 | |  |
 |
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Yuka
|
|
 Elküldve: 2006. 11. 05. 12:20 |
|
|
|
|
|
Szerdán hisztiztem, hogy olvasáshiányom van és halvány lila sejtésem sincs, hogy maradt ki Vik írása... illetve, sejtésem van, kicsit sűrű napjaink voltak. Aztán suli és ott rájöttem mire jó az infó labor gyak.
Soha, ismétlem soha ne olvasson senki Vik ficet órán! Teljesen hülyének nézett az előadó, aki egyébként egy intenzív nyálelválasztást előidéző szépséges bishi :wink: mikor fülig érő szájjal, fel-felnyikkantva néztem a kiadott feladatot. Persze, hogy Vik ficét olvastam, eszem ágában sem volt a példát bűvölni! Nagyon várom a folytatást, a két karakter és a köztük lévő szikra nekem rendesen meglódította a fantáziámat. Már most tudom, hogy szeretni fogom ezt a történetet. :love:
És, ha azt mondtam Vik ficet soha, akkor ez duplán érvényes :ceret: -re. Kedves érdeklődést kaptam az előadó részéről, hogy mi a probléma, aztán kiküldött, hogy szedjem rendbe magam. Ráfogtam, hogy allergia, amitől vörösek és könnyesek a szemeim és folyik az orrom. Hogy mire lennék allergiás, hál'isten senki nem firtatta. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, Ryu miatt, mert fájt, nagyon fájt, ami megtörtént és nevet, mert annyira szerettem Danyt, azért amit és azért ahogy reagált. Legszívesebben megöleltem volna mindkettőjüket. Ez nekem megint olyan gyönyörű, mély és tiszta szerelmes fejezet volt. :dobb: Köszönöm. :ölel: És rettegek, mert tudom sokkal jobban is fog még fájni. Gyomorgörcsöt és szívszorítást okozott az utolsó mondat.
Várni akartam ezzel a hozzászólással, míg "értelmeset" tudok írni, de lassan már aktualitását veszti és nekem ma is vendégeim lesznek, ráadásul Elek megszállt minket reggel 7-kor, mert Ő nem tud aludni, jelzem, én tudtam volna! És azóta folyamatosan a sarkamban van és lassan az őrületbe kerget, hogy állandóan láb alatt van! Meg még kórházba is megyünk látogatózni. Jaj, és Hiko köszönöm a kedvességed, átadom Lillának a jókívánságod. :) És most vissza konyházni! Lassan itt lesz egy seregnyi ember és én még nem vagyok kész! :shock:
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 07. 22:35 |
|
|
|
|
|
Hiko, nagyon tetszettek a Bleach fanartok, köszi szépen őket. Az Ichigo x Byakuya egy különlegesen szép darab, de a kedvencem még is az a kis szösszenet, ahol Renji és Ichi kő, papír, ollóval döntik el, hogy ki lesz aznap a seme.
Ez a kép márcsak azért is tökéletes számomra, mert ha kicsit visszaolvasol a postjaim közt meg fogod találni, hogy az egyikben épp arról regéltem, hogy én az ő kapcsolatukat valami ilyesminek képzelem el. Azaz, mindketten annyira semék, hogy szerintem csak valami módon küzdelemmel dönthetik el, hogy mikor ki a top. Én úgy képzeltem, eredetileg, hogy mikor ki tudja legyűrni a másikat, az lesz a seme és ez a kő, papír, olló megoldás eszembe sem jutott, de most hogy láttam, tök jó. És amilyen hülyék még el is tudnám róluk hinni, hogy időnként így döntenek.
Yuka, remélem távozásod nem végleges és fogunk még veled találkozni a fórumon.
Ja és ha már írok, akkor nem hagyhatom ki azt sem, hogy a Többé nem engedlek el második fejezete mennyire tetszett. Nagyon imádom azt a szexuális feszültséget, ami a szereplők között van, és Kenji-san(egy betű hiján Renji, ez nem semmi) egyre jobban bejön nekem. Első pillanattól tudtam, hogy abszolút a típusom, de ha így folytaja a tovább akkor minden alkalommal amikor róla olvasok úgy kell majd letörölni a nyálat a monitorról. Huh mikor lesz meg a first action-jük? Már nagyon várom. Mondjuk az irodában az íróasztalon, vagy a liftben, vagy akár a mosdóban....jaj egyik gondolattól jobban elgyengülnek a lábaim, mint a másiktól.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 09. 10:14 |
|
|
|
|
|
Ayase, igaz tegnap már kifejtettem szóban Neked a Daniell legutóbb feltett fejezetével kapcsolatos élményeimet, de most ide is írok pár sort, hogy a Fórumon is reagáljak rá.
Tudom, hogy lassan már lehet, hogy hiteltelenné válok azáltal, hogy állandóan mást sem csinálok csak lelkendezek, de mit csináljak, ha egyszer annyira tetszik a Daniell és ez az érzés egy cseppet sem csökken ahogy egyre többet ismerek meg belőle,sőt...
