Cosmo és a társai?
Nem tudom, hogy velem mi van, de amióta az eszemet tudom nem érdekeltek az ilyen újságok és NŐI BIBLIÁK. Mikor nagyritkán a kezembe akadt egy és átlapoztam, NEM olvastam akkor is azt kellett tapasztalnom, hogy szabályosan zsong a fejem szinte megfájdul tőle. Egyszerűen mindig is idegesítettek azok a cikkek és tanácsok, hogy egy nőnek milyennek kell lennie, ha trendi akart lenni.
Ezért is üthettem el a középsuliban mivel semmilyen stílus irányzatot nem képviseltem, csak magamat. Manapság sem a csípő nacit részesítem előnyben és nem is a farmert, hanem az élbevasalt nadrágot és nyáron a szoknyát. Hosszút, NEM rövidet amit a legtöbb hím egyed szeret. Én a hosszút szeretem és kész.
És itt jön az, hogy nem érdekel ki mit gondol ÉN jól érzem magam a bőrömben minden féle kence, divatos cucc, vagy bármiféle trendi dolog nélkül is.
És lássatok csodát élek és vagyok, nem vagyok depis, hogy jajistenem milyen színű lakk a menő manapság.

Látom szóltatok itt egy új fajról, melyet füncinek és cicafiúnak is hívtatok. Nem tudna valaki valamilyen képet mutatni eme faj egyik példányáról??? Errefelé nem rohangásznak ilyesféle lények és kíváncsi lennék rájuk!!! Meg régen nevettem már egy hatalmasat!!!!!!!!!!!!!

De fura Riell, hol laksz? Mert pl. nálunk itt Pécsen tele van a belváros ilyen fiúkákkal, és minden évben több van belőlük.. Divatos, színesmintásrózsaszín cuccok, szoláriumban barnult bőr, mellírozott haj és...ezek esküszöm, még a szemüket is festik. Nem tudom, más hogy van vele, de engem végtelenül zavarna, ha a párom rájárna az alpozómra meg a szemfestékemre, az én borotváimat használná lábszőrtelenítésre, és elcsórná a csípőgatyáimat...
Persze, egy férfi legyen ápolt, de azért ne úgy nézzen ki mint egy nő...
Van is ezzel kapcsolatban egy sztorim, tavaly télen történt. Vonattal utaztunk haza Pécsről anyukámékhoz. Általában ezzel a járattal jár haza a diákok zöme, és persze dugig volt. Épp mikor felszálltunk, és a lépcső tetején azon gondolkodtunk, hogy merre is induljunk helyet keresni, megjelent a bejáratban egy hatalmas bőrönd. Fentről csak annyit láttunk, hogy egy szőke mellírozott, lakkal jó alaposan belőtt frizura meg egy szőrmegalléros kapucnis kabát tartozik hozzá odalent. Párom mint végtelenül udvarias úriember és a bajbajutott hölgyek mindenkori önkéntes megmentője, azonnal odugrott, hogy felsegítse a méretes csomagot a vagonba. Csak miután a pakk felért, szembesült a ténnyel, hogy a tulajdonos nem a gyengébb nemhez tartozik, bár volt rajta annyi hajlakk, és a ruhájára is elköltött annyit, mint egy jobban eleresztett cicababa. Szegény emberem jó nagyott nézett, én röhögtem, mint a fakutya, a srác meg, ahelyett hogy megköszönte volna, morc pofával elviharzott, maga után vonszolva a gurulós bőröndjét. Nem értettem, miért neki állt feljebb, hiszen aki így öltözik ne méltatlankodjon, ha lánynak nézik...

mióta Sóhajomra járok, egyfolytában újul a szókincsem! :) Chiaki, ez nagyon állat! alig várom, hogy így zólíthassak egynéhány hímegyedet... aaaaaaah, de várom, hogy milyen képet fognak majd vágni! :twisted: :twisted: :twisted: :twisted:

Engem legjobban egyébként az zavar, hogy ezeknek az öltözeteknek elengedhetetlen kelléke a HisztisPicsa-style is. Igen kijelentem itt és most, már nem csak a nők között vannak HP-k, átterjedt a férfinemre is, és még idegesítőbb, mint amikor egy nő csinálja. Ja és amit ki nem állhatok, amikor az ilyenek még rá is játszanak, mert buzit játszani divat lett. :grrr:

LOL :D
Örülök, hogy tetszik (alkoholmámoros éjszakákok alkotunk barátnéimmal ilyen szavakat, kifejezéseket, és nagyon szoktam élvezni... kedvencem még az összetörni férfiúi lelki csipkéjét, és a hamvas fütyi=fiatal hím) :twisted:

Aleera, az a strasszos gatya naggyon durva... (olyat még nem pipáltam, pedig Pesten azzal szoktuk szórakoztatni egymást barátnémmal, hogy nézd már! Odass! De durva! Látod azt az undorító citromsárga nejlonra hajazó szoknyát (erről van is fényképem!!!!!)!, és stb. Külön fényképgyűjteményem van érdekes ruházatokról. :D A kedvencem egy pasas, popsivillantós bőr-rövidgatyában :D :D :D Mondjuk az nem fünci, csak arról jutott eszembe, hogy Riell kért képet...legközelebb fotózok neked, igérem, és föl is pakolom.)

Shirou, pontosan megfogalmaztad a lényeget... DIVAT melegnek lenni. Röhejes. Valaki vagy az, vagy nem... most mért kell úgy csinálni, mintha?? Komolyan, vki megírhatná az emberi hülyeség ezen válfajaiból a doktori disszertációját szerintem. Az emberi lélek tana, avagy a füncik kora, vagy ilyesmi.

Én már azt is megfejtettem, miért divat a saját nemeddel lenni. A válasz túl egyszerű és fájdalmas. Iszonyatosan el vagyunk kényeztetve és még lustábbak vagyunk. Már pedig kitalálni, mit akar a másik nem, nagyon "fárasztó", hiszen egy egészen más természeti jelenségről van szó. A nők nem értik a férfiakat, mint ahogy a férfiak sem értik a nőket és ez a baj forrása. Ugyanis napjainkban eljutottunk odáig, hogy nem is akarjuk megérteni egymást. Inkább játszunk meleget, inkább maradunk vénlányok és agglegények, vagy megházasodunk, aztán elválunk, mert akad egy kis problémánk. Az emberek valahol, valamikor elfelejtettek figyelni egymásra. Csak nyavajognak saját balsorsuk fölött, miközben nem is veszik észre, hogy vannak, akik segíteni akarnak nekik, ámn amikor nem sikerül, értelemszerűen egy idő után feladják. Erre még plussz rásegítenek a ponyvaregények, a filmek, meg minden... Ezek ugyanis azt mondják: "Mit akarsz? Majd jön a nagy Ő és minden rendbejön és mikor századszorra elküldöd, akkor is várni fog rád, mert szeret." Csak hogy ez azért nem egészen így működik. Tehát ha sorsunk balul alakul, mit teszünk? Biztonságot keresünk, egy fejet, ami jobban megért, mint az a másik és ki más tudna jobban megérteni egy férfit, vagy egy nőt, mint a saját neme? Elvégre a vágyak többségében ugyanazok, a gondolkodásmód is hasonlatos. Persze, vannak különbségek, de az alapvető hasonlóságok azért megvannak. Na meg persze vannak a divatmajmok. Azok a szememben olyan aljanépség, hogy nem is bírok róluk beszélni csak annyit, hogy: :nyo!: :nyo!: :nyo!: :nyo!:

Szóval, nekem ez a véleményem, de azért reménykedem, mert lassan megint megéri normálisnak lenni és nem olyan veszettül kilógni a sorból (persze épp ezzel a hittel nem lógnak ki).

Divat.,.. nem bírom felfogni a tömeghipnózist... se öltözködés, se vallás, se politika terén... egyszerűen nem értem, hogyha én immúnis vagyok a dologra, mások miért nem?
MIÉRT ÁLL FEL A HÁTAMON IS SZŐR AZ EMO GONDOLATÁRA, MIKÖZBEN MÁSOK A CSUKLÓJUKAT VAGDALJÁK DIVATBÓL?
HOL NORMÁLIS EZ?
Beszélhetünk egyáltalán normálisról?
Az évek során én hozzászoktam ahhoz, hogy kilógok... nem zavar. De néha a beszólások tudnak fájni... nem lehet csak úgy szemet hunyni felettük, bármennyire is szeretném.
Manapság sokminden divat... de leginkább vaknak lenni az. És ezen nem lehet segíteni... Aztán meg csoidálkoznak, hogy annyi depressziós ember van a világon...

Arita:
Bács megye déli részén Kecelen lakom (na már nem csinálok titkot belőle :lol: ). Itt elég konzervatív népség él és hát ilyesféle fajokat erre nem látni.
Nem semmi a sztorid jót mulattam rajta!!!! :nanee:

Amúgy egyet kell értenem az előttem szólókkal manapság tényleg divat lett az, hogy valaki melegnek, vagy éppen leszbikusnak vallja magát. Folyamatosan azt hallom, hogy ez vagy az bejelentette, felvállalta, hogy a saját neméhez vonzódik. Nincs bajom az emberekkel, de azért kicsit sokan "merik" bevállalni a másságukat. Azt meg azért kötve hiszem, hogy kb. 1 év alatt 180 fokot fordult volna a világ közvéleménye ezen téma irányában.
Így nem marad más amire gondolhatok, hogy tényleg divatot csináltak belőle és mondjuk nem utolsó sorban az elfeledett sztárok ismét címoldalra kerülhetnek ilyen beharangozások által.

Bw a (zűr)tündérke:
Hmm, egész érdekes a meglátásod. Az valóban igaz, hogy manapság már kevésbé lojálisak az emberek egymáshoz mint régen. Nem fektetnek bele annyi energiát egy kapcsolatba mint régen. Pedig ezt kellene. Minden arról szól, hogy úgy fogadjuk el a másik lényt amilyen valójában. Vagy csak én lenni naív???????????

Nah, az EMO-tól meg egyenesen sikítani tudnék.
Ismét nem lenézni akarom a jónépet, de ezek a tinik azt sem tudják, hogy mi az és pontosan mit takar. Nem régiben olvastam egy cikket, mely erről szólt és a megkérdezett tinik mégcsak normálisan meg sem tudták határozni az emo gondolatát.
Szegény szerencsétlen tini, ha unatkozik vagdos, ha összezördült az apucival, vagy anyucival akkor vagdos, ha valami nem a saját szája íze szerint történt mit csinál? Hát persze, hogy vagdos.
Érdekes én a tini koromat túléltem ilyenek nélkül és ha összevitáztam az ősökkel akkor nem ugrottam a kamion elé pedig lehetőségem lett volna rá, mivel főúton lakunk.
Szerintem ezek a tinik nagyjódolgukban azt sem tudják, hogy mit csináljanak. Nem azt nézik, hogy mi az ami nekik megadatott és örülnének neki, hanem azt hogy úristen fejre állta a világ, mert nem az ő kis eszméit hangoztatják.
Lehet kicsit durva vagyok vagy nagyon lesarkítom a dolgokat, de tény nem kell rögtön öngyilkost játszani mind apró problémáért. Elárulom jönnek még a hatalmas pofonok az élettől és nem is kevés.

Chiaki-chan:
Köszi az jó lenne!!!

Divat, mint tömeghipnózis.. igen, ez a legjobb szó rá. Feltűnt, ezek szerint nem csak nekem, hogy nagyon ?menő? kilógni a sorból, és, itt jön a csavar: épp ezért már nem is lógnak ki a sorból. Kicsit mindig megijedek, amikor a tv-t (nagyritkán) bekapcsolom, mert ilyenkor, olyan dolgokkal szembesülök, amitől még az életkedvem is tovaszalad.
Sae-chan, azt hiszem én vagyok az egyik legjobb példa arra amit említettél: én a ?vakok? táborát gyarapítom. És nem büszkén, de vállalom. Miért? A franc se tudja, komolyan. Nem mondom, hogy a sivatagi homokba dugom a fejem, de egy vödörnyibe biztos..nem szeretem a mai ruházkodást, követem a saját ízlésem, ami hol megegyezik az ?elfogadottal?, hol nem. Nem szeretem hallani, hogy kisgyerek esett a kútba, tinédzser EMO-korszakának közepén felnyiszálta az ereit, ezért nem kapcsolom be a tévét. Nem vagyok karcsú? és nem is akarok az lenni, mivel jól érzem magam az XXL-es bőrömben, még ha ezt a vállascsörgőkígyó-alkatú srácoknak nehéz is elhinni. Évek óta nincs párom, mert nem érzem szükségét.Nem várok a Grand ?Ő? betoppanására, de nem is keresem: ezért volt, hogy már rám kérdeztek, nem vagyok-e leszbikus. Köszöntem kérdésüket. Nem vagyok. Miért hiszik azt az emberek, hogy ha egy ember, legyen az nő vagy férfi, nem él tartós kapcsolatban, de nem is jár el ?szórakozni? ahol vadászhatna, akkor ott valami baj van? Egyszer a fejemhez vágták, hogy szingli vagyok..Komolyan azt hittem, hogy leesem a talpamról, olyan jól szórakoztam. Szingli-feeling is divat, így ha nincs egy férjed/feleséged, gyerekek a házban, kiskutya a kertben, 20 évnyi adóságod és örökös belépőd a Tropicáriumba, akkor nem lehetsz más csak és kizárólag szingli. No comment. Most megyek, és a fejemre rántom a takarómat, mert én ilyen ?fejetahomokba? alkat vagyok. Vagy, ami még jobb, belevetem magam a fórum többi topicjába, mert egy jó alapos vérátömlesztéssel ér fel a véleményetek, beszélgetésetek olvasása.

