|
Ayisha
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 06. 17:03 |
|
|
|
 |
 |
Szió!
Egyik szemem sír, a másik meg nevet és ez Vik-nek köszönhető. Először is romantikus lelkületemnek nagyon jól esett ez a happy befejezés, szomorúság csak abból adódik, hogy nincs tovább, pedig szívesen olvastam volna még. Bár azt hiszem ez a történet, így kerek egész. Kiváncsi vagyok lesz-e újabb story és remélem, hogy igen.
Ayase, hát igen...mit is írhatnék...a mostani rész is szívetmelengető volt, akár a többi és Dany végre kimondta a várva várt szót. De valahogy szomorkás is lettem, belegondolva a helyzetükbe, hogy egy ilyen szép dolgot, mint a szerelem titkolniuk kell, mert a világ olyan amilyen... Szóval, a lényeg csak annyi, köszönet ezért az édes kis szösszenetért!
|
|
|
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 06. 17:11 |
|
|
|
 |
 |
Ayase, én tegnap (illetve ma hajnalban) már részletesen elömlengtem neked a Dany új fejezetével kapcsolatos élményeimet, így most nem teszem meg megint. Összefoglalóan csak annyit írok le, hogy elképesztően gyönyörűséges részt alkottál már megint, megerősítve a szereplők jellemének elmélyítésével, és olyan mesteri szóképek és hangulat alkotásokkal, hogy szóhoz sem jutok. Egy mondatodat most idéznem kell, mert attól egyszerűen odáig voltam, meg vissza, legalább 15-ször elolvastam, annyira nem tudtam szabadulni tőle.
?Kihalt fák sejtelmes, holdfénypettyes árnyaitól maszatos kicsi kőúton lépdeltem végig.?
Gyönyörű ez a kép, költői, művészi és olyan hangulatot áraszt mintha én is ott lennék a parkban, még az illatokat is érzem szinte, a fák susogását is hallom és a léptek zaját a kőúton. Ez a "holdfénypettyes árnyaitól maszatos" kifejezés olyan mintha egy festményt nézne az ember. És ez csak egy rövid mondat és mégis mi minden van benne, egy oldalnyi leírást is lehetne arról keríteni, amit te itt egyetlen csodálatos és magkapó mondatba belefoglaltál. Ayase, hidd el ilyet csak a tényleg nagyon tehetséges emberek tudnak. Eddig is világosan láttam, hogy közéjük tartozol, de most még jobban megerősödött bennem a bizonyosság. :down:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 07. 02:00 |
|
|
|
 |
 |
:red: Oh god! Terápiás foglalkozás a felkavart agyamnak ha feljövök ide és látom, hogy hogy... :red: Dany szeretet van. Ezjó :oops: Ugye? :oops:
Airisu, máskor kilóméteres figyelmeztetéseket mellékelek mert félek a végén későn érnék oda és már nem tudnálak kitunkolni a paldószőnyegből. 8)
Eve! Te meg tényleg ne foly el mert két helyen nemtudok lenni! Még a végén majd egy csomo folyékonyhalmazállapotú nőcivel fogok yaoiconolni... nem bírok el annyi vödröt.
Ayisha hasonlóképp érzünk. Borzasztó ha csodálatos érzéseket kell rejtegetni. Különlegesre akartam ezt a fejezetet, örülök, hogy sikerült.
Nio, :red: Te, ezt nem hiszed el, hogy mennyire jólesik hallani, hogy ennyire megéríntett már egyetlen mondat is.
Hiko... remélem a jövöheti Dany is üti majd a múlthetit :P
És most egy kis hülyeség, bár lehet hogy senki nem kíváncsi rá.
Nem tudom más, hogy ír, de én sokszor botlok olyan helyzetbe, ami mellett nem tudok elmenni. Valahogy az enyém kell, hogy legyen és ha még nem is velem esett meg, így kapok belőle egy darabkát.
Buli után tartottunk haza (mert akkor még volt kivel). Hajnal, 2-3körül lehetett? Buszmegállótól egy épület árnyékában sétáltunk hazafelé. Szép helyen lakom, játszótér, meg sétálóutca, szökökút meg padocskák... szóval amikor kiértünk a ház takarásából, hirtelen szembejött... vagyis merőlegesen belénk szaladt két fiú. Fogták egymás kezét. Persze ahogy belecsörtettünk a sétájukba ugy rántották el az összefonott ujjaikat, minta puska lett volna nálunk... rosszul esett. Én tudom, hogy nincs ráírva az ember homlokára, a véleménye de akkor is rosszul esett hogy ijesztő vagyok. Hogy nem csak én, hanem minden ember ijesztő. Ahogy átszaladt a srácokon a szemem, nem is tünt fel, csak már otthon, visszapörgetve az eseményeket tünt fel a dolog... nem voltak kiöltözve. Nem volt belött séró meg bulicucc. Melegítő, meg puhafarmer, és lazapulcsi. Annyira lejött, hogy ők ketten nem valahonnan tartottak haza, hanem kizárólag azzal a céllal mentek le, hogy együtt sétáljanak, mert ehhez egy kihalt tér kell, egy üres utca, és az éjszaka jótékony sötétje...
Lőjjetek le mert nem hallgatok el másképp :P
Egyszómintszáz :bow: Nagyon köszönöm mindenkinek :love:
|
|
|
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 07. 09:31 |
|
|
|
 |
 |
Ayase, az ilyen élmények megérdemlik, hogy valamilyen formában megőrizzék, megörökítsék őket. Amikor ilyet hallok (és ez nem sűrün esik meg sajnos) örül a szívem, hogy nem csak a regényekben és mangákban, animékben létezik a szép, romantikus férfixférfi szerelem, hanem az életben is. Tudom, hogy rossz érzés lehetett az ijedtséget okozó zavaró tényező szerepét betölteni, de akkor is irigyellek , hogy személyesen tapasztalhattál meg egy ilyen szép és szívmelengető dolgot.
Nekem még nem volt soha hasonló élményem. :cry:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 11. 14:03 |
|
|
|
 |
 |
Ayase, egyszerűen nem jutok szóhoz. Ez a legújabb Dany fejezet?istenem. Azt hiszem, ez talán a leggyönyörűbb, amit eddig olvastam. Már nagyon vártam, amióta csak elárultad, hogy lesz egy reversible jelenet a Daniell-ben és eleve jóra számítottam, de ez felülmúlta az elképzeléseimet. Meg kell mondanom, teljesen más volt mint amit elképzeltem, de ez előnyére válik, mert sokkal szebb, igazabb, hatásosabb és Dany-hez illőbb lett így. Nem bírtam ki, még a munkahelyemen nekiestem és magamhoz képest rekord gyorsasággal faltam végig, mert ott tornyosult a temérdek munka, de még így is letaglózott. A végére már fojtogattak a könnyek és amikor felálltam a székből, éreztem, hogy remegnek a lábaim. Az ahogy leírod, mit érez Ryu az együttlétük alatt és utána az a fájdalmas vallomás az életéről, hát az? az valami csodás és egyben szivettépő.