És ezzel már érzékeltettem is, hogy mit is fogok itt a következőkben mondani. Nagyon tetszett ez az új fejezet is. Eleve hoztad a szokásos színvonalat és érzelmi, hangulati sokszínűséget. A fejezet eleje behalósan röhögős és emelett nagyon ötletes. Mint már kifejtettem neked, néhány kifejezéseden egyszerűen nem tudtam magamhoz térni. Hogy egy olyan unalomig ismert szófordulatot , hogy lyukat beszél a hasába, valaki ilyen formában tovább tudjon gondolni...szerintem zseniális. És volt még jópár ilyen mondat a fejezetben. A hangosan vinnyogok a nevetéstől állapot mellett természetesen ott voltak az érzelmi szempontból egyéb oldalak is, az izgalom amiatt, hogyan is fog alakulni Seiki és Daniell szembesülése, a sajnálat, hogy Seiki rájön, legjobb barátja sőt annál is több, életében talán a legfontosabb személy egy éven keresztül hazudott neki és végül az elolvadás és ellágyulás Ryu Daniell természetéről és kapcsolatukban való viselkedéről szóló gondolatait és annak miértjéről való felismerését olvasva. Ismét megjelent az a jellemző ami eddig is végig ott volt a Daniellben és amit talán a humora mellett a másik legnagyobb értékének tartok, hogy olyan őszintén és gyönyörűen tudod bemutatni a szereplők kapcsolatait és érzelmi viszonyát, hogy az olvasó maga is átéli sőt átérzi a történet olvasása közben. Ugyanakkor valahogy mindig megmaradsz a realitások szintjén, soha nem gondolom azt közben, hogy ilyen a valóságban úgyis elképzelhetetlen hanem a felfokozott és gyönyörű érzelmek áradása ellenére is mindig megmaradsz a realitás érzetének keretein belül. Ennek jó példája szerintem a 2. kötet befejezése vagy jelen esetben Daniell viselkedése az első együttlétük után vagy kapcsolatuk további részében.
Úgyhogy ismét csak annyit tudok mondani, bravo Ayase, így tovább és köszönöm az élményt amit a Daniell olvasása okoz nekem.
És, hogy ne mindig csak pozitívumokról áradozzak a postjaimban, van két kisebb kritikai észrevételem is, amelyikből az egyiket tegnap már említettem, a másikat meg majd személyesen elmondom, ha érdekel.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Hiko
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 10. 20:59 |
|
|
|
|
|
Nyah...imhol épségben hazaérkeztem a kis pesti tanulmányi kirándulásról és természetesen első dolgom az volt ahogy hazaértem hogy rácuppantam a netre :D
Gyorsan(nah jó inkább szépen lassan, szokás szerint olvadozva) el is olvastam a Daniell-t, de erről minjárt...
Nio nah őszintén szólva foggalmamsenincsen hogy Renji mi akar lenni, de ha őszinte akarok lenni(lehet hogy hülyén fog hangzani, de ez van :P) akkor engem egyfajta karamellel leöntött rántotthusira emlékeztet az a kép(bár ez így számomra roppantmód nem hangzik valami gusztán :P). De kivi lennék hogy neked mi a tipped :D vagy bárki más, mit gondol, Renji-t miként ábrázolták, kis édi eper-Ichigo mellett :D
Nah és akkor jöjjön egy kis piritás Ayase-nak Daniell fronton, bár lassan ez már nem fog összejönni, mert folyton folyvást cak ismétlem magam :D imádimád Daniii, még mindig, asszem, vagyis inkább már kész tényként mondom, hogy nálam Danii az örökké volt-van-lesz kategóriába sorolható olvasmány :D Az új fejezet...hát komolyan, kicsit örülök hogy szerdán már nem voltam itthol és nem tudtam elolvasni, cak ma, mert igy olyan jóóó volt :oops: Kicit kicit előtörtek az önös érdekeim és reméltem lecc van vmi nagyon-nagyon jó itt oldalon, ha majd ma felnézek ide, és lám.......tényleg :D örül-örül ezerrel. Csak igy tovább Ayase.. a stílusod egyszerűen utánozhatatlan, egyedi, fantasztikus és a sztori imádnivaló :D Ezer-ezer Arigatou hogy olvashatom :D
Nyah most kiirtam magamból amit tudtam így hirtelen, kicit kómás vok még az utazástól, meg ilyenek, szal ha esetleg össze-vicce írtam akkor gomen :D
|
|
|
|
| | |
|
Joy
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 11. 16:39 |
|
|
|
|
|
Tegnap éjjel elolvastam Vic Gundam fanficjét, és még mindig a hatása alatt vagyok. Teljesen felkavart és magával ragadott, annyira hogy gyakorlatilag semmit nem aludtam. Csak feküdtem az ágyon, bámultam ki a lyukon, és a két srác járt az eszemben.
Vic, nem tudom hogy csináltad, de úgy eltaláltad kettejük jellemét, amihez hasonlót még nem tapasztaltam. Arról nem is szólva, hogy az animéből és rakomány dujiból számomra legszimpatikusabb párost, Heerot és Duot választottad, amiért nagyon hálás vagyok neked. A történet egyszerűen döbbenetes, ékes bizonyítéka annak, hogy tehetséges ember hogyan tud továbbgondolni egy, az animében szinte csak említés szinten megtörtént eseményt. Én is sokszor elmélázom egy-egy jeleneten, magamban folytatva kiszínezve, de sosem tudnám ilyen gyönyörűen és valószerűen visszaadni a hangulatot, megosztani gondolataimat az olvasóval. Amit te leírtál, az egy remekmű, amiből ráadásul tökéletes Gundam-részt lehetne készíteni. Kár hogy az alkotók nem vették a fáradtságot, hogy bármilyen BL cuccot pakoljanak bele a Wingbe. A főszerepőket persze lehet slashsesíteni, hisz mindannyian fiúk, de ennyivel meg is kell elégednie a nézőnek.