EMO!!! Ne nézzetek hülyének, de halvány lila fogalmam nem volt róla, hogy ez a szó mit jelent (eddig). Persze gyakran összefutottam vele, főleg amióta aktív internetező vagyok, de tényleg nem ismertem a jelentését. Innen is látszik, hogy mennyire nem vagyok otthon a mai divatban. Nem nézek tévét (már hosszú hónapok óta), nem olvasok hülye szennylapokat, lassan őskövületnek érzem magam, aki teljesen elszeparálta magát valahol egy távoli, csendes helyen és nem vesz tudomást semmilyen hülye hóbortról. Nem mondom, hogy olyan vagyok, mint Elf és homokba dugdosom a fejem, de a mai divat semmit nem nyújt nekem.

Nekem se volt semmi fogalmam arról, hogy mi az az emo egy jó darabig. Találkoztam a szóval, meg aztán olvastam néhány fanficet, aminek minden szereplője (melleseleg csupa gazdag gyerek) fekete cuccokban járt, festette a haját, sokat ivott és káromkodott, mindig depis volt, haragban volt a világgal és pengével vagdosta a csuklóját... Nem igazán értettem miért, azt gondoltam, ilyen az író ízlése, de engem inkább idegesítettek az ilyen figurák, és legszívesebben elküldtem volna őket egy hétre kukoricát kapálni, hogy megjöjjön az eszük... Aztán olvastam egy cikket, és rájöttem, hogy na, ezek az emosok. A cikk egyébként nagyon kiábrándító volt: egy csomó elkényeztetett tizenéves, akik felöltöznek mindenféle hacukákba (amit persze a szülők pénzén vesznek meg), kitalálják, hogy ők mennyire szenvednek és milyen rossz nekik, és mindenki más milyen szemét, és ők az emosok, mert az olyan menő. Persze, mikor kérdezték tőlük, ez mit jelent a legtöbben olyasmit válaszoltak, hogy ííígy szárítod be a hajadat, meg felveszel valamit, amin van halálfej, meg hozzá valami kockásat... No comment. Jó elismerem, nem könnyű kamasznak lenni, soha a büdös életben nem csinálnám végig a 11-20 éves közötti időszakomat, de azért ez mégis túlzás... Sztem az itt a baj, hogy ezek a gyerekek (mert azok) nagyon ráérnek, nincs rájuk bízva semmi munka azonkívül, hogy tanuljál kisfiam, a szülők meg annyit foglalkoznak velük, hogy odaadják nekik a pénzt, csak ne nyafogjon már a kölyök azért a halálfejes tornacipőért. Mekkora üzlet van emögött, és mennyi szart eladnak ezeknek a fiataloknak kemény pénzekért! Plusz a fodrász meg a körömlakk meg stb... A szülő meg amilyen, fizet...
A divatről, ha már megint szóba jött annyit, hogy régen, a depis kamaszkoromban semmit sem foglalkoztam vele. Eszembe se jutott, hogy öltözhetnék csinosabban, nem is lett volna rá pénzünk, így hordtam, amit anyu vett a turiban, meg ami a gazdag rokonokról lemaradt. Persze halálra cikiztek miatta a suliban, ami nagyon fájt, de én igazából fel se mertem volna venni a divatos cuccokat, mert úgy voltam vele, hogy úgyis borzalmasan néznék ki bennük. Mivel 14 éves koromban az összes fiú osztálytársam egyhangúlag megszavazta, hogy én vagyok a legrondább lány az egész iskolában, nem csoda, ha nem volt önbizalmam... Bár igazuk volt... Évekig hordtam a nagyapám régi kabátját, szódásüveg vastagságú szemüvegem volt, és csak olyan pulcsit vettem fel, ami legalább három számmal nagyobb volt mint a méretem - pedig most már tudom, hogy nem volt mit szégyellnem, sportoltam, és ha a szemüveget leszámítjuk, a fejem se volt gázabb a sok évi átlagnál. Aztán később javult a helyzet, kaptam kontaktlencsét és talán 19-20 éves voltam, amikor különböző dolgok hatására (lett párom és egy kedves barátném megtanított profin sminkelni) megjött a bátorságom, és elkezdtem foglalkozni azzal, hogy mit húzok fel, és figyelni arra, hogy mi áll jól nekem. Mostanra már addig jutottam, hogy nőies cuccokat hordok, nyaranta szoknyában járok (én, aki azért kaptam osztályfőnökit harmadikban, mert nem voltam hajlandó szoknyát húzni a márc 15-i ünnepélyre) és még szoliba is elmegyek néha. Nem követem a divatot szorosan, kialakult a stílusom, azt hordom, ami tetszik, és amiben jól érzem magam. Valahogy jobb így. :D

Kezdeném ott, hogy ShirouChan. Hm. De nem tegnap lett divat. Emlékszem gimis éveim alatt amikor az éppen akutális helyen tomboltunk a hímekkel, a velem lévő férfi egyedek méretes tócsát nyálzottak azon a kamuleszbikavaráson amit az alig pár méterrel arrébb lejtő jánypáros alakított. Mondhatnám hogy tényleg egymásért voltak oda, bár az, hogy mellettük kettővel és hárommal ugyanugy egymást faló csajszikat véltem felfedezni, inkább arra enged következtetni, hogy okos lányok rájöttek, a pasik csípik a liveshowt. Idő kérdése volt, mikor ugrik át ez fiú vonalra is.

Ehhez az emo témához van egy gondolatom. Én marhára elhiszem hogy problémás tininek lenni, mert állítom nekem sem volt könnyebb átvészelnem a hormonvihart mint másnak, mégsem hirdettem fennen, hogy én vagyok generációm ama példánya akit a legjobban semmibe vesznek ezért kell hollónak maszkírozva szálldosnom a koponyás pipőkémbe. Nem bírom ezt a kamu cirkuszt. Amikor én küzdöttem a felnőtté válás gondjaival (nem tegnap, de nem is volt olyan régen XD) , akkor az anorexia volt a divathiszti és én valósággal dühöngtem azon, miért is jó pont a köznél egy szisztematikusan koplaló álproblémás hp. Az egyik osztálytársnőmnek kedvenc szállóigéje volt a - jaaaj ezt eszem egész nap! - O_o' gratulálok.

Kiváncsi vagyok tíz év múlva mi lesz a legnépszerűbb tininyűg...

Tettem egy igen érdekes felfedezést ma. Nem igazán tudom, hogy ez hová való lenne, hát jobb híján ide teszem. Ha lehet hinni az utónévkönyvnek Magyarországon már anyakönyveztek Mása nevű gyermeket. Ami viszont valóságos sokként hatott rám, hogy ez itt női név! Héber-orosz eredetű és a Mária egyik alakja. Jelentése ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen, zabolátlan; kövér, erős. Nem tudom ki hogy van vele, de én ettől teljesen padlót fogtam, úgyhogy megyek magamat fölfejteni.

Na az emo-ról egyszer olvastam egy cikket egy magazinban én is. egyik megkérdezett sem volt képes érthetően beszélni, és mind fennen vallották, hogy ők nem divatból csinálják mint a többi hülye. de az emogörl és boy meghatározását is megtudtam belőle: elmúlt 12 éves, biszexuális, depressziós és ferdénvagy oldalra van vágva a haja. e haj terén nem rémlik a pontos meghatározás...
nem azért, de pont korban vagyok és még eszembe sem jutott soha eret vagdosni, bármi problémám is volt.

Elf a tv be nem kapcsolásával kapcsolatban tök igazad van... Bár ma reggel teljesen hülyének nézett a húgom, hogy nem tudtam hogy csütörtökön meghalt Pavarotti. húgi nem is tudja ki volt a tenor, de ő tudta hogy meghalt... ez kicsit ciki. Viszont amikor megláttam a soros botrányt az újságcímlapján, hogy most éppen mi a legfőbb balhé, valahogy örültem a tájékozatlanságomnak.

Ayase: tippem ugyan nincs a 10 év múlva elkövetkező tininyűgre, de van unokatesóm, aki 10 év múlva a kritikus korban lesz. félek attól, hogy addigra valami eddigieknél is betegebb dolog lesz a divat... Féltem őt, már előre. De nem teszi zsebre amit tőlem, kap, ha észreveszem, hogy valami hülye pusztítsuk önmagunkat mert ez a menő divatot kezd el követni... Na jó ezen most fellöktem a vérnyomásom... elmegyek képnézelődébe

Divat... Érdekes téma, és még inkább felkeltette a figyelmemet a sok hozzászólás és vélemény.
Én valahogy mindig bajban voltam ezzel a kifejezéssel. Minden egyes új irányzat megszüli maga ellentetjét, a tökéletes egyensúlyhoz elengedhetetlen a negatív pólus a pozitív mellé. Számomra ez annyira természetes folyamat. A divatot követők és az attól elhatárolódók. Minden tézissel antitézis jön a világra. Elkerülhetetlen.
Biztonságos menedéket látok, ha stílusokról beszélünk. Az ember utálja a magányt, tartozni akar. És egy egy ilyen hullám mindig jó alkalom beolvadni, eltűnni a világ szeme elől, lehetőleg a többséget választva erőt meríteni a közösség hatalmából. Talán ezen van a hangsúly. A Mennyiségen. Amelyik csoportot alkotja a nagyobb tömeg, az a divat, az elenyésző pedig a kirekesztett, a röhögni- vagy üldözninivaló.. Csupán a széljáráson múlik. És ez ijesztő. Gondoljunk csak a politikai nézetekre. Borzalmas pusztításra képes az esztelen bólogatás és menetelés. Az önálló vélemény hiánya bosszant a leginkább. Attól teljesen ki tudok akadni és már a második klisé vad ásítgatásokba űz. Mióta hozzátok hasonló emberekkel beszélgetek, hihetetlen módon megváltoztak az elvárásaim a többiek felé. Igénylem a könnyed, de mégis komolyabb hangvételű, okos társalgásokat, a felszínes sémát igyekezve messze elkerülni.
Emo.. teljesen érthető abban a korosztályban amiben hódít. Azzal az értelmi képességgel, amivel egy 12-15 éves rendelkezik. Nincs tudatában tettei súlyával. A vagdalkozás.. láttam egy igen jó filmet egyszer, Maggie Gyllenhaallal, aki egy mazochista és depressziós nőt játszott. Akkor értettem meg. Már amennyire ezt meglehet. Az ilyen kényszeres azért vág sebet magán, mikor sérelem éri, hogy lássa a gyógyulást. Ahogy a vérző seb heged, úgy érzi lelke fájása is tompul. De persze amit ezek a gyerekek csinálnak, az kissé más. Az kétségbeesett segélykérés. És itt csakis a szülőkben látom a felelőst. Ha elegendő támogatást, figyelmet kap egy formálódó lélek, az nem fordul követhető sablon felé. Egy erős egyéniség nem rohan bele ekkora butaságba. Ilyet csak a kétségbeesés szül és a mai társadalom legveszélyesebb kórja: az unalom.
Anorexia.. mint divat. Média. Társadalmi elvárások. Stressz. Ezzel kapcsolatban is rengeteget olvastam. Engem gondolkodás nélkül etiópnak, csontrakétának, vagy barbarexiának neveztek anno. Hiába magyarázkodtam, hogy nem, én nem, nem tehetek róla. Kit érdekelt az igazság, megítéltek külsőre. Az mindenkinek olyan jól megy, ahogy már azt közülönk oly sokan is tapasztalhatták. Aritáéhoz hasonlóan telt el az általános iskolám. Aztán jött a gimi. Egy szerelem és felébredt bennem is a nő. Pénz híján rábólintottam egy castingra. Gondoltam legyen, csináljunk előnyt a hátrányból. A 45 kilomból. Azóta is kiráz a hideg, ha arra a fél órára gondolok. Úgy éreztem magam, mint egy darab hús.. jelen esetben találóbb az egy rakás csont kifejezés. Magassarkúban és bikiniben sétáltattak 16 évesen. Úgy vizsgálgattak, mint egy köztulajdonba kerülő tuningolásra váró árut. Megkérdezték diétázom?! NEM. Szinte hallottam a pénz csilingelő hangját ahogy megszólalt: csodálatos. Nagyon jó. A lényeg, hogy ne hízz. Ez az első szempont, a többit megbeszéljük a százezres portré szerződés aláírása után. Soha többé nem mentem vissza.
De sokan tényleg csinálják. Hozzám hasonló tinédzserek, akik majd megszakadnak, hogy felmutassanak valamit az életben, de gyenge képességeik miatt vagy lehetőség híján alulmaradnak. Nem megy a tanulás, otthon már annyira megszokott, hogy ott vagy, hogy már azon se lepődsz meg, ha rád oltják a villanyt vagy abroszt terítenek a fejedre. Csomó ok és önigazolásra alkalmas érv. Minden döntés mögött áll vagy egy tucat.
De nekünk sem szabad belesüppedni a divat hibájába, az általánosításba, ahol elhomályosodnak az egyéniségek, ahol nem mint ember vagy, hanem egy stílus képviselője. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a divat maskarája alatt is csak egy ember áll.
Rengeteg anorexiás lány azért szerette 40 kilosan a testét, mert végre egyéniségként érvényesülhettek, nem mint szexuális objektum, két hatalmas ütközővel, homokóra derékkal. Kislányos alakjukra nem figyeltek fel a buszon. Ha valaki beszédbe elegyedett velük az nem azért volt, mert egy jó csajt akartak ágyba rántani. Önbecsülés. Ez a kulcsszó. Ahogy a kilók mentek, úgy erősödött az eredmény okozta büszkeség, hogy sikerült. Megcsináltam. Megálltam hogy egyek, látom a változást. Képes vagyok bármire. Minden egyes eset mögött ott a pszichológia igazolás. Borzalmas látni, hogy mire képes egy fiatal, ha kétségbeesett, ha magányos, ha elismerésre vágyik, vagy ha csak egyszerűen bizonyítana. Az eszközök brutálisak, de valljuk be érthetőek.
Én most nagyon pozitívan álltam a dolgokhoz, védelmükre kelve annak a nemtomhány % igazi áldozatnak, akik egyszerűen nem születtek vagy nem neveltettek olyan erősnek, mint olyan kevesen. De nem tagadom azt a tényt sem, hogy sokan ok nélkül választják azt a bizonyos utat. Azokat én sem értem, de ha így elégedettek magukkal és az életükkel, tegyék.