Köszönöm, nagyon köszönöm az élményt, nem is tudod elképzelni mit adsz Te a Daniellel az olvasóknak, vagy legalábbis nekem.
Ezek után már csak egy problémám lesz, állandóan várni fogom az újabb reversible-t és fájni fog a szívem a hiányától.
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Joy
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 11. 21:02 |
|
|
|
 |
 |
Kedves Ayase! Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok sok szépet írni. Egy hét alatt magamévá tettem Danyt. Nem úgy, de az sem lenne rossz. Mindig szerettem volna egy ilyen lökött kölköt. A történet annyira valóságos és szép. A karaktereidet nagyon megszerettem, persze elsősorban Danyt. Annyira stílusom a srác. Viszont amiért legjobban szeretem ezt a művet, az a te utánozhatatlan fogalmazásmódod. Nincs annál cikibb, mint hajnali háromkor hangosan felnyeríteni, mikor a szüleim a másik szobában alszanak. Szerencsére még nem panaszkodtak, de szerintem fognak. Minden rejtett apró poénodat imádom. Daniell a legjobb antidepresszáns (nekem elhihetetd, kúraszerűen alkalmazom), szabadalmaztatnod kéne. Köszönöm, hogy megosztod velünk, és várom a további fejezeteket, mint a Messiást.
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
LittleBlackLily
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 12. 21:44 |
|
|
|
 |
 |
Na jó, eddig bírtam.
Muszáááááááj
Hagakute novellája is padlóra küldött, az is naggyon naggyon, és minden elismerésem, tényleg, de....
Tudod Ayase, a kisördög ottan van mindenkiben, és nagyon jogosan írtad ki azt a figyelmeztetést, bár nekem inkább a könnycsatornáim lettek igénybevéve, mindenesetre ez lehet hogy jelenlegi lelkiállapotom függvénye.
Daniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
*függő**függő**függő*
ja, és persze hogy nyilvánoshelyen olvastam el. még mindig csillog a szemem szerintem, mert próbáltam igen diszkréten könnyezni.
de jót tett.
köszönöm
ja, és úgy utóirat gyanánt sziasztok mindenkik.
én vagyok LittleBlackLily. álmodozó, lökött, lusta, és az utóbbi időben menthetelenül yaoifan.
remélem még hallotok rólam.
Lökött Lily
|
|
|
 |
 | |  |
|
Chiaki-chan
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 12. 22:24 |
|
|
|
 |
 |
LittleBlackLily!
Én speciel nagyon szeretnék még hallani rólad! (főleg abban a formában, hogy "itt az újabb Ébredő álmok fejezet BlackLilytől, olvassátok egészséggel!" - léci, léci, legyen tőled gyakrabban friss Fairy oldalán, mert nagyon tetszik az írásod - legalábbis amit eddig olvastam belőle :D, és 3 szóban ki is fejezem a véleményem róla: Idevele, idevele, idevele!!!!:twisted: )
Jujjjujujuj! Ha már mindenki, hagy én is fejezzem ki legmélyebb tiszteletem Ayase-sensei előtt! DANIELLL RULEZ!!!! Akarom! Még! Sokat! Sokszor ilyen szépet és léleksimogatósat! *újabb Daniii-fan a listán*
(Tényleg, akkor lesz belőle könyv? Mert már szeretném a kezembe fogni (ha már Danielt nem lehet :oops: ) Lehet majd dedikált példányt is kapni? :D Olyat szeretnék! Vagyis inkább akarok :twisted: )
|
|
|
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 13. 08:37 |
|
|
|
 |
 |
Hagakute tudod! Minden betűt amit leírsz... :love:
LittleBlackLily Üdv itt!
Az az igazság, hogy a figyelmeztetést halálosan komolyan gondoltam... mert azt mondták, hogy gondoljam halálosan komolyan :mrgreen: De tényleg, szóval elöször csak nevetgéltem. Aztán mikor Vik hívott, hogy "Te, tényleg írj ki egy figyelmeztetést az elejére... :) "-mondta ezt azért mert csöpögött a szeme. :red: Én meg: "hihihihahaha :D " De ő nem kacajt. -"Dekomolyan. :shock:" Úgyhogy kikerült a mellékelt tájékoztató, és látom tényleg nem hiába. :D
Chiaki-chan Nemelkiabáljuk de.... :wink: Ha tényleg akarod, hogy belefirkáljak :D ... alávésem neked :red:
:red: És köszönöm, hogy időtöket áldoztátok Danyre, annak meg mégjobban, hogy úgy érzitek megérte. :down:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Hagakute
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 14. 17:46 |
|
|
|
 |
 |
Eoryn: GOMENASAI HAGAKUTE, a nevet véletlenül elírtam. *vörösség önti el arcát és elbújik a föld alá, jó mélyre* Megesik... :S
Nanimo... ! Nanimo nakatta!
Köszi mindenkinek aki vesztegeti az időt a semmiségeimre! Ne feledjétek a Lithiumhoz meghallgatni a linkelt számot... ^^"!
Elmeéslem a név lényegét habár ez OFF.
A Hagakute egynemlétező japán szó, én alkottam. Egy mozaik szó.
HAne GA KUroi TEnshi - vagyis a fekete szárnyú angyal. Ez lennék én ^^!
Már ígértem, de fel fog kerülni efy Fic amiben találkozhattok vele... és az ellentétjével Hagashitével. ( HAne GA SHIroi TEnshi - a fehér szárnyú angyal)
BOCSI AZ OFFért!
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 23. 10:13 |
|
|
|
 |
 |
Angel of silence, jucko23 *integet* Sziasztok itt nálunk!!! :D
Ééééss most jön az Ayase dadog összevissza, leír egy tucat sületlenséget mindenféle pirulásokról meg jajzavarbanvagyokróóól... :red: de sztem már ismertek annyira, hogy ezen ne akadjatok ki. Tényleg jányok mindenkinek köszönözöm! :bow: Azt, hogy olvastok és azt is hogy néhány szóban elmesélítek az élményt. :ölel: Itt a "stábnak" nagyon jólesik ám... nekem is! Én is benne lapulok közöttük. Nem tudom nem halálosan elérzékenyülve venni a :ceret: Daniell-szereteteteket!! :red: És azoknak is pussz, akik úgyan nem használják a fórumot, de olvasnak mert miattuk szalad a számláló, és azoknak is akiktől kapom a maileket mert nekik is jár nagyonköszi. :love:
Vik meg úgyvélem megen jól választott, és a HeeroxDuo párossal kicsit elöbbre hozta a Karácsonyt. :down: (Jahaj de jó nekünk nem?!?!?! Elkényeztetés ezerrel. Mrrrr... csak hozzá ne szokjak me jaj lesz Viknek! *Ayase majd ott ül a nyakán és gigantikus ficceket követel... nem mintha most nem azt tenné...* :twisted: )
És mivel holnap már 24.-e, jó papír tépkedést, meg szaloncukor lopkodást, és és és csillagszóró szépelést, meg öccsbokánrugdosást (vagy ez csak nálunk hagyomán?! :shock: )
Boldog... Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!! :hmm:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Airisu
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 29. 10:24 |
|
|
|
 |
 |
Ayase!
