visszhangzott a fejemben Nakazawa-san esetében is. Hogy nem maradt hatás nélkül a dolog, arról biztosíthatlak titeket.

És a fejezet végén valahogy én is úgy voltam kicsit mint Kenji. Megkaptam a kielégülést (na jó esetemben ez lelki természetű volt) amire már oly régóta vártam, de teljes mértékben ki vagyok élezve a többire, sőt jobban várom mint valaha.

És a végén egy kis off, amit mindenképpen meg kell osztanom veletek.
Péntek délután megvettem azt a könyvet amit már régóta terveztem , a Közel és Távol című kötetet mely a Túl a barátságon novellát is tartalmazza. Még aznap melegében el is olvastam, ami nem volt nehéz révén, hogy alig 40 -50 oldal az egész. És ismét annak a megerősítését kaptam ami akkor merült fel bennem amikor először találkoztam a Daniellel, hogy a hivatalosan kiadott könyvek között mennyi olyan van, ami nyomába sem ér Ayase írásainak. Én nagyon szeretem ezt a filmet és tetszik a történet, de a novella úgy volt papírra vetve, hogy engem több helyen is egy általános iskolai fogalmazásra elmlékeztetett. Tőmondatok, szóismétlések tömkelege stb. És ezt a novellát halálra dícsérik mint az egyik legszebb szerelmet bemutató leghatásosabb írásművet.
Óhatatlanul is összehasonlítottam az olvasás közben gondolatban a Daniell stílusával, írói szóképeival, gazdag allegórikus eszköztárával és olyan szembeszökő volt a Daniell fölénye, hoyg az megdöbbentő volt.
Én nem azt mondom, hogy maga a történet nem tetszik továbbra is, de hogy ha ezt kiadták és ráadásul ilyen emlékezetes darabnak tartják akkor a Daniellnek még inkább ott lenne a könyvespolcokon a helye az biztos. Mert hogy stílusában, karakterábrázolásában és nyelvezete kiforrottságában és gazdagságában messze meghaladja ezt a művet az egyértelmű.
Úgyhogy én csak annyit mondok, nagyon remélem, hogy Magyarország eljut egyszer olyan szintre, hogy a témaválasztás nem lesz hátráltató tényezője annak, hogy a Daniell és ehhez hasonló művek hivatalosan is a könyvesboltokba és betseller listára kerülhessenek.

:love: egyszerűen imádom Nio hosszú postjait...

Én csak a BBM-hoz szeretnék hozzáfűzni egy apró gondolatfuvallatot, ugyanis az a film hihetetlenül nagy hatással volt rám, már a premier előtt sóvárogtam nagyon nagyon a mozifilm után Heath-tel és a drága Donnie Darkos kölyökkel. Szóval az első vetítésen én már ott voltam, aztán még egy páron... és hát akkor itt nem tudtam megállni, kellett a könyv, aztán az eredeti angol vékonyka novelláskötet, meg persze a soundtrack (merhogy Gustavo S. egy zseni kéremszépen) és A DVD.
DE nem ez is ez a lényeg. Hozzád hasonló módon ücsörögtem a szobámban gubbasztva kezemben a könyvvel, amin egy pillanat alatt átrágtam magam. Igen... borzalmas csalódás volt. Ezért vettem meg angolul is. Detto. Persze ezt magyarázzák Wyominghoz hű nyelvezettel, fogalmazással sötöbö sötöbö, de sajnos Annie Proulx, drágám, a tény az tény... Ayasétól messzemessze vagy. És ő még csak nem is Pulitzer díjas...