Akárhogy is nézzük, mindig is voltak, és lesznek is tini nyűgök. Nem tudom, de talán a legtöbb tini mindig is világfájdalmat érzett/érez, mert valami nincs úgy ahogy ő szeretné. Ennek ellenére szerencsére nekem sikerült elkerülni a hülye bolondériákat, és bár természetesen volt olyan, hogy nem tetszett ez vagy az, de még sem menekültem semmilyen irányzatba. 12-15évesen azért szerintem igenis tisztában lehet az a tini a dolgok súlyával, vagy legalábbis én biztosan képben voltam. Mondjuk ez miatt nagyon is kilógtam a többiek közül, mivel mindig is "felnőttesebben" gondolkodtam az átlagnál és ezt bizony a körülöttem lévő korombeliek nem tudták hova tenni. Ezért is volt egy nagy önértékelős korszakom (pár év), de végül rájöttem, hogy felesleges is az embernek törnie magát, mert olyan úgysem lesz, hogy mindenki elfogadja az ember lányának gondolatait.
A lényeg, hogy szvsz akit el lehet húzni azt el is húzzák és sajnos általában a rossz irányba.
Menekülési útvonalak az élet elől, de minek? Az élet úgyis utolér!

Miharu, nagyon igazad van abban, amit az anorexiáról írtál, a divatot ostorozva én is megfeledkeztem arról, hogy ebben az esetben sokkal súlyosabb dologról van szó: ez egy súlyos modern kori pszichés betegség, és aki benne szenved áldozatnak tekinthető. Nagy szerepet játszanak a kialakulásában a külső elvárások, amit a média sugároz felénk: légy vékony! Mit vékony, pálcika... Emellett ott vannak az iskolai és szülői elvárások is: légy jó tanuló, beszélj nyelveket, sportolj, légy mindenben a legjobb, különben a világ átgázol rajtad. Ráadásul mindez megfejelve a tinédzserkori homonális viharokkal és lelki problémákkal... Vannak akik képesek kezelni ezt a rengeteg rájuk háruló terhet, és megússzák az átlagos mennyiségű szorongással, valaki képes lazán venni, és röhögni az egészen... Az anorexiások általában olyan maximalista, az átlagosnál magasabb intelligenciával és ambícióval, valamint ingatag önbizalommal megáldott/megvert személyiségekből lesznek, akik mindenben megpróbálnak alkalmazkodni ezekhez az elvárásokhoz, és meg is van az erejük ahhoz, hogy ezt megvalósítsák. A közhiedelemmel ellentétben nagyon erős személyiségek, akik keresztülviszik, amit akarnak, kerül, amibe kerül. És az általában a saját életük. Nem esznek, amihez eleinte hihetetlen akaraterő kell, aztán a gyomruk összeszűkül és már nem is kívánják az ételt, éhségérzetük is elmúlik. Ennek ellenére még mindig kövérnek látják magukat, és keményen sportolnak, hogy megszabaduljanak a feleslegtől. Sokat tanulnak, csak a legjobb érdemjeggyel elégednek meg. Emellett ott van az, amiről Miharu írt: elutasítják a nővé válást és a szexualitást (ez történhet pl. az anyával való rossz viszony, esetleg a szülők boldogtalan házassága miatt), így örülnek, ha látják, hogy nőies formáik eltűnnek és egy idő után a menzeszük is megszűnik. Mivel lehetetlen meggyőzni őket, hogy tévúton járnak, ha nem kapnak kellő időben orvosi és pszichiáteri segítséget az anorexia halálhoz vezet. Szóval, igaza van Miharunak: vannak divatból nem evő üresfejű leányzók, de vannak igazi áldozatok is. Persze nem "ártatlanok" ők sem, a betegségükért valamilyen mértékben felelősek, hiszen az a személyiségükben gyökeredzik, de ezért mindenképp sajnálatra méltók.

Miharu, igaz amit mondasz...
Van ismerősöm, aki vagdalja a csuklóját... tisztában van vele, hogy a fizikai fájdalom nem tudja elnyomni a pszichéset, hiába tűnik úgy akár pár másodpercre is. Ennek ellenére megnyugtatja őt. Tudja hogy nem jó, amit tesz mégis megteszi... És nehéz segíteni...
Könnyebb betegségbe esni, mint felgyógyulni belőle. Ez a depresszióra is igaz.
Az anorexia is egy betegség. Nem tudom teljesen átlátni a dolgot, de az emberben pszichésen kialakul egy torz, ferdült énkép, amivel a körülötte lévők vagy a világ megbéklyózza és végül saját magát is gúzsba köti. Egy anorexiás először a külső elvárásoknak akar megfelelni, később pedig már teljesen elhiszi, hogy csak maga miatt teszi, és nem külső nyomásra... elhiszi, hogy jó neki, ha ezt teszi...
Olyan torult ideálok és példaképek vannak az ember előtt, akiket a média nyom minden nappal a képünkbe, és azt sem érdekli, ha azt mondjuk, nem kérünk belőle, mert ilyen választ nem ismer. Meg van határozva, hogy mitől leszel menő, ha kicsit is eltérsz már rossz vagy, lenézendő... Én ezt nem tudom megérteni... nem tudom, mikor lett ilyen a világ... ennyire hideg, gépies, egysémályú, színtelen... És néha már egyáltalán nem akarom magamat az emberiségbe besorolni, a társadalomba végképp... A többség dönt... és ha rosszul, akkor a többiek is szívnak...
A világ, a társadalom elvárja tőlünk, hogy valamilyenek legyünk... de mi van, ha önmagunk akarunk lenni és nem csak tucatlények?

Miharu, eszméletlen gondolatok. Némelyikkel én is tisztában voltam, de én valahol ezekbe sosem kóstoltam bele. Egyszer megkérdezték, nem akarok-e modellkedni. Bele sem gondoltam, úgy vágtam rá a nemet. De nekem is volt olyan időszakom, amikor brutális módon kezdtem fogyózni. Gimi első évében. Még most is emlékszem az olyan általános kérdéskre: "Na és mitreggeliztél? Mit vacsoráztál?" Büszkén mosolyogtam, miközben azt mondtam, semmit. Akkoriban csak rbédeltem, de azt sem sokat, ráadásul akkoriban voltam vegetáriánus. Azóta szédülök, ha hirtelen állok fel, vagy... Szóval nincs rendben a vércukorszintem... De emlékszem, mennyire boldog voltam, mert az első néhány nap borzalmasan nehéz volt. Kínomban vizet ittam... Aztán már azt sem... Nem kellett. Nem voltam többé éhes. Akkoriban vizet is sokkal kevesebbet ittam és kissé gyenge volt a szervezetem, sokszor remegett a lábam... Akkor nem értettem, miért, azt sem, miért csóválják a barátnőim rosszallóan a fejüket, de iszonyú büszke voltam, amikor megdícsérték, hogy milyen lapos a hasam, hogy milyen szép az alakom, etc... Aztán egyszer a tükörbe néztem és elmosolyodtam, ahogy megláttam a várt eredményt. Nem tudom mi lett volna, ha nem ismerem fel akkor... De látva, hogy igen, már egész szép formája van a fenekemnek, abbahagytam... Azóta sem csináltam többet ilyen hülyeséget.
Most is fogyózom, de most, ha éhes vagyok, répát eszek, vagy valami egészségeset, attól jobban érzem magam, mert ráadásul tudom, hogy ez kell a szervezetemnek és jobb lesz tőle a közérzetem is. ^^ Szóval nekem ez fél év után elmúlt... Mondjuk az ereimet sosem vagdostam, de néha késztetést éreztem rá, olyankor fogtam valami tomba ollót és kissé rányomva a bőrömre végighúztam, ez csak piros csíkot hagyott, engem nem bántott. Én úgy sem szeretem a vért, vagyis a sajátommal nincs semmi bajom, de mások sebeitől és vérétől, rosszul vagyok... Viszont voltam én is depressziós, a tinédzserkori lázadásom is viszonylagos csendben telt. Anyáék mondták, hogy volt, amikor komolyan aggódtak értem, de valahogy meghalni sosem volt eszem ágában sem. Csak egyszer képzeltem el, hogy meghalok és akkor zokogtam. Nem azért, mert a képzelgésben meghaltam, hanem mert eszembe jutott, hogy engem tulajdonképpen mennyien szeretnek és biztosan mindenkinek hiányoznék, meg nagyon szomorúak lennének, azt pedig nem bírnám elviselni, így, ha van valami, ami sosem fordult meg a fejemben, az az öngyilkosság és akárki akármit mond, nem is pártolom az öngyilkosságot, mivel az szerintem a világ legönzőbb és leggyávább cselekedete.
Nos emberek, így jutottam én ide. Érdekes, hogy vannak sötét foltok az életemben, de ezek sem annyira borzalmasak, mert túl éltem őket és mindegyikből tanultam. A tinédzser kor tele van meggondolatlanságokkal, de ha nem lennének, miből tanulnánk, hogy tudnánk fejlődni, változni? A tinédzserkori hülyeségek is hozzá tartoznak a változáshoz, a fejlődéshez, önmagunk megtalálásához... Én legalább is így gondolom, csak idő kell, mire megértjük, elfogadjuk, feldolgozzuk.
Egyébbként állítólag a tinédzserek meggondolatlan cselekedeteinek egy a homloki lebenyben lévő agysejt elcsúszása az oka, ugyanis hirtelen növünk és az a sejt, ami kell a jó helyzetfelméréshez, lassabban fejlődik, így a tinédzserek ezért ilyenek. Még nem tudnak másokra gondolni, még sokmindent elrontanak, de aztán belőlük is felnőtt lesz és kinövik a mániákus divatkövetést, hogy megalálják önmagukat. Elmúlik... Persze vannak a tipikus lökött tyúkok, akik agyilag nem fejlődnek jobbára sehová, de az értelmesebbje túl élve a tinédzserkort megtalálja az igazi stílusát és az már divattól független lesz.

Huh ez egy igen komoly téma és sajnos túlságosan aktuális is mostanában..Én csak abban reménykedem,hogy neveltem annyira jól a gyerekeimet hogy ne legyenek ilyen tiniválságok az életükben.Visszaemlékszem a saját tiniéveimre,nekem eszembe se jutottak öngyilkos gondolatok,jó néha falba vertem vna a fejemet szivesen ha nem úgy sikerültek a dolgok ahogy szerettem volna,de még ez is csak gondolati síkon maradt.Igaz azt hiszem szerencsés voltam a szüleimmel,bár apámat néha túl szigorúnak éreztem de így utólag (főleg hogy nekem is vannak gyerekeim) már látom hogy nem volt az,épp csak annyira amennyire kell.
Az is biztos,hogy vannak olyan kilátástalan élethelyzetek amiből szerencsétlen fiatal nem lát semmi kiutat,(és ebben az elembertelenedett világban,amikor senki nem foglalkozik a másik bajával,szemellenzővel közlekednek az emberek az utcán),nem is tudja kihez fordulhatna segítségért.
De azt hogy valaki csak divathóbortból vagdossa magát,vagy lesz anorexiás,bulimiás ami legalább olyan veszélyes na ezt nem tudom megérteni.