Új Dany... Egyre nehezebben írok postot. Egyszerűen véges a szókincsem! Megint szívtörésben, könnyhegyekben és belsőszervátszervezésben részesítettél. Egyszerűen olyan szinten együtt 'élek' velük, hogy amikor a kihűlő vacsora részhez értem, hangosan felkiáltottam, hogy HOL VAGY MÁR DANY??!? Seikivel jó volt újra találkozni - kár, hogy ilyen körülmények között. Az útravalód, amit az részhez írtál (eső után tiszta ég) azért tartja bennem a lelket, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a következő rész(ek)ig Ryuval együtt halálra ne idegeskedem magam...
Mindenkinek sikerekben, örömben, szerencsében és persze bishikben gazdag boldog új évet kívánok!
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Chiaki-chan
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 29. 12:31 |
|
|
|
 |
 |
Nemnemnemnemnemnem! Daniellll!!!!! Miért kellett!? Most itt ülök görcsbe rándult gyomorral, halál idegesen, és legszívesebben kitaposnám az életet abból a pár rohadékból, aki ezt csinálta Daniellel! Mindig, mindig felháborít, kiborít és alapjaiban rengeti meg a hitemet az emberiségben az értelmetlen erőszak és a kegyetlenkedés, akkor is, ha olvasom, és akkor is, ha tudom, hogy ez a való világban is létezik..... Ayase-sensei, a Daniell első része most is szívmelengető volt, a második pedig... valóságos. Szörnyen valóságos. Borzasztóan, szörnyen, hihetetlenül és kegyetlenül valóságos. Most gondolkodhatok hetekig újra és újra a történteken, vagy legalábbis a következő részig. Bár azt még nem tudom, hogy hogyan fogok a szétmarcangolt lelkemmel a vizsgákra készülni... :(
|
|
|
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2006. 12. 31. 00:06 |
|
|
|
 |
 |
Juj de rég nem voltam már fent. De hát így jár az ki elutazik az ünnepekre és egy jó darabig nincs internet hozzáférése. De most már ez helyzet megoldódott és azonnal pótolom is az eddigi hiányosságot.
Elolvastam a Dany új részét és csatlakozva az előttem szólókhoz csak azt tudom mondani, hogy ismét egy nagyon szívhez szóló, mélyen átérezhető és különlegesen szép részt alkottál Ayase. Ahogy személyesen kifejtettem már, Te valahogy képes vagy még máshol közhelyesnek számító helyzetekből is egyedit, különlegeset és igazit kihozni. Hiszen ha az ember csak magában a puszta eseményeket nézné, akkor ebben a fejezetben egy olyan dolog történik , ami már nagyon sok történetben, sőt a Daniell első kötetében is feldolgozásra került. A szerelmespár egyik tagja súlyosan megsérül, és ez alkalmat ad a másiknak érzelmei és törődése még erősebb kimutatására, és mindkettejüknek öszetartozásuk elmélyítésére. Láthattuk, olvashattuk ezt már több helyen és mégis...itt újszerű, őszinte és hatásos. Az embernek nem az jut eszébe, hogy ezzel a fodulattal már annyiszor találkozott, hanem visszafojtott lélegzettel figyeli az eseményeket és teljesen együtt él és érez a szereplőkkel, izgulva azon, hogy úristen, hogyan is lesz tovább. Magam részről el sem tudnék jobb megoldást képzelni Ryu-nak Daniell családjával való találkozásra. Pont egy ilyen sorsdöntő, megrázó, nagy horderejű esemény kapcsán kell megismerkedniük, így a legtökéletesebb. Miközben a kórházi jelenetet olvastam egész végig az járt a fejemben, hogyha én lennék Daniell szülei és testvére helyében, ha szemtanúja lennék, hogy valaki ennyire szereti a fiamat (tesvéremet), akkor egyáltalán nem érdekelne, hogy milyen nemű az illető hanem boldog lennék, hogy van valaki aki ennyire, teljes lélekkel, mindenek felett imádja a gyerekemet. Biztos fenntartás nélkül elfogadnám a fiam partnerét, még akkor is ha egyébként nem szimpatizálnék az egyneműek kapcsolatával, sőt nem csak elfogdnám, hanem azonnal szívembe zárnám azt aki ilyen sokat jelent a gyermekemnek és akinek ennyire a mindenséget képviseli ő. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezek az én érzéseim, és biztos vannak akik nem így élnék ezt meg, de számomra ez csakis így lehet a legtökéletesebb találkozás. Hiszen normál eseteben egy pár (és főleg Ryu) sosem engedne meg ilyen közeli és intim bepillantást érzelmeikbe. Persze azt sokféleképpen ki lehet mutatni a külvilág felé is, hogy milyen fontos nekünk a másik, de az igazi, teljes, kendőzetlen érzelmek csak ilyen véletlen, akaratlan helyzetekben derülhetnek ki ilyen mélységben , részletességgel és intenzítással a kívülállók számára. Kicsit mintha kilesnénk a pár legbelsőbb titkait, hiszen ezekbe bepillantást nyerni csak ezen a módon lehetséges. De ebben az esetben a leselkedés nem pejoratív értelmű dolog, hanem a lehető legjobb mód, ahogy megismerhetjük két ember kapcsoltát.
Persze félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy jó dolog, ami Dany-vel történt. Természetesen kellőképen szívszakadásom és gyomorgörcsöm volt és van miatta, és már előre utálom azokat akik ezt tették vele. És izgulok, hogy vajon nem történt-e maradandó károsodás a kezében, amit sosem tudnék megemészteni ésmegbocsájtani az elkövetőknek. És persze azt a szenvedést sem amit Daniellnek, Ryunak és Dany családjának okoztak. Én csak arra próbáltam a fentiekben rávilágítani, hogy mennyire tetszik az a megoldás, hogy a család lehetőséget kap arra, hogy ilyen közeli és részletes bepillantást nyerjen Ryu érzelmeibe és kettejük kapcsolatának mélységébe, szorosságába.
Természetesen lerágom izgalmamban a körmeimet a folytatásig, amikor kiderül, hogy mi lesz a család reakciója és hogy mi is történt valójában Daniellel, meg hogy miként alakul állapota (bár ez utóbbit tekintve egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy végzetes és végletes sérülések érték volna).
És még két dolog befejezésül. Az első, amit már korábbi hozzászólásaimban is sokszor említettem, hogy fantasztikus milyen karakterhű tudsz marani Ayase a történet folymán. Szereplőid sosem esnek ki a személyiségük szabta keretek közül, hanem mindig annak megfelelen viselkednek. Természetesen egyre újabb és újabb ismeretekkel gazdagodunk természetükről, egyre többet tudunk meg gondolataikról, érzéseikről, tuljdonságikról, egyre árnyaltabb és mélyebb lesz a róluk elénk táruló kép. De ez a kép sosem tér el az eredetileg meghatározott személyiség vonulattól, mindössze bővül és gazdagodik. És ez egy hatalmas nagy dolog Ayase, amihez ismét csak gratulálni tudok. Mert nagyon nehéz valóban élethű és hihető karaktreket alkotni, és te ezt tökéletesen műveled. És nem csupán valóságszerűek hanem nagyon nagyon szerethetőek és egyre összetettebbek, árnyaltabbak úgy, hogy közben az erős személyiségjelleg végig megmarad. Ismét csak ismételni udom magamat: bravó Ayase :down:
És végül, de nem utolsósorban, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy megint találkozhattam hőn szeretett Daniell szereplőmmel, Seikivel. Bár nem épp szívderítő események kapcsán került be ismét a képbe, de vele találkozni mindig öröm számomra, és remélem, nemsokára vidámabb és kellemesebb körülmények között is olvashatok majd róla.