Amúgy örülök, hogy neked is tetszett a film :red:

Bocsi az lassan off-ba átmenetelért, de hát itt merült fel ez a téma.
Miharu: Igen, tényleg nagyon szeretem ezt a filmet, Bevallom első látásra nem fogott meg annyira, mindössze három jelenet volt rám nagy hatással, mégpedig a következők:
1. Amikor Ennis rosszul lesz és összeroskad Jacktől való elválása után az szerintem fantasztikus jelenet. Az a fájdalmasan összegörnyed test, a már szinte állatiasan szenvedő öklendező hangok, ahogy önmaga sem érti mi van vele, miért érez így és mit is érez pontosan, na az volt számomra film első arculcsapósan erős jelenete.
2. A szenvedélyes csók Ennis háza előtt, amikor 4 év múlva találkoznak végre. Ott aztán borzongott rajtam hideg meleg bőven. Pont olyan szenvedélyes és ellenállhatatlan az a csók amilyeneket látni, olvasni szeretek.
Egyébként ez a novellának az a része ami tetszett annyira mint a film, sőt a csók után volt pár olyan plusz dolog is ami nem volt benne a filmben, nevezetesen, hogy amikor Ennis bemutatta Jack-et Almanak a feleségének, mindketten remegtek mint a nyárfalevél. Na ezt kár, hogy nem érzékeltették valahogy a filmben is.
3. Az utolsó jelenet, amikor Ennis ellmegy Jack szüleihez annak halála után, egészen attól a pillanattól, hogy belép Jack szobájába addig, hogy megtalálja az inget. Ahogy ott Heath játszik az szerintem zseniális és gyönyörű.

Szóval eleinte ezek a részek ragadtak meg a filmben meg még pl Alma sorsa, helyzete, de nem hatott rám az egész olyan erősen. Aztán kicsit elgondolkodtam a dolgokon, megnéztem másodszor is és akkor már nagyon tetszett elejétől a végéig. Azóta megvettem DVD-n és még kétszer láttam és nagyon de nagyon szeretem. Minden egyes mozzanatnak jelentéstartalma van, figyelni kell a szereplők minden rezdülésére, mondatára és akkor kapunk teljes képet a történetről, a karakterek motivációiról, érzéseiről. Nagyon jónak tartom ezt a filmet és most, hogy már ismerem a novellát, még jobban csodálom a rendezőt és a színészeket mert szerintem sokkal több jelentéstartalmat vittek a filmbe mint ami a könyvben benne van. Tény hogy szinte szóról szóra követi a novellát, de mégis a filmet klasszisokkal jobbnak tartom.

Aaa minden szavaddal egyetértek. Imádtam az általad felsorolt mozzanatokat. Főként megörültem, amikor megemítetted azt a részt, ahol egymást érezték a padló vibrálásából. Az nekem is nagyon ott volt. És persze az a CSÓK...istenkém...és a könyvben még oda is súg neki: Ennis, not big on endearments, said what he said to his horses and daughters: "Little darlin"
A másik kedvencem, amikor még fenn vannak a hegyekben az elején és Ennis egy hossabb beszélgetés után megfogalmazza magában nemes egyserűséggel azt a hihetetlen boldogságot amit akkor és ott érzett: thought he'd never had such a good time, felt he could paw the white out of the moon.
Teljesen egyetértek abban hogy a filmmel nagyot alkotott Ang Lee. Nem hiszem, hogy első olvasás után megláttam volna benne a lehetőséget egy Oscar-díjas alkotásra.
Nekem a bevezető fél óra is nagyon tetszett, a táj csodaszép, Heath valami eszméletlen színész azzal a természetes akcentussal (remélem nem szinkronozva nézted....borzalmas,mi?!)... imádom azt a folyamatot... hajjajaj... Míg az első aktus kissé nyers (ami megállja a helyét!), a második ügyetlenül édes...

Oké, bocsi a többi fórumozótól, Nioval nagyon belejöttünk.
Halasztjuk a köv yaoiconra, ahol rendesen kivisítozzuk magunkat a beígérteken. :love:

Off... Off... Offfffff :st: Gomenasai. Imádom olvasni ahogy boncolgattok BBM témában... komolyankomolyan... de kawaiivirágaim tegyétek a blablába. :givesmile:

:láv: bocsi

No gond! Imádom olvasni!!! :glomp: Csak helyileg nem ebben a topicban. :fisshake:

Hárem frissssssssss! :cheer: Az előző rész után már tűkön ülve vártam a folytatást, nem hiába!!! Hehe nekem is jól jönne egy ilyen hárem, telepakolnám sok-sok Fei Long típusú szépségességgel, esténként pedig kedvem szerint válogatnék köztük!
De most komolyan ennyi, vége, kaputt??? :pity: Úgy olvasnám még még még!!! Én tényleg nagyon szeretem az ilyen történeteket, már amikor elolvastam az első fejezetet akkor tudtam, hogy ezt imádni fogom. Vik! nem akarod folytatni, úgy egészen véletlenül??? Akárhogy is, Hárem szívemhez nőtt! Köszönöm!!! :bow: :love:

Óóóóóó és a frisssssssssen-ropogós képek a galériában!!! Fincsi! :ohoo:

Vik! El nem tudok képzelni milyen jól esett ezután a fárasztó nap után ez az izgalmas, egzotikus, fülledten érzéki és fűszeres illatú Hárem! :amour: Ugye jóóóóóóóó hosszú lesz és a tervezettel ellentétben sok-shot? :red: A történet közepén erős ingerenciám támadt, hogy a padból majd kiesve jelentkezzek: 'Tanárbácsi! Tanárbácsi! Engem is! Engem is tessék tanítani!' :fangirl: Corottal (és tuti mindenki mással) egyetemben izgatottan és szájpadlásra tikkadt nyelvvel várom a folytatást! Ha jól sejtem, főhőseink boldogságába hamarosan ármánykodás fog igen csúnyán beleszólni...

Köszi! :köfi!: :glomp:

És Ayase neked is a meseséges színes gyönyörűségeket! :galery: :csup:

Mindenkit megnyugtatok, hogy lesz még. :ühüm: Hogy mennyi, azt nem tudom, ugyanis mint már mondtam néhányaknak, a gombhoz készül a kabát. :D:D Ez volt az a rész, amit egyik éjjel átküldtem Ayasénak, csak úgy a semmiből, és most próbálok hozzá valamiféle sztorit kitalálni. Fogalmam sincs, hogy milyen irányba fog haladni a történet, bár már kezd halványan körvonalazódni (Ayasét lehet érte körbecsókolgatni... :D:D ), csak még azt nem tudom, hogy hány részbe fog beleférni, mire sikerül elmondani, amit akarok. Szóval nyugi, lesz még. :D

Ohhh, már megijedtem! De ha lesz még... :cheer:
Teljesen durva nosztalgiaroham tört rám... olyan érzés mint egy apró török szőnyegboltban lehuppanni, almateázni, rágyújtani... egy, megfizethetetlenül (már számomra mindenképp) drága, kézzel szőtt perzsaszőnyegekkel kibélelt egzotikus kis ékszerdobozban pihengetni miközben odatornyozzák eléd az összes gyönyörűséget amijük csak van...
Na valami ilyesmi érzés rohant le, miközben háremet olvastam, amiért hatalmasnagy köszönömök röpködnek feléd, mert most olyan de olyan jól érzem magam... :köfi!: :ceret!: Magyarul: imádom a hangulatát!
Ayasét is körbecsókolgatom én... bármikor, szívesen, minden apropó nélkül is... :ölel:

Annyira értesz ahhoz, hogy az ember már maga érezze a finom bódító illatokat, selymes érintéseket és képtelen legyen tudomást venni a környezetéről. Remek munka. És nagyon kíváncsi vagyok hogy ebből mit fogsz kihozni. Attól azonban nem félek, hogy csalódást okoznál... Asszem ezzel mindenki egyetért velem. :love: Ooolyan izgatott vagyok.
És annyira csodálom bennetek, hogy a szintet amit belevágtatok a szépségesen csillogó égbe (vagy már kilóg valahova a naprendszer csücskébe..?!) csakis felülmúlni tudjátok és nem adjátok alább.
Baromi tehetségesek vagytok és öröm hogy ezt megosztjátok velünk.