Nade más téma miatt jöttem írni,ma sikeresen letámadtam egy srácot :wink:
Elég cikis helyzet volt,mentem hazafelé reggel miután bevittem ördögfiókámat az oviba,és nem tudom épp merre néztem vagy hol jártam gondolatban(a fülembe épp Gazette dorombolt,öhm illetve azzal a hangerővel inkább zakatolt) és akkor beleszaladtam egy igazán kawaii bishibe..
Ehhez az előzmények:Hogy az önkormányzat eladta a fiamék suliját egy egyetemnek akik kollégiumot meg még nem tudom mit alakítottak ott ki,azóta van alkalmam megfigyelni a bishi faj egyes nemes példányait :wuh:
De azért ilyen közelről nem gondoltam ezt a megfigyelést,..szóval beleszaladtam,valószínüleg ő sem az orra elé figyelt mert nem tért ki :wink: Aztán lányos zavaromban hebegtem habogtam egy sort,elmondtam kismillió elnézést meg bocsit és áldottam az eget hogy nem döntöttem föl,ami a méreteimet figyelembe véve egy kisebbfajta csoda :ha:..És csak mondtam a magamét jó sokáig ő meg csak mosolygott,olyan édesen háh szerelem első látásra,csak a párom meg ne tudja :nanee:

Változott az msn!


zyu.ayena@gmail.com

Azt kérem hogy aki eddig felvett, az tegye meg ismét, aki pedig nem, de nem zárkózik el előlem, az is! És ne lepődjetek meg ha két hétig csak kérdezgetem mifélék vagytok, mert közel 270 pertnert kell újra keresnem, és szana áll a fejem...

Köszi!

ShirouChan-nak ma fantasztikus napja volt, és erről leginkább a mai mikroökonómia gyakorlat tehet. :wihi:

Szóval az úgy kezdődött, hogy beült mikroökonómia gyakorlatra mit sem sejtve. Az óra első tizenöt percét végigunatkozta a második padban, merthogy a különböző javak közömbösségi görbéje volt a téma. Amikor egyszer csak a tanár újy ábra rajzolásába kezd a ShirouChan meg olyan hangosat horkantva kezd el röhögni hogy mindenki azonnal rám kezdett meredni. Ennek az oka az volt, hogy az ábrán amit a tanár elkezdett rajzolni, történetesen a két összehasonlított jószág (merthogy szaknyelven így hívják) szóval a tanár részletesen elkezdte magyarázni a perec és a kifli, közömbösségi görbéjét! Olyan vihogógörcsöt kaptam hogy negyed óra alatt nem tudtam leállni. Majd amikor a tanár megkérdezte, hogy mi olyan vicces csak annyit tudtam nagy nehezen kinyögni, hogy nálam a perecet soha nem fogja helyettesíteni a kifli.

ShirouChaaaaaaaaan :ha: :ha: :ha: :ha: :ha: :ha: :ha: :ha: :ha: El tom képzelni mit gondolt szerencsétlen oktató.."hm ez a fiatalember kissé hibbant,vagy megártott neki a nyári túl magas napi középhőmérséklet" :nanee:

Én meg fogdokinál voltam :wink: És ez mért yuppiii :?: Mert szeretem a dokimat,olyan kedves és nem bánt csak ha nagyon muszáj :amour: Pedig annyira rettegtem a fogdokiktól hogy sokáig nem mertem elmenni csak ha már fájt,de mióta rátaláltam ez elmúlt..És még jóképű is és aranyos akcentussal beszél :amour: Merthogy arab származású és ittenkém legalább 190cm magas huh :love: Még párszor vissza kell menni az elkövetkező hetekben de nem bánom :oops:

Heeelp mee mostanában gyanúsan sok érzelmi kitörésem van vki üssön le légyszi :nanee:

Istennői sugallatra feltévedtem a Frissítés menüpontra és igen érdekes és elgondolkodtató képbe botlottam. Ayase! Visszaszámolunk? :roll: Mire? :roll: :roll: A mikort nem kérdezem, mert a számból a 10 napra gyanakszom. ;)

Még csak öklömnyi az oldalomon a lyuk...

A fissek között fellelhető visszaszámolás után érdeklődtem volna... Ezek szerint meglepi... *kiváncsi* Barkóbázni lehet? Valami gyönyörű, amit nagyon várunk, vagy gigameglepi, amire nem is számítunk?

Talán :hmm: Talán :ölel: Remélem...

Anyám most szétfog marcangolni a saját kíváncsiságom. Ayase ezt nem hagyhatod!!!!!

Amúgy tud valaki valamit a kedves Nioról?????? Már nagyon hiányzik nékem innen is és a másik fórumról is. Mikor jön vissza? Tudja valaki? :(

Biztos forrásoktól... ( :D Egyenesen Niotól, :D nála tuti nem tudja jobban senki) szóval tutis helyekről infózom, hogy mostmár nemsokára nem kell tovább nélkülöznünk! ;)



Ésss... Türelem. :csup: :hmm: 9 :hmm:

Ayase nagyon jó vagy SM-ban,már ami a mi szadizásunkat illeti :wink:
*Nem kiváncsi,kicsit se,áááh dehogy mért is lenne :fütty: *..Türelem? Hát jó megpróbálom :zen: :zen: :zen:

Nio?De jóóó,szeretem a gigapostjait :dobb:

Ayase!
imádod, húzni a népet ugye?
ne csináld ezt.... naaaaaaaaaaaaaaaa
olyan gonosz vagy
azt akarod, hogy rajtakapjanak, amint az iskolai padokat rongálom??? osztályfőnökit is kaphatok, ha észreveszik, vagy rájönnek ki a fene írogat mindenhova Sóhajom, Daniell, Ryu, Csücsök és hasonló feliratokat...

helyes, mert Nio már nekem is nagyon hiányzik! kerestem is, hogy hátha szerepel vhol a fórumon ennek oka, de nem leltem, mostanában nem nagyon szeret engem a techinika ördöge, épp súlyos sóhajom elvonásom kezdett lenni, jó, hogy megint van időm kicsit itt lenni!

egyetértek a sok-sok előttem szólóval! nem győzök csodálkozni, hogy mennyi értelmes és okos ember van itt (ezt már régóta tudom, de mindig kellemes újbólfelfedezését élem át egy-egy ilyen eszmefuttatás után)! kár, hogy ez manapság ritkaság számba megy. az pedig, hogy itt szinte mindenki idősebb nálam, engem nagyon feldob! mindig is koravén voltam, a saját korosztályomhoz sosem volt túl sok közöm. talán ezért is úsztam meg a tipikus tininyűgöket, mind anorexia, önsanyargatás, drog, alkohol, cigi stb (meg talán, mert ezeknél mindig is több eszem volt, meg szerencsém). nah nem azt mondom, hogy könnyű volt tininek lenni (igazság szerint még nagyon is közeli emlék elemezgetéshez :D) de roppant szerencsés vagyok, mert általános iskola uccsó évei óta egy olyan baráti társaság tagja vagyok Kenzával együtt, ami egyszerűen fantasztikus! igazi társak vagyunk, sok közös vonással és sok különbözőséggel, ahogy kell. ez amolyan tartós, életreszóló dolog, letisztult, persze nem problémamentes, de olyan igazi barátság, ami manapság szintén ritka, mint ama híres fehér madár. és titeket megismerni is óriási élmény volt (alig várom, hogy a nevekhez arcok is társuljanak). amellett, hogy felnőtt nők vagytok+fanboy képesek egyik percről a másikra infantilis yaoifanná változni. én, és a barátaim mindig is úgy képzeltük, hogy felnőttként olyanok leszünk, mint ti. és nagyon jó érzés látni, hogy ez nem csupán hiú ábránd, hogy megvalósítható!

tegnap érdekes élményben volt részem: kb fél óra erejéig sikerült belekóstolnom, milyen lehet a homoszexuálisok jogaiért küzdő aktivistának lenni. hát, mit mondhatnék, furi egy érzés.
a dolog a következőképpen alakult: civil szervezetek műxése órán azt a feladatot kaptuk, hogy három fős csoportokban pár perc alatt kreáljunk alapítványt. két lánnyal ülök egy padban, nagyon fáradtak, dekoncentráltak voltunk, halálra voltunk fagyva és már kínunkban vigyorogtunk mindenen. éppen a melegek házasságáról beszélgettünk, nem is tudom, hogy jött szóba, mikor megkaptuk a feladatot. kitaláltuk, hogy megalapítjuk a Szivárvány a Melegek Jogaiért Alapítvány-t. tudtuk, hogy mire számíthatunk, de bevállaltuk. be kellett számolni két percben a többieknek az alapítványról. erre engem választottak, gondolom, nem lepődtök meg, ha azt mondom, én aztán tudok beszélni, ha kell :wink:
azt próbáltam megfogalmazni- ami tökéletesen tükrözi, hogy én mit tartanék optimálisnak a témával kapcsolatban- hogy úgy kéne kezelni a melegeket, mint a vegákat. szóval, ha valaki azt mondja ma "vega vagyok" akkor sokan hülyének nézik, meg betegnek, de senki nem ütődik meg már nagyon a dolgon. érdekesnek, furának tartják a legtöbben. és persze fontos, hogy aki nem akar vega lenni- és normális, nem követi a hülye divatokat- az azt mondja, jó csináld, én maradok a húsnál. tudom, hogy bilibe lóg a kezem, de szereném megérni, hogy így reagáljanak arra is, ha valaki azt mondja, "meleg vagyok". elmondtam azt is, hogy elítéljük a divattá válását, meg a polgárpukkasztást, és célunk a jogok kiterjesztése, meg a családok segítése, hogy feldolgozhassák, ha a gyerek bejelenti, hogy homoszexuális. és egy otthont is "létrehoztunk" olyan fiataloknak, akiket emiatt dobtak ki.
persze nem lelkesedtek, főleg a fiúk, de a lányok sem. nem nagyon tudom, mennyire szólogattak be, vagy húzták a szájukat, igazából a másik két társamat kéne megkérdezni, nem vagyok izgulós, de a szerepelek, akkor nem nagyon érzékelem a külvilágot :red:
értékelni kellett mindenkinek az összes ötletet, a tanárnőtől mi kaptuk a legkevesebb pontot, mondván, már sok melegszervezet van, nem elég eredeti az ötlet (sztem amúgy nincsenek elegen, és nem úgy csinálják, ahogy mi tennének, de akkor az álatvédők miért kaptak több pontot? abból még több van...) végül a hét csapatból ötödikek lettünk (az uccsók tényleg bénák voltak, a hatodikak meg sztem nagyon jók, csak a szóvívőjüket szinte mindenki útálja).
szóval nem túl pozitív a tapasztalat, de nem is vártam mást. viszont! hihetetlen jó érzés volt kiállni. nem vagyok az az aktivista alkat, én inkább abban hiszek, hogy egyesével kell az emberek gondolkodását megváltoztatni, és hogy sok kicsi sokra megy. és azt hiszem, tegnap tettünk vmit. magunkért, mert jól esett ott állni, és vállalni, hogy miben hiszünk és talán egy szebb jövőért is :red:

én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire számolunk vissza Ayase, be is írtam a naptáramba!