Huh, megint sikerült kilométeres hosszúságu postot kreálnom, nem tudom, ki veszi majd rá magát, hogy elolvassa. Hiába, ez van ha hosszú megvonás után visszacsöppenek a Sóhajom világába.
|
|
|
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 01. 02:44 |
|
|
|
 |
 |
Üdv Corotnak!
Nem tudom mit tudok mondani, tán nem 2007 első hajnali félháromján kéne próbálkozni, de meglátjuk mi lesz belőle.
Hát. Daniell. Nem tudom hányszor mondtam már el vagy csak a közvetlen köröm tujda, de Daniell ötlete az agyamban immár közelít a másfél évhez. Igen. Sacc/kb. Előbb tudtam mi lesz a sztori vége mint ahogy az első sort levéstem volna. Még el sem kezdtem a Csók piszkozatát, mikor már tisztában voltam vele, hogy mi fog történni Daniellel, és hogy mi lesz a történet utolsó mondata. Persze közben duzzadt a sztori (már tán 5.kötetre is van anyag, de az még a jövö zenéje... legyen meg a 4. :wink: ), plusz kuszott bele ez meg az, de az alap, az már.... huhhúú, nem tegnap volt (Ez talán a docok méretéből is látszik ;) ). De, vissza a mondanivalómhoz. Vannak bukkanók. Mindenki életében vannak. Van akinek olyan szerencsésen alakul a sorsa hogy soha, élete folyamán nem tapasztal meg egyetlen tragédiát sem, van aki viszont helyette repetázik a bajból. Persze Dany csak egy mesemesemátka. ÉS! Fogalmam sincs miért kattogtam ezt ide. :P Mindegy.
:bow: Köszönöm :oops: mindenkinek, aki eddig olvasta Daniell. Még három fejezet a szünetig, de ameddig el nem készül a folytatás, lesz helyette sokmindenmás. :wink:
|
|
|
 |
 | |  |
|
sae-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 02. 18:10 |
|
|
|
 |
 |
Hol kezdjem Ayase? sajnos csak mobilon tudtam elolvasni a Dany legújabb fejezetét, de így sem vesztett semmennyit sem a hatásából... Már megmondtam neked, hogy hajlasz arra, hogy megsirass... Ismételten sikerült... Itt ülök szorongva.. Dany, Dany, Dany, Dany!!!!!!!!!!! Mi lesz vele? Fel tudod egyáltalán fogni, hogy miről írkálunk mi itt? A Daniell szereplőit valóságossá tetted számunkra Ayase! Csodálom a lelkierődet, amiért ezt tudtad tenni Daniellel. És csodállak azért, mert akkora lelket adtál ennek a történetnek, hogy mi is valóságosnak érezzük! Remegve várom a folytatást...
Mesélő vagy Ayase... igazi, nagy Mesélő... Ugye tudod?
|
|
|
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 03. 23:56 |
|
|
|
 |
 |
Kész, Ayase lassan betellik a pohár. Meddig tudod még fokozni? Már a Daniellben is épp elégszer megmutattad, hogy fantasztikus a humorérzéked, de amit most a Védőőrizetben műveltél az már több a soknál. Légyszíves fizesd ki a monitorom tisztítási költségeit, ugyanis többször úgy kirobbant belőlem a röhögés a történet olvasása közben hogy rendesen teleköpködtem a képernyőt.
Aztán később már igyekeztem nyálmentesebben röhögni, így sikerült végigolvasnom a fejezetet anélkül, hogy ablaktörlőt is kellett volna alkalmaznom a tenyerem helyett.
Nem tudom elégszer megkérdezni, honnan szeded ezt a frenetikus humorodat és stílusodat. Elejétől a végéig végigvihogtam és vigyorogtam az egészet. Kész, kicsináltál. És ezt még fokozni tervezed a közeljövőben? Mert ha igen, akkor előre megrendelem magamnak a kórházi autót vagy a temetési menetet.
És a szereplőid már megint elképesztően élőek és megfoghatóak. Masa klón rendőrbácsiért már most teljesen odavagyok (itenem az a szemket beszűkítően vastag szemöldök...aahhhhhh), azt hiszem Kenji erőteljes konkurenciára lel majd személyemben, a seméje utáni ácsingózás és nyálcsorgatás tekintetében. És ha már Kenjiről van szó. Zseniális a fiú. Ahogy a történetet nyitja az anyucira való utalással.. és utána minden egyes mondata....kész vagyok a sráctól. Imádom a stílusát és az egyéniségét. Méltó párja lesz a komor, szófukar két (vagy három?) ajtós morc rendőrbácsinak.
És az is mély benyomást tett rám, hogy a Danielltől ennyire eltérő karaktereket tudtál alkotni és legalább annyira jól. Ugyanis azt hinné az ember, hogy nehéz már másféle egyéniségeket hitelesen és változatosan megalkotni, ha ennyire az emberbe ivódtak egy történet karakterei. És te megtetted. Nem fanfic ez, ahol már eleve adott, kitalált személyiségehez kellett alkalmazkodnod, hanem saját írás, ahol a karakterek teljesen egyénileg kitaláltak. Csak forrón gratulálni tudok Neked és Viknek is. Kívánok minél több ilyen remek termékeket gyümülcsöző együttműködést. Akkor még nagyon sok olvasó fogja hálaimában elrebegni a neveteket.