A fic hangulata egyszerűen tökéletes, az ember szemlélődésből először döbbenetbe, majd sajnálatba, végül szintiszta örömbe és szeretetbe csap át. Olvasás közben egy ponton eleredtek a könnyeim, amik még jóval a befejezés után is folytak megállíthatatlanul. Soha semmilyen irodalmi mű nem volt ilyen hatással rám. Elég kevés fanficet olvastam eddig, inkább a doujinshiket gyűjtöm, de a te írásodat mindenképpen alapműnek tekintem Gundam témában.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk, és általad gazdagabb lehettem ezzel az élménnyel.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 15. 16:57 |
|
|
|
|
|
Ayase, úgy érzem tegnap minden érzésemet elmondtam a Masa Kai first time írásoddal kapcsolatban, így most nem tudok újat mondani. Annyit mindenesetre itt is szeretnél leírni, hogy ismételten nagyot alkottál. A történet gyönyörű, szívbemarkoló, mélyen átérezhető, szívet lelket melengető, könnyeket előcsalogató, a karakterek hűek a Kodaka által megalkotott szereplőkhöz . Számomra az egyetlen lehetséges és igazi first time-ot alkottad meg, ami nekem olyan és mindig is olyan lesz mintha az eredeti manga része lenne. Sőt még átgondoltabb és összetettebb mint az eredeti történet. Köszönöm az élményt, még mindig nem tudtam kivonni magam a hatása alól. Minden Kizuna, illetve Masa Kai rajongó hálába foglalja szerintem a nevedet de biztos vagyok benne, hogy még a szereplőket és az eredeti történetet nem ismerők is nagy élvezettel és maghatottsággal olvassák.
|
|
|
|
| | |
|
Ark
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 15. 17:21 |
|
|
|
|
|
Winter Cicada?
Elgondolkodtam, hogy miért Katout és Iwaki-sant várjuk? Szerintem Nitta-sensei a történetet rajzoltatta meg, nem a filmet. I mean, mi van, ha ezek az igazi WiCa szereplők? Akkor hogy várhatjuk el, hogy Iwaki-san és Katou rohangáljon előttünk? Ha egyszer tök véletlen, hogy ők kapták meg a szerepet?!
Szó se róla a trailer gyönyörű, hogy utána mi lett?! Arról inkább nem mondok semmit. Megvárom míg megnézhetem az egészet. :wink:
És ne sértésnek vegyétek, de..... mi a baj a grafikával? Ez ilyen LETT. Múlt időben.
Persze véleményt lehet alkotni, de - mit is tudom én -, olyan álszent dolgonak tartom, hogy fújjoltok, meg lézerpisztolyoztok itt összevissza, aztán meg nyálcsorgatva ültök le az OVA elé, hogy *óóóóóóIwakisanolyaniszonyatbishievagyhogylennélazágymelegítőm, esetleg épp ugyanez, csak pepitában, Katouval*
Még valami, ha valaki Iwaki-san és Katou miatt nézi akkor tök mindegy milyen lett a grafika. Úgyis a manga-féle karaktereket látja majd.
...
Az Ikokou-ról pedig annyit, hogy nem kellene általánosítani, lehet, hogy annak iszonyatszép lesz a grafikája.
Különben pedig vannak olyan animék, amik messze túlszárnyalják a manga rajzainak szépségét. Pl a Sukisyo (szerintem).
*lehet ez a hozzászólás nem tett jót így a meet előtt, mert 'örök-élet-meg-egy-napra' elástam magam előttetek, de kikívánkozott belőlem* Gomen
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
Ayase
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 15. 17:48 |
|
|
|
|
|
Hmm. Namost. Ugye olyasvalakivel beszélek aki olvasta a Harut? Akkor meg? Ok, az ott nem Iwaki és Katou, DE A GRAFIKA NITTA (kéne, hogy legyen...)! Nem. Én részemröl nem fogok nyálcsorgatva ülni az ova elött mint ahogy a Gakuen H.-elött sem ültem elájulva (jelentem annyira haragszom arra az animére, hogy mai napig nemláttam két résznél többet). Az az igazság, hogy megfogom nézni a Cicadat de ettöl még a csalódás gigantikus. Részemröl nem érzem hogy tapsikolnom kéne mert összevágtak itt egy rakat valamit ami egyáltalán nem méltó a Haruhoz. És azért is összeteszem a kezem, hogy Yamane nem adta a Findert mikor kérték, mert .. te jó ég még elképzelni is rosz! Mert lássuk be. A yaoimangából készült animék 85%a eléggé elcseszettkére sikeredik. Persze vannak kivételek, csak sajnos nem ez a jellemző.
Tanulság számomra: Ha valaki yaoi lázban ég, csillapítsa a mangával.
A Sukisyo nem yaoi anime. Nem a shounen ai grafikákra fújok, azok rendszeresen állleejtően szépségesek. Lásd Loveless.
Bár baromira nem értem, hogy miért képtelenek produkálni azt a minőséget, amit hozott pl a Sens.Porn. Mert ha még kis himihumi mangákból készül gány munka, az egy dolog. Na de a HARU!?!?!