Köszi Ayase a jóhíreket Nioval kapcsolatban. Ennek örülök. Na mivel nincs más választásom én is elkezdtem visszaszámolni és közben folyamatosan bírkózom a kíváncsiságommal, nehogy felülkerekedjen, bár igaz tapasztalat az már van ilyen téren!!!!!!!!!!! :lol:

Vénia: értem mire gondolsz. Én is mindig érettebben gondolkodtam a korosztályomnál, ezért is kerültem bele egy kis önértékelős időszakba, hogy most én vagyok rossz, vagy csak mások látnak így. Végül megvilágosodtam és azóta jól érzem magam a bőrömben, vagyis rájöttem, hogy jó úgy ahogy gondolom, csak a többiek nem képesek ezt elfogadni. :D

Figyelmeztetés! Gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább! Én szóltam!
Na, ma általános agymenésem volt... és hova máshova írhatnám meg, mint a sóhajomra? :wink:
No, szóval ma a vonaton kedvenc időtöltésemnek éltem, név szerint idézeteket olvastam (igggggen, mániákus gyűjtő vagyok, imádom okos emberek beszólásait olvasgatni, és múltkor találtam két új ilyen könyvet.... imádlak alexandra :amour: )
Node, a következő megragadta a figyelmemet, és továbbgondolkodásra késztetett. "Van valami észbontóan szexi abban, ha egy nő a pasija pólóját és alsóját veszi fel" (mondta volt Calvin Klein). Ez nagyon szexi, én azt elismerem. De az még szexibb szentem, ha egy karcsú, törékeny hímegyed, enyhén borzolt hajjal, és álmos szemekkel viseli a pasija pólóját.... :ohmy: :ohmy: :ohmy: :ohmy: És ha történetesen, a póló inkább ing... OMFG!!!!! :bleed!: :KO!: :blood: :vérz: :csöp: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl:
Szóval ma ilyen gondolatok járnak a fejemben :D
Valamint, még az nagyon tetszett, hogy: "Egy telefonos felmérés szerint az egyetemisták 51%a havonta legalább egyszer az ájulásig leissza magát. A másik 49% nem vette fel a telefont." :D :D :D :D :D :D :D :D
Meg: "Az alkohol félreértett vitamin." :nanee: :nanee:
Amúgy meg tudtátok, hogy Párizsban hárommillió békalábat szolgálnak fel - naponta. Senki sem tudja, mi lesz a békák többi részével. :D
Ja, és: Ma reggel 6.30kor Charles Spurgeon tiszteletes lelke a mennybe költözött. - 10.45: Még nem érkezett meg. Kezdek aggódni. Péter
Ja, erről jut eszembe, hogy a múlt héten a katolikus egyház egy hetes toborzást tartott Pesten, mindenhova kiküldte híveit, akik minden nagyobb téren bazseváltak, kártyákat osztogattak, meg ilyenek. Mindenhova ki volt írva: Szeresd Istent! Jézus nem halt meg! Naná, hogy nem halt meg! 17 éve ismerem, tökéletesen egészséges, és simán kinyit bármivel egy sörösüveget (ja, és a vízből is csinál bort egy tabletta segítségével, csak azt meg is issza). Nem tudom, mit aggódnak ezek a katolikusok, állandóan a megváltót keresve. Csak Mezőtúrig kell elmennie az embernek, hogy jelenésben legyen része. Amúgy áldani is szokott, meg pont úgy is néz ki, mint 2000 éve (hiába mondom, hogy gyentelje le a szőrt az arcáról, úgy talán találna nőt magának, de már csak ilyen szerencsétlen). Hihetetlen, hogy még nem fedezte fel senki a katolikus anyaszentegyház számára. :D

first idézettől beindult a fantáziám :wuh:

(és a nyelvmixből is látszik, hogy az agyam meg készül leállni, a kettő együtt pedig halálos párosítás whiii )

hajaj, hol is kezdjem? rámjött a mesélhetnék...

először is: olyasmi történt, amiről azt hittem sosem fog: megtetszett a Naruto. igaz, hogy azután miután gyakorlatilag mindent megtudtam az a Shippudenről, meg egy-két jópofa dologgal kapcsolatban... vagy hogy megtudtam, hogy ki Kakashi japán hangja, és gondolatban párosítva a képppel, kishíjján orvérzésben hunytam el... hogy magát Narutot veszettül rühellem, de jó kis sorozat ez, valjuk be...
spoiler: akkorát röhögtem azon hogy Naruto a negyedik Hokage fia, és még csak nem is tudja senki sem, úgy kábé öt embert kivéve? ennél nagyon ökörséget... jó van... várom mikor kapp sokkot az eszement, mikor megtudja ki volt az apuci... és Jiraiya sem százas... meg hogy miket olvasgat Kakashi! én kész vagyok, de nagyonXD Itachit pedig utálom! főleg azért mert jól néz ki... meg a másik ez a tengu dolog... Sasuke meg... én sajnálom a srácot... de tényleg

a másik: valahogy elvből nem jön be az élőszereplős slash... hát nem azt olvasok erre? igaz a párosítás, meg az illetpk jellemzése sajnos túlságosan is számíze szerint való... egyszere szégyellem magam, hogy tetszik a dolog, és imádom a történetet... fura paradoxon... na elvagyok...

Szóval, kicsit random..és off leszek, de talán most az egyszer elnézitek nekem? ma rájötem, hogy gyerekebb vagyok a nagyévi átlagnál, vagy legalább is ma nem voltam képes felnőtt emberként viselkedni?. Ugyanis képtelen voltam válasz nélkül hagyni egy nagyonhülye, teljesen agyament, beképzelt divatmajom beszólását, ami azért volt igazán nagy hiba mert, egy: erre többnyire csak vállat vonok, és otthagyom (eddig így tettem..), kető: így csak további alapot adtam neki, és azt hitte, hogy érdekel a véleménye. Pedig mennyire nem érdekelt, nem csak az, amit mondott, hanem egész lényében, ő maga? végül, amikor megmondtam neki, hogy az elmúlt öt perc szövegeléséből a kötőszavakra emlékszem csak, kibukott. Én voltam a bunkó kis q v@&$#, amiért nem figyeltem és nem istenítettem Őuraságát. Mindegy, mielőtt még lesüllyedtem volna az ő szintjére, észbe kaptam, és fürgegyorsan befejeztem vele a társalgást.
Nyah? mivel nem tudtam eldönteni, hogy yupppiii vagy grrrr topic, viszont mindkettőhöz überfárradt vagyok, ezért maradtam a Blablánál? grrr a köbön, mert elmúlt egy hónapban a netem olyan volt, mint a régi betárcsázós időkben?már, ha egyáltalán volt, és örömmármor, mert most úgy néz ki, hogy végre rendben van, és lassan jön a Dany-kötet, és a hiányotokat pótolhatom ezért rácuppantam a fórumra, ésésés? befogom, különben kihajítotok, és jól megnézhetem magam....

Elf, nem hajítunk, hanem hiányolunk :láv: Amúgy meg valóban nem szabad leállni vitatkoznia hülyével, mert még összetévesztenek vele :D De nagyon tetszett ez a válasz, hogy: az elmúlt 5 perc szövegelésből csak a kötőszavakra emléxem... ezt hozzáadom a szótáramhoz, naggggyon tecc!

Aleera vásárolni ment öcsikéjével és felnyomakodtak a fullra tömött 4/6-os villamosra (istenem hogy én mennyire utálom azt a tákolmányt hogy nincs rajta normális ablak amit esetleg ki lehetne nyitni légszomj esetén!!!) :hjaj:

Első "fantasztikus" esemény:
Emberkék elkezdenek zizegni és morogni, majd egy nőci kiabál, hogy valaki nyomja meg a vészjelzőt, mert egy srác rosszul lett. Sajnos jómagam nem voltam a gombocska közelében, a tömeg miatt oda se tudtam nyomakodni... Aki meg ott állt, sz@rt hívni a sofőrt... Ennyit az emberiségről. Az ilyenek annyira tudnak bosszantani. :grrr:

Második, de ez már tényleg fantasztikus:
Három édesen cukorbogár koreai bishi szállt fel a következő megállóban és Aleera nyáladzott... :bleed!: (Öccse meg hülyének nézte. De kitérdekel.) A Margitszigetig mentek és nem fértek oda a leszállásjelzőhöz a kis cukik... Én pont ott álltam és nagy vigyorogva megnyomtam nekik :D Ők meg "THANK YOUUU~" kórus után leszálltak, maguk után hagyva pocsolyává olvadt jómagamat... XD Öcsém megjegyezte: "Most virul a fejed, mi...?" Virult hát!!! :D

(Ezt most olyan nagyon kedvem volt ideblablázni~ :oops:)

Egyhétnyi Budapesti élményem (inkább budai, mert ott lakom):

+
1. még senki nem zsebelt ki! :mrgreen:
2. tetszik Buda, nem akkora változás Kecskeméthez képest, mintha Pesten laknék.
3. IKEA! ez a név eleinte taszított, de higgyétek el minőségi cuccaik vannak, és akkora az a Örs vezér téri üzlet, hogy szerintem a héten egy napot mindig ott fogok tölteni. :wihi:
4. egy néni a buszon azt mondta, olyan szép vagyok, mint egy porcelénbaba (itt mondott valami márkanevet is) a nagy barna szemeimmel. :red:
5. egy jó térképpel bárhova elkalauzolom magam, igaz egy-egy téren párszor körbekeringőzök, mire megtalálom, hogy honnan is indul a kívánt vili, vagy busz. cuki látvány vagyok, ahogy oda-vissza mászkálgatok.
6. egy nagyon jó kis albit kaptunk szuper áron, és a főbérlő is mindent megtesz a kedvünkért. (most akarták kicserélni a bútort, és mivel mi lakunk ott, mi választhattuk ki, hogy melyik tetszik nekünk.)

-
1. NINCS NET! :mad:
2. NINCS munkám. :pity:
3. a Match úgy el szaporodott, mint a pestis, de végülis sikerült találnom egy normál CBA-t. (bocs, én ahhoz vagyok szokva)
4. az anyám egy idegroncs, hogy elköltöztem. :zen:

Asszem ennyi. Mindenkinek szép napot, hetet!

Kezdek naon ideges lenni. A BB kushad, a Libre még mindig tartja hogy nem jogosultak a kiadásra, ők nem cáfolnak, sőt... és mi következik ebből? Áll a Kizuna, áll a Haru és a fanok meg csak lesnek. :miva?: Komolyan, ők harcolnak, mi szívunk, mert normál esetben már Kizuna 9et, és Haru 6ot kéne szorongatom, idestova másfél hónapja. :pity: Senkire nem gondolnak ezek. Uuuutálom a pénzt. :pity:

Thia! A pohár félig teli! :csup:

*itt pesszimistáskodik és optimizmusra buzdít... de gáz* :llpop:

Thia nincs net? :csup: Ittenem az nagyon szörnyű lehet... Viszont az IKEA-ban van a világ legfinobba sajttortája áfonyazselével :ühüm:

Mi történik a főoldalon? Gonosz dolog 10 napig izgatni a népet, aztán várjunk még egy kicsit.... :tikk: Elköltöztök extráról? - nagyon türelmetlen... nagyon...

Neeemköltözünk :csup: És mostmá mingyá... mingyáááá *igérigérigérdolgozikrajta!* :ölel:

Thia ne aggódj, az élet szép; a problémák megoldódnak; a jó dolgoknak meg tudni kell örülni.
Porcelánbaba? Kawaii!!! Az biztos, hogy szép vagy; de olyan igazi porcelánbabát még nem láttam, uh nem tudom megmondani igaza volt e a néninek.
Tájékozódás: hasonló cipőben járunk. Én is úgy közlekedek még mindig Szegeden, hogy folyton nézem, hogy arra megyek-e ahova mennem kell, de azért lassan kezdem kiismerni magam a környéken. Ne aggódj, észre se fogod venni annyira hamar lesz, hogy a szeretett térképet már otthon fogod hagyni, mert nem lesz rá szükséged.
És soksoksok szerencsét a Nagyvárosi Élethez. :ölel:

Ma skypeon felvett egy csaj. Heninek hívják, azt hittem, hogy az öcsém barátnője az. Egy negyed órája beszélgetünk már, amikor felvilágosít h ő Pesti, és h azért vett fel mert szimpi voltam és dumálni akart :íj!: *vajon mi érdekeset találhatott rajtam? :paperbag:*

Thia: Remélem lesz munkád és neted is, és sok sikert a tájékozódáshoz.
ShirouChan: Majd ha lesz időm megmutatok néhány helyet Szegeden de remélem olyan szörnyű helyekre eddig se vittelek.
Ui: én is szeretek veled beszélgetni. Kellemes társaság vagy. :oops:

Én azt tartom furcsának, ha olyan valaki vesz fel pl. msn-re akivel nem vagyok túl jóban. Konkrétan unokaöcsém feleségére célozgatok, az az igazság hogy nem vagyunk éppen kebelbarátnők (persze azért beszélek vele, de csak semleges témákról, mint időjárás stb.) Nem olyan rég felvett msn-re, ez önmagában még nem is lenne baj, de mindennap beszélgetni akar!!! Mi a fenét csinálhatnék, mégsem "törölhetem"!!!!!

Corot, javasolnám neked a ... "juuj éppen főzök" "megy a kedvenc sorozatom" "Fene ebbe a szemét szolgáltatóba, nem jönnek át az üzik" "bocs, csak megy a gép de nem ülök itt" című örökzöldeket (fene hogy néha tényleg aktuálisak ) és persze sztem a Nem vagyok a gépnél üzemmód kilógatása is jó ellenszer lehet 8)

Msn vicces tud lenni... a partnereim feléről fogamam sincs kicsoda lehet és egészen fura emberek találnak meg, pl öcsém barátnőjének az anyja klaffogott rám valamelyik nap, meg volt egy "jana" nevű valaki aki küldött egy rakat dwgt (vmi sokkaros prés lehetett :tess?: és megkért szépen, hogy animáljam le neki maxban ahogy minden félét csinál és infót is kaptam, hogy melyik elemhez milyen materiál tartozik... nem kicsi pislogás következett és még mindíg nem tudom, hogy ki lehetett. Én egyszerűen figyelmen kívül hagyom az ilyeneket *picit tapló gomba :oops: *

ezt fogjátok! van egy kínai cserediák a suliban!!!!! és nná, hogy pasi! de még milyen!
és ilyenkor mérgelődöm, hogy nem fényképezős a mobilom... a fenébe is... de, akkor is! olyan helyes...

Felsőbb karhatalmi (Arita) parancsra megosztom veletek a pénteki nagy-nagy hülyeségemet!
Kreatív írás kurzus van nálunk az egyetemen, és egyik órám keretében én is részt veszek rajt, akibe kreatív írási készség annyi van, mint.... (ízlés szerint kitöltendő), szóval magyarul, semmi.
Első, múlt pénteki alkalommal valahogy szóba keveredett József Attila és az ő mama versei is. Mikor a kurzust vezető íróbácsi valami nagy okosság miatt elkezdte idézni a Mama című verset, az én fejemben, egy pillanat alatt tavődött át a kalasszikus műremek a Finder világába, és valami egészen más fomát öltve, így kavargott a gondolataimban:

Már egy hete csak Asamira
gondolok! Soha meg nem állva,
töltött fegyverrel zsebében
ment egy tárgyalásra, ment keményen!