:dobb: )O( :ohoo: :down: :ha: :dobb: whiii :bow: )O( :mrgreen: :ohoo: :lol: :down:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
sae-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 04. 16:16 |
|
|
|
 |
 |
Biztos mondtam már, hogy imádom ahogy írsz... Nos ezennel közlöm, hogy az imádat bármilyen melléknévvel, akár a fanatikussal feltüntetett változata is kevés érzelmeim kifejezésére. Erre magyar szó nincs... kérdéses, hogy más nyelveken van-e egyáltalán? Ezen inkább nem agyalok. És ha eddig nem tudtam volna, hogy mi a pasi ideálod... Az osztályban én vagyok a legolvasottabb... előző suliban még strébernek is kikiáltopttak, holott a tanulásnál talán csak a politikát utálom jobban. Tudjátok, olyan jó volna egyszer, csak úgy isten igazából a képükbe vágni, hogy miket olvasok valójában! Valószínűleg kikiáltanának perverznek... dehát az vagyok nem? előszőr azt hittem, a mangakák azok. aztán leesett, hogy én vagyok, hisz ilyeneket olvasok. De lehet ezt egyáltalán perverziónak nevezni? Ha igen, akkor elég nagymértékű és viszonylag gyorsan terjedő betegség a yaoi mánia. 15 éves fejjel már azt várom, mikor jönnek a 18-as karikás részek, bár őszintén szólva az odáig vezető út tuti sokkkal jobban fog tetszeni, mint maga az eksön, ez eddig is így volt. Ayase hiába jött a Védőőrizet, még mindig Dany miatt szorongok és azon agyalok, miért tették ezt vele. a kik? nem érdekel... a MIÉRT? nagyon! És nem tudok dönteni, hogy melyik lenne a rosszabb válasz: ha Daniellt személye miatt érte a támadás, vagy ha csak éppen ő volt ott. Utóbbi elég gyászos jelentőséggel bírna az embeiség szempontjából... bár nincsenek illúzióim. Hiszen mindenki tudna ölni valamiért, valami miatt... nem igaz?
|
|
|
 |
 | |  |
|
Chiaki-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 04. 17:04 |
|
|
|
 |
 |
Ayase, basszus, állati a szöveged! Hihetetlen, hogy mit ki nem vagy képes hozni abból a 44 betűből... ez tehetség, tehetség, tehetség! Már most odavagyok a Védőőrizet karaktereiért! Kell, kell, kell! :twisted:
Itt és most meg kell jegyeznem, hogy odavagyok az olyan pasikért, akiknek jó a dumájuk... legyenek azok élőek, vagy rajzoltak. :D
Ui: szentem simán meg tudnál élni az írásból, Ayase... kár, hogy a kedvenc téma(i)d csak köztünk vannak fanatizálva (azért nem is olyan kár..... :D )
|
|
|
 |
 | |  |
|
Arita
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 04. 22:13 |
|
|
|
 |
 |
Sziasztok!
Hát, Vikhez hasonlóan, én sem vagyok valami nagy fórumozó, de az utóbbi Daniellek hatására úgy éreztem le kellene írnom amit érzek... Erre Nio mindent leírt már helyettem... :D Mindenben egyet értek vele, és csak annyit tudok hozzátenni, hogy ami még nekem nagyon tetszik a stílusodban Ayase, az a filmszerűség. Hogy amikor olvasom, sokszor olyan mintha látnám is a képeket. Nem azért mert magam elé képzelem őket, hanem csak úgy megjelennek, pedig nem is vagyok vizuális típus... És sírós sem vagyok, de a Daniellen már kétszer is sikerült, ami olyan jólesett a kis lelkemnek. :D Köszi Ayase!
Az új sztori meg nagyon jó lett! A munkahelyemen olvastam, és nagyon meg kellett küzdenem magammal, hogy ne fetrengjek a röhögéstől az egész tanári kar szeme láttára. :D
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 07. 14:19 |
|
|
|
 |
 |
Először is egy gigantikus szia Elfnek! (Bár másik topicban postolt. :D ) Köszönöm a sorokat. És az általad idecsalt új olvasókat is. :oops:
Gondolkoztam sokat, hogy nem-e borzasztó röhejes, hogy hétről hétre megkapom tőletek a visszajelzéseket, és nem tudok elétek állni, csak pár kis egyszerű köszönömmel és vöröslő smileval. De hát tényleg kavarty amit érzek és nem mindig kapom meg a szavakat a megfogalmazására és igen! Nehéz is mert én ilyen kis érzékenylelkületű, könnyen ledöbbenthető lányka vagyok.... :D szóval sokszor szókeresek! Erőst próbálkozom. Tényleg rengeteget jelent, hogy ennyien követitek szemmel azt a történetet, amit én ?csak úgy magamnak? kezdtem el irogatni. Persze azóta életem része lett. Ha levések valamit, sokszor annak ellenére megteszem, hogy én magam nem értek egyet a történéssel... ilyenkor néznek rám furcsán, mikor kidühöngöm "És mit csinált az a hülye Ryu!!!"... a végén majd még azon kapom magam, hogy megterítek nekik vacsihoz... De el az én hülyeségemtől. Egyszerűen ledöbbentő nekem, hogy a fórum kezdete óta (huh de régen mi? XD ) szóval hogy a fórum rövidke fennállása óta itt olvasgató tagok még mindig veszik rá a fáradtságot hogy írjak pár szót, legyen az egy köszi vagy egy kimerítő elemézést :wink: és az is ledöbb, hogy rendre tűnnek fel az új személyek? ( most én vagyok csak tők hüüüly hogy ez így lever a lábamról?) És, higyjétek el, én azokank is tiszta szívemből ürölök, kiknek az ittlétét csak a számláló jelzni. A lényeg: ahányszor meglátom egy postban, hogy Daniell--- legyen az jó vagy rossz ami utána jön, mindig real elpirulok? mert jóérzés. :red: nagyonnagyon?. :dobb:
Ezért kaptok tőlem egy virtuális legjobb olvasók díjjat! *képzeletben megszurkász mindenkit egy plecsnivel amin Asami-sama, az ukepártiaknak Akihiot van, és kaptok oklevelet meg virágcsokrot is. Azoknak akik meg némán olvasnak odagondolja.... :D * :mrgreen:
Az, hogy Daniellel mi-miért történt? válaszokat fogok adni. Az egészre fog érkezi kristálytiszta felelet.
És Védőőrizet! :twisted: Nem titkolom, hogy drága egyetlen yakuzám megjelenése kissé belekevert a seme-képembe. Azóta előnyben részesítem a háromajtós szekrény típus és lehetőleg szériatartozék legyen hozzá a kawaii kis fekete. :ohoo: jelenesetben megvan a srác, már csak az ágyig? futonig kell elvergődni. :P? és... még csak most jön a java. Említettem már, hogy bejön a nőiruhás uke? :twisted: :twisted: :twisted:
|
|
|
 |
 | |  |
|
Thia
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 08. 00:58 |
|
|
|
 |
 |
Így hajnal hasadtával gondoltam én is írok pár sort Aya újabb remekművéről.
Mert hogy remekmű az elejétől a végéig. Nem akarom az előttem szólókat ismételni, de ez valami fergeteges volt. Bevallom az őszintét, én mindig az ukék szemszögéből látom a dolgokat, és ezért a Dany egy kicsit furcsa, de természetesen azt is imádom!!! :ohoo: És most! Nem tudom eléggé kifejezni, mennyire megfogtad ezt a pimaszul hanyag természetű srácot, akit máris a kedvenceim közé emeltél. Csak rimánkodni tudok, hogy hasonló szép kort éljen meg, mint a Dany, mert különben nem úszod meg könyörgés, névtelen telefonok, e-mail-ek, és minden zargató tényező nélkül a hátralévő életedet. IMÁDOM!
:down::down::down::down::down:
Nem olvastál véletlenül Fable könyveket? Hasonló a humorod, és a stílusod a csajéhoz...