De! Ez egyedi. Nekem szőr nőtt a hátamra hogy felállva vígan meredezzen az intro láttán, de biztos lesznek olyanok, akik elalélva nézik majd végig a Winter Cicadat. (bár valószínünek tartom hogy ők javarészt olyanok lesznek, akik nem olvasták a mangát. Mert ha valaki ismeri az original grafikát, szerintem annak lélekfájdalma van a Cicada láttán. Vagy csak én vagyok pukkancs. :shock: iiigen, ez lehet az ok :D )
És most jön amikor én lenni... paradicsom. :red:
Annyira akartam igazi firsttimeot csinászni. Annyira görcsöltem, hogy meglegyen... annyira örülök hogy úgyérzitek sikerült. Meg lehet kérdezni az illetékest, mit sivalkodtam itt rajta. (Javaslok mindenkinek egy határozott semét, megoldaja a hiszti problémákat. :he: )
Szóval most boldogságos vagyok, hogy boldogságosok vagytok. :oops: Neee, Masaaaaaaa... :ohoo:
|
|
|
|
| | |
|
Ark
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 15. 18:24 |
|
|
|
|
|
Ayase:
ÉS! Iiiiiiimádom Arctica az avidat! Kodaka az Kodaka! :love:
Köszi! ^^ Másfél órát izzadtam vele. Aztán 20 perc alatt kész volt. A sensei munkái egyszerűen InDesign, PhotShop után kiabálnak. :D
A dícséretnek teljesen jogosan örülsz. :wink:
A WiCa-s véleményed előtt fejet hajtok.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
Ayase
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 15. 19:12 |
|
|
|
|
|
Arctica, uuuuhuhhhuu nagyon egyetértek! Kodaka olvasáshoz kötelező a másfél literes ásványvíz és a nyálálló billenytűzet vagy mangapapír. OHMYGOD! SexTherapist!!! :dobb: De idevésegethetnék minden mangacímet, mert mert mert... mindegy. Lényeg, hogy Kodaka-sensei :down:
MasaxKai miatt meg pirulok intenzíven. Nem mert jóláll nekem a piros, hanem mert beléjük vagyok szerelmesedve, és szálldosok, hogy akik szintén így éreznek, méltónak találták az én firsttimeomat. :red:
Hagakute, drágaéletem, tudod mit? Megbocsátok. És azthiszem, hogy most olyasmit fogunk kapni amitől majd elöáll a padlórólfelvakargatás esete. (megérzés :wink: )Alkoss csak művészúr! 8)
Hiko! Drukkdrukk!!! :D
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Hiko
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 18. 17:44 |
|
|
|
|
|
Nah szóval....asszem mostmár összeszedtem a darabjaimat és írhatok némi dícséretet, de előtte még el kell mondanom, hogy miért is akarok most mélyen hajbókolni és sok-sok-sok köszönömöt mondani Ayase-nak.
Szóval miután ez a hetem a rosszabbnál is rosszabb volt(és asszem a kövik cak rosszabbak lecnek) a csütörtöki napon - miután a halálomat elkönyveltem, elolvastam a Kai-Masa írást, bár én nem vok nagy függőjük, de ez naon naon teccett, sőt...szavakban sem tom kifejezni mennyire ...hát jobb hangulatba kerültem.
De ami igazán magamhoz térített-még mielőtt esetleg arra gondoltam volna h kipróbálom milyen is a mély depresszió, hát asszem egyértelmű mi volt az :D hát persze h a Daniell friss :D bár sajnáltam h Danii drága kimaradt az én nagy kedvenc Seiki-mbe most se csalódtam, egyszerűen imádom azt a stílust amit alkottál neki Ayase :D egy szóval miután elolvastam eljutottam arra a pontra h legalább a hétvégém jó lecc ... bár még a hatása alatt vagyok, sajnos szinte rögtön azután h elolvastam sikerült újra kiakadnom a szokásos kis hülyéségen - hogy az élet mekkora szívás!
Te jó ég! nah most aztán rinyáztam egy sort, pedig cak vmi cép dícséretet akartam írni (szó mi azért jobban érzem magam h leírtam, rem senki nem haragszik meg rám ezért :P)
So-so zárásképp cak annyit már naon várom az újabb friss olvasnivalót :D
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 20. 21:16 |
|
|
|
|
|
Hagakute, nagy örömmel fogadtam legújabb írásodat a Sóhajomon és azonnal el is olvastam.
És most sem kellett csalódnom, csakúgy mint a korábbi műveiid, ez is nagyon tetszett. Valahogy más volt kicsit mint amiket előzőleg megismertem tőled, különösen a történet eleje, ahol számomra szinte egy portrénak, magadról, művészi énedről és az alkotás csodájáról és kényszeréről szóló vallomásnak tűnt a dolog. És ettől volt nekem ez a történet különleges, mert úgy éreztem, az író a legőszintébb, legközvetlenebb gondolatait, valóságos érzéseit, gondjait, személyiségét tárja fel nyíltan az olvasók előtt. Szinte már úgy éreztem magát Hagakutét ismerhetem meg a sztori elején. Aztán az egész szépen átfordult szürreálisba és szimbolikusba és akkor már a korábban megismert és megszeretett Hagakute féle hangulatot és történetvezetést kaptam. És nagyon tetszett ahogy a két különböző stílus és "műfaj" átfedte illetve felváltotta egymást , úgy hogy mégis mindegyik ugyanarról szólt, azonos dolgot fejezett ki, legalábbis számomra: az alkotás szépségét, kínját,gyönyörét és extázisát.
Nem tudom említettem-e már korábban de nagyon tetszik a szimbolizmusod amit az írásaidban használsz. Néha mintha egy Salvador Dali képet nézne az ember, legalábbis esetenként hasonló érzés tölt el alkotásaid olvasása közben, csak sokkal pozitívabb hatást tesznek rám a Te műveid. Az övéi ugyanis valamilyen szinten engem mindig nyomasztanak és sokszor taszítanak, a Tieid pedig még akkor sem ha a végén komor sőt tragikus a végkifejlet. Valahogy mégis a szépség és az életigenlés áramlik (számomra legalábbis) az írásaidból még a legkomorabb és legfájdalmasabb történetekben is. Az más kérdés hogy voltak eléggé sokkoló élményeim bizonyos írásaiddal kapcsolatban, ami nem épp a boldog életérzést erősítette meg bennem, mégis ezen esetekben is szépséget sugároztak a történeteid. Nem is beszélve arról, hogy több alkalommal megcsillantod a reményt is.