Én még fiatal fotósfiú voltam,
ordítottam, toporzékoltam!
Hagyja azt a tárgyalást másra!
Engem röpítsen a mennyországba!

Mikor tudatosult bennem úgy egy percnyi döbbenet után, hogy te Úr Isten, mi forog a te kis hülye fejedben Giana, na akkor majdnem heveny röhögőgörcsöt kaptam, ami csak nem is tudom honnan szedett hatalmas önuralmamnak köszönhetően nem történt meg (nem lett volna egy szép dolog a szomorúsorsú költő hányattatásainek ecsetelésébe belevihogni). Alig vártam az óra végét, és mikor kiszabadultam a teremből, hát végigkacagtam az utat a kollégiumig. És rájöttem, hogy ha kreatív írni nem is tudok megtanulni, agyam hülyeségközpontját siekrült aktiválni a négy órás szenvedés alatt!

Ez nagyon jóóóóó! :nanee:

Szerintem, ha a következő talira is csináltatsz pólót, ezt mindenféleképp nyomattasd fel a hátuljára! :wink:

:nanee: :nanee: :nanee: :nanee: :nanee: :nanee: :nanee: :nanee:

Giana hát ez kéééééééééééééééééééééssssssssssssszzzzzzzzzzzzz, nagyon jó. :nanee:
Akkorát felnevettem, hogy a kollégám is rám figyelt azonnal.

Giana: ez tényleg jó volt :wihi:
ma gyakszin egy csajnak kellett segítenem gyógytornán...szegény testi és szellemi fogyatékos,nem is kicsit...emelgetnem kellett...nem vagyok az a törékeny alkat,de majd megszakadtam :roll: aztán benyögte a gyógytornász,hogy vigyem el mosdóba és vetkőztessem le...mák hogy le akarta szedni a fejem szegénykém,hogy nem kell segíteni...végülis ő jobban zavarban volt,mint én...
kint meg elkapott egy pasi,hogy ki vagyok,mit csinálok ott mért vagyok ott stb...ő is beteg...csak a kosárméretem nem kérdezte meg...
ez egyébként ilyen nappali foglalkoztató,szóval ők ide melózni járnak és a minimálbérnél kicsit kevesebbet kapnak.szőnyeget szőnek,szivacsot válogatnak meg drabolnak aztán abból párnákat készítenek,a huzatot is ők varják...
aztán jött az ebédeltetés...basszus...1 szem férfi ápoló va az egész nappali tagintézményben és még tetszik is nekem,én állat meg úgy elvágtam ma magam nála hogy annál jobban nem is lehetett volna :st: odamentem az ablakhoz ahol adják ki a kaját,mert volt olyan akinek össze kellett darabolni a húst...odaérek és ki áll velem szembe???hát persze hogy a srác...hajhálóban...aszittem megszakadok a röhögéstől!!!!! :wihi: :wihi: :nanee: nagyon dúrva volt...el i s fordultam gyorsan,de sajna észrevette hogy rajta röhögök és mondták a többiek hogy tök elpirult...és én nem láttam :pitty: aztán néha odanéztem és mindig engem nézett...most vagy mérges vagy tetszek neki,de a vihogó-akcióm után szerintem az előbbi...most tiszta sz@rul érzem magam mert kiröhögtem szegényt...
aztán ebéd végén összevesztek páran a betegek közül,hogy nekem mi a nevem...egyik azt bizonygatta,hogy én ágota vagyok...még velem is megpróbálta elhitetni...de semmi baj,mert ő magát paulinának hívja,mert szerinte hasonlít a paulinára...tudjátok régen volt a paula és paulina ... minden kedden azt nézik a rehabosok...
huh...bocsi a sok szóismétlésért és a terjedelemért :hjaj:

Giana: Te egy költőzseni vagy! XD Ez nem semmi. Éljen Asami és Akihitoooooooooooooo! :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: :fangirl: *főleg a toporzékoló Akihito képzelt látványa fogta meg XD*

Nos, gyerekek én pedig életemben először berúgtam. Bezony. Bw, aki antialkoholista családban nőtt fel, aki soha egy pohárnál többet nem tudott inni, majdnem teljesen részegre itta magát. Ma nem is tudtam suliba menni, bár már nagyjából túl vagyok a macskajajon. A fejem sem fáj már annyira és nem szédülök, ellenben minden porcikám fáj, mivel én szerencsétlen mit csináltam? Hidat! Meg úgy hátra dőltem, ahogy szoktam (ez jelenti azt, hogy minden térdhajlítás nélkül kb. a derekamig képes vagyok hátrahajtani a kicsi buksimat. Ebbe a töbségnek a háta beletörne, de nekem a kedvenc szórakozásom, mert fejjel lefelé tök vicces a világ és mindenki megbotránkozik előadásomon, de azért társaságban nem szoktam, na.) Úgyhogy eldöntöttem. Nekem ebből ennyi bőven elég volt. Én még egyszer nem rúgok be... Pedig a pezsgő olyan finom volt. :( (A fő problémát az jelentette amúgy, hogy volt pezsgő, mert egyébként minden másból csak egy fél, esetleg egy pohárral ittam, pezsgőből viszont vagy néggyel)
Meg én azért tanító néni akarok lenni. Jobb, ha megtanulok mértéket tartani. De tényleg nem vállalok be több ilyet, mert adf 1, szerelmesekkel egy szobában aludni (mivel képtelen voltam hazatántorogni) szörnyen kényelmetlen, ad 2, mert utálom azt a szédülést, hogy még fekve, meg ülve is forog a világ! De kiváncsi voltam rá egyszer, ennyi elég is volt és hogy végül nem ittam le magam hányásig az csak egy felsőbb erőnek köszönhető, aki közölte: "Kicsi lány, ennyit bírsz el. Nincs több pezsgő." És kivettem a saját kezemből a poharat (pedig még volt benne). De az mondjuk vicces volt, hogy még a józanul is alig létező egyensúlyérzékem csak még jobban borult és olyan volt, mintha felhőkön lépkedtem volna. Úgy is mindig tudni akartam, hogy az milyen érés. ^^ Igaz, pöppet göcsörtösek voltak ezek a felhők. ^^" Meg még az volt jó, hogy így, részegen még azt is tudtam, amit józanul folyton elfelejtek, pl.: hogy a alkohol vízmegkötő hatású. Az mondjuk már kezdett rosszul esni piciny lelkemnek, mikor mondták nekem, hogy holnap kilencre kell a kettes épülethez menni és a két szám egyszerűen összekavarodott bennem. Nem tudtam őket a helyükre tuszkolni.
Na szóval, csak gondoltam elmesélem életem egyik nagy élményét. Egy pipa a listán, minek neve: "amit mindig is ki akartam próbálni, de nem mertem". És ha még egy ilyen lesz (mmint nem pipa, hanem ivás), én nem tudom, mit kezdek magammal, de tuti, nem lesz jó vége.
Amúgy nagyon jól esett tankörtársam gyengéd segítsége. Gyereknek éreztem magam és ő, mint valami óvóbácsi, vigyázott egy picit rám (meg persze a barátnőjére is, úgyhogy nem félreérteni. A bácsi foglalt és remélem, marad is még jó ideig, mert tényleg nagyon aranyos és nem szeretném, hogy a barátnője - aki amúgy szintén tankörtársam és egyike az új barátaimnak - eleressze. Nagy hiba lenne). Csak kár, hogy a pandamaci nem jöhetett velem aludni. :( Pedig olyan aranyos volt ám. Ölelgetett, meg szeretgetett. És majd valamikor elmesélem azt is, hogy miért is fekete foltosak a pandamacik. ^^ Szép történetük van.

Bye és köszönöm, hogy végigolvastátok beszámolómat.

Giana!

Még hogy nem vagy kreatív??? Agyam eldobtam és még mindig keresem. De jól esett!!! :ha: :hi: :wihi: :nanee:

Kösziiiiiii, hogy megosztottad! :ölel:

Sok ilyen órát kívánok! Ihlet mindig van lesz! Elég ha csak a harushullára gondolok... (Amit tuképpen soha sem fogok megbocsátani, mert azóta sem tudok úgy a képre nézni, hogy ne ugorjon be ez a szentségtörésnek ható szó. :lol:)

Giana, örömmel tölt el, hogy végül is nemhiába rugdostalak, és végre közkinccé tetted kis költeményedet. Látni akartam ezt a szösszenetet itt, mert sztem ide illik, hogy a többiek is nevethessenek rajt. Képzeljétek el, hogy milyen hatással volt rám, mikor először hallottam. Békésen szüreteltünk otthon a szőlőhegyen, szedtük és ettük a jóféle Zweigeltet, amikor Giana odasúgta: kitaláltam valamit, de majd csak akkor mondom, ha a többiek nem hallják. Hát, ha versikét nem is, de az utána következő röhögést biztos mindenki meghallotta a baksai hegyen, ráadásul a domboldalban is majdnem legurultam miatta...

Nem olvastam a többi kommentet *Ayase osonkodik melóhelyen a fórumra* Fuj. Ezt teszi a net és a csábítás. Nocomment. Szóval. Nem olvastam még a kommenteket lévén nemvan rá most időm majd otthon de... ezt nembírom szónélkül hagyni. Giana... :miva?: én egy némacsendéshullaszag típusú irodában ülök és tuti fénypont voltam a mai nap hogy nemes egyszerűséggel belenyiffantottam a kusshadásba. :nanee: :nanee: :nanee: Köszi! :nanee: :nanee: :nanee: Feldobtad az ucsó órám :nanee: :nanee: :nanee:

Giana, ez nagyon kreatív! Hidd el! verset ugyan méág nem költök át, de így is több dolognál változott a nézőpontom a yaoi miatt... érdekes gondolataim vannak néhanapján, a barátnőim meg lassan letagadják hogy velem vannak, néhány hangosabb meglehetőst perverz megjegyzés után... mindegy
Írogass még ilyeneket... mégha a kurzuson nem is mutathatod be művedet, mi legalább röhögünk egy jót

Köszi szépen!
Nagyon kedvesek vagytok! Soha még ennyi jó szót nem kaptam a hülyeségemért! :D Az ember általában a "próbáljál már meg felnőtt módon viselkednivel" szokott találkozni! Jó, hogy itt máshogy van!

ShirouChan kiporszívózta a számítógépet. Nem, nem ment el az esze, csak mivel nem tartom rajta az oldalát 4 hónap alatt úgy elkoszosodik, hogy kilónyi porcicát lehet belőle kivakarni. :D És bizony már sipákolt szegénykém, hogy "túlságosan melegszek, rám férne már egy takarítás". De ilyenkor mindig meghálálja a féltő gondoskodást, és pöccre csinál mindent, amit kérek; mint a kezesbárány! :tickle:

Komolyan mondom tegnap este óta talán elkezdek majd félni.
Először is: már második alkalommal járok úgy drága Anyukámmal, hogy ülünk egymás mellett a fotelban nézve ugyanazt a sorozatot (Alias) és egyszercsak azt veszem észre, hogy teljesen ugyanúgy ülünk mind a ketten. Mintha egymás fénymásolatai lennék, csak annyi különbséggel, hogy Anyu alacsony és molett, én pedig magasabb és vékony. Végülis erre lenne helytálló az Anyja-lánya kifejezés, csakhogy néhol erősen eltérnek a jellemeink. Úgyhogy végül nevettünk egy jót és ráfogtuk a csillagjegyünkre- Halak.
Másodszor: éjjel vagyis már hajnalban a Húgom volt barátjával álmodtam. Ott összejöttünk, az érdekesség az az, hogy mielőtt jártak volna a csávó engem vett célba. Mindegy is. De könyörgöm miért álmodom vele mikor már semmilyen kapcsolatban nem állunk, mert könyörgöm mégha valamiféle über seme lenne a drága, dehát NEM AZ!!! Nah ezt jó volt elmondani, állítólag ha egy álmot elmondunk akkor az nem teljesül, bár ha rajtam múlik akkor ez biztosan nem is fog. :ha:

Fanboy én is kiszoktam pedig nekem az oldala is rajtavan(kell különben már nem lenne bele) de rájöttem én is hogy nagyot lódit a sebességén és galoppból vágtába csap a drága ha nem portartóként funkciónál a hasa :wuh:

Riell ezek azok a fránya gének amik ellen akarva se tehetsz semmit :wink: ..Bár azért vannak a genetikában furcsa dolgok nálunk pl. én is és párom is balkezesek vagyunk és mégis minden gyerekünk jobbos,sőt fokozom apám és nagyapám(ill ő már csak volt sajnos) is balos :wink:
Az álmok meg nagyon érdekesek,az ember annyi mindent álmodik össze halom furcsaságot főnökét 7 fejű tűzokádónak vagy a rá váró feladatokat ezerfogú szörnyetegnek,a gyerekét kis vérszívónak(najó ez néha ébren is bevillan :wuh: )..ez is csak egy rémálom volt könyveld el így :) Ha meg az álmok olyan könnyen valóra vállnának már számolhatatlanul bujkálnának a bishik az ágyam alatt és a szekrényemben :nanee:

Hermin: hát te egy mázlista vagy; ha tömve lenne az ágyad alja ha az álmaidban szereplő bishik ott lennének. Én időtlen idők óta nem álmodtam bishivel. Utoljára is amikor a Trinity Bloodból a Gyula-Samával álmodtam hajnal hatkor rámtelefonált SunnyRio, hogy megyek e velük Kecsóra, aztána amikor félkómásan mondtam neki h huzzon a sunyiba mert nem megyek sehova, akkor a válasz az volt: felkeltettelek? Lebasztam a kagylót és visszamentem aludni, de a bishik sajna nem tértek vissza :pitty: Ez lehetett olyan egy hónapja. Miért van hogy én csak marhaságokról tudok álmodni???

