Mindig azon agyalok,miközben egy jó story-t olvasok,hogy az írónak,hogy jött az ötlet + az ihlet + az ilyenek...
Neked hogy jött ez a Daniell dolog?? :)
Úgy irigylem azokat akik ilyen jókat tudnak írni,rajzolni,stb. Én szeretek rajzolni,sőt egyesek szerint még tudok is.... :oops: :) Csak az a gáz,hogy inkább csak másolok,magamtól nem nagyon megy...
Mindegy,ezzel a aok blablával csak azt akartam mondani,hogy irigyellek amiért ilyen ügyi vagy :)
Csak így tovább,má nagyon várom a Daniell folytatását!!!!!! :D

Néhány nappal ezelött megérkezett a Dany nyomtattotja s nemsokkal azután arra eszméltem, hogy már keresztül is hajóztam a tökéletesen egymás mellé alkotott betütengeren..szomorúan tettem le kezemből az irományt s ismételten kellemes érzés bizsergett a lelkemben. Tetszett minden szó mondat szóköz.. kissé morbid de leginkáb a Dany-vel történt események leírásának részletessége tetszet s a szívem görcsben volt mikor olvastam. Különösen szép volt Sei tiszta s rendkívüli barátsága s hozzáállása a dolgokhoz. Rendkívül pozitív személyiség számomra Dany anyukája s az ahogy gondolkodik.
Ismételten meghajolok írónőnk rendkívülisége elött :bow: Köszönöm ezt az élményt!!
Tessék folytatni
ORÖKKÖN ÖRÖKKÉ!!

Dani anyukája nekem is nagyon tetszett és örültem neki, mert jó, hogy annyi szenvedés után végre valaki meglátta Ryu-ban azt a rengeteg értéket és én hivatalosan is felcsapok Ryu fan-nak. ^^ Mindannyiukat imádom, de számomra Ryu a favorite! Nem sokkal, de azért igen. ^^

Ayase és Vik!!!

Majd hanyatt estem, annyi újdonság fogadott ma este :D szavazás, új szépséges galéria, linkátszerveződés ÉS ropogósfriss Rabulejtve... OMG!!! Kicsit túl sok is az én gyengécske szívemnek :D

A képek csodálatosak!!! Látszik, hogy benne van mindben szíved-lelked, csakúgy mint az írásaidban!!! Igazi multitálentum vagy! És csók a mesternek is - lehet, hogy én is beiratkozom arra a tanfolyamra :)

A szavazásban már kitombolhattam magam - sok-sok szavazást is szeretnék a jövőben. :)

A jófejséged újabb bizonyítéka pedig a mangavásárláshoz segítséget nyújtó link - sokaknak jelent majd óriási segítséget, hogy zsebpénzük/fizetésük jelentős részét a hobbijukra költhessék (ahogy én is teszem :D )

Vik!
Erre a fejezetre is érdemes volt várni... 3 liter nyálat csurgattam az íróasztalomra és környékére, majd tépőzárassá vált a nyelvem a kiszáradástól... Nem is gondoltam magamról (na jó, aazért sejtettem ;) ) hogy ennyire hentai vagyok, hogy ilyen mértékben élvezzem az SM-t. Aszaltszilvává aszottan várom a mielőbbi folytatást. OMG! És még csak most mennek a hálószobába!!! *elájult*

Először végignyálaztam a Galériát!!! :dobb: Majd a link részleget!!! :mrgreen: És a végére hagytam Vik Rabul ejte remekművét. Már nagyon vártam a folytatást. Imádom ezt a történetet (tudom kis perverz vagyok)!!! :twisted: :twisted: :twisted: Ó és sosem fogjuk megtudni, hogy ezek ketten mit műveltek a hálószobában! :cry: (ez kegyetlen dolog :cry: :cry: ). Sorvadozva várom a következő fejezetet!!! :D

Megnyugtatok mindenkit, akinek ilyen kételyei vannak, semmivel sem perverzebb élvezni ezt a sztorit, mint bármelyik másik yaoit. :twisted: És aki eddig nem tudta elképzelni Duot, mint topot, annak ajánlom a figyelmébe a borító szemrevételezését, már fent van. :ühüm: :twisted: Mint mondtam, Duo amerikai, széééép nagyra nő, Heero viszont japán. És hát ugye őket ismerjük. :ühüm: Igyekszem a többi fejezettel is, ígérem, kitartás.
Airisu, víz! Sok-sok víz az olvasáshoz, mert a kiszáradás komoly problémákat okoz! :D:D:D
És Corot, meg fogod tudni, hogy mi történik a hálószobában, ne aggódj. :D:D:D

nyálcsorgás a rabul ejtvére... mit fognak még ezek műávelni???
szép a Galeria. nagyon szép! Fei Long színesben:ohoo:

Hűűűű... Dany friss... de olyan szomorú. :( Tudom, hogy a történet szempontjából Ryuék most vannak a mélyponton, de azért belecsempészhetnél egy kicsi boldogságot, Ayase... csak egy iciripicirit (hogy felcsillanjon a remény: egyszer majd kilábalnak ebből a depresszióból). Egyébként még mindig nem értem, hogy tudsz úgy írni, hogy megjelennek előttem a képek (még most is látom magam előtt a fésűvel a haját tépő Daniellt). :down: Csak így tovább (már most naon várom a folytit).

(Ugye Daniell nem Ryut hibáztatja amiatt, ami vele történt? Mármint nagyon mélyen, tudat alatt... meg arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy mi történt vele a suliban)

Vik, naon tetszett az újabb Rabul ejtve! :ohoo: (bár még mindig furi egy kicsit ez az úr-szolga viszony)

Daniell fiss!! :D Már nagyon vártam! Igen igen, olyan kis szomorkás volt. De én még mindig attól félek, hogy Ryuék kapcsolatában még csak ezután jön az igazi próbtétel és mélypont.
Remélem Ayase, hogy semilyen "merényletet" nem tervezel ellenünk! :shock: Itt rágcsálom a körmömet a gép előtt :| , Ryuval együtt szomorkodom és szurkolok Danynek, hogy végre túllépjen a történteken, Ryu nyakába ugorjon és Ásó Kapa Nagykaland!!! :ölel: Nagyon nagyon várom a folytatást!!!

És az új képek a galériában!!!!! :twisted: :twisted: :twisted:

Csepp a tengerben... Bent viszont tengernyi könnycsepp... nagyon fáj ez a része az életüknek... tanácstalanul toporgok én is egy helyben és kattog az agyam, hogy hogyan is segíthetnék Danynek és persze Ryunak is... Meg fogják oldani, ebben biztos vagyok, mert olyan sziklaszilárd alapjaik vannak... de most nagyon megtépázza őket ez a vihar... és fáj... nagyon...

Ayase! Varázstollat kaptál és túl jól használod - pokoljárásra vittél, megint szívbe-gyomorba markoltál és a végszavaid ismét órákig visszhangoznak a fejemben...

Köszönöm

Ez a pillanat is elkövetkezett. Egy olyan Dany fejezet az életemben, ami talán a legjobban fájt az összes eddigi szomorú és szívbemarkoló rész közül. Mert ilyenek ugye eddig is előfordultak a Daniell történetében. Láttuk már Ryut lélekfájni (hogy Ayase szavaival ékeskedjek), gyötrődni, majdnem meghalni, fiatalkori emlékeiben lelkileg összetörni szülei bánásmódjától, átélhettük Dany megaláztatásának és megkínzásának kálváriáját és egyik sem volt könnyen megemészthető történés. De ez...ez most valahogy még jobban szíven ütött mint a többi. Hiszen itt két egymáshoz olyan közekl álló ember látszólagos (és biztos vagyok benne, hogy csak) átmeneti eltávolodásának lehetünk tanui. És ez egy ilyen gyönyörű kapcsolat esetében a leghatalmasabb értékvesztés érzetét kelti az emberben. Ezt a hatást tovább fokozza az a gyengédség, megértés és szerelem amivel Ryu viseli ezt a megpróbáltatást. Eddig is egyértelműen kiviláglott, hogy milyen mély érzésű, megértő ember ő és életének és világmindenségének tökéletes központja mézszőke hajú kedvese, de ez a tény most további megerősítést kapott, pedig azt hinné az ember, hogy már annyi oldalról be lett mutatva, hogy nem lehet tovább fokozni. Hát lehetett, legalábbis Ayasenek ez is sikerült. Ryu olyan mértékben az igaz és múlhatatlan, mindenekfeletti szerelem jelképe lett számomra mint még soha semmi és senki. Azok a kis, szinte már a groteszkség határát súroló tevékenységek, amelyekkel ösztönösen próbálja Dany vergődését megkönnyíteni (pl az italoskupakok meglazítása, ételek előkészítése) új értelmet adtak számomra a szerelem és törődés fogalmának. Soha eszembe nem jutott volna ilyesmi hasonló helyzetben és ez is azt mutatja mennyire még csak a közelében sem voltam soha a Ryu által képviselt érzésrengetegnek. Na meg azt, hogy Ayase igenis volt, vagy legalábbis olyan hatalmas beleérzőképességgel rendelkezik amilyenről én nem is álmodhatok. Elképesztő mértékben hatottak rám Ryu gondoskodását idéző sorok, amit valahogy még jobban fájóbbá tett az a szarkasztikus humor ami átszőtte az egészet.
Ryu csendes, önirónikus stílusa eddig is közel állt hozzám és mindig nagyon élveztem a humorát, mely remek színfoltja volt egyéniségének. Itt ez most újabb mélységeket tárt fel előttem, egy szomorúsággal, félelemmel és tehetetlenséggel kűzködő ember menekülését a kétségbeesés elől. Amikor már nincs más lehetőség, vagy a depreszzióba és legmélyebb önsajnálatba zuhanunk vagy a csendes humor, a helyzeten való mosolyogni tudás képességének segítségével próbáljuk átvészelni a dolgot. Ryu ez utóbbi csoportba tartozik és ehhez kell nagyobb lelkierő, az biztos. Eddig is világos volt, hogy milyen erős és ugyanakkor érzékeny egyéniség de ez most újabb távlatokat és mélységet kapott.
És emellett természetesen külön fokozta a hatást és a fejezet remek dramaturgiáját az, hogy még egy ilyen nehéz és szívfájdító helyzet bemutatása is úgy történik meg, hogy néhol csendes, szomorkás mosolyra készteti az embert. Ettől még összetettebb, hatásosabb és valódibb a kép.
És hogy mi a véleményem Daniell viselkedéséről? Azt kell mondjam, hogy megértem. Akármilyen sajnálatos is, de teljesen logikus és hihető ez a reakció. És az ambivalens érzelmi hullámzások remekül mutatják, hogy milyen viharok dúlnak a lelkében. Egy ilyen megpróbáltatás, ami vele történt akár örökre is összetörheti valaki lelkét és tartósan megváltozathatja érzéseit, meg is gyűlölheti azt akit addig annyira szeretett. Az pedig hogy átmeneteileg megváltoznak az érzései és minden frusztrációját a hozzá közel állon tölti ki, vagy esetleg tudat alatt vagy tudatosan még hibáztatja is az őt ért sérelemért, teljesen normális és érthető. Nem könnyű ezt látni, de akkor is, sajnos ez a valóság. És ahogy eddig is többször kifejtettem, a Daniell egyik nagy erénye többek közt az életszerűsége is hihetősége. Dany esetében ráadásul még remekül érzékeltetve is van, hogy tulajdonképpen itt nem végleges érzelmi változásról van szó, hiszen a kétségbeesés és zavarodottság alatt ő ugyanúgy szerti Ryut, és ez rövid időszakokra meg is nyilvánul a mostani nehéz időszak során. És ez is annyira Danell személyiségével összhangban levő dolog. Mert ő egy erős és hűséges lélek és bár most szükségszerűen össze van törve és felfordult egész belső harmoniája azért a szívében kitörölhetetlenül gyökeredző érzések nem tudnak elmúlni. Átmenetileg elrejtőzhetnek, ellentétekbe csaphatnak át persze, de a szilárd alap akkor is megmarad mélyen, stabilan, megváltoztathatatlanul. Mert ő Dany és ha ez nem igy történne, akkor nem lenne az akinek eddig megismertük. És ezzel megint eljutottam a már sokat emlegetett és csodált dologhoz, a karakterhűséghez. Mindig újra és újra bebizonyítod Ayase, hogy e tekintetben egy pillanatnyi eltévelyedést sem engedélyezel magadnak és a szereplőidnek. Jöhet akármilyen helyzet, látszólagos ellentmondás, a szereplők egyénisége sziklaszilárdan hű marad a korábban bemutatott tulajdonságokhoz. Fejlődik, színesedik, egyre részletesebbé válik, igen, de biztosan követi a kijelölt irányvonalat. És ez a Dany másik nagy fokmérője számomra, ha még valamit ki akarok emelni a sok dolog közül amiért olyan különlegesnek tartom.
Röviden összefoglalva az eddigieket, megint csak azt tudom mondani, hogy remek fejezetet alkottál, fantasztikus érzékkel és hangulatteremtő valamint mesélőképességgel vezeted a történet fonalát és mutatod be a szereplők érzéseit. Nem csak a karaktereid mutatnak állandó, elismerésre méltó fejlődést hanem te magad is.