És csak szédelegve, bokámig pirulba tudom megköszönni hogy Ayasét belehajítottad a színek világába egy varázsecsettel, mert a vizuális ingerek amiket produkál.. naggyon finooomak :ceret!:

Nem is tudom hirtelen mit mondjak, úgyhogy a képekkel kezdem.
Az az Okane kép! jaj! Imádom! Úgyis tudod, Ayase hogy te fertőztél meg a sztorival... szóval köszi azért, meg a képért is. olyan szép. :ceret:
és persze a Hana to Ryuu-ért való rajonbgásom is a te bűnöd! :wink: Ryuuji pedig szívem csücske belőle! :ceret:
szóval köszi érte.

És most a Hárem.
Úgy látszik mostanában ilyen firstime eső van errefelé, és egyik szebb, mint a másik!
Nagyon grat a sztoriért Vic. És várok rá, mit hozol még ki belőle, bár az eddigiek tekintetében, biztos vagyok benne, hogy sok sok szépet.
Nagyon tetszett. Szép volt. Uralkodónk szimpatikus személyiség. Szeretnék róla majd minél többet megtudni és újdonsült kedvencéről is. Ha tényleg csak ennyi lett volna, könyékig m,eg még tovább rágtam volna magamat a befejezés miatt! Napokig azon járna az agyam, mi lehetne ezután? Nem mintha most nem ez történne majd! :D szóval :köfi!: :amour:

Daniell... hát erre most mit mondjak? A 8. fejezetet végig könnyeztem. Vártam már, hogy mikor szakad át a gát mindkettejüknél, de ez vmi elemi erejű volt, különösen Daniellnél. Ryuban a tartását csodálom, és abba az is belefér, hogy hülyére issza magát a fájadalomtól, mégis ember tud maradni.De Dani...Ryuval sírtam, vele rohantam a nyugatatóért, vele tartottam Danit...
Ayase, mondtam már, hogy csodálatos vagy? :ölel: :down: :down: :down: :down: Fogadd köszönetem és hódolatom minden sorért, mert ez valami hihetetlenül emberi, érzékeny, csodálatos! Felemel, röptet, néha földhöz vág, de még akkor is símogat, szeretget. Mint Ryu Danit.
Közvetlenül Vivyan Fable mellé soroltalak a szívemben.Többetsz adsz, mint hiszed! :dobb: :ölel:

Gyönyörű.... nem tudok mit írni... nem tudom, hogy köszönjem meg... ilyen lelki hullámvasút után nem tudok lepötyögni értelmes gondolatokat, azt hiszem nem is nagyon vannak :down: :bow: :down: :bow: *mazsi nem szokott sírni*

Rettegtem attól, ami most, itt bekövetkezett Dany és Ryu életében. Olyan elemi erejű hatása volt. Féltem, sírtam, rosszul lettem, és még most is zokogni van ingerem, mikor belegondolok. Kapaszkodnom kellett az íróasztal szélébe, hogy legyen valami biztos pont, és csak azt vettem észre, hogy belefehéredtek az ujjaim. Folyamatos félelemmel vártam a 4. kötet fejezeteit, és azt hogy mikor tör ki vérge ez a hatalmas vihar, mert tudtuk, hogy lesz, és rettenetes lesz, de ez minden elképzelésnél fájóbb és szívettépőbb volt.
Nem értem, hogyan csinálod, hogy mi a titkod, de félelmetes, amit művelsz. Sokszor, sok minden volt már rám nagy hatással, sokszor és sok minden nagyon mélyen maghatott, de most már biztosan állíthatom, hogy így még semmi. Dany és Ryu belopták magukat az életembe, és azt hiszem mindenki máséba is, aki egyszer megismerte őket.
Ryu kiborulása félelmetes volt, ugyanígy a Daniellben lévő elementáris agresszió és harag, fájdalom és szomorúság. És aztán, hogy Daniell végre beszélt és elmondta. Kellett! Minden szóból áradt az egymás iránt érzett hatalmas szeretetük. Belegondolni is szörnyű, hogy az emberi ostobaság és szűklátókörőség mire képes. Hogy tiszta, ártatlan lelkeknek kell szenvedniük miattuk, és romjaikból szedni össze magukat, hogy darabokra hullott életüket valahogy újra összerakják. Annyira megragadtad ezt, hogy az valami elképesztő! Ryuval és Danyvel együtt ebbe most én is belehaltam, és velük szertenék majd új életre kelni!
Fantasztikus vagy Ayase! Csodálatos, leírhatatlan és kimondhatatlan és Minden!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
:köfi!:

Komolyan nem tudom hol és hogy kezdjem, sőt azt sem hogyan folytassam. Most először fordul elő velem, hogy keresgélem a szavakat és kusza köd kavarog a feljemben gondolatok helyett. Nekem, akinek mindig úgy kell lelőni magát, hogy a postjai ne lógjanak le a világhálóról most komoly problémáim vannak, hogy vágjak bele a mondandómba. Illetve azzal is hogyan folytassam, mert egyszerűen fogalmam sincs mit írjak. Ez a két fejezet olyan érzelemhegyeket mozgatott meg bennem, amilyeneket talán még ilyen intenzítással nem éltem meg a Daniell kapcsán. Persze mindig is imádtam ezt a művet és nagyon hatott rám, a sokat emlegetett legelső csókjelenet hatását soha nem fogom elfelejteni, de ilyet, hogy én bőgjek miután végigolvastam egy fejezetet még nem műveltem a Daniell kapcsán.
Ayase, egyszerűen elképesztően gyönyörű amit alkottál. Olyan intenzítású érzéseket szakítottál fel bennem, hogy azt el sem tudod képzelni. Mind a két fejezetet úgy olvastam végig, hogy egyik érzelemhullámból a másikba estem, a feszült figyelem és a szereplőkkel való együttélés egy pillanatra sem hagyott alább. Amikor a gyomrod mélyén valami bizsergető melegséget érzel és a mellkasodat hol összeszorítja valami hol pedig elenged ez az érzés, csak azért hogy pár perccel később a torkodba kússzon fel. Hol megkönnyebbült nevetés tör fel belőled, vagy boldog mosoly, hol pedig megdöbbent hümmögés, elérzékenyülés , égő szemek és torokkaparás, lélekfájás, öröm, bánat, déja vu és minden amit csak el lehet képzelni egy irodalmi alkotás olvasása közvben. Mert én ebben a két fejezetben szinte mindent átéltem, ami csak elképzelhető egy történetbe való belefeledkezés során.
A 7. fejezet olvasása közben, már nagyon hamar megvilágosodott számomra, hogy ez most egy különleges rész lesz, olyan ami teljesen magával ragadja az embert. És tényleg... faltam a betűit az elsőtől az utolsóig. Ismét megtapasztalatam azt a fantasztikus hullámzást a humor és szívbemarkoló dráma között amit csak te tudsz művelni. Az egyik pillanatban még fájdalmas történések, a következő sorban meg már felszabadult mosoly kúszik az arcomra, csak azéert hogy egy kicsivel később ismét elkomorodva és dobogó szívvel lássam magam előtt az eseményeket. És még megadtad nekem azt az élményt is, hogy Ryu-t igazán mérgesnek és magából majdhogynem teljesen kikeltnek láthattam, a félelmetes Ryu-t, akiben olyan alig megzabolázott erők buzognak, melyek ha kitörnének a környező világ és Daniell egy pillanat alatt törne databokra. Be kell valljam, imádtam ezt a Ryut, még akkor is ha a fájdalom hozta ki belőle ezt az elkeseredett megnyilvánulást. Olyan férfias erőt sugárzott magából, hogy önkéntelenül is megfordult a fejemben, istenem micsoda pasi. És amikor Daniellnek odavágja, hogy "Nem érdekel, hogy csinálod. Az sem, meddig tart. De mire visszajövök, ezt nem akarom itt látni. Tõlem söpörheted, felnyalhatod, vagy megkérheted, hogy távozzon, nem érdekel. Takarítsd el innen, mert ha itt találom, veled fogom feltunkolni. Szép napot, Daniell. " meglehetős elégtételt éreztem. Olyan mélyen átérezhetően és zsigerbe markolóan közelien érzékeltetted előtte Ryu hosszú heteken át való szenvedését, elkeseredettségének és fájdalmának, megaláztatásának mértékét, hogy komor örömöt éreztem, végre kitört és megmutatta nem lehet rajta örökké, szüntetlenül taposni. Aztán vártam