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Nio
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 08. 19:54 |
|
|
|
 |
 |
Azt hiszem nem jelent már újdonságot hogy mennyire csodálatos, mély érzéseket keltő, szívet melengető, könnyeket a szembe csalogató és mégis reményt és örömöt varázsoló a Daniellnek ez a része. Hiszen ez már a korábbiakban is mindig jellemző volt. Az egész történetet áthatják azok a jellemzők amiket az előbbiekben és az elmúlt hónapokban írt postjaimban rendszeresen felsoroltam. Ez a fejezet is tökéletesen hozza azt a csodát és felejthetetlen élményt amit az eddigi részek során megtapasztalhattam. És ezen felül még ráadásul fokozod is ezt néhány, csak a mostani rész során a színre lépő dologgal, melyek még inkább elmélyítették műved iránti rajongásomat.
Végre megismerhettem Dany anyukáját és világos képet kaptam arról miért is ilyen az ő különleges fia. És pontosan úgy viselkedett ahogy egy ilyen nagyszerű és megértő személyiségtől elvárja az ember, és Ryu-val kapcsolatosan ugyanolyan gondolatokat táplált amiket én is éreznék szerintem, ha gyerekem hasonló partnert találna.
Ezen kívül megláthattam Daniellnek egy olyan oldalát, amelyet már eddig is sejtettem, de mindezidáig közvetlenül még nem tapasztalhattam. És elmondhatom, hogy ha ez egyáltalán lehetséges most még jobban szeretem Danyt. És igaz ez Ryu-ra is aki ismét tanúbizonyságát adta annak a hihetetlenül gyönyörű erős kötődésnek és szerelemnek amit Daniell iránt érez..
És ott van még Sei, akiről megint bebizonyosodott hogy milyen rendkívüli, érzékeny, mély érzésű, Ryu minden rezdülését, gondolatát, vágyát azonnal kitaláló ember is ő. Most még elkötelezettebb lettem iránta mint eddig.
Egyszóval megint megtetted azt amit azt hinne az ember, hogy már nem lehet tovább fokozni. Még inkább hozzáláncoltál a Daniell világához és a benne élő szereplőkhöz.
Köszönöm az élményt. Őszintén mondom, a műved iránti szeretet mindig el fog kísérni engem életem során.
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Chiaki-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 15. 21:45 |
|
|
|
 |
 |
Na, hogy is kezdjem, mit is akartam mondani?... Hm, hm, hm. Ja, igen. Na szóval csak annyit, hogy....
Teperje le, teperje le, teperje le!!!! :twisted: :twisted: :twisted:
Nemtom, ki hogy van vele, de nekem a cipős jelenet bekerült a top 10be. Rendőr bácsi nagyon ötletes... reméljük ötletességét más dologban is megcsillogtatja majd.... :wink:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Joy
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 17. 23:45 |
|
|
|
 |
 |
Kedves Ayase. Megragadom az alkalmat, hogy most én írok először. Nem vagyok Nió, nem tudok úgy fogalmazni, mint ő, de sebaj.
Szóval Dany. Hát bevallom férfiasan, hogy én is sírtam. Nem mintha nem ezt csinálnám már fejezetek óta. Mindig az volt a Danyben a legjobb és ugyanakkor a legdúrvább, hogy félelmetesen reális. Amit leírsz Ayase, az bármikor bárkivel megtörténhet. Ráadásul ahogy leírod, az ember agyában tökéletesen képszerűen meg is jelenik. Volt egy egyetemista barátom, akit az esti moziból a kollégiumba menet megtámadtak. Utána hónapokat töltött kórházban, és soha nem ment vissza Veszprémbe. Azt mondta képtelen lenne ott élni, ahol ennyire védtelen tudott lenni. A srác több mint 180 centi és kosarazott az egyetemen. ezzel csak azt akartam mondani, hogy ilyen borzalmak sajnos történnek a világban. És ahogy te leírtad az egészet, az simán lehetne akár egy rendőrségi jelentés is. Engem már csak az érdekelne, hogy Dany valóban rosszkor volt rossz helyen, vagy az ő személyének szólt a támadás? Azért mondták rá azok a moslék állatok, hogy "kis buzi", mert az? Vagy a drágák épp nem találtak jobb jelzőt? Amit az eseményekről leírtál az egyfajta flashback volt, vagy az a variáció, ahogy szegény Ryu képzelte maga elé? Bocs, de ez nekem nem volt teljesen tiszta.
|
|
|
 |
 | |  |
|
Airisu
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 18. 10:20 |
|
|
|
 |
 |
Ayase!
Sose volt még ilyen nehéz postot írni... És sosem volt még ennyire nehéz végigolvasni egy részt... Nem a forma miatt (ami mint mindig, egyszerűen elképesztő), hanem a tartalom miatt. Eddig minden egyes részt minimum 2x újraolvastam. Ugye nem haragszol meg, ha ezt csak könyvalakban fogom újra? Darabokra szaggatott, a földbe döngölt... Sírni sem tudtam, csak befelé - végül Ryuval együtt gördült le az első könnycsepp... A tehetetlen düh olyan szinten bugyogott bennem, hogy magam is megrémültem. Istenem, Ayase - hogy bírtad ezt ki???? Sei újra megmutatta, hogy milyen egy igazi BARÁT: aki pont jókor, pont jó helyen, pont jót mond. U.i.: Unokaöcsémet szintén Veszprémben verték össze... szó nélkül belekötöttek négyen és már csak arra eszmélt, hogy a földön van és a fejét védi... Ő is otthagyta az egyetemet és azóta sem tudta feldolgozni a történteket... Szép új világ...
|
|
|
 |
 | |  |
|
Ayisha
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 18. 13:38 |
|
|
|
 |
 |
Ayase!
Hát, nehéz összeszedni a gondolataimat egy ilyen rész után. Írhatnám azt, hogy tetszett, bár ez szörnyen morbid megfogalmazás tekintve a történteket. Nem olyan értelemben gondolok most erre, mint egy humoros, vagy édesen romantikus fejezetet követően. Egyszerűen annyira valósághű és szívet, lelket felkavaró minden szó, hogy az már tényleg fáj az embernek. Visszafojtott lélegzettel olvastam a sorokat várva a feloldozást, hogy a végén valaki azt mondja minden rendben lesz, aztán elértem az utolsó mondathoz és rájöttem hiába kapok újra levegőt az a szorító érzés nem múlik el. Komolyan aggódtam és most is aggódom, hogy vajon mi lesz ezután.
|
|
|
 |
 | |  |
|
sae-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 18. 18:24 |
|
|
|
 |
 |
MSn-en sosem tudnám ezt így leírni, szóval:
Ez a fejezet volt az egyik legkíméletlenebb eddig... remegni kezdtem, mikor rádöbbentem, hogy miről szól. és így is olvastam végig. sírni nem tudok, túl sok érzés kavarog ahhoz bennem... de amikor majd hamarosan újra elolvasom, számítani fogok a könnyekre. mert előbb vagy utóbb, de előjönnek... talán napok vagy hetek múlva robban ki belőlem minden, mit magamba folytok, de a Daniellt ért fájdalmakat még meg fogom siratni. Daniell, Ryu, Sei és a többi szereplő annyira elevenek számomra, hogy úgy érzem mintha az ismerőseim lennének. Sokszor belegondoltam már, hogy miért támadták meg Danyt és kik... bár utobbi a kevésbbé fontos... szeretném, ha Seikinek lenne igaza, és csak rosszkor volt rossz helyen... Mert ha a személyét érte a támadás... abba a szívem fog megszakadni, ebben biztos lehetsz. Mivel tudom, hogy már készen van a teljes történet... te biztosan somolyogni fogsz, vagy arra gondolni, hogy melyik az igaz... én csak remélni tudom, hogy hamar kiderül.
u.i. Gratula... de ne hidd, hogy leverted a Védőőrizet miatti lázadást. Bár ez a Daniell fejezet most eléggé elcsendesített bennünket :D
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Ayase
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 22. 20:45 |
|
|
|
 |
 |
Na, szépen sorban.