Így Nio azt hiszem mindent elmondott amit el lehetett. Tökéletesen egyetértek vele.
Itt csak ilyen különleges emberekkel találkozni? Baromi megható ez az egész, amit itt csináltok. Egyszerűen minden egyes képernyőn nyugvó szó tele van folyókat fakasztó, világokat rengető érzelemmel és oly remegve értő lelkekre áhítozó üzenettel. Akárhányszor kikeresgélem a kedvencekből a SÓHAJOM oldalt, annyiszor érzem úgy hogy valahova csodaországba kattintok belépőt. Mert amit ti műveltek ezen a kis oldalon az egy csoda. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy van egy hely, méghozza az interneten, ami ilyen nem evilági kincseket rejt. És ti önzetlenül nyújtjátok oda a külvilág szárazságából betérő szomjazónak.
Attól, hogy még sosem találkoztam veletek, nem jutok el a tavaszi yaoi talira sem és a nevem tök idegenül cseng mindenkinek, nekem kegyetlenül sokat jelentetek.
Számomra kicsit még nehéz belülről beszélni. Sose szerettem kiszolgáltatottá válni az érzelmeim miatt. De azt szerettem volna, ha Ayase egy pillanatra sem, a kádből kiszálva, fogát mosva, vagy ruhát vasalva se felejtené el, hogy már már nevetségesen csodálom. És ezzel egészen biztos hogy nem vagyok egyedül. Egyenesen sajnálom azokat az embereket, akik nem ízlelhettek bele az írásod lelkeket elvarázsló ízeibe.
Legszívesebben megölelgetnék mindenkit és puszit nyomnék a homlokukra, hogy aztán könnyes szemmel nevetgélve továbbálljak. És ezt mind mind csakis neked Ayase. Köszönöm köszönöm köszönöm!!!

Téged íróként emlegetve, félek hogy elveszik a varázs és olyanok közé mondlak, akik nagyon messze vannak ettől a dologtól. Mert te valami egészen mást csinálsz. Odaálltál elénk és szerényen felénk nyújtottad mindazt ami te vagy. Semmi mesterkéltség vagy cizellált, eltanult szerkezet.
Emberi alakba bújtatott csoda és szépség.

Imádunk. Pont. Ennyi. Légy nagyon büszke!

Mint már annyiszor most is próbálnám túlszárnyalni az előttem szólókat vagy mondani valami mást, de hiába keresem a szavakat, mert közvetlenül olvasás után képtelen vagyok normálisan összefűzni akár két mondatot is.
Sosem veszem észre mennyire szomjazom az emberi szavakra, amíg nem jösz valami frissel. Azt hogy körömrágva-remegve kezdek bele minden újabb fejezetbe, lassan már megszokom. Csodálom a lelkierőt, amiért képes vagy ezt "tenni" egy lénnyel - mert a szereplőid élnek! - akit magadból teremtettél. Beleborzongok a gondolatba, hogy mi fog még elkövetkezni, mikor jön el a jégvihar legkegyetlenebb pillanata. És még jobban várom a percet, mikor a vihar eláll.
Belegondoltatok már, hogy valahol mindnyájan arra várunk hogy happy end legyen végül a legvégén? És mégis... Kell ezt tovább magyaráznom? Sírunk, nevetünk, amikor a történet éppen olyan ponthoz ér. Máskor meg talán mind együtt mosolyodunk el keserűen Ryu szavait olvasva. Nem vagyunk sokan, de nekünk ez a történet él, és az eddigi posztokat figyelve hiszem, hogy beszélhetek többes számban. Belénkivódott.
És ezt te érted el Ayase. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy sose hagyd abba. Írj! Bármit! És ismerje meg az egész világ történeteidet. Mert mindenkinek szüksége van arra, hogy olyasmit olvasson, amitől embernek érezheti magát. Szükségünk van az emberi szavakra.

Mindenki olyan szép dolgokat írt... Ebből is látszik, hogy Ayase tényleg nagyon különlegeset művel: amit ír eljut az emberek szívéhez. A Daniell mindig elindít bennem valamit, van, hogy úgy megnevettet, hogy a földön fetrengek, van, hogy összetör, és akkor a billentyűzetre borulva sírok, meghat, felkavar és elgondolkodtat, de soha nem marad hatás nélkül. Pedig végtelenül egyszerű, hétköznapi dolgokról ír, olyasmikről, amiket szerintem már nagyon sokszor megverseltek, leírtak, megfilmesítettek, de ezt mégis úgy teszi, ahogy senki más. Szívem legmélyén betegesen romantikus alkat vagyok(de ezt nem szoktam bevallani, és ha kérdik, letegadom), és ebből kifolyólag rengeteg romantikus művet olvastam már, a klasszikusoktól a filléres vacakokig, jót és rosszat vegyesen. De nagyon kevés volt, vagy talán egy se, ami hasonló hatást keltett volna bennem. Romantikus regényeken nem szoktam bőgni, (lehet, hogy fura, de így van), a legtöbb átmossa az agyam, szórakoztat, és ennyi, de a Daniell más. Élő. Valószínűleg pont azért, mert az egész sztori olyan egyszerű és természetes, és az a sok apró mindennapi dolog, a nüansznyi kis apróságok, olyan közel hozzák a szívemhez a szereplőket és a történetet, hogy tűkön ülve várom a folytatást, képernyőre tapadva falom az aktuális frisst, és nem bírom megállni, hogy a családot minden egyes újabb fejezet után el ne szórakoztassam azzal, hogy, na mi volt a legfrissebb Daniellben.
Ami viszont tényleg egyedülálló, az az, hogy kihozza belőlem, hogy én, a fogalmazni nem tudó, gépelni utáló és lusta antifórumista ekkora postokat írkáljak tizenkét óra meló után, ami aztán már tényleg a világ nyolcadik csodája. Ayase, meghajlok a nagyságod előtt.

Ciasztok.

Nem igazán tudom mit lehet mondani erre a sok gyönyörűre, ha valaki tudja, plíz hajítsa meg a szavakkal szegény szóképtelen Ayaset. :red: Elveszi a szóimat ez a sok szeretet és az aminek hisztek pedig nem is vagyok. :love: Én csak tudom :wink:

Köszönömöt mindenképpen kaptok. *szétszordas sokat-sokat!* :down:


Szerintem ezzel mostanra mindenki tisztában van, de azért ide vésem. DanyCsücsök 4. kötete nem lesz sem pillangós sem babarózsaszín, de kell. Kell mert kell. Nagyon örülök hogy túl vagyok ezen a szakaszon. Vik, aki bétaként és abszolute gigahelpként végig aszisztálja Daniell összes fejezetét, ő a megmondhatója, hogy milyen... talán ez a legjobb szó... stresszben voltam én amig Daniell ezen kötetének nem vetettem docba az utolsó mondatát. Nehéz volt, talán néha irreálisan is nehéz. De... aztán jött a napocs és vele Ayase lelke is könnyebb lett. :red: :red: :red:

Hi!
Igazából már tegnap elolvastam az új fejezetet, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy le is írhassam, milyen észvesztően tetszik és igazából most is túl fáradt vagyok, mégis úgy érzem, végre reagálnom kell, mert tényleg szép, tényleg jó. Elképesztőnek tartom a karakterformálásaidat, azt hogy mennyire emberiek. Néha szinte az a képzetem támad, hogy mindez akármikor meg is történhetne a valóságban és ez benne a leggyönyörűbb, a legjobb.
Ayase fantasztikusan írsz, ezt elhiheted és amennyien ezt hajtogatják neked, el is kéne már hinned. ;) Azt szokták mondani, ha már hárman mondják, hogy h*ülye vagy, gondolkodj el rajta. Úgy vélem ugyanez fordítva is igaz. Ha már hárman mondják, hogy jó amit csinálsz, gondolkodj el rajta. Neked pedig nem hárman mondják, hanem nagyon sokan. Ilyen szempontból pedig én is csak egy vagyok a sok közül. ^^
Tudod, néha újraolvasom a többiírásodat is és jól esnek. Kikapcsolnak az olyan fárasztó hetek után, mint ez a mostani pár (meg még az elöttem álló jónéhány). Szóval csak így tovább! És Ryuuuuuu, meg Danyyyyyyy for ever! ^^ Egyszer ez az időszak is elmúlik, amiben most szenvednek, nem igaz? ;)
Ja igen. Kifelejtettem, hogy azt is díjazom a művedben, hogy abszolút reális. Az emberi élet szokványos mintáját köbveti. Mmmint a jó, meg rossz időszakokat. Nem az a szokványos "melegponyva", hanem igazi szerelemi történet és nem ért ott véget, hogy "boldogan élnek, míg meg nem halnak". Már jó ideje egy ilyen kis csodára vágytam, úgyhogy köszönöm. ^^
Pápá!