Ebben a történetedben egyértelműen pozitív a végkifejlet, aminek külön örültem és remélem, hogy olyan szempontból önéletrajzi ihletésű a mű, hogy valóban sikerült rátalálnod a múzsádra, aki már mindig veled marad.
És végezetül hadd mutassak rá egy kevésbé emelkedett dologra is, ami azonban szintén nagyon fontos momentum számomra az írásaiddal kapcsolatban, mégpedig ahogy az erotikát (sőt ez mártöbb annál) ábrázolod. Tudd meg, hogy nagyon érzed, hogy kell egy nőnemű egyén érzékeit kellőképpen beindítani és ráadásul úgy, hogy a stílusod egy pillanatra sem megy át alpáriba vagy közönségesbe, hanem végig emelkedett és művészi marad. A testi szerelem minden egyes izgató mozzanatát részletesen bemutatod, de olyan eszközökkel amitől az nem válik pornográffá, hanem esztétikai élményt is nyújt a természetesen vele járó testi lelki izgalom mellett. Ebben az esetben pedig még fokoztad is a hatást a csoportos szeretkezés szinte költői bemutatásával. Bevallom, nekem amúgy is tetszik ez a gondolat hát még ha ilyen romantikusan és esztétikusan van kifejezve. Szóval, minden elismerésem Hagakute, egy összetett és számomra értékes művet alkottál.
Remélem utolsó mondataimmal nem botránkoztattam megsenkit, de úgy vélem, ha már szóban forgó alkotás ilyen őszinte és önkifejező, akkor én is hasonlóan őszintén és nyíltan beszélhetek a vele kapcsolatos érzéseimről és véleményemről.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
Ayase
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 21. 12:08 |
|
|
|
|
|
:red: Ohhó sohasemnemvoltam még sama! :red:
Na. Bevillant valami. Szóval én mindig frisselem a ficeket, és persze mivel minden darab az én kezemen megy át, én amint megfaltam a betűket rögtön megyek lelkendeni az illetékeshez... csakhogy itt ennek nincs nyoma, úgyhogy most ezennel nyomot hagyok.
Biztos van valahol egy méretes lista mennyi mindennel tartozom én ennek a két embernek, de nekem még nemsikerült összeszámolnom.
Vik, Hagakute - :down:
Talán nem mondok fúde nagy újdonságot, ha leírom, hogy mindkét rajtam kívül itt alkotó író műveiért megvagyok veszve. És bár nem írok ide kritikát és köszönetet minden fejezet után (bár megérdemelnék, de nembaj, ti megteszitek helyettem. Vagy szavakkal, vagy gondolatban :wink: ), imádom amit kapok tőlük. Bár egyértelmű dolgok halmait közlöm, hisz nem lennének itt ha nem szeretném minden sorukat.
És köszönöm mindenkinek aki idejár és elmesézi ha számára szépet látott, és azoknak is akik csak szemükkel követik az eseményeket. :bow:
Szükségét éreztem ennek az érzelmi kitörésnek, nézzétek el nekem. :ühüm: Számláló mindjárt átszaladja a 20.000 kattot és ettöl zsong a fejem! :love:
És most hogy így befejeztem az ömlengést, jöjjön valami más.
Pár napon belül, felkerül Sóhajom elsö és utolsó nem yaoi irománya. Nem erotikus, nem lovesztori. Fantasy történet, és mivel Hagakute ujjai alól varázsolódott elő... most magyarázzam? Szóval én úgy találtam X.M.et szeretni fogják itt. Remélem nem tévedtem! :D
[Éééletem első yaoifanfictionje ennek a sztorinak a hatására születet! (hehe... olyan régen volt!!! )
JAJ! Mindenkinek ajánlom figyelmébe a világ legpimaszabb, legkegyetlenebb, halálos humorral felruházott, veszettül szexis és veszélyes hatalmú főpapját!!! :wuh: ">
Persze, attól hogy bővülünk egy... khm nem yaoi történettel, Hagakute folytatja munkálkodását számunkra nyálcsorgatobb területen is.
Viktől továbbra is megkapjuk perverzség adagunkat. Még pár fejezetig Matsu-channal és igazgató bácsijával csepegteti nekünk, aztááán :wink: hehe meglepiii nemmondom meeeeeeeeeg! :mrgreen: Egy biztos. Folyadékvesztés garantált. 8)
:ceret: Daniell meg van még amíg el nem fogy! :P Sőt! ha minden igaz a jövőben kiegészül egy Seiki-side storyval. :alien: Aki örül örüljön neki, aki nem az írjon kérvényt hogy ne írjam meg. :wuh: Majd elbírálom. :wuh:
Szóval... köszönjük a soksok kattot! Gyertek ezentúl is! :dobb:
*mostmá befogja a száját... ujjait*
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 23. 09:42 |
|
|
|
|
|
Ayase, megfogadtam, hogy most rövid leszek, ha törik ha szakad, és a korábbiakban már úgyis kimerítettem az ujjongó készletemet.