Elöbb DanyCsücsök
Joynak (bár nem spoiler fan :P ): Brutális lett volna a történés véletlennek. Bár sajnos valóban léteznek ok nélküli kegyetlenségek (ez a mi kis drága világunk specialitása)... ez nem egy ilyen volt. Amit Daniellel tettek, azt neki szánták. Egy részről örülök, hogy túl vagyok ezen a fejezeten, bár még lezártnak mondai korai, másrészt meg ez azt jelenti, hogy már csak egyetlen Daniell friss lesz, valószínüleg a hétvégén, és akkor beáll a csitt Ryury és Csücsök szinten egy picikét. Nincs vége, de keményebb dió mint gondoltam, és be kell hoznom magam.
Védőőrizet - - - LÁZADÁÁSS?? Asztem lecsengett! :izé: *meghuzza magát* Ehhe izébizééé... ... ... Sok víz folyik még le addig... Nakazawa-san tarkóján mire Ken-kun vízszintbe helyeződik. Kéretik nagynagy türelemmel lenni. Aztán még sok is lesz a meztelen rendőrbácsikból! :ühüm:
ÉS! Az elmaradhatatlan! :red: Arigatou :bow: Arigatou :down: Arigatou :ühüm: Mindenkinek
|
|
|
 |
 | |  |
|
LittleBlackLily
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 23. 10:03 |
|
|
|
 |
 |
1. Daniell. nem tudok mit írni rá. már ezer éve. általában elolvasom, nézek magam elé, néha eljutotk odáig, hogy idemászok a fórumig, de írni már sose tudok. daniell után csak hallgaatni érdemes.
2. védőőrizet.
sürgősen ki kéne írni figyelmeztetésnek, hogy fogyasztása munkahelyen, iskolában, nyilvános helyen nem ajánlott.
kockázatok és mellékhatások: rekeszizomgörcs, székről leesés, könnyzacskók hangos hahotázással egybekötött erős igénybevétele...
először arra gondoltam, hogy csatlakozom a teperjük le mozgalomhoz, de rájötem, hogy imádom ahogy kislányka lázad apuci ellen... adjunk még nekik időt... :D
de folytasd, gyorsan, mert kombinált Daniel_ryu_nakazawa_ken-kun függőségben szenvedek. és ha dany szünetel, akkor nem tagadhatot meg tőlünk a nevettető pótszert! :P :D
**
|
|
|
 |
 | |  |
|
Arita
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 23. 12:20 |
|
|
|
 |
 |
De nehéz nekem postot írni, nem tudok fogalmazni... Nem értem, miért, beszélni imádok, de hogy írjak... Ahhoz legalább olyan szintű sokkhatásra van szükségem, mint a legutóbbi Dany fejezetek. Nagyon brutális volt Ayase, és ez alatt nemcsak a történéseket értem, hanem azt is, hogy brutálisan jól írtad meg. Olyan filmszerű volt az egész, hogy szinte láttam a rötgenképeket a vetítőn, vagy nem tudom, hogy hívják azt, amire fel szokták tenni őlet, és szinte hallottam, ahogy Seiki magyaráz. A flashbackeket illetően, hát igen... Engem vertek már meg, igaz nem kerültem miatta kórházba, és az is általánosban volt (nagyon gáz suliba jártam), de azért elég mély nyomokat hagyott bennem, és gratulálok, sikerült visszaadnod a feelinget...
Számítottam arra is, amit legutóbb írtál, hogy a dolog bizony nem volt véletlen.
Nionak hála, a hétvégén végre kinyomtatva is végigolvashattam (immár harmaszor ) a Daniellt, és azon gondolkodtam, miért tetszik ennyire... Az egy dolog, hogy jók a karakterek, és a stílusod valami fenomenális, de a Daniellben van még valami plussz is. Az a bizonyos valami, amit nem tudok megfogalmazni... Talán másnak sikerül...De nagyon várom az új fejezeteket, ha majd lesznek, és most már nem egyedül, mert végre, kitartó agitátori tevékenységemnek hála, a húgom is elolvasta. Annak alapján, amilyen fejet vágott, és ahogy mesélt róla, hát asszem van egy újabb elvetemült Dany-rajongó. Majd rugdosom, hogy írjon ide a fórumba is, mondtam neki, hogy senki nem fogja megenni... A térítői tevékenységemet pedig folytatom tovább, mert ezek szerint mégis megéri. :D
A Védőőrizet meg nagyon veszélyes egy darab! Csak itthon merem olvasni, nehogy baj legyen belőle. :D
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
Corot
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 23. 21:57 |
|
|
|
 |
 |
Nemrég egy nagyobb társaságban üldögéltem és beszélgettünk. Egészen véletlenül szóba került a homoszexualitás. Mivel minden ember magából indul ki (én is), azt gondoltam, hogy erról a témáról értelmesen is lehet beszélni, de ismét pofára estem. Csak hüledeztem, hogy az emberek mennyire nem képesek a toleranciára (persze tisztelet a kivételnek). Miközben hallgattam a nem túl hízelgő véleményeket, eszembe jutott Daniell utolsó fejezete, és ha az ember olyanokat hall, amiket én azon a estén, akkor egyáltalán nem csodálkozik, hogy ami Daniellel történt, az a való életben is megtörténhet. :cry: :cry: :cry:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
naravna
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 26. 21:09 |
|
|
|
 |
 |
Kedves Ayase!
ha nem bánod, itt abbahagyom a nagybetűzést.
szóval. talán három hete fedeztem fel Daniellt és Ryut. azóta kissé elvarázsoltabb vagyok, mint általában, és nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog bekövetkezhet, ugyanis már eddig sem a földön jártam. lényeg a lényeg: te tudsz varázsolni. a szavakkal. mikor a te világodban vagyok, minden más megszűnik létezni, és csak az a két bolond van, meg a csöpögő nyálú Nara (én) a háttérben. próbálom megfogalmazni a mondatok hatását, de nem nagyon jön össze. olyan érzés Daniell-lel lenni, mintha egy gyönyörű nyári napon az illatos, zöld fűben feküdnék, a nap forró sugarait D-vitaminná alakítva, az álom és ébrenlét határán, abban az állapotban, mikor az ember fejében a legszebb mesék születnek. ezt teszed velem. nem is. teszitek. te, Ryu és Daniell. tehát jön a kötelező, de igen hasznos közhely: köszönöm.
mai friss: csodás, mint mindig. *Ryuhoz fordul* tudod te hogy én hányszor gondolkodtam már el azon, hogy vajon te vagy-e az egyetlen férfi, akit Daniell észrevesz? *Ryu megütődötten néz, és épp azon töpreng, mióta zaklathatják ilyen őrült nőszemélyek a szerencsétlen, ártatlan polgárokat* de még soha nem tudtam magamtól kitalálni a választ. majd Ayase megmondja :D
nem is ömlengek többet, hiszen azt hiszem dicséretekre nem lehet mit mondani úgysem.