Ayase, eddgi kegyetlenül jókat nevetgéltem, egy-két részlettől eltekintve ,Kenji csetlés-botlásain, de most könnyesek lettek a szemeim. :cry: Epekedve várom a folytatást. :)

Védőőrizetfriss: Amellett, hogy imádom, eszembe jutatta, miért is utálom a karácsonyt és a szülinapokat. És, hogy miért is szeretem őket, amikor Nekem kell választanom, és ajándékoznom Másnak.

Basszus! ez volt az első fgondolatom a Védőőrizet után. és ebben minden döbbenetem, szívfájásom, elismerésem és örömöm benne van. azzal a "valami"s gondolatmenettel valami olyasmit fogalmaztál meg megint, ami fontos. nem tudom hogyan csinálod azt, hogy mindig belecsempészel valami igzi fontosat. most ez egy őszinte csodálatot érző gyerek érzelmi kitörése lesz, de néha tényleg azt gondolom, hogy az embereknek szóló írás emberbőrbe tévedt istene vagy és örökösen tologatlak egyre feljebb egy képzeletbeli pantheonban.
ez a fejezet sok gondolkodnivalót adott. valami... fura... néha olyan apróságnak tűnik és mégis...
bocs, de most nincsenek szavaim... örülök egyébként hogy apuciáék kezdenek közel kerülni egymáshoz...
és a rend kedvéért: TEPERJE LE!

Védőőrizet!!! :dobb: Hú!!! Nem is tudom mit írjak így hirtelenjében. Erős érzelem-hullámok törtek rám olvasás közben. Egyik pillanatban erős késztetést éreztem a bőgésre, a másik pillanatban meg a nevetéstől ömlöttek a könnyeim. A Védőőrizet minden fejezetét olvastam eddig (volt olyan rész amit többször is), de a mai frissen teljesen meghatódtam, ami azért "furcsa", mert elég ritkán szokott velem előfordulni. Persze nem vagyok egy érzéketlen dög, csakhát ritkán sírok (azért bevallom, amióta Sóhajom-függő lettem egyszer-kétszer már megesett velem):mrgreen: .

Úgyhogy Ayase!!! :bow: :bow: :bow: :bow: :bow:

Nem szoktam Ayase frisseire itt reagálni. Nem, mintha nem imádnám őket az első szótól az utolsóig, hanem mert szerintem nincs rá szükség. Amit kell, mindig elmondom máshogyan. De ez a fejezet más, nem tudom miért, de a szívem csücske. Ahányszor elolvasom, annyiszor könnyezem meg, pedig nem most láttam először és nem is vagyok az a sírós fajta. De nem tehetek róla, rettenetesen megható ez az egész számomra, úgyhogy kivételesen most itt mondok köszönetet érte, hogy megírtad a pici piros autót... :down: :down: :down: :down: :oops:

Ayase! Friss kapcsán nem igazán forog az agyam, és az ujjaim sem remekelnek. Így kénytelen vagyok plagizálni.

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

Igazi érzelmi hullámvasút volt számomra a mai Védőőrizet friss, egy pillanatig azt se tudtam, sírjak-e vagy nevessek, aztán végére már inkább a sírás felé tendált a hangulatom. Mit is mondjak? Nagyon, fájdalmasan szép lett. Olyan jól megragadtad, hogy milyen érzés lehet olyan magányosnak és sehová nem tartozónak, mint Kenji, hogy maximálisan át lehetett érezni. Egyre jobban megszeretem ezt a történetet, nem mintha az elején nem szerettem volna, de akkor a humora fogott meg, most pedig az érzelemk ábrázolása. Annyira jól eltaláltad Kenji karakterét! Úgy érzem ő egy olyan fiú, aki nagyon sokat szenvedett az életben, átélte az elhagyatottságot, a szeretethiányt, de mindent túlélt, hála a talpraesettségének, a fergeteges humorának és öniróniájának. Nagyon megkedveltem őt, és most, hogy érezhetően elkezdett vonzódni és ragaszkodni Nakazawa-sanhoz, úgy érzem itt még akár nagy drámák is lehetnek. Nagyon várom a folytatást!

Jaj de jól esett ez az új Védőőrizet. Már olyan rég olvastam. És természetesen megérte rá ilyen sokáig várni, mert egy olyan különleges fejezet született amilyen eddig még nem volt ajtószaggató vállú zsarunk és leánykája történetében. A humor mellet megjelentek az érzelmek és az emberi tragédia bemutatása is. Mit megjelentek, belerobbantak az arcunkba, taroltak, szívet szaggattak, gyomrot facsartak. És mindezt úgy, hogy közben folyamatosan előtűntek azon jelenetek ahol a térdemet csapkodva gurultam a nevetéstől. A fergeteges humorodat meár többször megtapasztaltam ezen történet során de ez volt az első alkalom hogy hol a nevetéstől, hol pedig a meghatottságtól lábadt könnybe a szemem. Fantasztikusan egyensúlyoztál az ellentétes hangulatok között, mindig megtalálva azt a pontot ahol a leghatásosabb váltani és ahol gyökeresen eltérő hatás tökéletesen kiemeli az előző jelenet minden finom rezdülését.
Olyan frenetikus párbeszédeket és monológokat olvastam, hogy a nevetés közben agyam hátsó zúgában folyton az a kérdés zakatolt bennem, honnan..honnan tudod te még fokozni a humort. Aztán jött a váltás, és a másik végletbe estem. Egy egyszerű dolog, a születésnap segítségével megdöbbentő erővel jelentítetted meg ennek az eddig kissé nemtörődömnek és mindig vidámnak tűnő fiú magányosságát, elhagyatottságát és kétségbeesését. És végül annak örömét, hogy talált valakit aki ezt enyhíteni tudja. És itt már biztos és logikus alapot adtál kapcsolatuk későbbi alakulásának is. Ez természetesen hihető és örömteli (na meg elképesztően nyálcsorgató) lett volna enélkül is, de így hogy megkapta ezt a pluszt fokozottan szívet melengető és szükségszerű lesz.
Nakazawa-san ismét megmutatta lágy szívű, jóságos és végtelenül empatikus oldalát, amit már eddig is meg-megcsillantott olykor de most teljességében az olvasó és persze Kenji elé tárt. Eddig is fanja voltam, de most aztán egekbe menően oda vagyok érte. Az a kép, ahogy az ölében ringatja Kenjit, miközben a fülébe duruzsol...hát az örökre beleégett az emlékezetmbe.
Ayase, ezzel a fejezettel új dimenziókat adtál a Védőőrizetnek és az olvasóidnak is.

Ayase. Tudom, már mindenki minden lehetségeset elmondott erről a Védőőrizetről és már elköteleztem magam Ryu fan-nak, de ez a Védőőrizet valahogy mindig beletalál a 120-as körbe. És most is csak hálálkodni tudok, hiszen ennek az újabb fejezetnek hála végre egy kicsit el tudtam fekejteni azt, ami az elmúlt néhány napban menthetetlenül nyomasztja lelkem. Egy szóval millió köszönöm és igazán... Na de mostmár mennem kell. Bye!

Ayase, ez a mostani Védőőrizet annyira... lélekmelengető, szívszorongató, és szép volt egyszerre, hogy... :love: nem is tudok mit írni, megyek és elolvasom még egyszer. De előtte előtte még: :down: :down: :down:

:o Lámpaláz az volt rendesen! Múúlik-múúlik :red: Köszönöm :ölel: :bow: Meghatódtam :red: Bár bizti keretééének néztek hogy ezt verklizem non-stop, de tényleg így van. Ayase márcsak ilyen kis gyügyü :red: :red: :red:

Zsarukám is ember nee? 8)

A Teperje le mozgalom követői kezdjék meg a visszaszámlálást... :twisted: Hamarosan értelmenincs kis csoport lesznek :mrgreen:

Akkor ezennel megnyitom a Teperje le kórum idei nagy gyűlését!

Khm...

Teperje le!!!

Az a szerény és csekély tapasztalatom, hogy ha az ember azt mondja, hogy "hamarosan", akkor az egy két napon belül lesz. Tudod, Murphey a szomszédban.

A fejezethez nekem sincs egyéb értelmes gondolatom, minthogy gyönyörűen melengetőre sikeredett. Talán a felénél egy kicsit el kezdtem parázni, magam se tudom miért, de nagyon furcsa érzés kerülgetett. Valamiért egy hatalmas viharra számítottam, de hál istennek rossz volt az előérzetem.

Köszönjük a mesét, szép álmokat!

Oh Istenem.. alig várom azt a "leteperést", annyira ki vagyok már éhezve rá, hogy remegve kell klikkelnem az Xre, mert azt a bizonyos húrt hajszáltizedelős vékonyságra feszíted már nem tudom hány fejezete.
De meg kell valljam baromi jól csinálod. Már máár kínzásnak is nevezhetném a kidolgozott mézesmadzaghúzgálásodat de annyira élvezetes és gyönyörűséges módon teszed hogy egy szavam se lehet.

*Még még még*-zihál és könyörög szomjazva a nép

Teperje leeeeee!!!!!!

(mert már állatira kíváncsi vagyok, hogyan is teszi majd :D )

Teperje le mi? Soksoksok hentai nőszemély! :hi: Fuuhuhuuu de oltári pofáraesések lesznek ííííítt... :twisted: :twisted: :twisted:

NA!!! Ne tessék minket itt kiábrándítani. Igenis kell az az leteperés! Szükséges, azért olvassuk. :dobb: Az elvonási tünetekeinkért vállalod a felelősséget?

Nem venném a szívemre ha bárkinek baja esne a naagy eksönelvonásban 8) Meeglesz a "leteperés" *amint kikerült az eksönválságból* :D:D:D csak sztem nem úgy ahogy arra itt sokan számítanak... :twisted:

Huh, Ayase... szóval úgy, hogy még csak elképzelni se tudjuk? :D Be kell valljam, eddig még egyik művedben sem sikerült eltalálnom, hogy hogy is lesz az a leteperés (pedig elég sokat agyaltam rajta :D :D :D ) Mert mindig kitalálsz vmi extrát, ami eszébe sem jut az embernek (meg az egyébként mocskos fantáziával rendelkező yaoimán egyénkéknek sem *magára mutogat*).