Szóval, elképesztőt alkottál a Daniell új fejezetével. A humora fergeteges, beborulós, sírva röhögős, fenomenális. Az erotikája pedig....hmmmmmmmmmmm nyammm nyamm. :ohoo: Daniell csábító akciója és Ryu Asami samává való enyhe átlényegülése hatalmas ötlet. És a fejezet elejétől a végéig hot...hot....hot...szuper-nagyon-veszett módon hot :mrgreen: . A fürdőkádas jelenetnél pedig erősen kapaszkodnom kellett minden kezem ügyébe eső tárgyba. Az orrvérzés áradat miatt szükségessé vált kárpittisztítási számlát majd utólag benyújtom.
Szóval Ayase: :down: :down: :down:
Egy kis átalakított idézettel élve: igen, mégmégmégmégmég, ott...ottott...
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Alex Rogue
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 23. 15:19 |
|
|
|
|
|
No, én is elkezdtem olvasni az irományokat. Ajánlásra rögtön Hagakute 2 írásával kezdtem, melyekkel kapcsolatos vegyes érzéseimet most szavakba is önteném. Nos, előszöris gratulálni szeretnék az alkotónak, már ami a Shourai no Iwakut illeti. Ez volt az egyik, amit elolvastam, és az első betűtől az utolsóig egyformán élveztem. Akár költemény is lehetett volna a leírások, a megfogalmazás tükrében. Mindemellett pedig elképesztően csodálatos és elgondolkotató mese is. A szerelem pillanatait is megragadóan adta elő - pedig én vagy belepirulok az ilyesmibe, vagy csak kiröhögöm, ugyanis sok író nem igazán tudja eltalálni az ilyesmit. De itt minden helyén volt. Megmondom őszntén, mindigis ódzkodtam az ilyen irományoktól: nem tudtam komolyan venni, nem tudtam elhinni, h a témában nem csak mangaban lehet jót alkotni... De ez az írás most rámcáfolt, mert tényleg tetszett. Persze tény, hangulat kell nekem ehhez is, ugyanis csak ritkán vagyok képes elmerülni a "szerelmes irodalomban", én inkább a lélektant és a társadalomkritikát preferálom, ha már vmit olvasok... Nade akkor most ki is térek a másik írásra, amit olvastam: az üveggolyós történetre. Ez már nem tetszett annyira, mint Múlt,Jelen és Jövő története... Valahogy nem éreztem egységesnek a stílust. Helyenkét teljesen irodalmi, költői volt, ám a számomra nem igazán odatartozó, odaillő naturalistább jelenetek, a gyilkosság, és néhány durvább mondat kizökkentett ebből a formai egységből. Bár ötletes és jó volt a történet, számomra a formai egység hiánya enyhén zavaró marad. Mindemellet a hazugságról írt bevezető rész nagyon megragadott. Mindent egybevetve tehetséges írónak tartom Hagakutét, és igyexem mihamarabb elovasni további alkotásait is... (A kritikáért elnézést: mint esztéta - palánta egyszerűen nem foghatom vissza magam... :P )
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
Hagakute
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 23. 23:48 |
|
|
|
|
|
Alex Rogue:
No, én is elkezdtem olvasni az irományokat. Ajánlásra rögtön Hagakute 2 írásával kezdtem, melyekkel kapcsolatos vegyes érzéseimet most szavakba is önteném. Nos, előszöris gratulálni szeretnék az alkotónak, már ami a Shourai no Iwakut illeti. Ez volt az egyik, amit elolvastam, és az első betűtől az utolsóig egyformán élveztem. Akár költemény is lehetett volna a leírások, a megfogalmazás tükrében. Mindemellett pedig elképesztően csodálatos és elgondolkotató mese is. A szerelem pillanatait is megragadóan adta elő - pedig én vagy belepirulok az ilyesmibe, vagy csak kiröhögöm, ugyanis sok író nem igazán tudja eltalálni az ilyesmit. De itt minden helyén volt. Megmondom őszntén, mindigis ódzkodtam az ilyen irományoktól: nem tudtam komolyan venni, nem tudtam elhinni, h a témában nem csak mangaban lehet jót alkotni... De ez az írás most rámcáfolt, mert tényleg tetszett. Persze tény, hangulat kell nekem ehhez is, ugyanis csak ritkán vagyok képes elmerülni a "szerelmes irodalomban", én inkább a lélektant és a társadalomkritikát preferálom, ha már vmit olvasok... Nade akkor most ki is térek a másik írásra, amit olvastam: az üveggolyós történetre. Ez már nem tetszett annyira, mint Múlt,Jelen és Jövő története... Valahogy nem éreztem egységesnek a stílust. Helyenkét teljesen irodalmi, költői volt, ám a számomra nem igazán odatartozó, odaillő naturalistább jelenetek, a gyilkosság, és néhány durvább mondat kizökkentett ebből a formai egységből. Bár ötletes és jó volt a történet, számomra a formai egység hiánya enyhén zavaró marad. Mindemellet a hazugságról írt bevezető rész nagyon megragadott. Mindent egybevetve tehetséges írónak tartom Hagakutét, és igyexem mihamarabb elovasni további alkotásait is... (A kritikáért elnézést: mint esztéta - palánta egyszerűen nem foghatom vissza magam... :P )
SZia!
A Shourai no Iwaku volt az első... mindig melengetí a szívemet ha dícsérik.
Ami pedig az Üveggyöngy-játékot illeti...
Most elmodnom és ez nem csak neked hanem midnenkinek szól. Szeretem a kritikát, legyen az pozitív vagy negatív. Eddig szerencsére itt nem találkoztam ezzel, de már kaptam agybajt a sok "JAJDEJÓ" típusú "kritikától".
Üveggyöngy-játék... egy nagyon elkeseredett, nagyon fájdalmas és mellette nagyon abszintos este írtam. Wordben az egész asszem másfél oldal. Nem feltétlenül a csodás YAOI érzés volt a lényege. Az a zsibbadó feszültésg, a nyomasztó hangulat a fekete köd (baszint hmmmm....)na de érted. Valljuk be nem épp az a kandalló melletti történet. Sajnos nem takarózhatopk azzal, hogy direkt váltakoztattam a stílust, de azt sem mondhatom h bocsi a szabadszájúságért.
Igazából ha mindazt a negatívumot amit leírtál összefoglalod és hozzáteszed ahhoz ami tetzsett, megkapod a sztori igazi hangulatát. Ez pont így kerek^^!
Várom a többi írásomhoz is a kritikákat!!!!!
|
|
|
|
| | |
|
Alex Rogue
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 25. 00:16 |
|
|
|
|
|
No, Hagakute, ha várod, akkor kapod is! ;) Mert elolvatsam még két novelládat, és akkor már nem is hagynám szó nálkül őket!
Kezdeném azzal, h ismét kettős érzés van bennem... A Borostyán nagyon tetszett. Helyenként komolyan szívetmelengető volt. Megintcsak szépen megválogatott szavak, szépen szerkesztett mondatok fogadtak. Ami az én fordításom szerint a lényeg volt, az is megfogott, lévén hasonló gondolataim. (Már persze lehet, h ez az interpretáció eltér attól, amit valójában mondani akartál - a befogadói élmény szerintem a világon a lehető legszubjektívebb dolog, és nem feltétlenül egyezik az alkotói szándékkal, érzelemvilággal.) All in all, lementettem a gépemre, ami nagy szó, mert igencsak szelektálok újabban... Azt hiszem, ez a cselekedtem mindent össze is foglal.
Másik olvasmányélményem: Lithium. Elöljáróban annyit: a Nirvana számomra az a zenekar, ami nem a kedvencem. Több annál. Sokkal több. Az a tehetség és lélek, amit Kurt Cobain a zenéjébe oltott, az vitt rá arra elsősorban, h elkezdjek zenélni, és majdan tényleg és kizárólagosan ezzel akarjak foglalkozni. A Lithium pedig az ő egyik daluk címe is... Nem tudom, valóban arra a dalra gondoltál - e mikor írtad, de bennem az járt végig.... Éppen ezért, kicsit összeegyeztethetlen is volt a sztorival... Kedves ismerősök azt mondták nekem, ez a történet nagyon fog tetszeni, nekem való lesz... Ilyen tekintetben csalódtam, bár tény, az a szubkultúra, amit a sztori szerepeltet, számomra korántsem ismeretlen. Volt egy ilyesmi korszakom, maradéka meg a részem marad. De valahogy sosem kedveltem, ha irodalomban szerepeltetik... Tudja a halál, h miért, de vhogy természetellenesnek érzem ebben a közegben... Ez olyan dolog, ami megmagyarázhatatlan, mégis... Ennek a szubkultúrának a tagjai között kevés az igazán értelmiségi - talá ezért... Ezt nem bántásból mondom (hisz én is része voltam, még egy kicsit vagyok is), csak a tapasztalat beszél belőlem... Ám maga a múzsa - vonal, a múzsa mint olyan szerepeltetése tetszett, jó ötlet volt... Még a lovecraft - i közeg is bejött... Csak ne egy feketebőrkabátos "világfájdalmam van" c átlagmetálost láttam volna főszereplőként magam előtt.... Akihez ugye nagyon nem való a Nirvana, lévén az grunge... Azt hiszem, ennyit tudok erről elmondani. Megintcsak remélem, nem bántalak meg vele, de úgy érzem, őszintén el kell mondanom a véleményem. Én is elvárom másoktól - én is szeretem elmondani.
Irásaidat összefoglalóan értékelve szeretnék még egy - két dolgot mondani (bár nyilván ismételni fogom magam helyenként). Előszöris szeretném leszögezni, h tehetséges, ígéretes szerzőnek tekintelek. Csak bíztatni tudlak, és csak mondani: írj még! Szívesen olvasom az írádaidat ugyanis. DE: ami még mindig zavar: a már említett formai egységhiány. Néha eszméletlenül, talán már túlzottan is költői vagy, máskor pedig beleteszel káromkodásokat, szlenget a szövegbe, mindez pedig egymást váltva, mindenféle átmenet nélkül történik meg... Talán egy arany középút kellene, és akkor meglenne az egyensúly. Én értem, h pl az Üveggolyó - játékban is ezzel szerettél volna kontrasztot alkotni, az egész sztori világát és lényegét kihangsúlyozni, de ez a túlzottan is éles és hirtelen váltás (ami legtöbb írásodra jellemző) inkább csak felborítja az egyensúlyt, és számomra kicsit ügyetlenül jön ki. Ez az , ami egyedül zavar, mert különben a történetek, az ötletek és úgy az egész nagyon tetszik. És megintcsak azt mondom: írj még sokat. :)
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Hagakute
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 25. 20:32 |
|
|
|
|
|
Ayase:
Ajajajj... Nem Nirvana. Akkor lehet hogy más sem vette észre, hogy a megjegyzéshez írt "ihlető" szócska linkként működik? Akkor ez az én saram, majd próbálom észrevehetöbbé tenni. Mindegy. Ott van a dal
JÓL FIGYELJÉTEK MEG, ÉS HA VAN TÜRELMETEK AZZAL EGYÜTT OLVASSÁTOK, HÁTHA MÁR LESZ A HATÁS...
Alex Rogue:
No, Hagakute, ha várod, akkor kapod is! ;) ...
...Lithium. Elöljáróban annyit: a Nirvana számomra az a zenekar, ami nem a kedvencem. Több annál. Sokkal több. Az a tehetség és lélek, amit Kurt Cobain a zenéjébe oltott, az vitt rá arra elsősorban, h elkezdjek zenélni, és majdan tényleg és kizárólagosan ezzel akarjak foglalkozni. A Lithium pedig az ő egyik daluk címe is...
Félreértések elkerüölése végett megvárom míg úgy is megnéze4d a cuccot, h már tudod milyen zene társul hozzá. Utána reagálok, sztem így helyes.
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
Ayisha
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 26. 18:05 |
|
|
|
|
|
Sziasztok!
Most először fórumozok, szóval nézzétek el ha valamit elbénázok. :oops:
Azért csatlakoztam, mert kikívánkozik beleőlem, hogy leírjam mit is jelent nekem a Daniell című történet. Persze előttem már rengetegen foglalkoztak vele és újat nem tudok mondani, de akkor is muszáj. Nem ez az első yaoi tipusú story, amit olvastam, olvasok viszont messze a legszebb. Az elején halálosan aggódtam, hogy a szerplők egymásra találjanak, most meg azért izgulok, hogy együtt maradjanak. Menthetetlenül romantikus vagyok! A vicces részeken hanogosan nevetek (a családomnak meg gőze sincs arról, hogy mi bajom van, de nem érdekel), Dani nagy vallomásától könnybe lábadtak a szemeim. Egyszerűen csodálatos az ahogy a szavakkal játszol és elém bűvölöd a képeket, szinte látom az egészet. Ezer köszönet ezért a varázslatért! A folytatásért mindig a körmeimet rágom és amikor megkapom az felér egy kisebb csodával. Tehát folytatás, folytatás, folytatás..... :D
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 11. 29. 04:07 |
|
|
|
|
|
Ayase, már többször is kérdeztem, de most tudakolózok ismét. Honnan szeded ezt a fantasztikus humorodat????
Olyan helyzeteket teremtesz, párbeszédeket, hangulatot alkotsz, hogy az ember tényleg elgondolkodik rajta, honnan meríted az ihletet és honnan jönnek ezek a sorok. Szuper ez a fejezet ismét. Én végigvinnyogtam magam rajta, sok helyen hangosan olvasva a szöveget, mert annyira tetszett hogy nem volt elég látnom, hallanom is kellett. És azok a szavak, amiket alkotsz...zseniális. :down:
És a végén megint megkaptam, amit (sok egyéb más mellett) annyira szeretek a Daniellben, az érzelmeket és a romantikát. Ismét egy tökéletes dramaturgiával felépített jelent, mint amilyen a legelső fejezet, a csókjelenet is (csak persze más módon). Elindulunk egy végtelenül humoros, vidám, üdítő és kicsit abszurd jelenttől és elérkezünk egy érzelemes, nagyon szép végkifejletig, melyből megint plusz kis részletet ismerhetünk meg a szereplők egymás iránti érzéseinek mélységeiből. Ahogy Daniell önfeledten gyönyörködik Ryu-ban az fantasztikus, mindent de mindent elárul Ryu iránti érzelmeinek komolyságáról és szépségéről.
És persze a végén ismét feloldod a komolyságot egy vidám végkifejlettel. Bravo Ayase, megint nagyot alkottál. :ohoo:
|
|
|
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
| | |
|
Nio
|
|
| Elküldve: 2006. 12. 01. 02:16 |
|
|
|
|
|
Hagakute, engem kifejezetten érdekel az írásod, ha off ha nem, úgyhogy kérlek, gondold át még egyszer ezt az elhatározásodat. Én pelusos korom óta imádom a fantasy műfajt és olvastam is mindig nagy élvezettel, így ebben az esetben sem szeretném megfosztani magam az örömtől. Na és persze erősen szeretnék megismerkedni az Ayase által annyira csodált, a világ legpimaszabb, legkegyetlenebb, halálos humorral felruházott, veszettül szexis és veszélyes hatalmú főpapjával. :dobb: Én, mint a cool negatív karakterek szerelmese, szívrepesve várom a vele való találkozást. Légyszi légyszi ne fossz meg ettől az élvezettől.
Egy illetve két kérdés... ismered Jeffrey Stone és John Caldwell (tudom, hogy ők valójában egy ember illetve egy szerepjátszó csapat csak egyszerűbb az írói álneveken utalni rájuk) munkáit? Gondolok itt most elsődlegesen a Hajnal ill Éj saga-ra és a Káosz történetekre. Én már régóta nagyon szeretem ezen műveket és az írásod hangulata (legalábbis eddig) rájuk emlékeztetett.
A másik kérdésem: voltál valaha (illetve vagy-e most is) szerepjáték csoport tagja? Én mindig is szerettem volna ilyesmiben részt venni, de eddig még nem volt rá sajnos lehetőségem.
De ezen kérdések csak kíváncsiságomból fakadnak, hozzászólásom lényege, hogy légyszi folytassátok a történet leközlését mert szerint egyáltalán nem baj, hogy nem yaoi téma, attól még biztos, hogy rajtam kívül még mások is nagyon szívesen elolvasnák.
|
|
|
|
| | |
|
|