a szívtörést és ehelyett mit kaptam, fantasztikus humort. Ryu részegségi jelenete és Seikivel való találkozása egyszerűen mesterien van megírva. Végig vigyorogtam és nevettem az egészet. Már ahogy bevezeted Ryu Sei ajtaja elé való megérkezésének nehézségait az heves vigyorgásra késztetett, amikor pedig meghallottam (mert ha hiszitek ha nem, szinte a fülemben hallottam) Sei hangját , miszerint Mi a jó kur? Ryu?! akkor már hangosan és felszabadultan nevettem. Aztán ismét hullámvasút. Humor és szívtörés. Ryu olyan érzékletesen festette le Sei előtt az őt ért sérelmeket és lelki gyötrelemet hogy azon kaptam magam, szívem már megint sajog miközben olvasok.
Aztán egy pár jellegzetesen Seikis mondat és ismét vigyor és nevetés hegyek. Dialógusaikból a kedvencem talán ez volt: Miért gondolod, hogy én vagyok az a kibaszott jófiú?
- Mert az vagy, baszd meg.
Egyszerűen imádom Seit. Mindig is imádtam, szinte az első pillanattól elszánt rajongója lettem, de ezt az érzést mindig képes tovább fokozni bennem. Ha csak megjelenik a színen már úgy vigyorgok mint valami idióta és a hangulatom legalább két fokot javul. Azt hiszem Ayase, megalkottad azt a karaktert akire olyan szinten rá vagyok hangolva mint a napot kísérő árnyék. Imádtam az egész rámászós jelnetet és ahogy Sei higgadtan és elképesztően érett módon kezelte a helyzetet és észhez térítette Ryut. Tette ezt annak ellenére, hogy nem is olyan régen még örömest vette volna ha ismét együtt lehetnek az ágyban. Persze azóta lett egy Asukája de biztos vagyok benne, hogy ha nem ez lett volna a helyzet és még mindig Ryu lett volna számára az egyetlen és legfontosabb (akibe az én értelmezésem szerint még mindig szerelemes a maga módján) akkor is pont ezt tette vona. Pont azért mert Ryu neki a legfontosabb a világon (oké mostantól már csak a második legfontosabb, báááár...na ez majd később még kiderül. Vagy inkább úgy érzem, most nem kevésvé fontos neki Ryu mint Asuka, csak máshogy). De annak ellenére, hogy nem épp egy másokért áldozatot hozó fickónak látszik, Ryu-ért képes bármit megtenni, még a saját érdekeit és vágyait is a háttérbe szorítani. És ez volt az amit már sz első kötetben is megéreztem benne és egyenes útat kapott ezzel a szívembe.
Aztán jött Asuka és Ryu fürdőszobai jelenete. Egyszerűen imádtam. El voltam ragadtatva az ötlettől, hogy pont most, pont így találkoznak. Asuka az első pillanattól kezdve elnyerte szimpátiámat. A szelíd ügyefogyottságával, félénk szégyenlősségével, az állandó hajlongásával (ez az ötlet és ennek megfogalmazása zseniális!!!) és esetlen szerelmével Sei iránt. Itt ért a következő döbbenet és elismerés hullám. Hogy egyetlen szóval illetve egy rövid kép elénkfestésével ilyen kézzel foghatóan, lénygretörően, kristálytiszta pontossággal meg tud mutatni, érzékeltetni a szereplő jellemét az elképesztő. Annál a jelenetnél amikor azt írod "Pólóra és kétszáras hozzávalóra váltott és most ott téblábolt Sei válla mellett." a téblábolt szó elég volt ahhoz hogy villanásszerűen a szemem elé fesse az egész jelenetet és abban a pillanatban halál biztosan láttam magam előtt Asukát, mintha előttem állna. Már a fürdőszobai részben megvolt a karakter a fejemben, de itt ettől a szótól és az abban hordozott tartalomtól teljes mértékben életre kelt előttem. És nagyon szerettem azt az embert akit láttam. Mellete pedig csak ámultam azon a könnyed mesteri elegancián, ahogy pár szóból egy rövid beszélgetésból , néhány mozdulatból egy profi festő biztonságával megrajzoltad előttünk Asuka képét és személyiségét. Elképesztő milyen könnyed eleganciával vagy képes ilyenekere.