Szóval most is nagyon várom már, hogy mivel lepsz meg minket *nyálcsorgat* :twisted: :twisted: :twisted:

legutóbbi védőőrizet = magánkívüllevő összevisszaugrálós halkansikkantgatós könnyeitvisszanyeldesős BOLDOG nara ^^ köszönöm köszönöm köszönöm :D és már látszik h hogyan is lehet majd eksön ;) tetsz ^^ :ölel:
~nara

Arigatou a legújabb fejezetet! (Ennyi tellik tőlem a jelenlegi állapotomban....)

De azért: TEPERJE LE!!!

Ayase... ne sejtess itt semmit, mert csak a hentai gondolatokat növeled. mindegy hogy teperi le, de leteperi és ez a lényeg, nee?

Jahaj mecsoda seme géneket növesztettem pedig tuti ukehajlamokkat jöttem a világra! Egy fórumnyi nőcőt igzatok és teszem mindezt csak a kezemmel! :twisted: :twisted: :twisted:

Csak nehogy csalódjatok abban a bizonyos eksönben :red:

Csalódtunk valaha is? Mondta valaha is valaki, hogy "Hát Aya ezt én máshogy írtam volna meg, de a tied se rossz"? Na izgulj, minden ami kijön a kezeid közül tökéletes az utolsó szaváig. Egy egész fórum igazolja neked hétről-hétre. :ölel:

Thiának van igaza. eddigi megfigyeléseim alapján, bármit írjál, az meseszép, legyen szó fanficről, saját kisregényről, vagy ismertetőről. szóval csalódni nem fogunk, hisz bármi legyen is, azt is ugyanolyan jól fogod megírni mint eddig.

H.... :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red:


Köszööönöm... :ölel:

Ennek a postnak már nagyon sokszor ugrottam neki... amit mondani akarok azt sose nem sikerül leírni.... taktikát váltok... egyszerűen csak szeretném megköszönni azt a soksok torokszorongatós-szipogós, zokogvaröhögős, keserédes, szívszaggatós, kajánul vigyorgós, világ minden pillanatnyi nyűgét elüldőző pillanatot amit kaptam... KÖSZIKÖSZIKÖSZI :down: :down:



Ja és igen TEPERJE LE!!!! :twisted:

Frissfrissropogós! Hammm!!! De fincsi volt ez a Naughty Boy! Vik! Annyira, de annyira vissza tudtad adni mind Iwakit, mind Katout és kettőjük mély, gyönyörű kapcsolatát!!! :down: :down: :down: És REVERSIBLE ráadásul!!! Dupla nyami! :ohoo:

Ha már étvágygerjesztés... Ayase, alig várom már a Daniell hálószoba antológiát - telisteli történetetelőrenemvivő, de annál hothothotabb eksönökkel... OMG.... Sírva röhögtem a lézerkardon... :lol:

És Dany 5. is biztos újabb távlatokat nyit Csücskeink életében... legalábbis az ízelítő ezt sugallja. :ceret:

Galériás 2 harmatos is mesés - hihetetlen érzéked van a színekhez is... és hát MASAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! :ohoo:

Hárem... Ez sem lesz piskóta, ha jól sejtem ;) Vik neve mondjuk garancia egy isteni finom történetre. Egzotikus helyszín, egzotikus szereplők... hmmmmmmm.... :dobb:

aláírás: egy kiéhezett yaoihentaibige :lol:

ITTTENEMMMM!!! Iwaki mint seme! :P Oh gyönyör és boldogság. Ezek a pillanatok számomra mindig a legizgatóbbak a Haru-ban. És te Vik, most megadtad ezt nekem. Ezer hála és köszönet érte. :ohoo:
És ráadásul nem csak pusztán egy eksön képében (bár ez ellen sem tiltakoztam volna) hanem egy nagyon is sok érzelemmel telített szép epizódban, amely tökéletesen visszadta Katou és Iwaki személyiségét és kapcsolatuk jellegeztességeit, de főleg egymás iránti szoros és mély érzelmeiket. Eddig nem éreztem úgy soha , hogy én Haru fanficet szeretnék olvasni, tökéletesen elég és megelégedéssel eltöltő volt számomra amit Nitta eredetiben művel. Ezután azt hiszem, ez már másképp lesz.

Ayase elolvastam az előzeteseket és a hálószobatitkos Dany extrán rendesen beborultam. Vibrátor mint kutyajáték. Na ez a kép olyan élesen kirajzolódott az agyamban hogy a röhögéstől alig kaptam levegőt. Aztán meg magam elé képzeltem Dany kaján vigyorát amikor a vibri működni kezdett. Kész.... Azt hiszem erősen várni fogom ezt az extrát, nem beszélve a fulladás nélküli nyálcsre rejtelmeit tanulgató párocska történetéről. :dobb:

Haru fic!!!!! :ohoo: Elmondhatom ez volt az első, mármint az első Haru fic, amit olvastam!!! És annyira de annyira de annyira isteni!!! Imádom Youka Nitta ezen szösszenetét és teljesen egyet kell értenem Nioval, Viknek tökéletesen sikerült visszaadnia Katou és Iwaki személyiségét, kapcsolatuk jellegzetességeit. :bow: :bow: :bow: Lehetne még több ilyen finomságot kérni??????????? :ühüm:

Igen, igen az előzetesek!!!!! :D
HÁREM (már a cím is sokat sejtet!):twisted: :twisted: :twisted:
DANIELL 5. :dobb: :dobb: :dobb: (Dany extra! Vibrátorral fűszerezve??? :oops: )
KAMÉLIA: Seiki és "Asuka névre hallgató jelenség", már alig várom!!!!! :mrgreen:

Én sem olvastam még eddig egy Haru ficet sem, és igazából nem is lepődtem meg, amikor meghallottam, hogy milyen kevés van. Nitta tényleg mindent lerajzol, és az ember nem érzi, hogy valami is hiányozna a történetből. Éppen ezért nagyon kíváncsian vártam ezt a sztorit, és nem is okozott csalódást. Olyan volt az egész, mintha a mangából olvasnék egy fejezetet, a karakterek hűek voltak önmagukhoz, a szituáció is kapcsolódott a mangabeli történetszálhoz... Nagyon tetszett. Ráadásul, mialatt olvastam, egymás után ugrottak be a képek, hogy mindez hogy nézne ki a mangában: Katou mosolyai, Iwaki-san, ahogy elpirul (jaaaj, de imádom olyankor)... Vik leírása alapján még azt is el tudtam képzelni, ahogy Iwaki erotikusan előadja a Naughty Boyt, főleg, hogy arra már bömböltettem a számot... A végén pedig a reversible hab volt a tirtán, és ez is annyira előttem volt képekben... Iwaki-san, ahogy bedurvul és átmegy semébe. Iyenkor is aaannyira imádom... Bár az uke szerep is nagyon jól áll neki... (Nem, nem is vagyok Iwaki-san elkötelezett rajongója.)
Szóval Arigatou Vik!!!
Ayase meg kicsinálja a népet itt a jobbnál jobb előzetesekkel (legalábbis engem tutira), de nem baj, legalább van mire várni. Azt hiszem, biztosak lehetünk benne, hogy erre érdemes. :D

fogtam magam, és alapból a jövőbenieket kukkoltam meg... és kihagytott a lélegzetem, a szívverésem meg minden egyeben, ami ilyen pillanatokban alábhagyhat... Dany 5. :ohoo: sejtetős... valami fontosat sejtet... most valahogy nem tudok mást mondani... aztán az a vibrátoros... ha apám ügyfele meghallotta a vihogásomat, valszeg nagyon furcsákat gondolhatott rólam... Vic - Hárem... Hárem fiúkákból... már alapból jól hangzik a dolog :D
És jöjjön a tényleges mű... Naughty Boy (remélem jól írtam...) Haru volt, de nagyon... még mindig vigyoroghatnékom van az utolsó mondattól :lol: mit ne mondjak, nagyon kellett ez a friss! Haru-s ficet olvasni nem semmi élmény

és a Galéria... pont azt a képet... hú Ayase! gyönyörű! majdnem kipottyant a szemem, úgy bámultam... a nyálcsorgás e mellett elhanyagolható volt...

Hihetetlen! Már az előzeteseknél is mély nyáltócsában úszott a klaviatúrám, és a fic... isteni volt, Vik, köszi! Még pár ilyen (igazából bármilyen :twisted: ) fordítás, és nem marad belőlem csak valami kocsonyás állagú izé *imád, imád Iwaki-san!!!*. És az előzetesek... hm, már nagyon várom őket (a lézerkardos rész... hát nagyon ott van a szeren :D :D :D :D ) Akar, akar, akar!!!!!

Ayase, gyönyörűen színezel, annyira... cép. Nincs rá jobb kifejezés. Lélekmelengetően szép. :dobb:

Sikerült felvillanyoznotok a napom, köszi szépen!!!!! :bow: Szeretek ide járni olvasni. :love:

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ Haru ficet eddig én se találtam! De vhogy annyira olyan volt mint "ők" hogy olvasva láttam megrajzolva :ohoo: :twisted: :bow: ! pff *megint nem tudja hogy mondja, de mert itt van, nem tud nem köszönetet mondani életem első Haru fikjéért!!!!*
és ha már Viknek szól a köszönöm, mélységes tisztelet és hála amiért annyira tündérdrágakedves és és és :ölel: :down: ... hogy magyarba plántálja nekünk az Enslaving Heero-t, ami életem talán leghatalmasabb (hosszra mindenképp) fanfice (omg, legalább 50 fejezet!!!!!)

Ehh, ezek a leendő sóhajok... türelem nagy erény, belőlem kimaradt...

És mert olvasni mennyiségre csak akkor tudok keveset, ha hajtásrendszerek és fogaskerekek a téma, elkezdtem visszafelé haladni a frissek mentén.... ööö amikor először olvastam a piros kisautót, akkor azt hiszem, nagyon lekötött az a tény, hogy a védőőrizeten nem csak a nevetéstől fakadhat könnyekere az ember... ezért nem tűnt fel: ha én nem a saját szobámban, nem a saját ágyamban, de még csak nem is a saját ruhámban ébredek föl, és még csak az ezen köülményeket szülő szituációra se emlékszem, akkor (akámilyen vadul is próbálom) nem tudok nem "rosszra" gondolni :evil: .... és az a piruló gyertyafújás.... vagy csak a perverz fantáziám?