ám a Védőőrizet sem maradhat ki. egyszerűen mikor eszembe jut Kenji, nem tudom abbahagyni a vigyorgást :D
egy szó mint száz, itt az újabb ember, aki naponta ötször nézi meg, volt-e frissítés Ayasénál. és csak úgy mondom, ennél milliószor szebb szavakat érdemelnél, de én is csak egy tökéletlen ember vagyok :)
óóóóóriási köszönöttel és szeretettel,
~Nara :ölel:
|
|
|
 |
 | |  |
 |
 | |  |
|
sae-chan
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 26. 22:54 |
|
|
|
 |
 |
Ez érdekes műsor lesz...
szóval itt ülök, olvasom a Danyt, közben írom a benyomásokat a véleményemet. egyenlőre fel nem foghatom, hogy mire gondoltál a nyálas megjegyzéssal a frisseknél. szám mosolyra görbül, szemeimben könnyek kezdenek játszani, bár az is előfordulhat, hogy a képernyő bámulástól :D
jajj, Dany kinézetének szemléltetése... kicsi szívem belesajdult. a fenébe a vizuális fantáziámmal!
éééééééééééééééééééééédeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeees! :ohoo:
úgy érzem magam, mintha msn-en mondanám el... igen tisztára olyan feelingű ez most, de... ha nem írom le most, amit gondolok, valószínűleg csak félórával később, összeszedett szívvel és fejjel lennék csak rá képes, de akkorra már sok minden elveszne... a pillanat varázsa. szóval, ne haragudj, ha mindenféle marhaságot fogsz itt találni...
Dany és Ryu heppjei... és én még azt hittem, már mindet ismertetted velünk.
na jó, hivatalosan is bőgök... valahogy mindig ez lesz a vége, hogy meghatódom, ha Daniell egy hosszabb és komolyabb beszédre nyitja ki a száját. :cry:
van lelkivilágood így befejezni? azt hiszem beleőszülök az aggodalomba, mire kikerül a folytatás.
amikor kitör a vihar. a vihar, amit azt hiszem már mindannyian várunk. én azt hiszem, már azóta, mióta Seiki kimondta, Daniell a kórházban van. próbálok belegondolni, hogy a vihar mekkora pusztítást fog majd okozni... vagy talán csak a fájó sebeket mossa el a zubongó förgeteg? fájdalmas gyönyörű lesz-e majd és kíméletlenül emberi? ha megkérdeznéd, hogy milyen érzést kellt bennem a Daniell, nem tudnék válaszolni. mert mindannyiszor felkavar, még akkor is, ha csak rágondolok, vagy beszélni próbálok róla akadozó nyelvvel, mert érzéseimet szóban kifejezni nem tudom. még írásban sem nagyon. bámullak, mint kiskatona a nagyhadvezért. asszem Gyűrüűk urás a hasonlat... igen, onnan való. szebb nem jutott eszembe hirtelen. szóval a lényeg, ami a lényeg: nagy vagy Ayase. mesélsz és adsz a Daniellen keresztül, észrevehetetlenül. miközben olvasom hasonló gondolatok járnak a fejemben, mint néhanapján Ryu-nak. a mivel érdemeltem ki...? tipusúak. mert ha az ember rálel egy csodára, elgondolkozik, hogy mivel érdemelte ki azt, hogy megismerhesse, hogy láthassa... sosincs válasz. vagy ha van, akkor nincs kérdés. a Danielll egy csoda, és nem izgat, ha most ettől rádhozom a pirulást! közhely, elavult, halálra unt, mást mégsem mondhatok:
Domo Arigatou Gozaimashita!
(most vagy jól írtam, vagy nem)
|
|
|
 |
 | |  |
|
Arita
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 27. 16:40 |
|
|
|
 |
 |
Na, én is elolvastam az új Dany frisst, de engem Sae-channal ellentétben egy kicsit lenyugtatott. Ha az előzővel fejeződött volna be a harmadik kötet akkor most megenne az ideg, így viszont asszem jobban bírom majd a Dany elvonást.
Igen, érezni, hogy közeleg a vihar és durva dolgok jönnek még, de mégis ez a fejezet olyan volt, mintha az ember venne egy nagy levegőt, még mielőtt valami nagy dologba kezd... Tényleg nem lehet könnyű dolgod Ayase, azzal a negyedik kötettel...
Nagyon-nagyon tetszett Daniell vallomása, főleg, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ő hogyan látja a dolgokat és a kettejük kapcsolatát. Az a pizsamalopás, annyira Danys és annyira aranyos volt.
Valamint beszámolhatok egy újabb olvasóról: életem párja kíváncsi lett, hogy mi az ami ennyire elvarázsolt, és ő is elolvasta már az első két kötetet, és tetszett neki! Kapásból Ryu lett a kedvenc szereplője, azt mondja vele tud azonosulni... :D
A Védőőrizetet pedig egyre jobban szeretem, de én még egyenlőre nem csatlakoznék a Teperje le! kórushoz. Ráérek még (egy kicsit), hadd gyűljön a feszültség és addig is, annyira jókat tudok nevetni rajt.
|
|
|
 |
 | |  |
|
Vik
|
 |
Elküldve: 2007. 01. 27. 21:23 |
|
|
|
 |
 |
Ha már egyszer Ayase folyton rám hivatkozik, gondoltam igazolom az állításait. :D Ezennel kijelentem, hogy Ayase ír, mint akit felhúztak, nekem kell elzavarnom lefeküdni, mert különben elfelejti még azt is. :D:D (bár tegnapelőtt leesett az állam, amikor egyszer csak bejelentette, hogy álmos... :shock: :shock: :D ) Szóval Dany miatt ne aggódjatok, nem kell olyan (túl) sokat aludni, mire újra élvezhetitek. :D
Védőőrizet... Hm... A 'teperje le' totálisan nyitott kapuk döngetése. :mrgreen: :mrgreen: Meglesz az a leteperés, ne aggódjatok, csak meg kell hozzá teremteni a megfelelő hangulatot, nem megy ám az csak úgy, hogy ráugrok valakire! Bevallom őszintén, hogy imádom Ryut és Daniellt, annyira, hogy feltúrtam a netet, amíg megtaláltam a saját Daniellem képét, ahogyan én elképzelem, de mégis a kedvencem a Védőőrizet. Köszönet Ayasénak, amiért írja nekünk. :down: :down:
|
|
|
|
|