Aztán jött Sei érzelemkitörése jelenet, amin teljesen elolvadtam és szerelmem imádott mocskos szájú macho-m iránt óceánná dagadt. Na de a csúcs akkor kaptt el, amikor az érzelmes és Sei-tól meglehetősen szokatlan ölelés után egyszerűen közölte Asukával "Húzzál legózni". Kész. Imádomimádomimádomimádomimádomimádomimádom :ohoo: :dobb: :love:
Na meg a zárómondat: "Ne feleselj, cseszd meg. Menj haza." Erre már szavaim sincsenek. :fangirl:
Aztán következett a 8. fejezet. És itt aztán tényleg elvesztem, érzelmileg telejesen kikészültem, de jó értelemben. Először Ryu fájdalmas kitörése, aminek a végén megint olyan déja vu érzésem volt, hogy szinte fájt. Azon kaptam magam, hogy a fejemet rázom és hümmögök. Ilyenkor olyan jeleneteket alkotsz amiket úgy élek át mintha én magam érzeném a szereplők érzéseit, egyszerűen azért mert valóban átéltem ilyeneket nagyon hasonló jelenetekben. És mindig a döbbenet erejével hat rám, hogy ilyen szinten életszagú történetet írsz, hogy visszaolvasom a Daniellben saját korábbi párkapcsolatom bizonyos történéseit és érzéseit.
Aztán következett Daniell színtvallása és kiborulása és ott már nem olvasó voltam, hanem szinte velük együtt voltam a szobában és az események a szemem előtt zajlottak. A testemben feszültség, a torkomban gombóc és csak lélegzetvisszafojtva lestem a történéseket. Daniell érzelmi kálváriája megdöbbentő erejű volt és ugyanakkor az is elképesztett, hogy szóról szóra azt mondta el Ryunak amit én is gondoltam korábban. Tökéletesen megértettem őt, az érzéseit, az ebből adódó önvádat, kínt , haragot, gyűlöletet, kétségbeesést, mert az én fejemben is ilyen kép élt Daniell érzéseiről a korábbiakban történtek alapján. És abszolút logikusak és valósághűek ezek az érzések, bár fájdalmasak de maximálisan megérthetőek és hihetőek.
Aztán jött Daniell összeomlása, a nyugtató beadása és Ryu vigasztaló ölelése. Hogy ott milyen fájdalmas volt, hogy eleinte nem merte átölelni mert nem tudta, Daniell szeretné-e ezt, azt el nem tudom mondani. Az egész jelenet érzelmileg olyan felfokozott állapotba taszított, aminek a nagyságára csak akkor jöttem rá amikor az utolsó sorok is kifutottak a szemem elől és elfogytak a betűk Akkor önkéntelenül és feltartóthatatlanul előtörtek belőlem a könnyek és nem tudtam és nem is akartam őket elállítani. A lelkem sajgott, de valahogy olyan jóleső sajgás volt ez, és a mellkasomat szorító érzés sem volt kellemetlen. Egyszerűen gyönyörű befejezeést alkottál ehhez a fejezethez, az összetartozás, szerelem és bizalom olyan erejét mutattad meg ami számomra elképesztő volt. És az olyan finomságok sem kerülték el a figyelmemet, hogy az a Ryu aki a történet elején még idegbajt kapott attól ha a krémszínű szőnyege bepiszkolódik vagy a lakásában bármi átkerül egy másik helyre most egy vállrándítással vagy még annyival sem vette tudomásul hogy az értékes tükröt illetve az állólámpa eltört. Mert mi ezek, csak tárgyak, semmiségek Daniellhez képest. És ezt ő érzi így aki az elején betegesen ragaszkodott a megszokott tárgyakhoz, szokásaihoz, környezetéhez. Ryu, hatalmasat változtál, Daniell új embert varázsolt belőled, és ez fantasztikus.