Köszönöm mindenkinek a köszönömöket. :D Az az igazság, hogy én is úgy vagyok vele, hogy valahogy nem hiányzott eddig a Haru sztori, Nitta tényleg mindent belerajzol a mangába, nincs az ember lányának hiányérzete. Hogy a közismert reklámszöveggel éljek: Ez a fic nem jött volna létre, ha nincs a Naughty boy. :D:D Komolyan. Nem a legjobb száma Morikawa Toshiyukinak, de a címe megindította a fantáziámat és nem hagyott nyugton. Ez lett belőle. *megvonja a vállát* Most már csak Nittát kéne rávenni, hogy rajzolja meg... :twisted:
És Mazsola: nem, sajnos még egyenlőre csak a perverz fantáziád. :D:D Nem történt semmi, csak ami a fejezetben benne volt. :D De nemsokára... :twisted: :twisted: :twisted:

Azt hittem ennél tavaszabb már nem lehet... hát lehet - csak Dany friss kell hozzá. :ohoo: AYASE! Megint kézen ragadtál és elvittél egy fantasztikus vetítésre és megint éhes madárfiókás szájjal maradtam... A titkos kert leírása teljesen elvarázsolt, szinte éreztem a tenyerem alatt én is a szerelmes sakurák törzsének érdességét, a madarak csicsergését, a szellő finom érintését arcomon... A ház pedig, különösen a jövedőbeli Dany műterem... már-már kérném a címet, hogy én is becuccolhassak Csücsök-lakba :) Valahogy az egész utolsó jelenet az ajándékválasztós részt idézte fel bennem... Csodálatos, hogy Ryu ilyen végtelenül szereti Daniellt - mindent már érte és miatta csinál, anélkül, hogy elveszítené az egyéniségét. Varázslatos szerelmet kapnak tőled - és velük együtt minket is bevonsz a paradicsomukba. Ismét plagizáláshoz folyamodom.

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

:down: :down: :down:

:ölel: :ceret:

Ayase, szürke fellegek közül újból ki a fényre! Gyönyörű, csodás, még ilyet, sokat, sokat! :ühüm: *látta maga előtt a festékben fürdő boldog Daniellt a napfényes teremben, és valahogy patakcsörgedezős hangot hallott hozzá (-->nemtudja miért), és ma este szépeket fog álmodni*

Annyira vártam ezt az aprócska sugarat!!!! :bow: :bow: :bow: :ceret: :ölel: :dobb:

Simogatós. De még milyen... annyira finoman, puhán.. legbelül meg szívbemarkolóan üvölt.. annyira szorít, hogy alig kapok levegőt. Akatlanul is féltem Ryut és Dant, meg mindazt amit teremtettél, sunyin belpoja magát egy szomorú még nem definiált érzés a szívembe olvasás közben. Talán az a félelmetes, hogy itt vannak ők, találkozunk az igaz szerelemmel, beengedjük szívünkbe és meztelenül kuporgunk az ölelésében, kiszolgáltatva arra hogy könyörtelenül kitépjenek a karjai közül. Fura. Sajnálom hogy elmélkedéseimmel untatok, de azt akartam hogy nyoma legyen.
Sosem találkoztam való életben még ilyen erős és tiszta érzelmekkel, bevallom tőlük, Ryuéktól lopom őket, de csupán a felszínt karcolgatom így is. Mégis annyira sajátomnak érzem őket. Magamat meg kimondhatatlanul gazdagnak és szerencsésnek.
Ez rengeteg Ayase. Ez minden. Minden mi kell nekem. Köszönöm neked.

Az elmúlt pár napban nyűgös-hisztis voltam. Nem kicsit. Megfogadtam, hogy míg nem térek vissza 'önmagamhoz' be sem teszem a lábam ide. Mit kezdenétek egy nyavajgós elffel?!? De most.... Daniell frisss után... még mindig hisztis vagyok.. de már tudok magamon mosolyogni. És várom, hogy mikénn alakul tovább... köszönöm, Ayase.

egy darabka tavasz, egy darabka szép. és egy érzelem mélységének újabb érzékeltetése. hiszen nem az jutott eszébe a hatalmas napfényes terem láttán, hogy ő maga élhetne itt, hanem az hogy a szerelme mennyire örülne neki. és ez a gondolat szinte ösztönszerűen pattant ki Ryu agyából... szép. fura. irigylem. csodálom.
Olyan különös ez az egész. Itt ülök egy félhomályos szobában, és mégis érzem a nap melegét. felvillannak előttem a képek: a kertté, a slattyogó kertészé vagy éppen által elképzelt Daniellé. napsugarak a jégviharban.
pillanatnyi jelenet. egy egyszerű kép. és mégis meleget ad. nem igazán tudom mit mondjak. nem igazán tudnám szavakba önteni a gondolataimat, az érzéseimet. de jó érzés volt elolvasni. nagyon jó. köszi

*bezsongva* Ilyen házat akarok, ilyen házat akarok! Ilyet, tele ragyogással, szeretettel, jövő és a múlt finom és szelíd egybefonódással, amit annyi gondos kéz teremtett, hogy aztán végső lakhelyre lelhessen benne a szerelem. Ilyen házról álmodom, mint amilyet Ryu kapott, ami hív és mondja "Gyere", mert hozzá tartozom. Ez olyan fantasztikus érzés lehet, hogy mikor betoppansz egy házba, érzed, végre hazaértél és az otthon hírtelen sokkal több, sokkal szebb jelentést kap, melyet még a hétköznapok sem koptathatnak el.
Gyönyörű volt Ayase, mint mindíg, megdobogtatta a szívem és... És kész... Nem tudok mit mondani, mert tényleg olyan szép, olyan kedves és szelíd, hogy arra már szavak is alig léteznek. Ez egyszerűen csak egy kis kivillanó napsárga és rózsaszín, ami álmokat lop a hétköznapok szürke egyhangúságába és úgy érzem, még soha nem volt ennyire szükségem erre a kis ragyogásra. Köszönöm. ^^
A leendő írásokról meg annyit, hogy gyooorsan! Vik írását is alig várom már és nagyon tetszett a Haru wo dateite-s novi. Alapból is Harfu rajongó vagyok, de ez még plussz rátett. ^^ Neki is köszi. ^^
Mindenkinek további sok sikert és adjanak szárnyakat az égiek, hogy képzeletetek repülhessen az ihlettel. ^^
Pápá!

Ó! Megint szííííííííííívmelengető Daniell friss!!! :love: Nem is tudom mint mondhatnék még, itt előttem már mindenki elmondott mindent. Szívemből szóltak!!! Annyira annyira annyira imádom!!! Az utóbbi időben olyan rossz kedvem volt és ez a Daniell fejezet most olyan jól esett. Jaj az az összefonódott cseresznyefa, az olyan sokat sejtető, annyira Dany és Ryu! Vagy rosszul látom????? Na mindegy nekem azonnal ők jutottak róla eszembe.
Teljesen feldobódtam! Köszönöm!!!

:down: :red: :ölel: --> tökéletesen kifejezi az érzéseimet. Én Köszönöm. Feltöltődtem a postjaitoktól. :down:

Kérek mindenkit, ha tényleg napocsos és melengős volt a fejezet, akkor gyűjtsön belőle soksoksok fényt oké? Sokatsokat. :ühüm: Rendben? Tényleg... mert... tényleg.

Eddig még nem volt időm írni, de nekem is nagyon tetszett ez a fejezet.Olyan igazi tavaszi hangulata van... Mióta olvasom a Daniellt gondolkodom azon, hogy miért is nem lakik Ryu kertes házban, hiszen megengedhetné magának... Bár lehet, hogy ez eddig nem volt neki fontos, de én Danyt igazán egy kertes házban tudom elképzelni, ahol van nagy kert, meg virágok, meg katicabogarak és méhecskék. Úgy örülök, hogy most végre feltűnt a láthatáron egy ilyen otthon! Ugye beköltöznek majd?

Ayase! Ez ismét zseniális volt! Még mindig szédülök! Légszomj a röhögéstől majd az ijedségtől - szép teljesítmény! Annyira vizuális típus vagyok és te annyira lerajzolod elénk nem csak a Kenjivel megtörténő valós dolgokat, hanem amik abban a kis huncut buksijában megfordulnak csínytevések, azok is életre kellnek... terpeszülés, eltorzult holdapó, fodros bugyi és társai... Életem legmorcosabb zsernyákja pedig pont annyira szenya, amennyire azt imádom... Aztán az a nem éppen hangtompítós-fülbesuttogós jelenet. Kész vagyok. Megint ingyen vidámparkos belépőket kaptam: körhinta, meg bohócbemutató aztán jött a horrorisztikus kísértetkastély is, csak hogy teljes legyen az élvezet.

Annyira jól esett ez a rész! Az már kevésbé, ahogy hirtelenjében vége lett - jegesmacis vödör víz effekt...

Jelentem, csatlakozom a csapathoz, amitől eddig elhatárolódtam: TEPERJE MÁR LE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jó alaposan!

:lol: :lol: :lol:

Jaj! Védőőrizet frisset találtam!!! De jó!!!!! :D
Hát amikor elkezdtem olvasni még nem gondoltam, hogy a vége ilyen tiszta krimi lesz. Izgi, izgi és egyre izgibb!!! :ühüm:
EXTRA TÜNCI MACINACI?????????? :mrgreen: BUGYIBÖRTÖN??????????? :mrgreen: hogy a többi finomságot meg se említsem. Úgy hahotáztam, hogy rámjött a pisilhetnék!!!
Aztán hahotázás után jött a körömrágás:| vígjátékból "akciófilmbe" csöppentem. Ahogy rókakoma rámászott szegény kicsi Kenjire :? és apuci vulkánkitörése (szinte magamelőtt láttam ahogy a "pici lánya" fölé tornyosul és tüzet okád)!!!
Elképesztően írsz Ayase! :bow: Egyre jobban imádom :dobb: Védőőrizetet!!!

Isteni volt!!! Röviden így tudnám megfogalmazni, és sajnos nincs is időm sokkal többet írni, viszont van egy dolog...
Én sem bírom tovább:
Teperje le!!!!!

Imádom!!!! Arigatou!!! :bow:

És persze: TEPERJE LE!!!!

Hát ez.... Vuhuhúúúúú! Na szóval, igen. Nagyon jó volt és ha nem baj csatlakoznék a kórushoz. *megköszörüli a torkát* Teperje le!

Védőőrizet... A röhögőgörcsöket, amiket eme műtől kapok, már nehezen bírják az izmaim. Azt a jelenetet elképzelni, hogy esetleg nincs rajt bugyi és megfeledkezve az illemről terpeszkedik.... ez sok volt! :lol: de vidámságomat egy pillanat alatt fújták el a további történések. A jeges szar a bokámig szaladt le. Kezdtem nem kapni levegőt, amikor ÍHaya/Kenji-chan majdnem lebukott. És még ezután jött az ijedés ráadás! Nem szeretnék összefutni Nakazawa-sannal, amikor ilyen dühös. Nem is csodálom Kenji reakcióját. Brrr... és a lépcső alján...! Valahpogy először tudatosult bennem igazán, hogy miért kell Kenjinek női ruhában parádéznia. De ahogy elnézem benne is. Kezd konmolyodni a helyzet, én meg egyre izgatottabb vagyok. és persze:

TEPERJE LE!