ShirouChan ez csak azért van mert fenemód defektes vagyok barátnőm is megmondhatja,mindig mindenkibe beleszerelmesedek..Dehát szerelmesnek lenni olyan jóóóó :) Ha látok vmi új animét bishikkel így voltam mondjuk a Harukanaruval és a Saiunkokuval nemrég akkor beléjük esem fülig és mivel mindig a fejemben kóricálnak persze hogy álmaimban is elősétálnak gyakran többesszámban is ilyen meg olyan ( :oops: ) tevékenységeket végezve :nanee:
Egyébként azt mondják hogy lehet az álmokat szabályozni csak lefekvés előtt kicsit agyalni kell azon amiről(akiről :wink: )szivesen álmodnál :)

Hermin: na igen a gének, végső soron semmi bajom velük, ami azt illeti elég alaposan meglett bennem keverve a DNS lánc, mert még külsőleg is látszik. Pl. okáért a kezemen a két nagyujjam formára teljesen különböznek egyik apué a másik anyué, de tényleg. :D
Ja, rémálom volt nem kimondottan csípem a pasit, de most már mindegy úgyis nagyritkán néha futunk össze.

Ami az álmokat illeti, szerintem nem igazán lehet arra koncentrálni, hogy az ember miket álmondjon aznap. Voltaképp az álom a valóság fordított mása. Általában azzal álmodik az ember ami aznap a leginkább foglalkoztatta, vagy az is lehet hogy annyira fáradt, hogy ébredéskor már nem emlékszik arra, hogy mit is álmodott. Az tény hogy az agyi tevékenység éjszaka is üzemel, csak éppen minél mélyebbre sikerül keveredni az alvásban annál kevésbé emlékszünk az álmainkra. :D
Ki tudja!

ShirouChan: lehet, hogy azért nem álmodsz fantasztikus bishikkel, mert amúgy látsz eleget, vagy csak tudatalatt nem veszed észre, hogy a vizuális információk kielégítőek, így álmodban már nem jön elő. :D lehet, hogy kicsit nyakatekert lett a mondandóm?....hmmmm...... :red:

Hermin: én is olyan defektes akarok lenni mint te! Egyébként amit írtál az nem jó msz., mert é soha nem arról álmodok amire alvás előtt szoktam koncentrálni (pedig általában bishikre szoktam). :roll:

Riell: nem hinném, hogy amúgy látok eleget, mert szerintem az egy nap látott bishik mennyisége jóval alatta marad az itt fórumozó többi szémélyétől, és élő bishivel csak szökőévben találkozok, rajzolttal meg hmmm... szal azt se nagyon viszem túlzásba mostanában. :wink:

Tudjátok... asszem visszafordíthatatlan a yaoi kórom.

Éljen a meló. Canon CanoScan LiDE 70 ---- olvasom olvasom.... nya mit betűzőtt ki Ayase? Kanou-san... CanoScan... végülis... :shock: nyajó. Con után lehet hogy terápiáznom kéne.... :miva?:

Ayase akkor nem vagy egyedül én pl BL monogrammos ágyneműben alszom nem tom honnan van asszem még nagyimé volt de mikor megláttam nem egy néhai személy neve jutott eszembe róla és rögtön közöltem is elhült családommal hogy el a kezekkel ez az enyém :nanee:
..vagy például mikor a bajnokok ligája tudomisén milyen mérkőzések mentek a tv-ben ott is a BL rögtön terelte a gondolatokat :wink:

ShirouChan ezt én is csak olvastam még nem próbáltam mivel tényleg elég izgis álmaim vannak..lehet csak szerencsés vagyok mert gondjaim bőven akadnak de ha azokról kéne álmodni lehet nem is feküdnék le egy darabig :roll:

Hermin: annyira nyálcsorgatós a szignód, h tegnap elkezdtem begyűjteni Ayano sensei Slam Dunk dojoit, eddig a legjobb amire leltem a Cross Roads volt. :csöp:

..na ez szép volt!összesen kb 3 magyart találtam a vonaton!mindenki németül meg szerbül karattyolt...kissé rosszul éreztem magam..és anya kiröhögött,mert én voltam az egyetlen aki leszállt halason..na jó a kalauz néni is jött velem...kínomba levelet írtam a barátnőmnek,csak az a baj,hogy a levél kb felénél elment a világítás!na bumm!elkezdtem telefonnal világítani,csak kb 10 perc múlva meg akartam nézni az időt...föltúrtam az egész fülkét a telefonom után,aztán rájötem,hogy amíg a telefont kerestem addig tulképp azzal világítottam magamnak!de én nem voltam fáradt!kicsit seeee :baka: :baka: meg totál hülyének se nézhettek a szomszéd fülkében a mukik,mert Asami 30 percenként bip bibipp bibibibipp-et kezdett zengeni!de legalább nem aludtam el!!!!hazafelé meg anyummal a rövidebb úton akartunk jönni erre megindult 2 csávó utánunk..na faja ...szóltam anyunak h ezek jönnek ám...aztán kimentünk a főúthoz és oda nem jöttek már...ezek is csak a sötétbe bátrak...anya meg ki volt akadva,hogy hogy hallottam meg,hogyha ők az utca elején vannak mi meg a közepén...én nem tudom de az tuti,hogyha este megyek vhova akkor halkan megyek,hogy minden neszt meghalljak az utcán!
és anya mesélte,hogy a kiscicám egész nap az ajtómban gubbasztott!az tény,hogy iszonyatos rohamot kaptam mikor megjöttünk! :ceret!:

nihonfan: nah,ez jó kis sztori. Én szerencsére autóval mentem haza Kiskőrösről így ilyen problematikák nem merültek fel minthogy két csávó követ, bár tényhogy elég agresszív tudok lenni ha kell. Nem tudom ez mennyire lenne elég, mert hála az égnek ilyen szitum még nem volt. :? Nem baj ne is legyen!!!

Viszont az tény, hogy az ember érzékei 100%-on pörögnek, ha kell ilyen esetben. Hmmm, pláne ha valami eszméletlen bishi jön szembe. :ha:

Nálunk a kutyáink a lábnyomomot szagolták, mert valszeg új szimatokat hoztam onnan fentről. Nekem ezekhez a szimatokhoz kellemes élmények tartoznak. :ühüm:

Szeretnék először is köszönetet mondani SunnyRionak, Joynak és Shirouchannak, hogy kijöttek elém a pályaudvarra.
Aztán Chiaki-channak aki volt olyan szíves beszerezni a jegyet.
Köszi Ayase a kitűzőt.
:ölel: :bow:

Ohayo Mina! Gomennasai, de csak most tudtam feltenni a képeket a Con-ról :red:, a pü-k mentek. De kora reggel van és félkómás a ShirouChan :arrow: ha valaki nem kapta meg a pü-jét, azt könnyen lehet h kifelejtettem, uh ordítsa le nyugodtan a fejem h ilyen hülye vok (rámfér már :hmm:) és neki is küldöm a linket ahol elérhetők a képek. :fütty:

*jött, csak úgy irkálni* :mrgreen:

Mostanában anime zenéket töltögetek (gondolom ez senkit nem érdekel! :mrgreen: de nem is ez a lényeg). Szóval réges-régen (valamikor az ősidőkben) láttam egy zenés animét az RTL II nevezetű német csatornán (az első anime élményeimet ennek a csatornának köszönhetem). Nem tudom ki látta vagy emlékszik az Ai Shite Night című animéra, édes kis banális történet (én imádtam akkoriban, most is megnézném!!!), van egy lány (és az idegesítő apukája) meg egy fiú, aki egy feltörekvő együttes énekese és ezek ketten szerelembe esnek (ahogy lenni szokott, persze nem ennyire egyszerű a történet). De, hogy visszatérjünk a zenére már nagyon régóta vadásztam az anime, pontosabban az animében szereplő együttes dalaira (nem volt olyan hűűűde sok). Anno nagyon tetszett a zenéjük és mindenképpen meg akartam szerezni, de az anime zenékkel foglalkozó honlapok egyikén sem leltem rá egészen tegnapig. Amikor is egy régi shoujo animékkel foglalkozó honlapra (német) tévedtem és a linkek között ott találtam egy Ai Shite Night-fan oldalt. Egyből vadul kattolni kezdtem és megtaláltam a zenéket japánul, németül sőt még franciául is, gyorsan le is töltöttem. Aztán nekiugrottam, meghallgattam és jött a hidegzuhany. Na nem kell semmi komoly dologra gondolni, egyszerűen csak az történt, hogy ami anno annyira tetszett az ma már nem is tetszik annyira. Levontam a magam kis következtetéseit, miszerint az ízlésem együtt változott meg a korommal.

Tudom nem újdonság, ha azt mondom perverz vagyok. De legalábbis a képzet társításaim egészen sajátos irányba mutatnak. XD

Lányok, én ma úgy vigyorogtam a buszon, mint egy vadalma. Tök kokin ücsörögtem és élveztem az arcomat melengető napfényt, mikor az égrenézvén 'lássunk formákat a felhőkbe!' játékot játszva, egy gigantikus méretű, pénisz alakú felhő mellett gurultunk el. :shock:
Volt időm alaposan megnézni, és hiába igyekeztem mást látni bele, semmi másra nem hasonlított. Azóta még jobban szeretem a felhőket. :fangirl:

ShirouChan mostanában összegyüjtögettem amiket sikerült fellelnem Slam Dunk-ból..A kedvenceim az Aibu 1-2 és a Sakura no Ori meg leszedegettem csacsiról egy gyüjteményt amiben sok kis történet van címet nem tudok mivel raw,de abban is van pár kedvencem :wink: ..Nem olyan szépek külsőre mint Yamane mostani mangái mint a Crimson vagy Finder,de annyira telitve vannak szenvedéllyel nameg Rukawa...*csöpp..csöpp.. naon szereti Rukawa-t*

Arctica :ha: :ha: :ha: ..Erről eszembe jutott egy barátnőm aki otthon a szendvicseit sajtdarabot és egyéb táplálékot farigcsálta mindig pénisz formára,azt mondta úgy jobban esik...szóval dehogy vagy te perverz(legalábbis ez még egészséges mennyiség) :wuh:

Hermin: Linketkuncsorog-onegai!

Arctica: hogy perverz? Nem tudom, de az biztos, hogy ezen jót nevettem. :nanee: Eddig még csak különböző állatkákat láttam ott fenn, vagy csak jó lett volna ráülni a felhőkre, de most újértelmezést kapott az egész. :D
Mondd az véletlenül nem vezethető vissza némi elvonási tünetre? :miva?:

ShirouChan irtam pü-t de nem biztos h elküldte mostanában mindig hibaüzit ír ehh..na mindegy azt írtam h átküldöm msn amik megvannak mert linket nem tudok adni csacsis a cucc..

tuti elküldte :D mikor Riellnek írtam akkor is elküldte..csak én nem tudtam róla uh szegény Riell 3 üzit kapott.

Arctica: perverz?!?! ááááh, dehogy...én egy szép, formás hátsót láttam az égen gomolyogni, a barátnőm szerint barack. Innen is látszik, hogy nem vagyunk mindenben egy hullámhosszon...