Aztán ott volt az a jelenet ahol már megint saját emlékek villantak fel bennem és őszintén magamba néztem. Amikor Ryu majd megőrül, hogy választ kapjon a benne őrlő kérdésekre,bizonytalanságra de egy pillanat alatt kisöpri ezeket magából, mert Daniell fontosabb mindennél, fontosabb önmagánál. És nem magára gondol, hanem őrá. Itt kapott el ismét az emlékezés és idéztem fel hányszor volt esetemben is ilyen választási lehetőség, és én soha nem tudtam ilyen önzetlenül, magamat feladva a másikat előtérbe helyezni. Valahol mindig ott munkáltak bennem a saját érdekeim is. És ekkor gondolatban megint kalapot emeltem Ryu előtt és jobban szerettem őt mint valaha.
A lovas körhintás zenedobozzal kifejtett metafóra meg már megint gyönyörűre sikeredett. Számomra Daniell ezen ajándékhoz való viszonya testesítette meg a "sokszor nem is tudjuk mennyire fontos nekünk valami vagy valaki, amíg fel nem merül a veszély hogy elveszítjük" tipikus esetét. Ahogy eleinte nem igazán vett róla tudomást, nem kötődött hozzá, aztán amikor a helyzet olyanra fordult, hogy komolyan felmerülhetett benne az, hogy elveszítheti Ryut, rögtön kiderült milyen mélyen ragaszkodik ehhez a tárgyhoz. És az a "Fogom, mert ők is fogtak engem". ..na ott kezdtek el ömleni a könnyeim megállíthatatlanul.
És még egy rész volt ahol úgy éreztem, szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire gyönyörű és szívbemarkoló amit olvasok, mégpedig a következő résznél. Bocsánat, de ezt ide kell másolnom, mert ezért az allegóriával átszőtt csodálatos jelenetért tényleg hivatalos elismerést érdemelnél Ayase:
"Egyetlen méter. Ennyi volt köztünk. Egyetlen méter és? egy hatalmas szakadék. Mindegy az ok, hogy kinek a hibája ez a tátongó verem, de? de itt van. Itt köztünk. Idehozták a hetek, a tények, mik számomra ismeretlenek... a titok lopta közénk az űrt.
Kinyújtottam a kezem. Elég vagyok ehhez? Átnyúlni a szakadék másik végére és idehúzni magamhoz? Le tudom gyõzni a mélységet? Le akarom? A szürke szemek. Százszín paletta. Láttam már szívének vágyát suttogni, kacagni úgy õket, hogy még senkit nem láttam. Játszani, mint gyereket, szabadon, nem gondolva arra, ha madzagját engedi, elszáll a léggömb. Gyönyörködni apróságban, világ egyetlen kósza sóhajában? láttam már szenvedélyben úszva, fátyolos mámorban. Láttam szeretni? láttam hidegnek, fagyott, halott golyónak, s? fájva morajlani. Most? most bizonytalan. Érzem, hogy tükröm. Tudom, hogy sajátom visszhangja. Félek a perctõl, amit az idõ hoz. S mégis tovább nyújtottam a kezem, hátha elérem... "
Ezt nem tudom szavakba önteni, hogy milyen tökéletesnek és tartalmilag és ábrázolásmódjában mélynek és felejthetetlennek találom. Arita húga a világirodalom nagyjainak mondásait tartalmazó füzetébe írja bele a tőled származó idézeteket és teljességgel megértem miért. Számomra ezek a sorok bírtak most olyan értékkel és hatással, amit a nagyokhoz is méltónak tartok. Ayase, minden tiszteletem és megbecsülésem a tiéd. És biztosabban érzem mint valaha, a Daniellenk ott lenne a helye a könyvesboltokban a hivatalos kiadványok között és a betsellerlisták elején. Nagyon remélem, hogy erre sor kerül idővel, mert máskülönben az emberek nagy része egy felejthetetlen és nagyon értékes kincs megismerésének lehetőségét veszíti el.