Én ma reggel jutottam hozzá, hogy elolvassam a Védőőrizet frisst és mondhatom, jól indult vele a napom. Ez a fejezet is igazolta számomra azt, hogy miért is szeretem én ennyire a Védőőrizetet sőt nyugodtan mondhatom összefoglalóan, Ayase írásait.
A humor, a dráma és érzelmek olyan keveréke, amitől az ember egyszerűen nem tud szabadulni csak körmét rágva vagy térdét csapkodva meredni a sorokra, aztán a végén sűrűn szentségelni, hogy nincs tovább és újabb hosszú időt kell várni a folytatásig. Ez most még az eddigieknél is sokkal inkább bazdmeg befejezés volt (hogy az általad használt kifejezéssel éljek :lol: ) Úgy de úgy olvastam volna tovább és nagyon rosszul esett, hogy nem tehetem. De hát ez már csak a jó folytatásos történetek sajátja és bizony az olvasónak ezzel meg kell békülnie, nincs mese.
Nem akarom ismételni az előttem szólókat, de muszáj leírnom, hogy a fejezet elején Kenji ruhatárának valamint új design-jával való megbarátkozásának taglalásnál borultam, nem beszélve a gondolattol, ahogy alsóneműt elhagyva, nemesebb szervével odainteget Nakazawa-sannak miközben nagy terpeszben üldögél lábait az asztalon nyugtatva. Ismételten azt kérdezem, honnan tudsz állandóan újabb ötleteket meríteni, úgy hogy a poénok egyáltalán nem fáradnak ki és nem ismétlődnek, hanem ugyanolyan színvonalasak és ötletesek mint az első alkalommal (sőt....).
Na és ha az előző fejezetekben a vicces részek ellenpontjaként ott volt a szívtörés és a romantika, most aztán keményen megkaptuk a hideglelős borzongást. Nem mondom, hogy nem vártam volna egy kicsit több férfias bátorságot és tökösséget Kenjitől, de belegondolva a dolgokba egyáltalán nem kárhoztathattam kissé valóban nőies rekcióiért. Sok embert egész biztos hasonlóképpen kivert vorna a frász rókaképű negatív bácsi akciójától és Kenji már valószínűleg kezdett hozzászokni , hogy valaki vigyáz rá és gondoskodik róla, ezért érte még váratlanabbul és védtelenebbül a dolog.
Nakazawa-san reakciójától pedig teljesen el voltam ájulva és olvadva. Egyrészt teljesen megértettem a dühét és ijedtségét (még akkor is ha tényleg nem Kenji tehetett a dologról) másrészt totálisan beleláttam a dühöngésébe az attól való félelmet, hogy Haya-chanjának valami baja eshet. OK, mondott ő mindenfélét a saját életéről, meg a munkájáról, de számomra az egész főleg Kenji iráti aggódása kifejeződése volt, és kellőképpen el is voltam olvadva tőle. Az meg már az én perverzitásom, hogy ájultan oda vagyok ha bikanyakú, nagydarab, oroszlánhangú fickók kieresztik a hangukat, indulataikat és megvillogtatják, milyen elsöprő, elementáris erővel rendelkeznek. Az egy dolog, hogy valószínűleg pont annyira kiakadtam és megijedtem vona, mint Kenji, ha velem ordibál, de így csak nyálzottam szép csendben. Főleg ahogy magam elé képzeltem résnyire szűkült szemét és az indulattól a nyakán és vállán kidagadó ereket és hullámzó izmokat. Juj, most nyál csöppent a klaviatúrára.
Az meg, ahogy dübörgött lefelé a lépcsőn , hogy éppen időben érkezzen meg ismét Kenji megmentésére beindította a szokásos imádimádimád üzemmódomat. Egyszerűen oda vagyok a protektorokért, különösen ha ezt a tevékenységüket kellő mennyiségű szenvedéllyel és intenzitással teszik.

És nekem is le kell írom, amit az előttem hozzászólók kivétel nélkül megtettek, TEPERJE MÁR LE!!!!!!!!! bár van egy olyan gyanúm, illetve reményem, hogy nem is kell majd annyira teperni. Most már olyan mértékben kezd nőni a szexuális feszültség köztük, hogy az olvasók egyöntetűen sikongatni fognak a gyönyörűségtől, ha végre eljön a nagy pillanat.

Ööm, na igen. Nio után elég nehézkes bármit is mondani, mert baromi jó érzéke van ahhoz hogy kifejezze azt a tengerészzsáknyi érzelmet, amit egy-egy szösszeneted vált ki belőlünk, határtalanul szerelem, szép-szálkás-izmosos vállú seme és pici szépséges ukéja függő TEPERJE LE-ért üvöltő nőszemélyekből.
Tehát gyönyörűszépen szónokló Nio válla mögül bólogatok és szúrok közbe egy-egy ühüm-öt, meg óóóó igen-t, mert minden szava aranynehézségű igazság.
Dehát MUSZÁJ minden egyes alkalommal, miután egy illatozó friss felkerül LEGKEDVESEBB OLDALUNKRA legalább egy kisebb kísérletet tennünk arra, hogy hasonló szépet és jót adjunk vissza azokért a nincs-szó-arra-amit-mi-tőled-kapunkokért azzal, hogy elmondjuk újból és újból és míg kezeink remegve is, de billentyűt nyomni képesek, hogy mennyire iszonyatosan és kínlódva IMÁDJUK KEZEID NYOMÁT.

Szóval buzgón ühüm-özve és egyetértve az előttem szólokkal rángatom és lóbálom vadul kicsi zászlómat TEPERJE LE felirattal -természetesen...

Előszőr is. Köszönet. :red: Mindegy egyes szóért, minden egyes postért mert igenis számít, sokat számít egyetlen egy betű is! Nem tudom ki, hogy van vele de nekem rengeteget jelent, hogy vagytok ti, akik egy-egy friss után veszik a fáradtságot és elmondják az érzéseiket. Köszönöm :ölel:


És most :twisted:


Táblák a kukába, feliratos pólókat a szekrény mélyére kéretik süllyeszteni, további tüntetésre leszervezett időpontokat törölni.

Teperje Le mozgalom... A KÖVETKEZŐ FEJEZETTEL OSZOLTOOOOOOK :twisted: :twisted: :twisted:
Remélem kellőképpen teasingelem a fórum közönségét *bár alkalmilag ugyan, de seme babérokra tör* 8)


Még plusz csöppke info Ken-kuntól és Naaa-santól elcsavarodva. Kövi frisssel Daniell fejezetei mellett szemet is kielégíteni hivatott galéria nyílik... :love:

Juj, Ayase" Most már nem fogok tudni aludni. XD S csak annyit mondanék... *mániákus tekintet* Gyorsan, gyorsan, gyorsan! Szóval várjuk Ayase, naaaaagyon vááárjuk. ^^ *hamarosan megint felolvasóestet tart hugijának* Tovább kell örökíteni a yaoi mániát. Hamarosan úgy ois koleszos leszek.

:( Néha annyira rossz... mindig késve írok a fórumra, és addigra már mindent elmondanak ez előttem írók, méghozzá olyan szépen, hogy überelni nem nagyon lehet, csak itt a gép előtt bólogatok -igen, igen :ühüm:
Szóval... Védőőrizet... az elején halálra röhögtem magam (az ütlegeléstől elferdült az asztal, komolyan :D (csilivili macinaci rulez!)), aztán hirtelen jött a nagy ijedség, aztán a megkönnyebülés, hogy Maciapu leszedte szegény leánykájáról Rókakomát, és aztán megint vissza az ijedségbe.... Ayase, olyan mértékben bírsz játszani az ember érzelmeivel, hogy....na. Nagyon. Köszönöm ezt a nevetős-kacagós-ijedezős érzelemhullámot (szürke hétköznapokban nagy szükség van ilyenekre :D ) :down: :down: :down: :down:
És bár nagyon várom, hogy fogja szélesvállú, szemöldökösszehúzós gigaseménk megnyugtatni Haya-chan (immáron Kenji-kunként :twisted: ), azért még egyszer, had mondjam el:

TEPERJE LE!!!!
... mert olyan jó, hogy leírhatom! *még mindig nagyon imádja ezt az oldalt*

tényleg nem nagyon tudok már elmondani semmit, mert mindent elmondtatok. Azt azért mégis, hogy miért is szeretem én, a 37 éves banya, ezt az írást annyira :P Hol a röhögéstől sírok, hol a könnyeimet nyelem vissza. Ígyvolt ez a szülinapos fejezettel, ami olyannyira széppé tette a napomat, mikor először olvastam, hogy kicsit röpködtem, ami némi megütközést keltett a családban :lol: Azóta vagy 4x olvastam el újra és újra, mindig élvezve minden egyes szót, mindig újra összeszorló szívvel a meghatottságtól. Ami a mostani fejezetet illeti, hát én is úgy reagáltam, mint a többség eleinte gurultam a röhögéstől, aztán torokszorító félelem. Nagyon megijedtem , Kenjivel rettegtem. Utrána megértettem a dühét, meg "apucija" dühét , rémületét is.
Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálod, Ayase, de nem először éred el nálam ezt az érzést. Mikor Daniel miatt Ryu-t hívták a kórházból, akkor is megállt bennem az ütő egy pillanatra. Most pedig éreztem Kenji rettegését, különösen a lépcsőházi jelenetnél. Az olvasót magaddal tagadod, sodrod az eseményekkel. Nem lehet abbahagyni, megunni az írásaidat. Most pedig rághatom a körmöm , hogy mikor lesz újabb fejezet, és tudjuk meg Kenji és a gradrób méretű bébiszitter történetének folytatását.
Szóval , Ayase, ha kell könyörgöm: gyorsan, gyorsan, még, még, még, méééég :lol:

Látom, mindenkit ledöbbentett a krimi. :D:D Pedig, ha jól megnézitek a borítót, akkor látjátok, hogy van rajta egy vérfolt... Nem véletlenül került oda! :twisted: :twisted: :twisted: Ha úgy gondoljátok, hogy ez komoly volt, akkor mindenki kösse be a biztonsági övet, a kispárnát tegye a térdére és hajtsa rá a fejét, mert a durva része még csak most következik! Zsarukám ugyanis éppen beépített téglaként egy drogügyletet bonyolított az első fejezetben, ha még emlékeztek rá... :twisted: :twisted: :twisted:

Csodálatraméltó hidegvérrel feszegeti Vik azt a bizonyos nagyon-elpattanni-készülő-vékonyka-húrt... Egészen beleborzongtam. ANNYIRA izgi. Vááárom. Nagyon várom. :twisted:

mint spoiler rajongó nőszemély, pici szívem szálldosikaz infóktól. viszont... OSZLÁS????!
Ayase, Ayase, Ayase...! :twisted:

Most eszembejutott pár gondolat amit idetűznék. Nio pl említetted a témát és biztis más fejében is felfénylett, hogy Kenji nem viselte valami bátor hősként történéseket. Ehhez irnák pár kósza agynyillalást :)

Szóval Ken-kunt mint karaktert úgy próbáltam kialakítani mint egy abszolute átlagos huszonos hülyegyereket. ( mert mint tudjuk így van, a hímegyedek nagyobb hányada huszonos fejjel még igencsak gyerekszemmel kukkerolja a világot. Tojáshéj és zöldfül :D ez nem bántás, hanem tapasztalat ) És mint eddig abszolute normál életet élő srácka nem sűrűn fordult elő, hogy pisztolyt dugdostak az orra alá, vagy azzal fenyegették hogy az agyvelejével színezik rózsaszínre az aulát... :mrgreen: Neki nem megszokott a fegyver látványa. Pl szívemcsücske Sagano Bon, viszonylag előnyben van ilyen szinten mert még szinte popsiján a tojáshéj viszont a yakuza közegben való felcseperedés hozzásegítette egy bizonyos foku... érzéketlenséghez? Na talán azt nem, de nem rendíti meg olyan mértékben egy emberiéletkioltására alkalmas vasdarab, mint teszi ezt egy olyan fiúval aki életében először nézett szembe a halállal. Egyébként biztos vagyok benne hogy sokan úgyanígy szépenszólva berezeltünk volna. De legalábbis én biztos. Az a fajta vagyok aki veszélyhelyzetben blokk. :roll: Sajnos ezt tudom magamról. Nem éppen jó dolog. De mindegy, szóval nézzük el Ken-kunnak, hogy nyuszikává alakult ideig-óráig, a naaagy és erős apucija teljes váll, mell és hát szélességgel ugyis ott terem majd pikkpukk és védőkarjai közé vonja... :twisted:


Hm. Más. :wuh: Szeretnétek, hogyha már csak 8 nap van vissza, csináljuk olyat mint az általános suliban mikor nyáriszünet elött nagy hévvel irogáltuk a táblára naponta a vakáció betűit? Lehetne visszafelé :twisted: és mire elfogynának a betűk... pápáp Teperje le :twisted: :twisted: Ohhhhooosszllááááááássss! :wuh:

Mindent leírtak már előttem... csak annyit fűznék hozzá, hogy *iámd imád IMÁD*
:ohoo: :ölel: :down:
A türelem nem erős oldalam... de addig, csak mert utoljár írhatom:
TEPERJE LE!

Várom a visszaszámolást... Érdekes nosztalgiázós érzés, hehe suliban azt vártam, hogy reggel alhassak amíg akarok, most meg azért számolnám a napokat, hogy lelki szemeim előtt végre egymásba gabalyodjon két pasi!!!!! Nem hiszem, hogy jó irányba fejlődök :oops: ....

Visszaszámlálás.....? hmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
Nem hiszem hogy jól tűrném (ahogy magamat ismerem, a falat kaparnám, hogy uramisten, Ayase megpendítette, hogy mindjárt lesz, de még nyolc nap, addigra megőrülök a várakozástól, stb, stb.)
Viszont jó lenne, mert az ember lánya leglább tudhatná, hogy nemsokára, végre lekerül a lepel a titokról (hogyan jut be egy sokajtós szekrény egy olyan incifinci bugyiba)... és kedvenc szereplőinkről :D :D :D
Én szeretném visszaszámlálás, léciléciléci! *hatalmas, könnyben, úszó, rezgő szempillás szemekkel kérlel*

Hehe... Bocs, hogy lehűtöm a kedélyeit annak, aki félreértette, de bejelentkeztek hozzám páran az msn-en, lelkendezve, hogy nyolc nap múlva eksön Ken-kun és zsarubácsi között, de ez azt akarja jelenteni, hogy MAJD HA már csak nyolc nap lesz hátra, akkor majd visszaszámolhatunk, nem pedig azt, hogy már csak nyolc nap van hátra és visszaszámolhatunk. :D:D Bocs, tényleg. :D

Én csak most olvasom, és amúgy sem értettem félre. Ayase, látom rákaptál erre a visszaszámlálós kínzásra. Gondolom MSN-en is kint lesz majd, ha eljön az ideje, csakhogy mégjobban kínozd a jónépet. :) És nem indulok oszlásnak! Minek nézel engem vagy a többbieket? Zombinak? Vagy hullának? azok szoktak oszlásnak indulni, és nem a hentai postoló nőszemélyek :twisted:

TEPERJE LE!

Rabulejtve frissssss! Fincsi!!! :ohoo: Egyre jobban imádom Vic srácait, viszont kegyetlen dolog a legizgibb résznél abbahagyni. Megesz a fene, mire megtudom, hogy milyen bűntit kap Heero!!!

Bocsi, ma nagyon nem vagyok formában, úgyhogy csak ennyire futotta tőlem. De Rabulejtve friss nagyon jót tett pici szívemnek, ezért köszönet Vic!!! :bow:

Oh, de még milyen fincsi. Már attól teljesen elvesztettem a fejem. ahogy Ayase beharangozta. Nagyon nagyon... Hát szóval eléggé kedveljük, ahogy Vik átültette daloló nyelvünkbe ezt a történetet. Ez van. És nem csak a lelkünket edzi, hanem minden egyes porcikánkat. Asszem sokan ücsörögnek még remegve a gép előtt egy-egy friss után. Szegény családom, ha tudná, hogy ezt a vicsorhoz hasonló dolgot a képemen nem a felvi-hu váltja ki...Belepirulnának. Enyhén szólva.

És sae-chan nagyon jól beszél...Hentai posztoló nőszemélyek továbbra is ki vannak éhezve nagyonnagyon!!! Nincs olyan hogy elég...

TEPERJE LE!

miért van az, hogy a Rabul ejtvét szószerint végigvihogom? egyszerűen nem bírom ki. egyrészt oltári zavarba bír hozni ez a mű, másrészt a perverz fantáziám nem bír betelni vele. akkor hogy is van mkost ez? kit érdekel! imádom és visítok a röhögéstől! :D Vic, örök hála érte!

Gonosz hentai énem kibontakozni látszik, és kegyetlen mosolyra húzva száját, várja a büntetést *ördögi kacaj*
Kezdem megkedvelni ezt a művet (vagy egyre perverzebb leszek.. nézőpont kérdése :red: )... csak így tovább Vik (külön köszönet jár érte, hogy időt áldozva rá, fordítod nekünk) :bow: :bow:

Komoly oktató munkát végzünk Ayaséval ezzel a művel. Márminthogy én fordítom, ő postolja. :D Növeljük kérem a szexuális kultúrát Magyarországon. :D:D Megismertetjük az olvasókat a különböző segédeszközök használatával, nevével... Ááá, dehogy. Egyszerűen csak a perverz fantáziám nem hagyott nyugodni, :twisted: :twisted: :twisted: Muszáj volt nekiállnom a fordításnak. :ühüm:

És mi most mennyire de mennyire áldjuk azt a perverz fantáziát... :twisted:

Khm... hogy kinek mennyire piszkos a fantáziája, azt inkább hagyjuk :P Fülig vörösödve vallom be, hogy alig várom a folytatást :oops:
Vik, imádom a fordításaidat, nem tudom megunni őket :ohoo: :down:

Mindenkinek, aki várja a folytatást, csak azt tudom mondani, hogy kitartás! :D:D Lassan, de biztosan készülget. Örülök, hogy sok embernek tudok örömet szerezni vele. :oops:

Ayase, ez komolyan nem ér. Előbb sírtam a Stempfordi feleségeknek azon részén, melyen Joanna-t látszólag robottá teszik. mert igaza van, a robotoknak be lehet állíítani, hogy elmondja "Szeretlek", de vajon tudni is fogja, hogy az mit jelent? És rögtön eztán, miután kicsit feloldódva nevettem is, megláttam Dany frissítés. na ugrás neki, még éppen olvasásban lévő mangámat is félredobtam. És akkor megint sírás. :P
Amúgy értem őket, mert a hajvágás olyan félig tudatalatti döntés, mely a változásra hivatott látható elemekkel is felhívni a figyelmet. Én személyszerint erről még novellát is írtam. XD A lényeg az, hogy megértem Ryut, mert valahol, azt hiszem, ő még a régi Daniellt vágyja vissza, Dany pedig próbálja keresni magát, megoldani egy helyzetet, amit senkinek sem lenne könnyű és úgy érzi, nem támogatják, pedig nem erről van szó...
Négy hét... Nekünk is ez volt a negyedik hetünk... Mi családilag szenvedünk. És már tudom, milyen nap, mint nap megküzdeni valaminek a feldolgozásával. Hogy milyen rossz, amikor mások sajnálkozva néznek és részvétet nyílvánítanak, no meg néha elejtenek egy "Én nem tudom, mit tennék, ha erre érnék haza." :P Hát mi sem tudtuk, de túléltük, ahogy Dan és Ryu is túlélte és most ugyan még nehéz, még aggodalmas, még félős, de majd... Majd egyszer minden helyre jön.

Valahogy, ha Daniell friss van és nem ritka az hogy mindehhez már-már automatikusan sírás társul (akár azér mer szívet tép, vagy mer a humor már határokat szaggat széjjel), utána olyan megnyugtatóan tiszta és egész lesz minden. Mert vannak otthon meg a suliban, na meg a melóhelyen a kisebb csaták, és akkor hirtelen jön egy aprócska szorgalmasan frisselgető csoda a NET végtelen tengerének felszínén és több embert képes megsiratni vagy megnevettetni. De nem akárhogy, hanem már idegenként köszöntött őszinteséggel. Minden egyes Daniell alatt hullatott könnyemet világítani látom a sötétben és mosolyogva tudom lehajtani a fejem, mert érzem, hogy élek. Bután hangzik. Hisz mindenki azt kiabálja az álmodozó arcába, h neki kéne megtapasztalni ezeket a dolgokat...élni az életét, blabla, de ők ketten valahogy a részei lettek mindannyiunknak. És ezzel átértékelődik az 'élés' fogalma. Új értelmet kap. Hiszen ugyanolyan hévvel és odaadással, ha nem nagyobbal kell megélnünk az érzelmeket, mint az élet adta történéseket. És Ayase minden egyes szavával az érzelmek csak újabb és újabb formájú-színű-mintázatú fajtájával ismerkedtet meg. (Olyan gazdagnak és boldognak érzem magam.. :love: )
Már nem tudunk úgy kilépni az ajtón, hogy ne vinnénk el egy icipici gyönyörűt Sóhajom rejtekéből az utcára, a boltba, bele a szürkébe. Azt hiszem neki köszönhetjük, hogy ragyogunk. Mi. Látható és érezhető módon égeti bele nyomát szívünkbe. És én nagyon büszkén hordom akár az utcára, a boltba, vagy bele a szürkébe.

Úgy látom nem hazudtolod meg önmagad. Változatlanul te vagy a legkedvesebb Írója szomjazó lelkemnek. :down: :red:

Hüm.. szerintem egy-egy friss után minimum 24 órát várnom kéne, mert az iromány okozta hangulatban egyszerűen nevetségesen érzelgőssé válok... :oops:
De vess magadra Fórum teremtője, hogy helyet adtál csillivilli álomfelhőkön ugrándozó aranycipőcskés lánykáknak (itt magamra céloznék..) gondolatkifejtésre. :wink:
És hát elfelejtettem megdicsérni a képek megszínezésekor megcsillantott tehetséged. Nagyon gyönyörűűségesek. Hihetetlen érzékkel választod ki azokat a színeket..FeiLong..Oh Istenkééém... A többiről nem is beszélve...Katou-sanék együtt..
Ügyi vagy. És hát imádunk mindezért. (Vik téged nem kevésbé. Kérlek ne hagyd magad, tépd ki a kezében szorongatott szépségeket és továbbra is idevelee.. :twisted: )

Daniell friss...oh, anyám! Még emésztem. Fájdalmassan gyönyörű.

Picinyke napsütésből tomboló jégeső... egyszerűen hihetetlen, hogy a Daniell, még ha szomorú is, olyannyira gyönyörű, hogy az ember csak néz, és próbálja felfogni a csodát, ami a szeme elé tárul. A Daniell annyira de annyira és hihetetlenül, hogy csak na... beleeszi magát az emberbe, és nem hagyja soha el, és egyszerűen olyan hatással van egyetlen sora, hogy egyből kolosszális érzelemhullámot indít. Én annyira vártam, hogy meg lesz mutatva az új ház, és lesz boldogság... de nemlett... mégis így jó, így tökéletes (mégis, hogy a fenébe csinálod, hogy bármit gépelsz is be, attól én eszemet vesztem, és rögtön beleszerelmesedem???). Remlem, az, hogy Dany elindult egyfajta megváltozás/átalakulás/feldolgozás irányába, az nem töri össze teljesen Ryut... (nehéz néha elfogadni, hogy valami, amit annyira szerettünk, nincs többé).
Szal, kicsit borongós (oké, könnyvisszanyelős) hangulatot csinált a Daniell friss... de az pont jó fizkémezéshez! Újra meg újra meg kell hogy köszönjem Ayase... csak úgy mindent... Arigatou :down: :down: :down:
Más: Úgy érzem, hogy kiújult kitűzőmániám okán kénytelen leszek csináltatni egy újabb kitűzőt: "I'm proud to be a Sóhajom-girl!" :love: *tolvajol, de reméli, megbocsátják* (lassan már előbb eszembejut a honlapcím, mint a saját nevem). Kezdek kicsit elborulni... Ayase, említettem már, hogy szeretnék egy aláírt fényképet (igen, rólad)? *nem kell komolyan venni, de ha esetleg...* :D :D :D :D :twisted: :twisted:

Jajj... A szívem... Miharu, olyan szép dolgokat írtál... Valaki egyszer azt mondta, hogy az igaz szavak ritkán szépek, a szépek pedig ritkán igazak. Hát ez az az eset, amikor ez nem áll fenn. Nem túlzás és nem érzelgősség, teljesen igazad van. A Sóhajomon található írások az én életemet is megváltoztatták... Azóta úgy érzem jobban, mélyebben megélem a saját érzelemimet is és bár eddig is hálát adtam az égnek minden boldog pillanatért, amit átélhetttem, ez után... Nem is tudom, valahogy tudatosabban teszem.

És még kiegészíteném... gyönyörűek a képek (Feilong...ufff *eldőlt*)
Tetszik az új hobbid
:D :D :D :D

Jaj nekem! Itt mindenki olyan szépeket írt. Én meg üldögélek itt a gép előtt és nem nagyon jönnek a szavak. Csak erősen bambulok magam elé és azon gondolkodom, hogy hogyan is fogalmazzam meg milyen érzéseket vált ki belőlem egy-egy Dany friss. Úgyhogy feladom!
Az viszont már biztos, hogy tiszta Sóhajom-függő lettem, mióta először idekattoltam azóta megfertőződtem (elkaptam mint valami betegséget). Napjában többször is kattintgatok, hogy megnézzem van-e friss szépséges Daniell, esetleg megkacagtató-krimis Védőőrizet, vagy Vik-féle fincsi Rabul ejtve. És nem elég, hogy Ayase, Vik és Hagakute (őt sem akarom kihagyni, mert az ő írásait is szeressssssem) elkényezteti az idetévedő nőszemélyeket mindenféle sírós-nevetős-néholszomorkás-arcpirítós-körömrágós történetekkel, még nyálcsorgató szépségességeket is nézegethetünk. Az új galéria-részleg Ryuval és Seikivel, óóóóóóóóóóóó :oops: elvarázsolódtam!!! Nekem is kell ilyen Ryu!!! :twisted:

hát... ha most beszélnem kéne, nem tudnék megszólalni. alig bírtam felfogni. Nakamura a megmondhatója, hogy első reakcióim Daniell olvasás közben: levágta... levágta... levágta,.... levágta..... szívem Ryuéval együtt sír. nézzétek el, ha elgépelek vmit, de még mindig remegek. Amint megláttam, hogy friss, a kő már alapból ott volt a gyomromban. hiszen a történet, melynek folytatását a nap minden percében vágyom, folytatódik. szeretem ezt az izgalmat. a cím összeszorította a szívem. tudtam-tudom, hogy most csak hasonlókra számíthatok. hiszen egy normális ember egy ilyen élethelyzetre így reagál, mint ahogy leírtad. és ezért szeretem a történetedet, mert vallóságos, mert emberi. mert egy hosszú nap után, amikor már a tököm is tele van a sulival meg a családdal, jól esik néhány emberi szó. A hajának levágása... nem csak azért mert zavarta, jól sejtem? ilyen körülmények közöztt... komoly pszichológiai jel. és próbálom összekaparni magamat, hogy valami értelmeset is kinyögjek, de ez sokk volt. viszont gyönyörű sokk. Miharunak igaza van. Valahogy érzem hogy élek. Mert velük fájok... a részeimmé váltak. és csak köszönömöt tudok mondani. és csatlakozom Chiaki-chanhoz... egy aláírt fotót megköszönnék :)

Fei Longért pedig ezer köszönet. az én gyönyörűm olyan szép lett! :ohoo:
a másik képtárhoz pedig csak annyit fűznék, hogy igen... az a mosoly AZ a mosoly

Nos igen... "Nakamura a megmondhatója..." Nakamura megmondja hogy minden álítás úgy igaz ahogy van! :ühüm:
És mivel mindenki nagyon-nagyon sok szépet írt már, és én nem vagyok a szavak embere - mint azt már mondtam - megint ugyanazt fogom megismételni amit mindig is: Szívből köszönöm Ayase! :down: :bow:

Nagyon féltem attól, hogy fogadjátok majd ezt a nagy falatot. Hát meg kell köszönnöm a Sóhajom full fórumközösségének (nektek) mert minden egyes postal csökkent a gyomromban a kavicshalom.

Miért?

Mert féltem, hogy túl keserű. Hogy túlontúl az, és már nem lesz élvezet az olvasásában. De... kell. Most ez egy ilyen szakasz. Ez most fáj mert a múlt történéseit lehetetlen két mosollyal legyűrni. Daniell sosem volt az a fajta, aki hamar megeszi a dolgokat. :(

De... majd. Majd. Addig is még egy kicsit feljeszteni azokat a lélekpáncélokat. :hmm:

Ami meg az általános Sóhajomfüggöséget illeti... :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: :red: *nemelhisziiii*
Jajdejóhogyvagytok. :ölel:

Túl sok szépet kapok, és ha csak negyedét visszakapjátok, már én vagyok boldog.

Anno mikor indult Sóhajom (huuhaderég kemény fél éve :D ) szerettem volna ha olyan hely lesz, ahova szívesen jönnek a mindenki. :dobb: Asszem... olyan lett :ölel:


:bow: Arigatou :bow:

Jesszus, mit hagytam ki! Most néztem csak a galériát és... Fuh! *próbál lenyugodni* Azt a képet Fei-ről amúgy is imádtam már fekete-fehéren, de... de így...! Istenek! Muszály volt lementenem. Pedig ez nem is a saját gépem. XD
Amúgy Ryu... Na igen. Eddig is néztem, ki ez a lágy tekintetű pasas, aki új avatarodon is látszik, aztán derült ki, Ryu... És tényleg. Mert ő valahogy tényleg ilyen lágy, ilyen... ilyen...! Na! Tetszik érteni, nem igaz? De most komolyan. Elképesztő. plusz az a türelem, amit ez igényel! Én csak videoklippeket szoktam gyártani, de néha az is iszonyatos türelemjáték, hogy úgy jöjjön ki, ahogy azt az ember megálmodta és nincs keveredés, nincs elcsúszás... Sőt egyszer mangát rajzolni is próbáltam, de kb a második oldalnál meguntam és ott hagytam.
Egy szóval gratu. Igazán gyönyörűek. ^^
Vik: Előző posztomnál elfelejtettem mondani nagyon jóóóóó a Rabulejtve! Folytasd, folytasd! Miattad Gundamwing rajongó lettem. XD

Jaj hogy én mennyire de mennyire imádom mindannyiótokat. Egyszerűen aki ezt a lapot olvassa, az olyan intenzivitással és érzékenységgel éli meg a dolgokat, hogy minden egyes alkalommal sikerül visszanyernem az életigenlő felemet egy-egy postotok olvasása után. Végre biztos lehetek abban, hogy nagyon nem vagyok egyedül (külön köszönet Aritának), mert ti is látjátok. És a legfőbb érzitek. EZT. Ezt a nemistudommit amit ők csináltak nekünk :love: értünk...

És Ayase mindezek után annyira szerény, hogy kedvem lenne jól szétszorongatni egy ölelés képében. Hát nem édes?! Ő köszöni nekünk. :ölel: Megzabálom.

Öööm, végül pedig szeretnék hevesen jelentkezve feliratkozni az I'm proud to be a Sóhajom-girl kitűzőt igénylők listájára...ha lehetséges...ha visszautasítasz... :twisted: megtalállak... :zen: nem lesz nehéz kiszúrni egy Sóhajom fant. *nagyon gonosz kacaj*