Arctica: Ma én is ezt játszottam!! :wink: Nekem mindig sárkány... Pedig a barátnőm a sárkánymániás...
Én is szeretnék olyan felhőt látni!!! :hmm:

Nos, akkor amint azt ígértem a yaoitalis topicban: Daniell és a matekszigorlat :D

Ha az ember lánya racionálisan gondolkodó lény lenne, akkor a módszertani szigorlata előtti heteket, napokat lázas tanulással, számolással, integrálással, deriválással és miegymással töltené. De az ember lánya jelen esetben fangörl, méghozzá az a fajta, akire a racionalitás vajmi kevéssé jellemző, ha bishikről és lávsztoriról van szó. Tehát főhősnőnk (ha szabad így aposztrofálnom magamat) a tanulásra szánt időt inkább arra fordította, hogy sokültő helyében a Sóhajom írásait bújja, többek között a híres Daniell-t is Á-tól Z-ig elolvassa, minekutána már mindenhol Csücsököt (Csücsköt?) látott. A tv-t bekapcsolva Fergie: Big Girls Don't Cry című videoklipjében is csak a Fergie feketére lakkozott körmeit, szürke szemeit és szőke haját vette észre, bár ez a szőkeség messze elmaradt Dany mézszínű hajzuhatagától. :D
Aztán elérkezett a nagy megmérettetés napja. Hősnőnk megsemmisülten görnyedt a válaszra váró papírlap fölé, és csak nézte a könnyebb és gyorsabb javíthatóság kedvéért tesztjellegűre megfogalmazott kérdéssort. Na jó, a helyzet nem volt ennyire kétségbeejtő, de volt még két kérdés, amire nem jelölt be egyetlen választ sem. "Ha két vektor...blablablabla...Mekkora szöget zárnak be egymással? A: 60 fok B: 90 fok C: 120 fok D: 180 fok E: Az előbbiek közül egyik sem" "Na, most mitévő legyek? Ec-pec-kimehecc-...nemjó, ezzel mindig ugyanaz a válasz jönne ki. Kéne valami ami sokkal véletlenszerűbb...Hmm...Üveg-bena-tör-pe-megkér-deztem-tő-le-melyik-színt-szere-tia-leg-job-ban-ban-ban-ban-leg-job-ban-....MÉZSZÍNŰ!!!..-M-É-Z-SZ-Í-N-Ű....."C" válasz, 120 fok, bejelöljük? Telefonos segítség híján igen :)"
"Na jó, akkor a másik kérdésre, amit nem tudok, legyen a szín: VIHARSZÜRKE!"
És láss csodát: Mindkét ilyen módon kiválasztott megoldás helyesnek bizonyult!!! :lol: Csigabiga kettessel átment a szigorlaton!

Köszönöm Ayase, hogy megalkottad ezt a csodás történetet, nem kevésbé csodás szereplőivel! És végül: KÖSZÖNÖM DANIELL, TE KIS POLIHISZTOR, TE KIS MATEKZSENI, TEEE!!!! :D

(A conon lányos zavaromban nem sikerült ilyen érthetően fogalmaznom, de Ayase megértette a lényeget.)

OMG! Üdvözlöm a taglista frissítést! Sziasztok jányok, de sokan vagytok! Tök yupi!!! :csup: Hellok mindenkinek! Garázdálkodjatok kedvetekre! :wink:



*megértette de meg ám, büszke is volt Danyre mert ő maga süsü matekilag. Hiányzik a számtanos kereke... meg a helyesírásos is, de ez Seme-sama orvosolja* Ez egy édes, überkawaii sztori, amit asszem soha nem felejtek majd el. :luv: Ha legközelebb matekteszt közelébe kerülök *szurkolszurkol hogy soha*, akkor mindenképpen ki fogom próbálni. :D
Köszis hogy megosztottad velünk! :catheart:

Riell, nem tudom milyen elvonási tünetekre gondolsz... én most egy darabig jóllaktam, hála a conos talinak. XD

Minna-sama, örülök, amiért ennyien rászántátok magatokat a felhőlesésre. Kitartó munka, és hoszzú utazások kellenek, hogy az ember lánya ilyen 'különleges' alakú gőzképződményre leljen, de tudom, hogy megéri.

Elf, össze kellett volna terelni a felhőinket. Egy fenék(barack) és egy pénisz. Micsoda live yaoit hoztak volna össze. *drool* Lassan haladtak volna egymás felé, minket meg az ideg rázott volna mikor könyörül már meg a Semefelhő szegény Ukefelhőn. Juuj, plána szép látvány lett volna, ha mondjuk ezek ketten viharfelhővé izgatják egymást, előre elképzelem a villámot, ami az első érintésnél sült volna el. XD

Csigabiga, ez nagyon kawaii sztori, jó hogy leírtad ide is. Sajnos a saját módszertanimnál még nem ismertem Dany történetét, de azért puskáztunk hevesen. :D

Arctica, az jutott eszembe amit a Mcinél, az asztalnál mondtál. :D

Csigabiga üdv a fórumon :) ..Mi azt hiszem nem beszélgettünk mert mindig valahová elcsámborogtunk az ukémmal,de majd a téli talin :wink:
Ez a sztori nagyon tecc. én már naon(naonnaonnaon) régen voltam sulis és akkor sajnos még nem volt Dany,ezért kénytelenek voltunk más módszerekkel segíteni magunkon sőt ne adj isten még tanulásra is vetemedtünk :ha:

Arctica ez a felhőseksön :ha: :ha: Nagy kár hogy nem tudok rajzolni mert a fejemben már körvonalazódott manga formában felhő seme sama és felhő uke kun sztorija illetve inkább a képi világa :hi:

Csigabiga: hát ez a story csúúúúúúúcs! Csücsök egy csoda. most már biztos!

Arc: felhősztori :KO!:

ma egy fiú oszt társam elkunyizta tőlem a Love Mode mangámat. a második kötet extrájában percenként kérdezgette, hogy "Ez itt mi?" "Most mit csinál ez itt?" meg hasonlókat :nanee:
ha nem lenne az a srác, ki kéne találni!

Uhh, Vénia és te odaadtad? Én nem mertem megmutatni a párom haverjának, és amikor hozzápiszkált az asztalomon gyanútlanul heverésző, épp fordítás alatt levő kötethez, villámgyorsan kimartam a kezéből. Utána elmondtam miért, mert nem szégyellem, de azt nem akartam, hogy lássa is... Az egyik barátnőm, aki életében először látott yaoimangát, emlékszem a Love Mode legszaftosabb jelenetire cuppant rá kapásból, és nagy hangon ecsetelte nekem, hogy: Ez nem lehet! Jéé, ezt is megrajzolják!? Meg ezt is!? Júúújj!!! Hát ilyet!!! Emlékszem, annyira kellett röhögnöm rajta, hogy majd leestem az asztal alá, főleg mivel teljes hangerővel ecsetelte a képeken látható történéseket. Kár, hogy a szomszéd kertben kapálgató nénikét nem vettem észre... Azóta is furán néz rám.

Arita: na ná, hogy meg! Joeynak mindent! ő az a bevállalós típus, a yaoisztorimat is olvasta, vagyis az elejét. édi, úgy kérdezget, mint egy elsős a matekórán :D valahogy nem tudom elhinni neki, mikor azt mondja, hogy fúúúj :wink:

Rég jártam erre (igen! a 3 nap is RÉG), most is csak azért mert életundorra hivatkozva lelógok egy etikát (ennél hatalmasabb alibitárgyat ki se lehetne találni..................) meg még egyet, ami nem fontos. Szóval lifenergy-ért ugrottam föl egy pöppnyi időre és hatalmas vigyorral fogadtam a sok újonc postot (nade Arcticaa... :mrgreen: ), olyan jó ilyen sokan együütt. :ölel:
Mindenkire reagálnék, ha nem lenne csupán 10 percem a gépkikapcsra, harisnyakotrásra, fogmosásra.. szóóval ölelek mindenkit, jó itt veletek.

Szép napost.
És szurk az én erősza(O)KOS *sosenekelljen hallania a vértizzadni kifejezést* semémnek. Fizkém... fúúj. :cheer: Hajrás!

Ayase gomen, majd törlöd, ha túlságosan szabályba ütközik.

Szal igértem nektek a szerelemvonatról képeket. Sajna nem találtam eddig olyat amin én is rajta vok, de próbálkozok még.
Addig is:
http://kepfeltoltes.hu/thumb/071011/egyetemistak_szvonat_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/thumb/071011/szerelemvon_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/thumb/071011/Szerelemvonat240x187_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/thumb/071011/Szerelemvonat240x191_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az első 3 kép a szerelemvonat egy-egy részlete, a 4. képen pedig a számlálóbiztos számolja a vonatozókat.

Nyemtörlöm. Tök legál post ShirouChan. 8) ÉS Gratu a gigasihuhuhoz!!!

És most sztorizok nektek.

Irodában 5en csücsörgünk. Én meg 4 hím. Mindenkinek van laptopja, annak a monitorját vizslatja all day. Szóval. A tegnapi nap felüget a kolléga, kezében női magazin. Arra kaptam fel a fejem hogy teljesen mint a csitrik össze-össze lesve felvihognak. Meginterjúvoltam őket mi a wihihi tárgya, mire felém fordították az újságot a belecsomagolt ajándék szájfényre mutogatva... "Olyan mint egy vibrátor!" ... ... ... :shock: Rá kellett ébrednem hogy még a büdös életben nem találkoztak az említett tárggyal, úgyhogy elővettem visszafogottabbik mosolyom és megtudakoltam, "Ugye még soha nem láttál vibrátort?" -... mint egy fangirl. Wihihihiiii... "Akkor anál vibrátor" :shock: Najó. És itt kibújt belőlem perverz valóm és ripsz ropsz maga mögé utasította irodai énemet, és a gaz ríl személyiség ultrahentai vicsort varázsolt és odaszegezte hogy "Ugye még anál vibrátorhoz sem volt szerencséd?"... már a nyelvem hegyén volt a folytatás hogy fogom magam és elmagyarázom, hogy kawaiii egy anál vibrátor végén általában van valami kis többlet anyag, valami ami meggátolja hogy hopsz eltűnjön mert az felettébb kellemetlen lehet, szóval valami bumszli vagy talp... de aztán győzött a munkahelyi valóm és nem avattam be az anális szex rejtelmeibe, hagytam áldatlan tudatlanságban.

:nanee:

Basszus. Nagy volt a kísértés.

én Margit szigeten estem hasonló kísértésbe nyárom, mikor színdarab próbát tartottunk kis társulatunkkal. két fiú, egy lány, aki rendszeresen püföl minket hentaiságunkért és semém álldogáltunk a réten, mire az egyik fiú babrált az MP3 lejátszójával és közben megjegyezte, hogy vki azt mondta neki, annak az alakja egy vibrátorra hajaz. én meg mondtam, hogy háááááát engem vmi hasonlóra jobban emlékeztet... egyetlen pillantás nemhentai barátnémtól elég volt, hogy ne folytassam :wihi:

Hetek óta szemezek egy nyaklánccal. megtévesztésig hasonlít egy gésagolyóra, vagyis többre, egymás után fűzve. *Arc nem tudja a szakszót, s.o.s-t kér* Eddig nem mertem rávenni magam, hogy felényúljak, de egyre nehezebben bírom megállni. Elég rápillantanom, és már látom mellé az ukét is... *drool*

Tegnap nagyon untam már az angol házit, és nekiálltam közben gumicukrot csócsálni. Elvileg borízű lett volna, de igazából a zselatinon kívűl semmire sem hasonlított, így elkezdtem vele játszani.
Nem kellett hozzá 2 perc, és egy pompás férfiasság díszelgett a workbookomon. Hozzávalók: 2 szem szőlő, és egy valami bagettszerűség.
Miután megörökítettem a remekművet, jóízűen eltakarítottam, és befejeztem az angolházim.

Lassan egy órám sem lesz, amin ne ábrándoznék valmi yaoiról.

Shirou-Chan: köszönet a képekért tökjók lettek. És várjuk azt, amin magad is fellehető vagy! :D

Ez nagyon jó sztori Ayase én kész :nanee: Magamat ismerve tuti, hogy nem hagytam volna tudatlanságban az illetőt, nem az én műfajom. :wuh:

Najó, akkor Seme-sama felszólítására itt folytassuk az imserkedést! Tök jó, már csomó mindenkire vissza tudok emlékezni.... 8) Király
Vik: 11. kötet extra? De azt még elvileg nem licenszelték, igaaaaz??? :twisted: :twisted: :twisted: Hűhűűűű....akkor az még levadászható a netről? :twisted: Honnnannnn? :twisted:

Ismerkedésre fel!

Arctica vagyok. Én ecseteltem a Haru esetleges kimenetelét, és ajánlottam a szembefordulós "uke" sort. Valamint ezek szerint a Conon szert tettem egy megtisztelő hentai jelzőre!!!!! XD
És, ööö meséljtek még, egyéb "bűneimet" is hajlandó vagyok felvállalni, csak nem mindre emlékszem, ezek a hentai dolgok nálam annyira természetesen jönnek, hogy nem mindet jegyzem meg. ^^°

És hogy MikiShin szakértő? :oops: Jajneee, ilyenkor annyira zavarbajövök! :love: Nem is vagyok szakértő, csak erős otaku gének munkálnak bennem, ha Seiyuu kerül szóba. :blood: Hiába, szeretem őket, egytől egyig. :fangirl:

Jah, ha már így külsőleg is felfedjük magunkat.... én gugoltam Airisu előtt. Fekete kabát, fekete pulcsi, világoskék farmer, jah és szemüveg.

Arctica:
1. Nemcsak simán "hentai" vagy, hanem "hentai fehérnép". :D
2. Nemcsak MikiShin, hanem meleg-seiyuu szakértő is vagy.
3. Miért csak ukék térdelhetnek??? :evil:

És most következzenek bűneid: .... :twisted: :twisted: